Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal

A királyok városa

"Ezek Trójából, annak pusztulása után, Pannóniába jöttek, amit egykor, Nagy Sándor idejében Felsö-Görögországnak hívtak, sa Si- can-hegy tövében, az Ister folyó mellett - amit németül Donau-nak neveznek - egy igen erös várost alapította"

 

Az Árpád-kor krónikásai a XII. és XIII. századbeli írásaikban már elég sok adatot közöltek Attila városáról, Sicambriáról. Anonymus pl. azt írja krónikájában, hogy Attila, a hunok vezére a Duna mellett királyi lakot alkotott magának a felső hévízeknél, azt erős falakkal megerősítette, s az ott talált régi műveket megújíttatta. Ezt várost az ő korában a németek Etzelburg-nak, a magyarok Budavárnak neveztek. Anonymus krónikájában ezt az Attilaváros-Budát úgy szerepelteti, mint ahonnan a magyarok vezérei hódításaikra kiindultak. Ez volt tehát a vezéri, majd a királyi központ. Árpád haláláról azt találjuk a krónikájában, hogy Árpádot 907-ben tisztességesen - tehát nagy dísszel- egy kis patak fejénél temették el, Attila városánál, ott, ahol később, a magyarok megtérése idején templom épült, melyet Albának neveztek Boldogasszony tiszteletére. Többek szerint (pl. Bonfini) az Alba Ecclesiát még Nagy Károly frank király, római császár állítatta a pogány avarok leverése és megkeresztelése emlékére. A francia Aubadel-Alba "virradatot" és egyben Mária Boldogasszonyt jelentő, ismert értelmezése a pogányok térítésére utal. A latin alba szó azonos a régi francia óbad-dal. Az óbad nevű helység ismert itt a középkori oklevelekből. Ez a középkori Óbad alakulhatott át idővel Hábod-dá.
Kézai Simon, az Árpád-kor másik pap-krónikása a XIII. századból származó, a hunok történetével foglalkozó krónikájában Pannónia elfoglalásáról, a rómaiakkal vívott nagy csatáról azt írta, hogy a hunok Sicambriánál keltek át a Dunán, ott aratták nagy győzelmüket, és a harcban elesett vezéreiket az Országútnál, a Köves-völgynél temették el, ahol a "Bálványkő" volt. Ez a Sicambria lett Attila városa, melyet a németek Etzelburgnak, a magyarok viszont Budának neveztek. Helytelen volna az Árpádok korában írott krónikák adatait szó szerint értve bizonyító erejűnek elfogadni, de még nagyobb hiba lenne ezeket a korabeli tudósításokat figyelmen kívül hagyni akkor, amikor korszakuk hagyományainak vizsgálataiból kell kialakítanunk a királyi központ helyrajzi fekvését és képét. Anonymus Árpád-kori királyi környezetben élő pap volt. Gestája írásakor számolnia kellett kortársai, udvarbéli főurak, egyházi kollégái, felettesei és tanítványai kritikájával. Ez pedig arra kényszerítene, hogy az általánosan ismert tényekkel ellentétes adatokat ne írjon művébe. Kitalált meséket tehát nem írhatott le. Amit megírt, annak - legalábbis az akkori körülményeknek -, az akkori közfelfogásnak meg kellett felelnie.
A régi Buda fekvéshelyének korábbi megállapításakor, úgy látszik, valami tévedés történt, s ezt a török hódoltság utáni zűrzavaros idők számlájára Írhatjuk. Adataink vannak arról, hogy az 1690. évi népszámláláskor az egyesített Pest-Pilis-Solt vármegyék területén összesen csak 85 lakott hely volt, és ezek nagy részében is csak néhány ember élt. Az összeírók a jegyzőkönyvek szerint sok elhagyott falut, várost, "pusztát" találtak, melyek lakossága a törökök pusztító uralma alatt megsemmisült. Legtöbb ilyen elhagyott helynek még a nevét sem tudta senki sem megmondani. Nagyon sok régi lakott területet, várost, falut, pusztát új lakókkal telepítették be, és ezeknek a telepeseknek a régi nevekről természetesen már fogalmuk sem volt, sem a régi hagyományokról. Így születhetett az a vaskos tévedés is, hogy az Alt Ofen-re telepített németajkú polgárok az Ofen elnevezést a Buda-név fordításának vették, s így az Alt-Ofen elnevezést Ó-Budának fordították. Az Ofen név azonban ugyanúgy "kemencét" jelentett, mint a "pest" szó. A névadó kemencéket a régészet a mai Óbudán ásta ki. Még legutóbb is került ki az óbudai földből egy ilyen ősi kemence. A Pest elnevezés is egyszerű fordításból ered, és az egész vidékre kiterjedt, a mai Buda neve is közismerten Pest volt évszázadokon át. IV. Béla a XIII. század közepén oklevélben intézkedik a pesti várról, és Zsigmond király a XV. században még a Pesti vár polgárainak jogait újította meg. Ez a Kemence-Ofen-Pest volt a helyes ősi elnevezés, a Buda nevet csak attól kezdve viselhették, amióta az egyetlen, kizárólagos királyi székhely lett.
Esztergomnál hévízforrások voltak és hogy Anonymus Attila városát a felső hévizeknél fekvő városként jelölte, ami szintén az esztergomi hévízforrásokra utal, mivel az alsó csoport volt a mai budai hőforrás.
A régi Buda határai a Pilishegy és a az esztergomi polgárok által használt nagy út, a pilisi Pazanduk falu, a Hegyes- és a Mogyorós-hegy körül volt. A régi Buda határait leíró oklevelekben szereplő helyrajzi pontok, a Szűz Mária-sziget, a Melegvízfalu, Felhévíz, az esztergomi utak, Hévíz-malompatak, Köveshegy, Kövesoldal, Szamár-kő, Mogyorós-hegy, Hegyes-hegy, Pilis hegy, Pazanduk falu, Geyza-vásár, a szentkereszti- és szentléleki kolostor, a Halásztanya, az Akasztó-domb, mind azon a helyen vannak amely azonos volt Sicambriával, Attila városával, ahol a honfoglaló magyarok megalapították sok száz évig tündöklő központjukat.
Evlia Cselebi török világutazó (1660-1664 között tartózkodott magyarországon) szerint Buda elfoglalásakor a törököknek négy várat kellett Budánál elfoglalniuk. Írásaiból megtudhatjuk, hogy Buda elfoglalása után a törökök kirendelték a lakosságot egy közeli térségre és ott 70 ezer ember lemészároltak. Cselebi megemlékezik erről a vérengzésről az Alba Régiá ostromáról írt sorokban is, ahol ugyancsak 70 ezer ember meggyilkolását említi. A magyar történelemírás ezt az öldöklést sem Budával sem Székesfehérvárral kapcsolatban nem említi, viszont tud a Pilimarót határában kivégzett 25 ezer családról.
A mai Székesfehérvár nevét még a török uralom korában is ugyanúgy írták, mint ahogyan Anonymus. Ez a Zekuseu-Székes elnevezés azonban valószínűleg más eredetű, mint ahogyan azt Anonymus magyarázta. Nem egy vezéri székhelyet jelez, hanem egy népcsoport régi elnevezését. Erre László Gyula professzornak az a megállapítása világít rá, hogy a keleti határszélre kitelepített székelység egyik eredeti elhelyezkedése a Dunántúl Dunamenti területe volt, ahol többek között Eszék, Szekszárd, Bátaszék, Székesfehérvár később kialakult. Székesfehérvár neve tehát a székelység nevével rokon. Az Alba Ecclesia prépostjai sem Székesfehérvárról kerültek a királyi palotába kancellárnak, hanem a Buda melletti Alba Ecclesiából. Tudjuk is - nemcsak az Anonymus-krónikából, hanem több hiteles oklevél adataiból -, hogy az Alba Ecclesia, a királykoronázó és temetkezőhelynek ismert "Fehéregyháza" temploma a középkorban Attila-városnak, Etzel-burgnak, az előzően Herculiának, illetve Sicambriának, végül Budának nevezett vár vagy város területén volt. A királyi kancellária vezetői általában az Alba Ecclesia papjai közül kerültek ki. Az Alba Ecclesia tulajdonképpen a királyi család egyháza volt és szokássá vált, hogy az albai prépostokból lettek a királyi kancellárok, amit végül jogszokássá emeltek. Egy pápai vizsgálat megállapította, hogy a királyi kancellárság Alba Ecclesiához tartozik, mely szerint a királyi kancellárok nem a mai Székesfehérvár egyházából kerültek ki.
Ákos kancellár, udvari káplán, Alba Ecclesia-i kincstárnok, budai prépost és a Szűz Mária-szigeti apácák ügyeinek hű szolgálója, patronusa az Esztergom közeli Búbánat-völgy oldalában épített magának palotát, és élete végéig ott lakott.Az az ember, aki olyan fontos szerepet töltött be IV. Béla király és Mária királyné évtizedekig tartó uralkodása alatt nem építhetett magának palotát a királyi udvartól messzire levő területen.
Albáról nagyon érdekes adatok találhatók az Alba Regia felszabadítására 1600-1601-ben indított közös hadműveletek leírásában. Ruszwurm tábornagy, a hadjárat parancsnoka katonás pontossággal írt a hadműveletekről. Ezekből megtudjuk, hogy az Alba Regia felszabadítására induló csapatok fő gyülekező helye Győr városa volt, a hadsereg egységes haderővé állt össze, azután Esztergomba ment, és innen indult Alba felszabadítására. Kolonics ezredest lovascsapatával átküldték Párkányba, hogy a Duna túlsó partján végezzen felderítést. A Ruszwurm-féle felszabadító sereghez kapcsolódott később Eörsi esztergomi várnagy csapata is. A Ruszwurmtól származó ostrom-leírás világosan igazolja, hogy az ostrom magas erődítmények, szűk völgyek, erdők, tisztások környezetében zajlott le. Ruszwurm leírja, hogy a harcok egyes szakaszában harcosait olyan szűk völgyben vezette a templom térségéhez, amelyen egyszerre csak három katona tudott előrehaladni. A török parancsnok a városban folyó harcokat egy magaslatról, közelből nézte, és innen adta parancsait. Az egész ostrom-leírás bizonyítékát adja annak, hogy a régi Buda melletti királyi Alba-hegyi vár volt. Mindez a Duna mellett történt, ezt bizonyítja egy, a Nemzeti Múzeum metszettárában található, XVII. századból származó olasz metszet is, amely Alba Regiát Duna-menti várnak ábrázolja. Ugyancsak ezt igazolja egy szintén olasz nyelvű, XVII. századi haditerv, mely szerint a keresztény hadjárat Dunán történő utánpótlását az Alba Regia körüli hegyi várak biztosíthatják. Ez a haditerv a szöveg további részében a mai Székesfehérvárt is említi, de már Stuhlweisenburg néven, a nagykanizsai hadműveletekkel kapcsolatosan.
Amikor a pálos barátok a törökök kiűzése után visszatértek, a mai Buda környékén keresték a Mátyás király által nekik adott Alba Ecclesiát, s miután annak semmi nyomát nem találták, 1719-ben P. Terstyánszky Lászlót Pozsonyba küldték, hogy a budai káptalan ott őrzőtt oklevelei között keressen adatokat Alba hollétére. Jellemző, hogy a régebbi felfogás szerint ez a kutatás nem vezetett eredményre, mert Terstyánszky azt jelentette: az Alba Ecclesia kolostora a Pilis vármegyében volt. Tehát a közvetlenül a törökök utáni kutatás is erre az eredményre vezetett.
Sicambria név hosszú évszázadokon keresztül ismert neve volt a régi Budának. A Hunyadi Mátyás király udvarában élő humanista tudós Bonfinius közlése, aki művében azt állította, hogy: "Óbuda (Vetus- Buda) fölött a Duna ugyanazon partján látni még egy igen régi város nyomait, melynek falai messze terjedtek.
 

sicambria.1769doc.jpg

Sicambria a felső területen Aquincum-tól északnyugatra
 
Újabb korbeliek Sicambriának tartják, a sicamberekről, Germania távoli népéről, mert nevét a germaniai sicamber legiöról vette, melynek mellékneve "adjutrix" volt. Mikor Ó-Buda területén Mátyás az ő feleségének Beatrixnak egy palotát építtetett. Az alap ásása kőzben egy feliratos kőre bukkantak. Erről ezeket olvasták le: "Az Ide Őrségül Elhelyezett Sicamberek Légiója Várost Épített, Melyet Nevéről Sicambriának Nevezett."..."
Bonfininek ez az állítása, hogy feliratos kő igazolta az ősi Buda Sicambria nevét, rengeteg problémát vetett fel a XVIII. században, amikor már kialakult az a nézet, hogy a mai Óbuda neve semmiképpen sem lehetett Sicambria. A kutatók akkor már tudományos igénnyel szedték össze az adatokat, és megállapították, hogy régi bizonyítékok, térképek, leírások szerint Sicambria, a régi Buda azon a helyen volt, ahol Herculia feküdt, viszont azt is adatok igazolták, hogy Herculia nem lehetett azonos Aquincummal. Már viták folytak Herculia fekvésének megállapításáról, és ekkor Schoenwisner, az osztrák származású régész, "tudományos alapon" mutatta ki, hogy Bonfini hazudott, saját maga által koholt mesével kápráztatta el Mátyás királyt és kortársait. Kitalált egy feliratos követ, és azzal igazolta kedvenc uralkodójának, hogy a dicső magyar város, Vetus-Buda előzőleg Sicambria volt. Ezzel a kérdés lezárult. Bonfini állítását a feliratos kőről, a sicamber-légióról és a Sicamber névről ezután mindenki koholmánynak tartotta. Így szabad lett az út arra, hogy a régi Buda római kori nevéül az Aquincumot ismerjék el, és ezen az alapon is a mai Óbuda területén keressék. Így a Herculiából lett Sicambria nevű város története a mesék és mondák mostani birodalmába, a lomtárba került.
Schoenwisner 1778-ban kiadott könyvében foglalkozott Vetus-Buda helyrajzi kérdéseivel. A mai Budán talált római kori leletekből s más adatokból azt állapította meg, hogy ezek a leletek Aquincum maradványai. Alt-Ofent a régi írásokban oly sokszor említett ősi Budával, Vetus-Budával azonosította. A régi Buda szerinte tehát Aquincum helyén volt. Ezek után a leghatározottabban tagadta azt, hogy a honfoglaló magyarok a Sicambria nevű város romjain építették a későbbi Budát. Nyíltan csalásnak minősítette azt a Bonfini által ismertetett kőfeliratot, mely szerint a várost a rómaiak korában a Sicamber légió katonái építették volna újjá és ekkor a maguk nevéről nevezték el Sicambriának. Schoenwisner nem óhajtotta észrevenni, hogy Sicambria és Aquincum-Óbuda adatai nem azonosak, hogy két különböző városról beszéltek a régi adatok is. Így egészében tagadta Sicambria létezését, azt állítva, hogy azok, akik Sicambria és a régi Buda azonosságát állitották, általában Bonfini hamis adataira támaszkodtak. Ugyanekkor mégis kénytelen volt elismerni, hogy már a Bonfini-féle kő feliratának közzététele előtt igen sokan voltak, akik arra a meggyőződésre jutottak, hogy a régi Buda valóban Sicambria romjaira épült. A régi írásokban, krónikákban stb. található ilyen szövegeket egyszerűen mesének minősítette. Könyvében cáfolni igyekezett azt is, hogy létezett Sicamber-légió a római seregben, amint azt a Bonfini-féle felirat állította. Elismerte azonban, hogy Tacitus, Claudius és Plinius is írt már a Sicamberek seregeiről, mint a rómaiak szövetséges csapatairól. Figyelemre méltó azonban, hogy a Sicamberekről szóló első hírek a római történelemírásban akkor jelennek meg, amikor Pannoniát hódításaik révén megismerték. Azt, hogy a sicamberek Pannónia-beli népek voltak, jelzi az is, hogy a rómaiak először a trákok ellen vonultak fel. Mint jó német, Schoenwisner elfogadta Althammernek azt az állítását, hogy a sicamberek a Rajna mellől származtak, pedig ez az adat csak arra az időre vonatkozik, midőn a sicamberek a Rajnán keresztül átvonultak. Hiszen már Herodotos írt a Duna melletti "sican"-okról. Schoenwisner nem vett tudomást az olyan adatokról, amelyek a sicamberek Duna-melléki származásáról szólnak. (Ursperg, frank-történelem, Albericus stb.), valamint arról sem, amit erről a Kézai-, Thuróczy-, Sámboki-, Budai-, Képes krónikák tartalmaznak, amelyek mind a Bonfini-kőfelirat közzététele előtti időkben íródtak és erős, megbízható hagyományt képviselnek. Ezek pedig mindannyian azt állították, hogy a régi Buda Sicambria romjain épült fel. Minthogy ezek az írók ismertették a frankoknak a Duna-melléki Sicambriából való szárma-zásáról szóló legendát is. A francia hagyomány szerint a frankok ősei Trójából származtak, és a Duna melletti Sicambriából indultak Nyugatra és értek el a Szajnához, ahol Párizst alapították, Páris trójai királyfi emlékére. A népek nagy hagyományait helytelen volt ily egyszerűen mesének nyilvánítani. Az a tény, hogy a nagy frank birodalom megalapítóját, Chlodwigot Reimsben Remigius püspök a következő szavakkal keresztelte meg: "Hajtsd meg afejed büszke Sicamber is imádd, amit eddig megégettél és égesd el, amit eddig imádtál!" -, igazolja a "legenda" régiségét, eredetiségét. Ez a 496-ból származó szöveg nem lehetett azért sem alaptalan, mert az azóta finom alapossággal dolgozó régészeti és történelemtudományi kutatómunka összes eredményeit figyelembe vevő modern francia történelemírás is ugyanúgy Keletről, a Duna-mellékéről. több hullámban is érkezett népekből származtatja a frankokat, sőt elődeiket, a gallokat is. Schoenwisnernek az Aquincum-Alt-Ofen-Vetus-Buda teória elismertetése érdekében meg kellett döntenie az ősi hagyományt, hogy a királyi székhely, az eredeti Buda, Sicambria területén létezett valamikor. Ezért kellett tagadnia Sicambria létezését, pedig Sicambria valóság volt, voltak sicamberek, sicambriaiak, kellett tehát lennie Sicambriának is. Sicambria, mint helységnév, ősrégi, és Magyarországon a XIII. századtól (Kézai) a XVII. szá-zadig (Istvánffy) általánosan ismert helység volt. Kétségtelenül élő, létező város, hiszen Pilis-megye 1516. február 11-én kelt oklevelében és a váci káptalan 1528. július 15-én kelt oklevelében, mint egy területi vitát eldöntő helyrajzi pont szerepel Sicambria vize, sicambriai malmok említésével. Oláh Miklós a XVI. század végén mint Sicambria városát említi. Schoenwisner állítása alapvetően hamis volt, hiszen ismerte a XVI. században élt Lázius Wolfgang bécsi egyetemi tanár adatait, említést is tett róla. Lázius pedig azt írta, hogy Vetus-Buda-Sicambria, Herculia (Castra ad Herculem) helyén volt. A középkorban igenis jól tudták azt, hogy Aquincum volt a neve a mai Óbuda területén létezett rómaikori városnak; Ortelius így is jelezte 1598-ban egy kora középkori, Pannoniát ábrázoló térképén. Az "Anonymi Descriptio Europae Orientalis", melynek szövege 1308 táján keletkezett, már említette Aquincumot. Ismerte az Itinerarium Antonini szövegét is, abból pedig pontosan ismerhette Hercules Castra Esztergom-környéki helyzetét. Schoenwisner ismerte azt, hogy a "Gyógyító nympháknak" szentelt fogadalmi oltárt Esztergomnál találták, tudta, hogy Esztergomnál hévíz források voltak és hogy Anonymus Attila városát a felső hévízeknél fekvő városként jelölte és a "felső hévízek" megjelölés csak az esztergomi hévízforrásokat jelölhette, mert az alsó csoport volt a budai hőforrás, és így logikus lett volna a várost a felső, az Esztergom-környéki melegvizeknél keresni. Ám Schoenwisner korában nem volt kívánatos a magyar régészetnek egy tényleg magas kultúrájú magyar főváros romjait kiásni. Azt kellett látni a világnak, hogy Magyarország területén a rómaiak csináltak kultúrát, majd utánuk az osztrákok! Ez a gondolat kellett vezesse azokat, akik a régi Herculia-Sicambria, Attilaváros-Buda végleges eltüntetésén fáradoztak, de ezek persze osztrákok voltak.
Sajnálatos, és csak a Schoenwisner körüli tekintélytiszteletnek és hatásának tudhatjuk be, hogy ez a Vetus-Buda-Aquincum azonosítási teória két évszázadon keresztül fennmaradhatott, és így a későbbi Buda-kutatók is ezen az úton maradva keresték a megoldást.

Az ősi Városállam

maga Budapest is egy ősikelta település helyén épült: ?(Aquincum.) E római kori név nyilván a település ősi kelta nevének fordítása (vagy latinosítása), amely feltehe-tően AUBHWN [ejtsd: AVÚN] „Vízhon“ volt („Ofen“ a koraközépkorban a város ne-ve, aminek semmi köze a német –ahogyan „Pest“-nek sem a szláv – kemencékhez). Tőle északra emelkedett hajdan a SICAMBRIA híres kelta vára, aminek neve SICAN-BHARR lehetett ellatinosítása előtt, azaz „Szék-bérces“ (magas dombon álló „Szék“) – ilyen (is) volt hajdan a magyar nyelv szerkezete, lásd még: „Hegy-magas“ a Balatonnál vagy „Becs-kerek“ a Bánságban. Írül SUÍOCHAN [szíkán] azt jelenti, hogy: szék, ülés, pad; ülep; lakhely, székhely; ülés, gyűlés, törvényszéki ülés(-szak) (vö. ótörök SÄKU szék, tatár SEKE pad, japán SEKI ülés, ülőhely) +BARR csúcs, bérc.
A hunok megostromolták az itteni, a Duna vonalát (limes-t) védő római őrséget és talán, a helybeli kelták segítségével is, fényesen győztek. A (pannon-)kelták állandó ádáz harcot folytattak a római megszállók ellen, a lázadások sora arra késztette a megszállókat,
hogy egyre nagyobb számban telepítsenek hadsereget a kelta vidékekre és egyre kíméletlenebbül rombolják a kelta műveltséget. Az emléküket is ki akarták törölni a tudatból és a
történelemből, mint ahogyan az etruszkokkal is ezt tették. Ezért teljesen kézenfekvő a hun-kelta együttműködés, ami még Atilla korában is működött (Eudoxius – AUDAX az „Ádáz“ – gall druida, Atilla orvosa és tanácsadója volt. Ő az, aki elkísérte nagykirályunkat a galliai hadjáratba is, és aki a helyi kelta vezérekkel tárgyalt). Győzelem keltául BOUDA. Lehet, hogy még „bouda“ örömkiáltásokkal is fogadták a bevonuló hun sereget.
A „Győzelem“ után felépült BUDA, az „Ős-Buda“, amelyet „Atilla-várá“-nak (Etzilburg) ismerünk a történelemből.

Sycanus a Trójai nép.

VIII. század második felében egy frank krónista azt írta, hogy «Trója eleste után Aeneas népe egy részével Itáliába költözött, a trójaiak másik része pedig Pria-mus és Antenor vezetése alatt, a Palus Mceotis felé menekülve — innét egész Pannoniáig jutott, és itt Sicambria nevű várost épített, hol azután a trójaiak ezen utódai sokáig laktak, és megerősödve, Valentinian császárnak az alamannok legyőzése által nagy szolgálatot tettek, ki nekik ennek fejében tíz évi adómen
tességet igért, de mivel az adót a tíz év elteltével is megtagadták, a császár hadai reájok törtek, és ők azután a Rajnánál telepedtek le»-1. „Ezt a paradicsomi vidéket ő (Páris) azonnal megkedvelte, és megparancsolta, hogy a Szikan hegy
tetejére egy hatalmas várat építsenek.“ (Tarih-i Üngürüsz avagy a Magyarok Története). Ez Sicambriának legrégiebb nyoma, melyre a «Gesta regum Francorum» vm. századbeli, ismeretlen szerzőtől való krónikában akadtam.1 Hiában nevezték el a tudósok a «Gesták» szerzőjét «Anonymus fabulator»-nak, a Sicambriáról és annak eredetéről írt fabuláját ott találjuk a 818. évvel végződő moissaci Chroniconban2 és a Schönvisner részéről közölt5 xii. századbeli «Annales Urspergenses» elbeszélésében is. A mi magyar krónistáink pedig reá fogják, és az utánuk következett valamennyi magyar író is azt vallotta, hogy az Ó-Buda közelében és annak helyén hajdan állott várost Sicambriának hívták, de a mi krónistáink nem mulasztották el, hogy a frankok «elődei», a trójaiak részéről épített Sicambriát ne magyar díszben mutassák be a közönségnek.
Először is a Kán László korában írt Kézai Simon Sicambriában szállásolja el Attilát, azt mondván róla, «hogy sajátkezűleg itt ölte meg Buda testvérét, és holttestét a Dunába dobatta, mivelhogy az a testvérek számára kijelölt határon túl terjeszkedett, és Sicambriát magáról neveztette el Budának, pedig úgy a hunoknak, mint a többi népeknek meg volt parancsolva, hogy azt Etelevárosnak hívják: minek azonban csak a németek engedelmeskedtek, és merő félelemből e várost Echulburcnak, — a hunok ellenben keveset hajtván a parancsra, úgy mint előbb: Ou-Budának nevezték vala».
Ugyanezt, és majdnem ugyanazon szavakkal mondja az 1473-ban megjelent Chronicön Budense : «Attila seregével Sicambriánál tömlőkön kel át a Dunán, itt ütközik meg Matrinus és Veronai Detricus hadaival, és legyőzi őket ; Sicambriában telepedik le, hadjárataira innét indul és ide tér vissza. »
Ezek nyomán Thúróczy János, tíz évvel később (1482-ben), napvilágot látott krónikájában, mely lényegében az előbbi kettőnek hasonmása, szintén Sicambriának nevezi a régi várost, melynek omladékain Ó-Buda épült ; ezen felül pedig eme város eredetére nézve külön elbeszéléssel kedveskedik olvasóinak. «A hagyomány szerint — úgymond — Franco, Paris fia, Priamus Trója királyának unokája, Trója földúlása után sok néppel Pannoniába jött és a Sycan hegy tövében, a Dunának is nevezett Ister folyam mellett nagy várost épített, és ezt az ép említett Sycan hegytől Sicambriának hivatta. Azután a keleti népektől féltében nyugat felé költözött, ott elfoglalt a Sycana folyó (nyilván Sequana) mentén egy tartományt, mely a fentebbi Francotól Franciának neveztetett
1 Recueil des historiens des Gaules, et de la France par Dom Martin Bouquet. Paris 1869. 11. '42. lapon.
2 Vêtus chronicon Cenobii Moissiacensis. u. o. 648. lapon.
3
De ruderib. lacon. stb. 208. 209 lapon.

p1625_26-03-10.jpg

SICAMBRIA oltárkő és malomkő a hegyoldalban

„Ugyanis abban az időben, amikor Aeneas –Trója lerombolása után – Itáliába érkezett, két másik trójai fejedelem, az ifjabb Priamusz, a nagy Priamusz- nak Anténór nővérétől való unokája, ugyanannak atyai ágról való rokona 13.000 emberrel a Mare Illiricumon át a régi Magyarországba érkezett. Ez Ázsia és Európa határának környékén terül el, itt pedig nagy várost építettek, Sicambriát. Ugyanőket erről a helyről si-cambriusoknak is nevezik.”

(Viterbói Gottfried Világkrónikája, 1185.)

p1304_18-03-10.jpg
SICAMBRIA várfal

Ez az idézet alátámasztja azt a feltételezést, hogy Trója mögött a Szkíta Birodalom állt, mivel a két királyfi oda vonult vissza megmaradt népével, és felépítette a kaukázusi Magyarország területén Sicambriát, melyről sic-ambriusoknak (sic-ul) nevezték őket. Egyelőre nem tudjuk, Sicambria hol állt, valószínű, hogy Magyar város helyén, de az is lehet, hogy a Taman-félszigeten, Matrika városa helyén. A szkíta királyi aranypajzs-díszekből eddig öt darab került elő, négy szarvas-, egy pedig párducábrázolással. A négy szarvasosból kettőt a Kárpát-medencében (Zöldhalompuszta, Tápiószentmárton), egyet a Kaukázusban és egyet a Krím-félszigeten találták, az egyetlen párducost a Kaukázusban. Ebből arra következtethetünk, hogy a királyszkíták két központja a Kárpát-medence és a Kaukázus volt. Mindezeket figyelembe véve érdekes tény, hogy mindkettő területén van egy-egy Sicambria nevű város, amely egyik esetben sem azonosítható teljes pontossággal.

osbuda_044.jpg
Amadé Thierry francia történész, aki Attila és a magyarok történetét megírta, a franciák Trójából származásáról tud, akik akkor még nem franciák, hanem gallok (gálok), latinosan gallusok voltak, akiket a korabeli krónikák sicam­ber- eknek neveztek. A gabona görög neve= szikália, mely nemcsak kétszikű növény, hanem szik-álló, azaz szárazságtűrő is. A fehérje- tartalma pedig=a sikér, ami valaha fehéret jelentett. (Hiszen a szikkadt föld=a szik, izzóan fehér és sós felületű. Ámde „véletlenül” a vászonneműt súroló és fehérítő kefe neve ma is sikár-kefe, mellyel kisikárolják= kifehérítik még a barnás kendervásznat is.)

 

p1232_26-12-09.jpg

SICAMBRIA kút belülröl

Ejtsünk néhány szót a franciák „latinosnak vélt” gall- gálok ősnevéről. Az ősi GÁL /G-L/ szavunk nagyot és istent jelentett, mert e két betű ősjelentése= éGi-Ló /G-L/, aki isten, tehát nagy. A magyar nyelvbe előbb „nagy” értelemben, jelzőként, később nagy=Gál keresztnévként ment át. Pályafutása a következő: Valaha a sumérek királyát is Lugál-nak, vagyis Gál-Lú= Nagy Isten-nek hívták. Az ősmagyar LÚ szó legelőször a napot, vagy „csillagot” jelentette. A LÚK /nap-ok/ szó latinos írással LUC valamint: lucs, lus és lux= FÉNY lett, ami fényest, csillogót jelent ma is. (A lucfenyő az ezüstösen fénylő fenyő.)
p154201_26-03-10.jpg

SICAMBRIA épület

Nézzük tovább az itáliai (etruszk) és francia (gall/gál) történetet, ami a Kárpát-medencében még egységes, majd később ágazik ketté. A trójai királyfiak közül az ifjabb Priamusz a kaukázusi Sicambriában maradt. A másik királyfi, Francus, népével a Fekete-tengeren hajózva elérte a Duna torkolatát, és ezen felhajózva, a Duna kiszélesedő öblében, mely a Kő-hegy aljáig ért akkor, kikötött. A dombokon megalapította városát, Pons-mas-t ( pons=/híd/ fő, mas=férfi), azaz a főember szállását), a mai Pomázt, a Kő-hegyen pedig fellegvárát, melyet Sicambriának neveztek el. Prácki István Sicambriát Visegrádnak véli a Gálok, frankok eredete című munkájában. Véleményem szerint sokkal inkább tehető Pomáz környékére, hiszen itt a Duna kilép a felsőfolyam-szakaszi jellegéből, szétterül, gázolhatóvá válik, a karavánok részére ezért itt alakultak ki a révek. Árpád fejedelem is a Kő-hegyről nézte hadainak átkelését a réveken, innentől hívják ezeket megyeri réveknek. Azonkívül a hajók kikötésére itt alkalmasabb a védett öböl, mely a Klissza-dombtól a Kő-hegyig elnyúlik. Nem véletlen, hogy a pannóniai dunai római hajóhad és kereskedelmi flotta egy része is itt állomásozott (a másik része Dunaszekcsőn, a várhegy alatt). A rómaiak mindig figyelembe vették, hogy a meghódított népek mit, hova építettek, hiszen nem volt olyan helyismeretük, mint az itt lakó népeknek (pl. Szentendrén, Ulcisia Castra eraviszkusz erőd helyére építették táborukat). Ez a terület a Kárpát-medence egyik legfontosabb bronzkori területe, a villanova-kultúra része, lásd települések, budakalászi agyagkocsi, bányák a Pilisben, fémfeldolgozás Kis-és Nagykovácsiban, késő bronzkori fellegvár a Kő-hegyen.
p1543_26-03-10.jpg

SICAMBRIA romváros

A trójaiak idővel tovább hajóztak a Dunán, egy részük Észak-Itáliában telepedett le Anténór, az idősebb Priamusz király bizalmasának vezetésével. Őt Patavium, a mai Padova létrehozójaként, a Berenta- és a Pó-folyó közötti területen lévő észak-itáliai etruszk települések megalapítójaként tartják számon. A trójaiak másik része folytatta útját a Dunán, majd a Majnán és a Rajnán, végül a Marnán, mely a Szajna folyóba torkol, és ott megalapították városukat, melyet a trójai királyfi után Páris-nak neveztek el. Ahol nem volt vízi út, ott szétszedték és szekérre rakták hajóikat, majd, amikor újból folyót értek, összerakták azokat, és tovább hajóztak. A Szajna felső folyásánál, szülővárosukra emlékezve megalapították Troyes-t.

Esztergom. Egykor érsekségéről volt híres. Itt volt az érseki templomban Szent István sírja. Környéke bortermő, melegvizű forrásokkal.
Visegrád. Négy mérföldre Esztergomtól, a Duna partján. Fölötte nagy művészettel megépített várban őrizték a királyi koronát.
— Nagymaros. —
Buda. A Duna jobb partján. Egykor az ország fővárosa, királyi székhely, Visegrádtól Zedier szerint fél, Bécstől Fröhlich Dávid magyar író szerint 54 mérföldre. Miután Szolimán török császár 1541-ben elfoglalta, azóta hatalmukban van. Az épületek maradványai Buda régi nagyszerűségét bizonyítják. Itt Korvin Mátyás híres magyar király héber és görög könyveket vásárolva Görögországban, említésre méltó könyvtárat alapított. A török nem sokat törődik a város rendben tartásával, szépítésével. Buda a nevét Budáról, Attila hun király — aki magát Isten ostorának nevezte — testvérének a nevéről kapta. Budát Attila, mivel gyanússá tették őt előtte, saját kezével ölte meg.(*P*a régi )Budától délre még ma is megtalálhatók Sicambria nyomai!

Salánki József: Mit tud Blaeu hazánkról? 

sicamb2.jpg

            Sicambria építése

A magyarok azonban, jelesül Oláh Miklós, Verancz Antal, Bornemisza Tamás, Inchofer, Bél Mátyás és mindnyájan, kik I. Mátyás király korától kezdve egész a múlt század végéig erre vonatkozólag valamit írtak, erősen hivék, hogy a régi város neve, melynek romjain Ó-Buda épült, Sicambria volt. Hogyan is mert volna ezen valaki kétkedni, midőn ezt a nagy király udvarán együtt élt három oly nevezetes ember állította volt, minő Geréb László, Thúróczy János és maga a király történetírója Bonfini vala.

 

 

Régészeti leletek Sicambria itteni létének bizonyságára vonatkozóan:

Szerintük a helybeli lakosság szántás közben még ma is kocsiszámra szedi fel az útból a köveket. A fent említett két mérföldkövet is ezeken a szántóföldeken találták. Szerencsés körülménynek köszönhető, hogy megtalálták Boros Pál pilisszántói földbirtokosnál a római út hiteles térképi felvételét is. E szerint a római út még a század elején megvolt, és a jelenlegi vörösvári temető mögötti dombvonulaton a „Dörfl” földek táján haladt Pilisszántó irányában. Az útra írt szöveg: „Ulpius Traianusnak Sicambriába vezető régi postai uttya” valószínűleg utal a barbárok megfékezése utáni időre, mikor is Traianus Róma felé vezető útján erre vonult katonáival Aquincum, illetve Róma felé. A térkép teljes hitelű. Készült 1812-ben Halász Gedeon Pest megyei mérnök által. A megye hatóságilag ugyanazon évben hitelesítette. A térkép szerint a római út a borosjenői határból(Sicambria bejáratától) a még ma is meglévő „Zeisel-Mühle” (ürgemalom) területén, annak felső sarka átmetszésével kanyarodott a vörösvári határba. Innen a malom melletti nádason keresztülment majdnem egyenesen a Vörösvár felé húzódó rét jobb felén levő hegyoldal szántóföldjei között, az egykori Majtényi Mária-féle birtokrészig, ahonnan gyengeelhajlással Pilisszántónak tartott. A vörösvári határt az egykori Majtényi Gáborféle
parcella Szántó felé eső végpontján hagyta el. A rómaiak Dobogókőn keresztül is építettek utat, sőt tornyot is, számítva a quadok esetleges támadásaira. Az úrtorony alapfalai a 40-es évek elején még álltak: szabályszerű Burgus volt. A nagyszálló építésekor szétszedték a burgus alapköveit. Az itteni őrtoronyból egészen a Visegrádig terjedő határrészt megfigyelés alatt tarthatták, sőt a quadoknak az Ipoly völgyéből induló felvonulási útjára is kilátás nyílott.

Latin:

 

 

 

 

Az útra írt szöveg: „Ulpius Traianusnak Sicambriába vezető régi postai uttya ...

A fal és háttérben a Kewel hegye

 

A Pilisborosjenő feletti útszakaszt szegélyező fal

A Tárih-i Üngürüsz leírja Sicambria városát és az igaz történetet.

Egy nap a Duna folyó partján egy hegy tetejére értek, mely Szikara néven volt ismeretes. Mikor erre a pompás helyre néztek, látták, hogy szerfölött kellemes, füves, madárdalos, úgyhogy mindenfelé virággal van díszítve és körös-körül virágdísszel ékeskedik, madarai kellemes dalolással énekelnek. Mivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tartomány volt, ez oknál fogva nevezték el Pannonijának, ami latin nyelven "kenyeret" jelent. Azután, mivel Firanko azt a várost a Szikara hegy tetején építette fel, mert annak hegynek Szikara volt a neve, azt találta megfelelőnek, hogy a városnak Szikamberijja nevet adja. Egy idő múlva Iszkender is, azon oknál fogva, hogy anyjának testvére, Iszkender elpusztult, megrajzolta szívében, hogy [Szikamberijja ] ellen megy, és elfoglalja. Azután egy nap Iszkender kiadta a parancsot, hogy a katonaság gyűljön össze. Mikor ezt a hírt elmondta, Firanko nagy rémületbe esett, mert abban az időben, amikor Iszkender a napkeleti tartományokat elfoglalta a Rúm határon [túli] szomszédok is állandóan figyelemmel kísérték, "vajon eljön-e mihozzánk is?" kérdezgették. Azonnal előkészítette fegyvereit, összehordatta minden kincsét, Szikamberija székhely és Panonijja tartománya iránti szerelmét kidobta elméjéből, és azon gondolkozott, [hol talál] egy másik árnyékot [=védelmet] nyújtó tartományt. "Hol vagy, Pannonija tartománya!" kiáltással kibontották zászlaikat, megszólaltatták a kis és nagy dobokat, és Iszá próféta (Jézus Krisztus], aki legyen megdicsőítve és felmagasztalva, háromszáz hetvenharmadik évében csapataik egymás után elindultak.

Ez a nyugati krónikák által többször is megemlített titokzatos városnév, meglepő módon nem izgatta fel történészeinket. Tudnak ugyan róla, de nem törődtek vele. Úgy látszik, nem tartották magukhoz méltó feladatnak Atilla fővárosát keresni. (Holott sokkal inkább attól félhettek, hogy megtalálják, és akkor baj van, mert újra kezdhetik írni a középkor történelmét!) Ergó, inkább fölényesen kijelentették, hogy az ilyen fantázia- elnevezésekkel, mint Sicambrianem érdemes /?/ foglalkozni. Mi ezen persze sem csodálkozunk, elvégre miért lenne pld, a finnugoros MTA érdeke, hogy kiderüljön; miszerint Sicambria most is itt van, mégpedig a mai Magyarország kellős közepén.

szittya

Sicambria

Aquncium középkori eredetű neve. Miután a népvándorlás korában megszakadt minden traditio, mely Aquincum nevét fentarthatta volna, a középkor irástudói latin feliratokból az Aquincum nevet ki nem deríthették, először Kézay Simon kronikájában (Gesta Hungarorum Endlichernél 90. 95. 100. l.) tünik fel, mint annak a városnak a neve, a hol a hunok átkelve a Dunán letelepedtek s a mely aztán Etele székhelye (Etzelburg) lett. Thuróczy szerint a Sicambria név úgy keletkezett, hogy Paris fia, Franco, Pannoniában az Ister (Duna) folyó mentében a Sycan hegy tövében a legnépesebb városok egyikét építtette, melyet a Scyan hegyről Sycambriának nevezett el. A Sicambria nevet megtartotta Mátyás kora is, csakhogy már tisztában volt azzal, hogy a városnak római eredetűnek kell lenni. Bonfinius, hogy megmagyarázza, egy feliratra hivatkozott, melyet állítólag Beatrix palotájának alapásásánál Óbudán találtak s a mely következőleg szólt: legio Sicambrorum hic praesidio collocota civitatem aedificaverunt, quam de suo nomine Sicambriam vocaverunt. Rerum Hung. Dec. 1. lib. 1, 17. l. Tényleg létezett Galliában egy Sicambri nevű néptörzs. Strabo 4, 296. Jóllehet az Óbuda helyén állott római várost egyesek már a 17. és 18. századokban helyesen Aquincumnak nevezték, a Sicambria névvel csak Schönvisner számolt le végkép. Miután a feliratokból megállapította az Aquincum nevet, egyszersmind kimutatta Bonfinius feliratáról, hogy az elejétől végig hamisítvány. De ruderibus Laconici Caldariique Romani, Budae, 1778, p. 217. V. ö. Salamon Ferencz, Budapest története, 1, 82–104. l.

Alexander neve keleti nyelven Sicandar !

 

Bözödi Györggyel egyetértettünk abban, hogy a székelység a Kárpát-medencében élô, letelepedett, falusi magyarságnak a leszármazottja, amelyikrôl Anonymus krónikája alapján tudjuk, hogy már a honfoglalás elôtt itt élt. Marjalaki Kiss Lajosnak a Nyugatban, 1928-ban közölt kitûnô elemzése szerint: ahol késôbb nemzetiségek éltek, azt Anonymus is csehek, bolgárok stb. által lakott területnek tünteti föl. Ahol viszont nem nemzetiségek, hanem mindig magyarok éltek, ott Anonymus rusticusokat, ’falubeliek’-et említ. Ezeken a helyeken mindig magyar folyónevekrôl szól, olyanokról, amelyeket már magyar nevûnek találtak. Móricz Zsigmondnak és másoknak az volt a véleménye, hogy a székelyek mellett a Kárpát-medencében élt még egy magyar népesség. Az, amelyiket a rómaiak sicanus, secanus néven emlegetnek. Érdekes, hogy románul a székieket sicannak mondják.

Sican= Székes Bahr= Bérces         Sicambria:  Székesbérces

Sycan hegye-Aquakwinkwe( Acinco)-Sicambria-Ős-aquincum

 

 

Az ős Aquincum a Cotinok hatalmas városias központjára települt rá, akiket természetesen a rómaiak leigáztak és romanizálni igyekeztek, habár a sokkal fejlettebb családi és társadalmi szokásokat végül ők vették át.

Sycan-Bahr-Sicambria neve Székes Bérces-Óbuda-majd később-Alt Ofen mind ugyanazt a területet jelentik.

Attila valójában Aquawinkwe-be-Sicambriába költözött be és Sycan hegyén építé fel hatalmas palotáját

 

Aëtius


1. A. Celesziriában szütetett aIV. században. Előbb réz- és aranyműves volt, utóbb az orvosi és ahittudományokra adta magát. 350-ben az antiochiai arián patriárka szerpappászentelte, de mivel istentagadással gyan&u



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 191
Tegnapi: 95
Heti: 286
Havi: 3 607
Össz.: 1 762 895

Látogatottság növelés
Oldal: Sicambria az ősi város
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat