Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

llléhai Fejér G yörgy prépost irja az 1828-dik évi Tudományos Gyüjtemény VI. kötetében a 83—101. l. hogy Dobrovszky Józ s e f volt cseh apát, nyelvész és német történet iró azzal fenyegetôdzött a bécsi történelmi tárban : a) hogy nem hágynévtelen jegyzônkön egy hajszálni becsülctet. Be is váltotta embertelen szavát, 2) cit egy tudóshoz s egyházi férjfiuhoz nem illô indulatossággal megtámadván, a Magyar nemzetet is, kinek kebelében Nagy-Gyôrött született, a czímlap innensô oldalán fölidézett soraiban rágalmazza; mi épen nem válik a háládatlan gyalázó becsületére : a névtelen jegyzôt tudatlan álarczásnak, a külföld által félre vetett könyvét pedig mese szövevénynek nevezi. „Die Ausländer verwarfen es geradezu, als einen historischen Roman, als ein Fabelwerk, Katona's Vindiciae konnte den Pressburger Professor Sklenar, einen gebornen Slowaken s) nicht abhalten des Notars Ansehen gänzlich zuverwerfen, seine meisten Erzählungen für fabelhaft, für Träume zu erklären." — Se szavakon végzi értekezését „Nun mögen die Leser selbst urtheilen, ob die vorliegende Schrift für eine Geschichte von einem glaubwürdigen Verfasser, oder für ein Fabelwerk von einem Romanschreiber, der sich, um Eingang zu finden, für einen Notar der glorreichen Königs Bela ausgibt, zu halten scy." — „Clarius apparebit, hogy Bartal György szavaival éljek: „non Notarium Belae callidum, sed obtrcctatores ejus, rerum hungariearum veterum, expertes esse funditus."

Fejér György ugyan fölszolalt s a névtelen jegyzô korát, hogy II. Bêla király jegyzôje volt, hitelesen megbizonyitotta; több pártolóra talált, Horvát István is kezet fogott vele, jóllehet épen 1828-ban keveredett vele kemény tollharczba Henrik Portugálliai gróf eredetérôl, ôt a sokat irók, s könnyü munkával dolgozók közé sorolván, kik féllábon állva irnak. — Azonban legközelebb Szabó Károly névtelen irónkat I. Béla király jegyzôjénck hirdeté, s azt mondja: „hogy mind eddig sem volna tökéletesen tisztába hozva és megállapitva : melyik Béla királyunk jegyzôje volt légyen ? De reményli, hogy idôvel, ha jegyzônk müvét folytonos magyarázó jegyzetekkel kisérve kiadni módja leend, az I. Béla kora ellen eddig fölhozott minden eriïsséget megczáfolja, szerencsés lesz kimondott vélekedését magából a munka szövegébôl éstartalmából vett számos okokkal megállapitani." E nyilatkozatra fölkellett fognunk Fcjér György erosségeit, saz ô állítását folyton folyva, más és más okokkal támogatnunk. —De Fcjér György a névtelen jegyzô hitelességének vitatását oltalmazó értekezése legvégén másokra hagyta. — Találtam irásaim között nem csak idejekorára, hanem hitelességére is vonatkozó jegyzeteket, ezeket közlöm; birálat ala vevén Endlicher Istvánnak 1827-ik évi kiadásából az eredeti deák betüt ; mert a kitákat (Codices) eredeti betükbôl szoktákmegbirálni és értelmezni, nem pedig más nyelvre tett fordításokból. Az álatos nevek magyarban is több értelmück szoktak lenni, e szép tulajdonságuk emeli más mivelt nyelvekben is, jelesen a régi rómaiban, az ékes szólás kellemetességét ; czért nevezem régiekkel betünek a „Textust" szöveg helyett; a Magyar ejteni szokta s nem szônni a szavakat: betüket sem szôttek magyar ôseink, hanem róttak, mint a Székel véreink. 4) De nem csak a magyar fajok róttak, hanem a régi Németek is „Der grösste Theil der Runenlehre geht auf scythische Rabdomantic zurück, und dieser war bei allen Teutschen sehr wichtig, gründet sich also auf die früheste Völkerverwandschaft, die auch eine Menge teutscher Stammwörter darin ihren Ursprung haben. Das Wort Rune hat in keiner teutschen Sprachen weder eine Wurzel, noch einen Stamm; seine allgemeine Bedeutung ist religiöses Gehei mn i s s ; und weil dazu Buchstaben gehörten, so wurde der Begriff

des Schreibens, das bei den Teutschen ritzen oder r e i s s e n, d. i. einschneiden (rónni) hiess, mit jenen der Runen gleichbedeutend genommen." 5) Az itt említett német viszonyok a Skythákkal, régi folytatott esmeretséget tanusítanak, s oly ôsz idôkre fölviszik , melyeket bizonyosan meg határozni nem lchet. Csak e viszonyokból magyarázható Etelének a német mondákba fölvétele is ; sôt a Skytha Runának elfogadása egyenesen hódultságra mutat, mert keleti szokás szerint, a meghódított népek fejedelmeik hitét követék „In Oriente dici solet : Populus semper est de Religione Regum suorum." ü) Már pedig Jordanes raveunai jiüspök De Reb. Geticis cap. XLIX. Etelét, temetésérôl szóltában, Germánok urának nevezi. „In mediis siquidem campis, et intra tentoria serica, cadavere collocato, spectaculum admirandum, et solenniter exhibetur. Nam de tota Gente Hunnorum electissimi equites (Exequiales, vulgo Torlók. Cod. Dipl. IX, 4, 704.) in eoloco, quo erat positus, in modum Circensium, cursibus ambientes, facta eius, cantu funereo (siratás) tali ordine referebant:" Praecipuus Hunnorum Rex Attila, patre genitus Mundzucco, f o rti ssimaru m Gentium Dominus, qui inaudita, ante se, potentia, solus Scythica et GermanicaRegna possedit, nee non utraque Romanae urbis imperia, captis civitatibus, terruit, et ne praedia reliqua subderent, plaeat us preeibus, annuum vectigal aeeepit. Quumquc haec omnia proventufelicitatis egerit, non vulnere hostium, non fraude suorum; sed Gente incolumi, inter gaudialaetus, sine sensu doloris oeeubuit. Q u i s ergo h une dicat exit um, quem null us aestimat vin di c and um." Postquam talibus lamentis est defletus, Stravam supertumulum eius, quam appellant ipsi, ingenti commessatione (tor) concelebrant, et contraria invicem sibi copulantes, luctum funereum, mixto gaudio explicabant." 7).

Kaртa kapott Schafarik Pál Józscf, Slaw. Alterth. II. Bd. a St raw a szón, azt tótnak tartván, Etelc szomszédságában Slavinokat laktat, kik Stritter János Gotthilf szerint, Memoriae Populorum, Petropoli 1774. in 4. Tom. II. in Slavicis p. 4—5, csak Krisztus születése ntán lefolyt ötödik század utolsó éveiben I. Justinián császárkodása dein ütöttek elôször a római birodalomba. „Die Nähe dor Slawen an der hunnischen Residenz bezeugt auch das, von Jordanes in der Erzählung der Begräbnissfeier Attilas gebrauchte Wort Strawa, slawakisch Leichenmahl, jetzt Kar, poln. Stypa. Jordanes, c. 49. In einer Urkunde von 1090, bei Grimm, Rechtsalterth, kommt ein „genus cibi, quod vulgo struva (Hess : strawa) dicitur" vor. I. 251—252. — De a Strawa nem tor, hanem zsákmány rakás „Acervus exuviarum hostilium moles. Exuviis enim hostium exstruebatur Ilegibus mortuis Pyra : quem ritum sepulturae, hodie quoque barbari servare dicuntur, quem St rabas dicunt lingua sua." A 325-ik év körül meghalálozott Lactantius ad Stati i Lib. XII. Thebaidos, ad vocem Acervus. 8). Megemlíti Jordanes is fölidézett helyen „Adducunt ad convivium exequiale: arma, hostium caedibus acquisita: phalcras vario gemmarum fulgore pretiosas, et diversi generis insignia, quibus colitur aulicum decus." — A Pyra jelentésü S trab a tehát nem tót, hanem elóvult régi kún-magyar szó, melynek csak a késôbbi irók tévedve adhattak tor értelmet.

Ha valamely magyar szó tótban is hasonló értelmü, elôbb, mintsem rá fognók a tót eredetet, vizsgáltassék meg, létez e más nyelvekben? IIa nincsene is meg, még ebbôl sem követkeeik, hogy valóban eredeti tót szó ; a történeti kutfôkben majd mindenütt együtt találjuk a Tótokat a Skytha fajokkal, kiknek hódultaik voltak, mint Ibin Foszlan de Chazaris beszéli „Slavi, et quicunque iis (Chazaris) conterminant sub eius (a Kán) imperio serviliter sunt, eique obedientes parent." Azután Herodotus határozottan állítja Lib. 4. hogy a pontusi Skythákon kivül, kiknek közelében Alázonokat, az az : Tótokat is említ, az ott élt nemzetek mind mivelctlenebbek voltak „Pontus autem Euxinus — nationes exhibet omnium imperitissimas, Scythica duntaxat excepta." E tanutételnél fogva inkább közelít a valóhoz, hogy a Tótok tanultak a miveltebb magyar fajoktól, mint ezek ô tôlök, kik csak nem mindenkor hódult állapotban éltek, mint Horvát István a Slavinokról,

*) Bel Mátyásnál ,.in Adparatn ad Ilistoriam Hungariae. Posonii 1735. in fol. Dccadb I. Momento III. p. 148. in Notia ad Juvenci Coclii Calani Attilam, cap. 25.