A királyok városa

"Ezek Trójából, annak pusztulása után, Pannóniába jöttek, amit egykor, Nagy Sándor idejében Felsö-Görögországnak hívtak, sa Si- can-hegy tövében, az Ister folyó mellett - amit németül Donau-nak neveznek - egy igen erös várost alapította"

Az ősi Városállam

maga Budapest is egy ősikelta település helyén épült: ?(Aquincum.) E római kori név nyilván a település ősi kelta nevének fordítása (vagy latinosítása), amely feltehe-tően AUBHWN [ejtsd: AVÚN] „Vízhon“ volt („Ofen“ a koraközépkorban a város ne-ve, aminek semmi köze a német –ahogyan „Pest“-nek sem a szláv – kemencékhez). Tőle északra emelkedett hajdan a SICAMBRIA híres kelta vára, aminek neve SICAN-BHARR lehetett ellatinosítása előtt, azaz „Szék-bérces“ (magas dombon álló „Szék“) – ilyen (is) volt hajdan a magyar nyelv szerkezete, lásd még: „Hegy-magas“ a Balatonnál vagy „Becs-kerek“ a Bánságban. Írül SUÍOCHAN [szíkán] azt jelenti, hogy: szék, ülés, pad; ülep; lakhely, székhely; ülés, gyűlés, törvényszéki ülés(-szak) (vö. ótörök SÄKU szék, tatár SEKE pad, japán SEKI ülés, ülőhely) +BARR csúcs, bérc.
A hunok megostromolták az itteni, a Duna vonalát (limes-t) védő római őrséget és talán, a helybeli kelták segítségével is, fényesen győztek. A (pannon-)kelták állandó ádáz harcot folytattak a római megszállók ellen, a lázadások sora arra késztette a megszállókat,
hogy egyre nagyobb számban telepítsenek hadsereget a kelta vidékekre és egyre kíméletlenebbül rombolják a kelta műveltséget. Az emléküket is ki akarták törölni a tudatból és a
történelemből, mint ahogyan az etruszkokkal is ezt tették. Ezért teljesen kézenfekvő a hun-kelta együttműködés, ami még Atilla korában is működött (Eudoxius – AUDAX az „Ádáz“ – gall druida, Atilla orvosa és tanácsadója volt. Ő az, aki elkísérte nagykirályunkat a galliai hadjáratba is, és aki a helyi kelta vezérekkel tárgyalt). Győzelem keltául BOUDA. Lehet, hogy még „bouda“ örömkiáltásokkal is fogadták a bevonuló hun sereget.
A „Győzelem“ után felépült BUDA, az „Ős-Buda“, amelyet „Atilla-várá“-nak (Etzilburg) ismerünk a történelemből.

Sycanus a Trójai nép.

VIII. század második felében egy frank krónista azt írta, hogy «Trója eleste után Aeneas népe egy részével Itáliába költözött, a trójaiak másik része pedig Pria-mus és Antenor vezetése alatt, a Palus Mceotis felé menekülve — innét egész Pannoniáig jutott, és itt Sicambria nevű várost épített, hol azután a trójaiak ezen utódai sokáig laktak, és megerősödve, Valentinian császárnak az alamannok legyőzése által nagy szolgálatot tettek, ki nekik ennek fejében tíz évi adómentességet igért, de mivel az adót a tíz év elteltével is megtagadták, a császár hadai reájok törtek, és ők azután a Rajnánál telepedtek le»-1. „Ezt a paradicsomi vidéket ő (Páris) azonnal megkedvelte, és megparancsolta, hogy a Szikan hegy
tetejére egy hatalmas várat építsenek.“ (Tarih-i Üngürüsz avagy a Magyarok Története). Ez Sicambriának legrégiebb nyoma, melyre a «Gesta regum Francorum» vm. századbeli, ismeretlen szerzőtől való krónikában akadtam.1 Hiában nevezték el a tudósok a «Gesták» szerzőjét «Anonymus fabulator»-nak, a Sicambriáról és annak eredetéről írt fabuláját ott találjuk a 818. évvel végződő moissaci Chroniconban2 és a Schönvisner részéről közölt5 xii. századbeli «Annales Urspergenses» elbeszélésében is. A mi magyar krónistáink pedig reá fogják, és az utánuk következett valamennyi magyar író is azt vallotta, hogy az Ó-Buda közelében és annak helyén hajdan állott várost Sicambriának hívták, de a mi krónistáink nem mulasztották el, hogy a frankok «elődei», a trójaiak részéről épített Sicambriát ne magyar díszben mutassák be a közönségnek.
Először is a Kán László korában írt Kézai Simon Sicambriában szállásolja el Attilát, azt mondván róla, «hogy sajátkezűleg itt ölte meg Buda testvérét, és holttestét a Dunába dobatta, mivelhogy az a testvérek számára kijelölt határon túl terjeszkedett, és Sicambriát magáról neveztette el Budának, pedig úgy a hunoknak, mint a többi népeknek meg volt parancsolva, hogy azt Etelevárosnak hívják: minek azonban csak a németek engedelmeskedtek, és merő félelemből e várost Echulburcnak, — a hunok ellenben keveset hajtván a parancsra, úgy mint előbb: Ou-Budának nevezték vala».
Ugyanezt, és majdnem ugyanazon szavakkal mondja az 1473-ban megjelent Chronicön Budense : «Attila seregével Sicambriánál tömlőkön kel át a Dunán, itt ütközik meg Matrinus és Veronai Detricus hadaival, és legyőzi őket ; Sicambriában telepedik le, hadjárataira innét indul és ide tér vissza. »
Ezek nyomán Thúróczy János, tíz évvel később (1482-ben), napvilágot látott krónikájában, mely lényegében az előbbi kettőnek hasonmása, szintén Sicambriának nevezi a régi várost, melynek omladékain Ó-Buda épült ; ezen felül pedig eme város eredetére nézve külön elbeszéléssel kedveskedik olvasóinak. «A hagyomány szerint — úgymond — Franco, Paris fia, Priamus Trója királyának unokája, Trója földúlása után sok néppel Pannoniába jött és a Sycan hegy tövében, a Dunának is nevezett Ister folyam mellett nagy várost épített, és ezt az ép említett Sycan hegytől Sicambriának hivatta. Azután a keleti népektől féltében nyugat felé költözött, ott elfoglalt a Sycana folyó (nyilván Sequana) mentén egy tartományt, mely a fentebbi Francotól Franciának neveztetett
1 Recueil des historiens des Gaules, et de la France par Dom Martin Bouquet. Paris 1869. 11. '42. lapon.
2 Vêtus chronicon Cenobii Moissiacensis. u. o. 648. lapon.
3
De ruderib. lacon. stb. 208. 209 lapon.

SICAMBRIA oltárkő és malomkő a hegyoldalban

„Ugyanis abban az időben, amikor Aeneas –Trója lerombolása után – Itáliába érkezett, két másik trójai fejedelem, az ifjabb Priamusz, a nagy Priamusz- nak Anténór nővérétől való unokája, ugyanannak atyai ágról való rokona 13.000 emberrel a Mare Illiricumon át a régi Magyarországba érkezett. Ez Ázsia és Európa határának környékén terül el, itt pedig nagy várost építettek, Sicambriát. Ugyanőket erről a helyről si-cambriusoknak is nevezik.”

(Viterbói Gottfried Világkrónikája, 1185.)

SICAMBRIA várfal

Ez az idézet alátámasztja azt a feltételezést, hogy Trója mögött a Szkíta Birodalom állt, mivel a két királyfi oda vonult vissza megmaradt népével, és felépítette a kaukázusi Magyarország területén Sicambriát, melyről sic-ambriusoknak (sic-ul) nevezték őket. Egyelőre nem tudjuk, Sicambria hol állt, valószínű, hogy Magyar város helyén, de az is lehet, hogy a Taman-félszigeten, Matrika városa helyén. A szkíta királyi aranypajzs-díszekből eddig öt darab került elő, négy szarvas-, egy pedig párducábrázolással. A négy szarvasosból kettőt a Kárpát-medencében (Zöldhalompuszta, Tápiószentmárton), egyet a Kaukázusban és egyet a Krím-félszigeten találták, az egyetlen párducost a Kaukázusban. Ebből arra következtethetünk, hogy a királyszkíták két központja a Kárpát-medence és a Kaukázus volt. Mindezeket figyelembe véve érdekes tény, hogy mindkettő területén van egy-egy Sicambria nevű város, amely egyik esetben sem azonosítható teljes pontossággal.

Amadé Thierry francia történész, aki Attila és a magyarok történetét megírta, a franciák Trójából származásáról tud, akik akkor még nem franciák, hanem gallok (gálok), latinosan gallusok voltak, akiket a korabeli krónikák sicam­ber- eknek neveztek. A gabona görög neve= szikália, mely nemcsak kétszikű növény, hanem szik-álló, azaz szárazságtűrő is. A fehérje- tartalma pedig=a sikér, ami valaha fehéret jelentett. (Hiszen a szikkadt föld=a szik, izzóan fehér és sós felületű. Ámde „véletlenül” a vászonneműt súroló és fehérítő kefe neve ma is sikár-kefe, mellyel kisikárolják= kifehérítik még a barnás kendervásznat is.)

SICAMBRIA kút belülröl

Ejtsünk néhány szót a franciák „latinosnak vélt” gall- gálok ősnevéről. Az ősi GÁL /G-L/ szavunk nagyot és istent jelentett, mert e két betű ősjelentése= éGi-Ló /G-L/, aki isten, tehát nagy. A magyar nyelvbe előbb „nagy” értelemben, jelzőként, később nagy=Gál keresztnévként ment át. Pályafutása a következő: Valaha a sumérek királyát is Lugál-nak, vagyis Gál-Lú= Nagy Isten-nek hívták. Az ősmagyar LÚ szó legelőször a napot, vagy „csillagot” jelentette. A LÚK /nap-ok/ szó latinos írással LUC valamint: lucs, lus és lux= FÉNY lett, ami fényest, csillogót jelent ma is. (A lucfenyő az ezüstösen fénylő fenyő.)

SICAMBRIA épület

Nézzük tovább az itáliai (etruszk) és francia (gall/gál) történetet, ami a Kárpát-medencében még egységes, majd később ágazik ketté. A trójai királyfiak közül az ifjabb Priamusz a kaukázusi Sicambriában maradt. A másik királyfi, Francus, népével a Fekete-tengeren hajózva elérte a Duna torkolatát, és ezen felhajózva, a Duna kiszélesedő öblében, mely a Kő-hegy aljáig ért akkor, kikötött. A dombokon megalapította városát, Pons-mas-t ( pons=/híd/ fő, mas=férfi), azaz a főember szállását), a mai Pomázt, a Kő-hegyen pedig fellegvárát, melyet Sicambriának neveztek el. Prácki István Sicambriát Visegrádnak véli a Gálok, frankok eredete című munkájában. Véleményem szerint sokkal inkább tehető Pomáz környékére, hiszen itt a Duna kilép a felsőfolyam-szakaszi jellegéből, szétterül, gázolhatóvá válik, a karavánok részére ezért itt alakultak ki a révek. Árpád fejedelem is a Kő-hegyről nézte hadainak átkelését a réveken, innentől hívják ezeket megyeri réveknek. Azonkívül a hajók kikötésére itt alkalmasabb a védett öböl, mely a Klissza-dombtól a Kő-hegyig elnyúlik. Nem véletlen, hogy a pannóniai dunai római hajóhad és kereskedelmi flotta egy része is itt állomásozott (a másik része Dunaszekcsőn, a várhegy alatt). A rómaiak mindig figyelembe vették, hogy a meghódított népek mit, hova építettek, hiszen nem volt olyan helyismeretük, mint az itt lakó népeknek (pl. Szentendrén, Ulcisia Castra eraviszkusz erőd helyére építették táborukat). Ez a terület a Kárpát-medence egyik legfontosabb bronzkori területe, a villanova-kultúra része, lásd települések, budakalászi agyagkocsi, bányák a Pilisben, fémfeldolgozás Kis-és Nagykovácsiban, késő bronzkori fellegvár a Kő-hegyen.

SICAMBRIA romváros

A trójaiak idővel tovább hajóztak a Dunán, egy részük Észak-Itáliában telepedett le Anténór, az idősebb Priamusz király bizalmasának vezetésével. Őt Patavium, a mai Padova létrehozójaként, a Berenta- és a Pó-folyó közötti területen lévő észak-itáliai etruszk települések megalapítójaként tartják számon. A trójaiak másik része folytatta útját a Dunán, majd a Majnán és a Rajnán, végül a Marnán, mely a Szajna folyóba torkol, és ott megalapították városukat, melyet a trójai királyfi után Páris-nak neveztek el. Ahol nem volt vízi út, ott szétszedték és szekérre rakták hajóikat, majd, amikor újból folyót értek, összerakták azokat, és tovább hajóztak. A Szajna felső folyásánál, szülővárosukra emlékezve megalapították Troyes-t.

Esztergom. Egykor érsekségéről volt híres. Itt volt az érseki templomban Szent István sírja. Környéke bortermő, melegvizű forrásokkal.
Visegrád. Négy mérföldre Esztergomtól, a Duna partján. Fölötte nagy művészettel megépített várban őrizték a királyi koronát.
— Nagymaros. —
Buda. A Duna jobb partján. Egykor az ország fővárosa, királyi székhely, Visegrádtól Zedier szerint fél, Bécstől Fröhlich Dávid magyar író szerint 54 mérföldre. Miután Szolimán török császár 1541-ben elfoglalta, azóta hatalmukban van. Az épületek maradványai Buda régi nagyszerűségét bizonyítják. Itt Korvin Mátyás híres magyar király héber és görög könyveket vásárolva Görögországban, említésre méltó könyvtárat alapított. A török nem sokat törődik a város rendben tartásával, szépítésével. Buda a nevét Budáról, Attila hun király — aki magát Isten ostorának nevezte — testvérének a nevéről kapta. Budát Attila, mivel gyanússá tették őt előtte, saját kezével ölte meg.(*P*a régi )Budától délre még ma is megtalálhatók Sicambria nyomai!

Salánki József: Mit tud Blaeu hazánkról? 

            Sicambria építése

A magyarok azonban, jelesül Oláh Miklós, Verancz Antal, Bornemisza Tamás, Inchofer, Bél Mátyás és mindnyájan, kik I. Mátyás király korától kezdve egész a múlt század végéig erre vonatkozólag valamit írtak, erősen hivék, hogy a régi város neve, melynek romjain Ó-Buda épült, Sicambria volt. Hogyan is mert volna ezen valaki kétkedni, midőn ezt a nagy király udvarán együtt élt három oly nevezetes ember állította volt, minő Geréb László, Thúróczy János és maga a király történetírója Bonfini vala.

Régészeti leletek Sicambria itteni létének bizonyságára vonatkozóan:

Szerintük a helybeli lakosság szántás közben még ma is kocsiszámra szedi fel az útból a köveket. A fent említett két mérföldkövet is ezeken a szántóföldeken találták. Szerencsés körülménynek köszönhető, hogy megtalálták Boros Pál pilisszántói földbirtokosnál a római út hiteles térképi felvételét is. E szerint a római út még a század elején megvolt, és a jelenlegi vörösvári temető mögötti dombvonulaton a „Dörfl” földek táján haladt Pilisszántó irányában. Az útra írt szöveg: „Ulpius Traianusnak Sicambriába vezető régi postai uttya” valószínűleg utal a barbárok megfékezése utáni időre, mikor is Traianus Róma felé vezető útján erre vonult katonáival Aquincum, illetve Róma felé. A térkép teljes hitelű. Készült 1812-ben Halász Gedeon Pest megyei mérnök által. A megye hatóságilag ugyanazon évben hitelesítette. A térkép szerint a római út a borosjenői határból(Sicambria bejáratától) a még ma is meglévő „Zeisel-Mühle” (ürgemalom) területén, annak felső sarka átmetszésével kanyarodott a vörösvári határba. Innen a malom melletti nádason keresztülment majdnem egyenesen a Vörösvár felé húzódó rét jobb felén levő hegyoldal szántóföldjei között, az egykori Majtényi Mária-féle birtokrészig, ahonnan gyengeelhajlással Pilisszántónak tartott. A vörösvári határt az egykori Majtényi Gáborféle
parcella Szántó felé eső végpontján hagyta el. A rómaiak Dobogókőn keresztül is építettek utat, sőt tornyot is, számítva a quadok esetleges támadásaira. Az úrtorony alapfalai a 40-es évek elején még álltak: szabályszerű Burgus volt. A nagyszálló építésekor szétszedték a burgus alapköveit. Az itteni őrtoronyból egészen a Visegrádig terjedő határrészt megfigyelés alatt tarthatták, sőt a quadoknak az Ipoly völgyéből induló felvonulási útjára is kilátás nyílott.

Latin:

Az útra írt szöveg: „Ulpius Traianusnak Sicambriába vezető régi postai uttya ...

A fal és háttérben a Kewel hegye

A Pilisborosjenő feletti útszakaszt szegélyező fal

A Tárih-i Üngürüsz leírja Sicambria városát és az igaz történetet.

Egy nap a Duna folyó partján egy hegy tetejére értek, mely Szikara néven volt ismeretes. Mikor erre a pompás helyre néztek, látták, hogy szerfölött kellemes, füves, madárdalos, úgyhogy mindenfelé virággal van díszítve és körös-körül virágdísszel ékeskedik, madarai kellemes dalolással énekelnek. Mivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tartomány volt, ez oknál fogva nevezték el Pannonijának, ami latin nyelven "kenyeret" jelent. Azután, mivel Firanko azt a várost a Szikara hegy tetején építette fel, mert annak hegynek Szikara volt a neve, azt találta megfelelőnek, hogy a városnak Szikamberijja nevet adja. Egy idő múlva Iszkender is, azon oknál fogva, hogy anyjának testvére, Iszkender elpusztult, megrajzolta szívében, hogy [Szikamberijja ] ellen megy, és elfoglalja. Azután egy nap Iszkender kiadta a parancsot, hogy a katonaság gyűljön össze. Mikor ezt a hírt elmondta, Firanko nagy rémületbe esett, mert abban az időben, amikor Iszkender a napkeleti tartományokat elfoglalta a Rúm határon [túli] szomszédok is állandóan figyelemmel kísérték, "vajon eljön-e mihozzánk is?" kérdezgették. Azonnal előkészítette fegyvereit, összehordatta minden kincsét, Szikamberija székhely és Panonijja tartománya iránti szerelmét kidobta elméjéből, és azon gondolkozott, [hol talál] egy másik árnyékot [=védelmet] nyújtó tartományt. "Hol vagy, Pannonija tartománya!" kiáltással kibontották zászlaikat, megszólaltatták a kis és nagy dobokat, és Iszá próféta (Jézus Krisztus], aki legyen megdicsőítve és felmagasztalva, háromszáz hetvenharmadik évében csapataik egymás után elindultak.

Ez a nyugati krónikák által többször is megemlített titokzatos városnév, meglepő módon nem izgatta fel történészeinket. Tudnak ugyan róla, de nem törődtek vele. Úgy látszik, nem tartották magukhoz méltó feladatnak Atilla fővárosát keresni. (Holott sokkal inkább attól félhettek, hogy megtalálják, és akkor baj van, mert újra kezdhetik írni a középkor történelmét!) Ergó, inkább fölényesen kijelentették, hogy az ilyen fantázia- elnevezésekkel, mint Sicambrianem érdemes /?/ foglalkozni. Mi ezen persze sem csodálkozunk, elvégre miért lenne pld, a finnugoros MTA érdeke, hogy kiderüljön; miszerint Sicambria most is itt van, mégpedig a mai Magyarország kellős közepén.

szittya

Sicambria

Aquncium középkori eredetű neve. Miután a népvándorlás korában megszakadt minden traditio, mely Aquincum nevét fentarthatta volna, a középkor irástudói latin feliratokból az Aquincum nevet ki nem deríthették, először Kézay Simon kronikájában (Gesta Hungarorum Endlichernél 90. 95. 100. l.) tünik fel, mint annak a városnak a neve, a hol a hunok átkelve a Dunán letelepedtek s a mely aztán Etele székhelye (Etzelburg) lett. Thuróczy szerint a Sicambria név úgy keletkezett, hogy Paris fia, Franco, Pannoniában az Ister (Duna) folyó mentében a Sycan hegy tövében a legnépesebb városok egyikét építtette, melyet a Scyan hegyről Sycambriának nevezett el. A Sicambria nevet megtartotta Mátyás kora is, csakhogy már tisztában volt azzal, hogy a városnak római eredetűnek kell lenni. Bonfinius, hogy megmagyarázza, egy feliratra hivatkozott, melyet állítólag Beatrix palotájának alapásásánál Óbudán találtak s a mely következőleg szólt: legio Sicambrorum hic praesidio collocota civitatem aedificaverunt, quam de suo nomine Sicambriam vocaverunt. Rerum Hung. Dec. 1. lib. 1, 17. l. Tényleg létezett Galliában egy Sicambri nevű néptörzs. Strabo 4, 296. Jóllehet az Óbuda helyén állott római várost egyesek már a 17. és 18. századokban helyesen Aquincumnak nevezték, a Sicambria névvel csak Schönvisner számolt le végkép. Miután a feliratokból megállapította az Aquincum nevet, egyszersmind kimutatta Bonfinius feliratáról, hogy az elejétől végig hamisítvány. De ruderibus Laconici Caldariique Romani, Budae, 1778, p. 217. V. ö. Salamon Ferencz, Budapest története, 1, 82–104. l.

Alexander neve keleti nyelven Sicandar !

Bözödi Györggyel egyetértettünk abban, hogy a székelység a Kárpát-medencében élô, letelepedett, falusi magyarságnak a leszármazottja, amelyikrôl Anonymus krónikája alapján tudjuk, hogy már a honfoglalás elôtt itt élt. Marjalaki Kiss Lajosnak a Nyugatban, 1928-ban közölt kitûnô elemzése szerint: ahol késôbb nemzetiségek éltek, azt Anonymus is csehek, bolgárok stb. által lakott területnek tünteti föl. Ahol viszont nem nemzetiségek, hanem mindig magyarok éltek, ott Anonymus rusticusokat, ’falubeliek’-et említ. Ezeken a helyeken mindig magyar folyónevekrôl szól, olyanokról, amelyeket már magyar nevûnek találtak. Móricz Zsigmondnak és másoknak az volt a véleménye, hogy a székelyek mellett a Kárpát-medencében élt még egy magyar népesség. Az, amelyiket a rómaiak sicanus, secanus néven emlegetnek. Érdekes, hogy románul a székieket sicannak mondják.

Sican= Székes Bahr= Bérces         Sicambria:  Székesbérces

Sycan hegye-Aquakwinkwe( Acinco)-Sicambria-Ős-aquincum

Az ős Aquincum a Cotinok hatalmas városias központjára települt rá, akiket természetesen a rómaiak leigáztak és romanizálni igyekeztek, habár a sokkal fejlettebb családi és társadalmi szokásokat végül ők vették át.

Sycan-Bahr-Sicambria neve Székes Bérces-Óbuda-majd később-Alt Ofen mind ugyanazt a területet jelentik.

Attila valójában Aquawinkwe-be-Sicambriába költözött be és Sycan hegyén építé fel hatalmas palotáját