Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal

Szentendrei Ferenczy múzeum

Sashegyi Sándor (1953-1957-ig)
Sashegyi Sándor személyével újabb, de eleinte nem közvetlen munkatárssal gyarapodott a Ferenczy Károly Múzeum. 1953. március 1-től „mellékfoglalkozású tudományos kisegítő munkaerőként" megbízták a pomázi gyűjtemény vezetésével Pomáz ismert amatőr régészét - akiről fentebb már szóltunk - Sashegyi Sándor  évtizedek óta gyűjtötte a Pomázon és környékén napvilágra került régészeti tárgyakat.

Az 1940-es években „Pest vármegye régészeti előadója" volt, de már azt megelőzően is hosszabb ideje végzett régészeti kutatómunkát. Különösen érdekelte Magyarország őstörténete, de szívesen foglalkozott a hazai korai vaskorszak emlékeivel is. О volt az, akit 1946-ban Nagy Lajos régész a Waczek villában elképzelt múzeum anyagának gyűjtésével, felügyeletével bízott volna meg.47 Pontosan nem derül ki az iratokból, hogy a „tudományos kisegítő munkaerő" milyen munkavégzést takar. A pomázi gyűjtemény őrzésén kívül valószínűleg bekapcsolódott a „régészeti figyelőszolgálatba", és az ásatásoknál, terepbejárásnál volt segítségére Soproni Sándornak. 1955. március 1-től Sashegyi Szentendrére került, átminősítették mellékfoglalkozású restaurátornak, mivel Benke Sándor hivatalsegédtől - aki, mint már írtuk, restaurálási munkát is végzett -, megvált a múzeum. Az ásatások során ugyanis nagy mennyiségű anyag gyűlt össze, amelyeket restaurálás nélkül nem lehetett leltározni. Restauráló műhelynek a múzeum udvarán álló kis épületet rendezték be. Itt dolgozott Sashegyi. Ez az épület a mostani templom melletti udvari kapu és a kerítés helyén állt az új szárny építése előtt.48 Sashegyi Sándor élvezhette a restaurátori munkát, mert újításokat vezetett be. Egyik újítási javaslatát 1955-ben a Múzeumi Híradónak is beküldte közlésre.
1957 végén Sashegyi Sándor beteg lett. 1958 januárjátol már nem tudott dolgozni, junius 30-án meghalt.

p154601_26-12-09.jpgSashegyi Sándor sírja Pomázon a Klisszától nem messze.

SASHEGYI SÁNDOR:
KORAVASKORI LAKÓHÁZ POMÁZRÓL
A pomázi vasútállomás közelében, a Prekobrodica^dűlöben 1953—55. években silógödör ásásakor koravaskori, földbe mélyített lakóház került napvilágra1. A feltárás megfigyelései újabb adatokat szolgáltatnak a koravaskori lakóházak rekonstrukciójához.
A földbe mélyített lakógödör 60 cm mélységtől volt megfigyelhető. A felső kultúrrétegiből, mely egy 25 cm vastag kavicsréteg fölött helyezkedett el, a lakógödör szélein kívül eső részekről néhány koravaskori edénytöredék került elő. A kerek alaprajzú lakógödör belső szélessége 325 cm, s az egyenes padlószint a mai felszín alatt 215 cm-re feküdt (I. tábla 1—2. kép). A lakógödör peremén kívül, a gödörtől 75 cm távolságra nyolc helyen 50 cm mélységben halomba rakott nagyobb mészkövek és andezittöredékek voltak megfigyelhetők (I. tábla 1. kép a)—g) helyeken). A lakógödör bejárata a DK-i oldalon volt, itt két, 12— 15 cm átmérőjű cölöp helye került elő, melyek az ajtófélfát képezhették. Az ajtó két oldalán a gödör előtt négy, 5 cm átmérőjű cölöp helyét figyeltük meg, míg két cölöp az ajtótól 2 m távolságra, egy égett padkán került elő. A padkán hamut, faszénmaradványókat és erősen átégett edénytöredékeket találtunk.
A lakógödör oldalfala függőlegesen volt bevájva az agyagos altalajba. A gödör betöltésében igen sok égett agyagrög, paticstöredék feküdt. A gödör padlóját egyenetlen vastagságú, vékony hamus, faszenes réteg takarta, melyből néhány koravaskori edénytöredék, egy lapos lemez csüngő, mely bronzból készült, és csak töredékesen maradt meg (II. tábla 1. kép), egy töredékes, hold alakú bronz ékszer (II. tábla 2. kép), bronz lemez töredéke (II. tábla 6. kép), bronztű (II. tábla 5. kép) és bronz karperec töredéke (II. tábla 4. kép) került elő.
A lakógödör tüzelőhelyét a DNy-i oldalon sikerült felkutatni, ahol a tüzelőtér egy félkör alakú kiugrásban helyezkedett el (I. tábla 1. kép, B). A tüzelőtér helyén — akárcsak a lákógödör egész területén — az ősfolyami kavicsréteg át volt törve. Ezen a részen közvetlenül a mai felszín alatt igen sok paticstöredé-ket lehetett megfigyelni. A sok paticstöredék mintegy 125 cm átmérőjű körben egész halmot képezett. A paticstöredékék alatt, a tűzhely felszínén nagyobb folyami kavicsok feküdtek. A tüzelőtérben sok koravaskori edénytöredék is felszínre került (III. tábla 1—3. és 5. kép). A kerek tüzelőtér rövid, kis folyosóval (C jelzés) csatlakozott a lakógödörhöz.
Az agyagos altalajba vágott lakógödör oldalai vörösre voltak átégve, s a sima felületen egyes helyeken mészréteget lőhetett megfigyelni. Néhány helyen különösen jó állapotban maradt meg a meszelés nyoma.
A lakógödörtől ÉK-re 60 cm mélységben egy díszített edénytöredéket (III.tábla 4. kép) találtunk, míg Ny-ra egy 80 cm átmérőjű körben a folyami kavicsréteg 'hiányzott. Ezen a helyen három kis edény került felszínre (II. tábla 8—10. kép).
Az ásatás során előkerült leletanyag a koravaskorszakiból származik. Az edényperemeknél a kihajló sima, a fazetált és turbános peremek dominálnak. A kisebb edényeket a perem fölé magasodó fülképzés jellemzi. Néhány edénytöredéken fésűs díszítés, turbános és vonalas díszítés fordul elő. A tálak behúzott pereműek. A leletanyag teljesen egyező a többi, pomázi és környékbeli, hasonló korú temető és telep anyagával (pl. Pomáz, Szmolnicza-dűlő,Kőhegy, Váckert, Zdrávlyák, Sztaragrdblye, Dugacska stb.). Lelőhelyünkön az eszközanyagot mindössze egy kis restaurált vakaró és egy magkő képviselik. Állati csontok kis számban kerültek csak elő.
A lakóépület élettartamára és elpusztulására vonatkozóan kevés adattal rendelkezünk. A környező telkeken folyt építkezések alkalmával azonban több helyen sikerült hasonló korból származó lakógödröket megfigyelni. Ezeknél mind meg lehetett állapítani, hogy tűzvész martalékai lettek. A mi épületünknél mindössze az összeomlás tényét tudtuk rögzíteni. A lakóépület, illetve a telep az előkerült kisszámú leletanyag tanúsága szerint nem lehetett hosszú életű. A tűzvész által elpusztult telep lakói új lakógödreiket, házukat a közelben másutt építhették fel, mivel ezen a területen ma is igen magasan van a talajvíz. Az új telep kiválasztásánál a megmaradtak minden bizonnyal kedvezőbb helyet kerestek.

Végezetül a helyszíni megfigyelések és az alaprajz alapján megkíséreljük rekonstruálni a Frekdbrodica-dűlőben feltárt koravaskori lakóépületet. A rekonstrukciót a IV. tábla 1. képén mutatjuk be. A sátorszerű tetőszerkezet nyolc cölöpön nyugodhatott. A cölöpök nem a lakógödör szélén, hanem attól kissé távolabb helyezkedtek el. A cölöpöket lent a földben kövekkel erősítették meg, míg fent a tetőn erősebb hánccsal kapcsolták össze. A cölöpök közötti részt vesz-szővel fonták be, majd agyaggal kikenték és kiégették. A lakógödörhöz rövid nyaktaggal kapcsolódott a tüzelőtér, mely felett a rőzsékamin állt a füst elvezetésére, összehasonlításul az 1944—4бнЬап Pomáz Szmolnicza^dűlőben feltárt koravaskori lakógödör rekonstrukciós rajzát is közöljük. Ugyanezen a lelőhelyen, a Karapvacsi dűlőben, az egykori Almássy-major környékén Sashegyi Sándor 1955-ben a II—IV. századra keltezhető nagy mennyiségű edénytöredéket gyűjtött, és három különböző területen észlelt római kori épületomladékot is.
Valószínűleg erről a lelőhelyről való az általa begyűjtött néhány ezüst dénár, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumnak adott edénytöredékek (MRT 7. 1986. 28. tábla 3.). Ettől alig 50-l00 m-re K-re a Barát-patak D-i partján Sashegyi Sándor 1949-ben kisebb ásatást végzett, amelynek során egy villa néhány falszakaszát bontotta ki. A kisebb római villára
utaló leletek alapján az épület legkorábban a II. század második felében épülhetett, és valószínűleg a IV. század végéig vagy az V. század elejéig használták. A Sashegyi által megásott épülettől tovább K felé mintegy 200-300 m-re a Barátpatak K-i partját kísérő dombvonulat mentén ugyancsak ő római agyagnyerő helyeket és kemencéket vélt felfedezni, amelyek között újabb épületet észlelt. A kutatóárokban freskódíszes, vakolt falszakasz és égett terrazzopadló mutatkozott. Kísérőleleteket itt nem talált. (Ez lenne a 3/8. lelőhely?) A lelőhely összefügg a 3/6. számúval a topográfiai kötet meghatározása szerint. (MRT 7. 1986. 42-44.) A budakalászi 3/9. Hajmanica nevű lelőhelyen a Barát-patak D-i partja mellett húzódó
meredek dombvonulat lankásabb részén sejthető római épület nagy valószínűséggel összefügg a 3/5., 6., 8. sz. hasonló korú lelőhellyel. (MRT 7. 1986. 42., 47.) A terület Budakalász határrésze (a tervezett körforgalomtól mintegy fél km-re lehet DDK-re?).
A topográfia nem hozza összefüggésbe a 3/6. lelőhellyel a szintén pomázi ún. 3/10. számú, Középső-tanya lelőhelyet, amely a Barát-patak és a Középső-tanya között fekszik. A Munkaterápiás Intézet akkori gyümölcsösében, az alacsony dombvonulat patak felé néző lejtőjén, mintegy 150 x 150 m nagyságú területen, jellegtelen őskori és II. századi, római edénytöredékeket találtak a terepbejárás során. (MRT 7. 1986. 42., 47.) Ez a lelőhely is római kori megtelepedést mutat a fentiekhez hasonlóan. Az eddigiek szerint egy nagy kiterjedésű római kori település (esetleg ’vicus’, vagyis nagyobb méretű falusias település, akár több villagazdasággal) nyúlik el a Barát-patak érintett (esetleg mindkét) partján, amelynek valós kiterjedése nem ismert. A leletek összességében a II-IV. század közötti megtelepedésről tanúskodnak. A kutatószondák egyértelművé tették római kori épületek meglétét, amelyek egymástól bizonyos távolságra helyezkedtek el. Azonosításuk, lokalizálásuk azonban még nem történt meg. Az építmények villagazdaság(ok)hoz tartozhattak. A villa nem építészeti,
hanem gazdasági kategória; egy mezőgazdasági egység üzemeltetéséhez szükséges gazdasági és lakóépületek együttesét jelenti. Magában foglalja a gazdasági épületeket, a birtokon dolgozók lakóházait és a tulajdonos városi kényelemmel ellátott lakóépületét. A gazdasági rendeltetésű részek a ’villa rustica’, a birtokos lakóháza a ’villa urbana’ nevet viselik. A 3/6.
számú lelőhelyen Nagy Tibor által 1941-ben feltárt ’villa urbana’ a kisebb méretű, lineáris elrendezésű típushoz tartozik. (MRT 7. 1986. 42. 44-45., 4. kép, LÁNYI 1990. 222-223.,



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 118
Tegnapi: 95
Heti: 213
Havi: 3 534
Össz.: 1 762 822

Látogatottság növelés
Oldal: Sashegyi Sándor Feltárások.1
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »