Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal

BÊLA Kl RAL Y

. IDEJEKORA es HITELESSÉGE.

OKLEVELEK, EGYKORU

ES

KÖZELKORU KUTFÖK SZERINT

BIRÁLTA ES ÉRTELMEZTE

PODHRADCZRY JÓZ8EF.

,Commentario perpetuo Anonymum mondum esse illustratum."

Stephanas Ladielaiie Endlicher,

in Prolc.gcnu'nis ad Anonyinum.

Budán, 1861.

Nyomatott Bagó Mártonnál.

[ocr errors]

„Schon der Inhalt des Buches niusste ihre (a Mngyarok) Neugierde g reizen; und der Ton der Erzählungen, in welchem die Tapferkeit ihrer ren gepriesen wird, sprach ihren Patriotismus so sehr an, dass sie es, htet seiner handgreiflichen Uebertreibungen, seiner vielen Unrichtigkeieb gewannen, und es strenger zu prüfen, gern und absichtlich unter

[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors]

ÚRNAK,
A KALOCSAI ÉS BÁCSI EGYESÜLT

Fü SZENT-EGYHAZAK

ÉRSEKËNEK,

Ö CSÁSZÁRI KIRÁLYI APOSTOLI FOLSÉGE

Jojqmu ¿il (Ж ÍAlvAtaaAivAK/

A

SZELÉD TÜDOMÁNYOK

ÉS

HAZAFIUI IGYEKEZETEK

LELKES ELOMOZDÍTÓJÁNAK

[ocr errors]

MÁSODIK BÉLA KIRÁLY

ттш штбт

KONYVÉT

A MAGYAR NAGY HERCZEGEK,

ES VEZÉREK

VISELT DOLGAIRÓL

MÉLYSÉGES TISZTELETTEL
AJÁNLJA

a szerzo.

[ocr errors]

Orvendhetnek Bêla Király névtelen Jegyzojének baráti es kedvelöi, hogy ôt Excellencziád Oltalmába venni, s Védelmére a nyomtatási költs^get Nagy Lelküen megajánlani méltóztatott ; mit más ok vagy kereken megtagadtak, vagy ¿pen nem is feleltek. Hogyis követelhet az író, mindegyik nagy úrtól, a kit megtisztel, feleletet? Ezt csak Nagy Lelkektöl várhatni, Kik a kozjóiírt élnek, azt tehetsegök szerint, mindenha hö igyekezettel eló'segítik és gyámolítják. Sok félekép lehet pedig elômozditani, különösen szeléd Tudományok hasznos TerjesztéséVel, és gondos Ápolásával, miDt Excellencziád szokott tenni, a Kinek bokros Erdemeit az egyházi Clio mar regen följegyzette, hogy örök Emlékezetben tartsa.

De a világi Músák sem szoktak Jóakaróik iránt háláadatlanok lenni, Halántékaikra hervadatlan Koszorút fííznek: dicsö Neveiket örökitik, hiven fontartják „Musa ve tat mori" jó Emlékezetoket nem hagyák nyom nélkül elmulni, nemzedékrol nemzedékre, a késo kor ivadékainak hirdetik, velek tudatják és megesmertetik. Kétségen kivül Excellencziád Neve is mind addigfog, nem csak a Hit, s a Magyar Akademia Evkönyvei: de a Történet lapjain is kitörületlen Betükkel febyesen ragyogni,

mig a Magyar Nemzet az ö igen derék névtelen Jegyzôjét becsülni es olvasni fogja ; hogy pedig ez világ végéig tartson, szivem rnélyébol ohajtom ; s midon ritka Nagy Lelküségdért Excellencziádnak forró hálámat köszönettel nyilvánítom, egyszersmind Istentol testi lelkiAldást, hoszszú Eletet kivánok, magarnat ajánlom, es mdlységes Tisztelettel maradok

Nagy Méltosápdnak

[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors]

llléhai Fejér G yörgy prépost irja az 1828-dik évi Tudományos Gyüjtemény VI. kötetében a 83—101. l. hogy Dobrovszky Józ s e f volt cseh apát, nyelvész és német történet iró azzal fenyegetôdzött a bécsi történelmi tárban : a) hogy nem hágynévtelen jegyzônkön egy hajszálni becsülctet. Be is váltotta embertelen szavát, 2) cit egy tudóshoz s egyházi férjfiuhoz nem illô indulatossággal megtámadván, a Magyar nemzetet is, kinek kebelében Nagy-Gyôrött született, a czímlap innensô oldalán fölidézett soraiban rágalmazza; mi épen nem válik a háládatlan gyalázó becsületére : a névtelen jegyzôt tudatlan álarczásnak, a külföld által félre vetett könyvét pedig mese szövevénynek nevezi. „Die Ausländer verwarfen es geradezu, als einen historischen Roman, als ein Fabelwerk, Katona's Vindiciae konnte den Pressburger Professor Sklenar, einen gebornen Slowaken s) nicht abhalten des Notars Ansehen gänzlich zuverwerfen, seine meisten Erzählungen für fabelhaft, für Träume zu erklären." — Se szavakon végzi értekezését „Nun mögen die Leser selbst urtheilen, ob die vorliegende Schrift für eine Geschichte von einem glaubwürdigen Verfasser, oder für ein Fabelwerk von einem Romanschreiber, der sich, um Eingang zu finden, für einen Notar der glorreichen Königs Bela ausgibt, zu halten scy." — „Clarius apparebit, hogy Bartal György szavaival éljek: „non Notarium Belae callidum, sed obtrcctatores ejus, rerum hungariearum veterum, expertes esse funditus."

') Archiv von Baron Ilormayr. Jahrgang 1827. XI. Heft.

2) Jahrbücher der Literatur. Wien. 1827. in 8. XL. Band. S. 220—24!).

3) Dobrovszky azt sem tudta, hogy a magyar szent Korona országaiban lakók, fajkülönbse'g nélktil, mind Magyarok , mit ezerni ezer oklevelekbôl tudhatott volna ; midôn dicsô kinílyaink akár mely magyar tartomány lakosát nemességre méltatták, azt, kivétel nélkül, a magyar nemesség kozé sorolák; ók tehát Magyar nemzpten kivül, más nemzetet tartományaikban soha sem. esmertek el. De Dobrovszky azt sem tudta, a mit mindnyáján tudimk : hogy II. zsef császiír és kir;íly még a tiz óvig köztünk lakó idegen jo'vevényeket is meghonosította. Dobrovszkiból is kitört a nemtelen nemzeti gyiilölség, mint Rollar János, volt pesti cvangelikus tót prédikátorból ; a ki Ilorvát Istvánn;íl a háláadatlan Míírával harsány hangon kiáltozza „Non, non amo H un gas ruin" „Nem. nem szerctem a Magyart."

Fejér György ugyan fölszolalt s a névtelen jegyzô korát, hogy II. Bêla király jegyzôje volt, hitelesen megbizonyitotta; több pártolóra talált, Horvát István is kezet fogott vele, jóllehet épen 1828-ban keveredett vele kemény tollharczba Henrik Portugálliai gróf eredetérôl, ôt a sokat irók, s könnyü munkával dolgozók közé sorolván, kik féllábon állva irnak. — Azonban legközelebb Szabó Károly névtelen irónkat I. Béla király jegyzôjénck hirdeté, s azt mondja: „hogy mind eddig sem volna tökéletesen tisztába hozva és megállapitva : melyik Béla királyunk jegyzôje volt légyen ? De reményli, hogy idôvel, ha jegyzônk müvét folytonos magyarázó jegyzetekkel kisérve kiadni módja leend, az I. Béla kora ellen eddig fölhozott minden eriïsséget megczáfolja, szerencsés lesz kimondott vélekedését magából a munka szövegébôl éstartalmából vett számos okokkal megállapitani." E nyilatkozatra fölkellett fognunk Fcjér György erosségeit, saz ô állítását folyton folyva, más és más okokkal támogatnunk. —De Fcjér György a névtelen jegyzô hitelességének vitatását oltalmazó értekezése legvégén másokra hagyta. — Találtam irásaim között nem csak idejekorára, hanem hitelességére is vonatkozó jegyzeteket, ezeket közlöm; birálat ala vevén Endlicher Istvánnak 1827-ik évi kiadásából az eredeti deák betüt ; mert a kitákat (Codices) eredeti betükbôl szoktákmegbirálni és értelmezni, nem pedig más nyelvre tett fordításokból. Az álatos nevek magyarban is több értelmück szoktak lenni, e szép tulajdonságuk emeli más mivelt nyelvekben is, jelesen a régi rómaiban, az ékes szólás kellemetességét ; czért nevezem régiekkel betünek a „Textust" szöveg helyett; a Magyar ejteni szokta s nem szônni a szavakat: betüket sem szôttek magyar ôseink, hanem róttak, mint a Székel véreink. 4) De nem csak a magyar fajok róttak, hanem a régi Németek is „Der grösste Theil der Runenlehre geht auf scythische Rabdomantic zurück, und dieser war bei allen Teutschen sehr wichtig, gründet sich also auf die früheste Völkerverwandschaft, die auch eine Menge teutscher Stammwörter darin ihren Ursprung haben. Das Wort Rune hat in keiner teutschen Sprachen weder eine Wurzel, noch einen Stamm; seine allgemeine Bedeutung ist religiöses Gehei mn i s s ; und weil dazu Buchstaben gehörten, so wurde der Begriff

[ocr errors]

des Schreibens, das bei den Teutschen ritzen oder r e i s s e n, d. i. einschneiden (rónni) hiess, mit jenen der Runen gleichbedeutend genommen." 5) Az itt említett német viszonyok a Skythákkal, régi folytatott esmeretséget tanusítanak, s oly ôsz idôkre fölviszik , melyeket bizonyosan meg határozni nem lchet. Csak e viszonyokból magyarázható Etelének a német mondákba fölvétele is ; sôt a Skytha Runának elfogadása egyenesen hódultságra mutat, mert keleti szokás szerint, a meghódított népek fejedelmeik hitét követék „In Oriente dici solet : Populus semper est de Religione Regum suorum." ü) Már pedig Jordanes raveunai jiüspök De Reb. Geticis cap. XLIX. Etelét, temetésérôl szóltában, Germánok urának nevezi. „In mediis siquidem campis, et intra tentoria serica, cadavere collocato, spectaculum admirandum, et solenniter exhibetur. Nam de tota Gente Hunnorum electissimi equites (Exequiales, vulgo Torlók. Cod. Dipl. IX, 4, 704.) in eoloco, quo erat positus, in modum Circensium, cursibus ambientes, facta eius, cantu funereo (siratás) tali ordine referebant:" Praecipuus Hunnorum Rex Attila, patre genitus Mundzucco, f o rti ssimaru m Gentium Dominus, qui inaudita, ante se, potentia, solus Scythica et GermanicaRegna possedit, nee non utraque Romanae urbis imperia, captis civitatibus, terruit, et ne praedia reliqua subderent, plaeat us preeibus, annuum vectigal aeeepit. Quumquc haec omnia proventufelicitatis egerit, non vulnere hostium, non fraude suorum; sed Gente incolumi, inter gaudialaetus, sine sensu doloris oeeubuit. Q u i s ergo h une dicat exit um, quem null us aestimat vin di c and um." Postquam talibus lamentis est defletus, Stravam supertumulum eius, quam appellant ipsi, ingenti commessatione (tor) concelebrant, et contraria invicem sibi copulantes, luctum funereum, mixto gaudio explicabant." 7).

*) Mone Ferencz, Geschichte des Heidenthums im nöidlichen Europa. I. Th. Leipzig und Darmstadt. 1822. in 8. S. 307.

6) Hyde Tamas , Religio veterum Persarum. Oxonii. 1700. in 4. cap. 3. p. 85—86.

7) Cicero irja egy helyen „Solonis quidem sapientis eloquium est, quo sc negat velle suam mortem dolore amicorum , lamentteque vacare ; vult sc carum. credo, suis esse. Sed hand scio , an melius Ennius." Nemo me lacrymis decoret, ñeque fuñera iletu faxit. „Non esse lugendam mortem censet, quam i in— mortalitas consequitur." A Kün-magyarok is ily értelemben voltak. ezért mondja Jordanes „luctum funereum , mixto gaudio explicabant."

Kaртa kapott Schafarik Pál Józscf, Slaw. Alterth. II. Bd. a St raw a szón, azt tótnak tartván, Etelc szomszédságában Slavinokat laktat, kik Stritter János Gotthilf szerint, Memoriae Populorum, Petropoli 1774. in 4. Tom. II. in Slavicis p. 4—5, csak Krisztus születése ntán lefolyt ötödik század utolsó éveiben I. Justinián császárkodása dein ütöttek elôször a római birodalomba. „Die Nähe dor Slawen an der hunnischen Residenz bezeugt auch das, von Jordanes in der Erzählung der Begräbnissfeier Attilas gebrauchte Wort Strawa, slawakisch Leichenmahl, jetzt Kar, poln. Stypa. Jordanes, c. 49. In einer Urkunde von 1090, bei Grimm, Rechtsalterth, kommt ein „genus cibi, quod vulgo struva (Hess : strawa) dicitur" vor. I. 251—252. — De a Strawa nem tor, hanem zsákmány rakás „Acervus exuviarum hostilium moles. Exuviis enim hostium exstruebatur Ilegibus mortuis Pyra : quem ritum sepulturae, hodie quoque barbari servare dicuntur, quem St rabas dicunt lingua sua." A 325-ik év körül meghalálozott Lactantius ad Stati i Lib. XII. Thebaidos, ad vocem Acervus. 8). Megemlíti Jordanes is fölidézett helyen „Adducunt ad convivium exequiale: arma, hostium caedibus acquisita: phalcras vario gemmarum fulgore pretiosas, et diversi generis insignia, quibus colitur aulicum decus." — A Pyra jelentésü S trab a tehát nem tót, hanem elóvult régi kún-magyar szó, melynek csak a késôbbi irók tévedve adhattak tor értelmet.

Ha valamely magyar szó tótban is hasonló értelmü, elôbb, mintsem rá fognók a tót eredetet, vizsgáltassék meg, létez e más nyelvekben? IIa nincsene is meg, még ebbôl sem követkeeik, hogy valóban eredeti tót szó ; a történeti kutfôkben majd mindenütt együtt találjuk a Tótokat a Skytha fajokkal, kiknek hódultaik voltak, mint Ibin Foszlan de Chazaris beszéli „Slavi, et quicunque iis (Chazaris) conterminant sub eius (a Kán) imperio serviliter sunt, eique obedientes parent." Azután Herodotus határozottan állítja Lib. 4. hogy a pontusi Skythákon kivül, kiknek közelében Alázonokat, az az : Tótokat is említ, az ott élt nemzetek mind mivelctlenebbek voltak „Pontus autem Euxinus — nationes exhibet omnium imperitissimas, Scythica duntaxat excepta." E tanutételnél fogva inkább közelít a valóhoz, hogy a Tótok tanultak a miveltebb magyar fajoktól, mint ezek ô tôlök, kik csak nem mindenkor hódult állapotban éltek, mint Horvát István a Slavinokról,

*) Bel Mátyásnál ,.in Adparatn ad Ilistoriam Hungariae. Posonii 1735. in fol. Dccadb I. Momento III. p. 148. in Notia ad Juvenci Coclii Calani Attilam, cap. 25.

azaz: Kérkedôkrôl. Pesten. 1844. in 8. megjelent ¡gen érdekes munkájában kétségen kivül megmutatta; és Schafarik sem tagadja Slaw. Alterth. I. Bd. S. 47. „Im Laufe des IX. und X. Jahrhunderts , zur Zeit der Vernichtungskriege, welche die Deutschen gegen die Slawen führten, wurden die gefangenen Slawen, als Arbeiter verkauft, wodurch der nationellc IName dieser Gefangenen die Bedeutung von Sklave, Knecht erhielt." Egy más helyen pedig: „Herder schildert sie, eben so schön, als treffend, wenn er sagt, ugy mond : „Trotz ihrer Thaten, waren die ' Slawen nie ein unternehmendes, Kriegs- und Abenteuervolk, wie die Tcutschen, vielmehr rückten sie diesen stille nach, und besetzten ihre leer gelassene Plätze und Länder* Annak igazi oka tehát, hogy a tót és magyar nyelvben több hasonjelentésü szó találtatik, ha nem is majd cgy harmada, mint Katancsich M. P. de Istro eiusque Adcolis. Budae. 1798. in 4. p. 234. hirdeté „cum idioma Hungarorum tertia pene sui parte Slavicis constet vocabulis," részént a tót szomszédságban, részént pedig a Szlavok hódult állapotában rejlik.

Egy oly szó pedig, mely több nyelvben található magyar jelentéssel, egy régibb ôs nyelv maradványa, melyet a nyelvészek közönségcs nyelvnek nevezik. „Die allgemeine Sprachverwandtschaft scheint, nicht anders erklärbar, mond Klaproth Gyula. Asia Polyglotta, Vorrede, S. IX. als durch die Ueberbleibsel einer Ursprache , die sich in allen Mundarten der alten, und neuen AVeit wieder finden, und deren Dasein Grotius schon sehr richtig ahndete , als er von ihr sagte „Nullibi puram exstrare, sed reliquias cius esse in Unguis omnibus." — Egy közönségcs ôs nyelv voltát az újabb nyelvészet is vitatja „Philologia iam eo pervenit, ut demonstrare possit, quamlibet Linguam cum aliis cohaerere, omnes ex una sola prodiisse. Omnium Gentium Literac uno eodemque Principio nituntur. Eadem hicroglyphica reperiuntur apud Americanos, atque Aegyptios." Seyffarth Gusztáv, Sistema Astronomiae Aegyptiacae. Lipsiae. 1831. in 4. Praefat. p. X. — Bizonyos, hogy nem csak a betü hangok, hanem a muzsika is azon egy kutfôbôl erednek; de c kutfôt Seyffarth cgyik munkájában sem találta ki; Unser Alphabeth, ein Abbild des Thierkreises, mit der Constellation der sieben Planeten, Leipzig. 1834. in 4. czimü könyvében a betük föltalálását Noc patriarchának tulajdonítja, és egykoruaknak tartja a Zodiácussal; de a mostani zsidó betük Pamphili Eusebius szerint in Chronico Olymp. 81. Esdrás találmánya a babyloni fogsag után „ut Samaritanis non misce.entur, literas Judaicas commutasse." — Mi igen hitelesen eltuduók mondani : hol, és honnan vette az ôs világ a betü és muzsika hangokat, ha itt volna a helye. Tehát inkábbá a névtelen jegyzô helyes irására fordítsunk figyelmet, mcrt magyarázói a kitában elôforduló tulajdon neveket különbfélckép olvassák.

A névtelen jegyzô helyes irásának némely helyeibôl, különösen a tulajdon nevek irásából világosan kitetszik : hogy a régi Magyarok a helyes írásban bízonyos szabályokat követtek, csak hogy a kereszténységgel a római betüket is elfogadván, a betük származására, melyek mino hangból támadtak légyen, nem ügyeltek; minek az credménye lett,hogy magyar hangokra idegen betüket használván, ts. és tz. helyett váltva, hol c. hol eh. hol s. betükkel éltek, holott a Magyarnak nincsen c. betüje, mint már Bel Mátyás régen észre vevé, 9) s valóban a es, és cz. hangoknak t-betü az alapja ; Bopp Fcrencz irja, Vergleichende Grammatik, III. Abth. S. 580. a t. betürôl „ist das Grundelement des Indischen tsch." mint: tscham, essen, enni ; magyarban tsam-tsog, — tsam-og ; mint álatos név tsam-tsa, jelenthetné a sertés száját, mert a disznó szokott evés közben tsamtsogni. De más keleti nyelvekben is a t. és s. egymást fölcserélô betük „Cumque perpetua sit Regula, quod Hebr. Schin in linqua Chaldaica mutetur in Thav." Hyde Tamás cap. 20. p. 272. — És Iurcher Athanáz, Oedipi Aegyptiaci Tom. I. p. 26. „Chaldaei vocabula ab S. incipientia, pronunciabant, ut T." — Sigonius de Nominibus Romanorum cap. 3. Quintilianus Lib. 1. c. 7. Plutarch in Utmest. Romanis hitelesenmegmutatták, hogy a e-betü egykor g-hangon ejtetett ki, ezértarégi magyar helyes irás is k-betü helyett használá. Az által, hogy most ts. és tz. helyett cs. és c. divatozik, a magyar helyes irás nem csak megnehezült, hanem tévesztô is annyira, hogy gyakran még a született Magyar sem tudja, ha járatlan a szó-nyomozásban, mikor éljen cs. mikor ts. vagy tz. betükkel: szentség helyett szencséget, kôvetség helyett kövecséget, költség helyett kölcséget, bontzolás helyett bonczolást, rontsolás helyett roncsolást, alatson helyett, alacsont sat. ir. Ezen kivül a gyök föltalálását is fölötte nehezíti, sot lehetetlenné teszi ; kétséget nem szenved, hogy a tsorda szó a tor-taurus névbôl származott ; de ha esordát irok, rá nem jöhetek a tor gyökre. Ekkép változnak a hangok, hogy a gyök'nek különbözô értelem adassék. lgy változik jelentésben a gyök akkor is, midôn a hangzók fölcseréltetnek. „Ar, Er, Ir, Or, oder Ur ist dieselbe Wurzel, mond Hammer, Wien. Jahrb. IX. Bd. S. 39. denn, wie allen Kennern morgenländischer Sprachen zur Genüge bekannt ist, sind die Mit

9) De vetere Littcratura Hunno-Scythica, Exercitatio. Lipsiac. 1718. in 4. es in Prisco Rhetore a quorum Alphabcto exulat clementum с

lauter das eigentliche Gerippe der Wörter, und die Selbstlauter nur das Fleisch und die Haut, welche dasselbe verschiedenartig bekleiden." — Mind a r o v o k, mind pedig az í r o k igékben r. betü a gyök, mind a kettôben csak a hangzók változása okoz különbözô értelmet. — Tehát csak a szó-elemezés irány adó a helyes irásban. Ezt jövendôre szem elôtt kell annak tartani, a ki a magyar helyes irást fogja alaposabban , mint mostanig történt, meghatározni. Azt tartják : hogy a gondosabb irók, s jobb szó-könyvek szerint kell irni. De az irói tekéntély nem biztos út, ez bezárja gondolkodók elôtt az ajtót ; az ész csak gyôzô okoknak hódol, s nem írói akaratnak, sem tekintélynek : a szerint kell irni, mint a szó gyöke kivánja. — A gyök és hangok követése pedig szükséges nem csak a helyes irás meghatározására, hanem a szó származtatásra, alkalmas szók készétésére , s a magyar nyelv tudományos értelmére is.

Zavart okoz, az idegent pedig nyelvünk tanulásától s megkedvelésétôl elrettenti a több nevek egybe huzása is, melyeket még a született magyar is akadozva olvas ; e német utánzás merôben ellenkezik a kurtító s rövidítô eszmével: valamint az idegen szólás módok követése Is, mint „A szegény földmivelônek kevés reménye van az idén f áradsága jutalmát arathatni" fáradsága jutalmának aratására heiyett. Az ilyen servilis imitatio, s a magyarban egészen mást jelentô szavak idegen értelemre vonása, minô a l o v a g szó, nemes heiyett, lasanként kifogja egészen a magyar nyelvet eredetiségébôl vetkeztetni. —

„Szép dolog irással tamasztani félre hanyatló
Nyelvünket, s jelesebb gonddal emelni betsit :
Vajha tsak, a kik azon vannak, nem vétene abban
Buzgódó gondjok nagy tüze lángja miatt :
Hogy mikor eldültét szánván, felemelni akarják,
Botlott láboknak megtsuszamása nagyobb."
Sándor István, Sok-féle. III. D. Gyôrött. 1795. in 8. 74. l.

A vakmerô újitásókról mondja Révai Miklós egyik munkájában „Producunt multi praeterea insolita etiam vocabula, absona sui cerebri figmenta, desolatae linguae patriae totidem monstra foedissima." — Es „Nihil deest linguae nostrae ; nos illi defuimus, nos illi desumus. Culpam isti suam fateantur potius, qui sic ad augustias rediguntur : se, quae exprimenda poscuntur, Hungarice exprimere non scire sua negligentia; non vero linguae vitio et Hungarice non posse exprimi." Régi példákra mutatva,roszszalja a servilis imitatiot. „Res ipsae sunt ab illis expressae; non verba verbis reddita, ut quidam hodierni linguae nostrae egregii artifices

[ocr errors]
[ocr errors]



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 181
Tegnapi: 95
Heti: 276
Havi: 3 597
Össz.: 1 762 885

Látogatottság növelés
Oldal: A névtelen Óbudai jegyző hitelessége
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »