Sokan vallják, hogy az eddig megjelent tizennégy magyarságtudományi füzet közül az Amerikai Egyesült Államokban élő Tomory Zsuzsa összeállításában megjelent tizenharmadik füzet, címe A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője – Magyar Adorján életműve, a leginkább figyelemreméltó. A méltatlanul mellőzött Magyar Adorján által már 1914-ben leírt felismerést, mely szerint a magyarság őshazája a Kárpát-medence, mi több, a magyarság Európa ősnépe, a nemzetközi tudomány genetikai vizsgálódások alapján fényesen igazolta. A lexikális tudású Magyar Adorján többi felismerésének igazolása, illetve cáfolata a jövő nemzedék feladata. Sajtószolgálatunk heti három alkalommal, összesen 18 részben közzéteszi Magyar Adorján összefoglalását a magyar nép etnogeneziséről, valamint a belőle elszármazott további 16 magyari, azaz rokon nép jellegzetességeiről úgy, ahogy az az MTF-13-ban megjelent. Tekintettel e sorozat jelentőségére, minden egyes részt angolul is közzéteszünk, Tomory Zsuzsa és Botos Margaret fordításában.

 

 

Magyar Adorján

Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása

Kézirat, megjelent Elméletem ősműveltségünkről címen

9-70. old. Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1978

 

 

A mai emberiséget ősrégi időkben még félig a vízben, félig a szárazon élő, kétéltű, békaszerű emberiség előzte meg. Ez a mai Alföld területén volt tengerben és ennek partjain élt. A mai Dunántúl akkoriban még melegebb volt, mint ma, de a Nap még kevesebbet világított és kevesebb meleget is adott, volt ellenben olyan idő is, amelyben a Hold még tüzes volt és az is világított és melegített, de kisebb volta miatt már rég kihűlt. Ezen békaszerű embereknek három szemük volt. Harmadik szemük a mai ”fejelágy” helyén volt, de ez nem a fényrezgések, hanem a villanyosságéivel látott. Erre azon időkben még szükség volt, mivel világosság kevesebb volt, mint ma, lévén a levegő állandóan vízpárával telített, ködös. Az Ég csak ritkán válott láthatóvá, a légkör azonban villanyossággal sokkal telítettebb volt, mint ma. Igen sok eső és vihar is volt, ami azonban a vízben élő lényeket keveset zavarta. A mainál sokkal kisebb földterületek sokkal nedvesebbek  voltak, mint ma. A békaszerű emberek a még teljesen vízben élő ivadékukat közös medencében nevelték. Olyan közösülés, mint az emlős lényeknél akkor még nem létezett. A később létrejött emlős emberiség első műveltsége azonban főkép a kétéltű emberiség utolsó idejében itt-ott az egész Földön is el volt már terjedve. Az emlős emberiség keletkezése helye Európa volt, éspedig a Kárpát-medencében és a Csallóköz szigetein, amelyek akkoriban még a Duna deltáját képezték, mert az egész Alföld még tenger volt. Ez sóssá is lett, mert sóját a máramarosi sóhegyekből kapta. E tenger később a Vaskapu hasadékán át, amely egy nagy vulkánikus földindulás következtében támadott földrepedés, lefolyt ugyan, de azért az Alföld még igen sokáig óriási tó- és mocsárvilág maradott, illetve csak hosszú ezredévek alatt apadott mindinkább el, azáltal, hogy a Vaskapun át lefolyó víz e nyílást mind mélyebbre mosta ki, másrészt az Alföld szélhordta porból, korhadó növényi anyagból és a folyók hordta iszapból mindinkább föltöltődött. A Jégkorszak előtti időkben Földünk Északi-sarka a mai Magyarország területén volt és épen ezért, itt enyhe, örök tavaszi éghajlat uralkodott, holott egyébütt sokáig oly nagy volt a hőség, hogy a vízen kívül élet alig is volt lehetséges. Számos népmesénk ma is beszél arról, hogy ”... régen egy nap volt egy esztendő”, ami csak a Sarkokon van így. Itt természetesen nem ezredévekről hanem milliomodévekről van szó. Csak idővel lett a Föld éghajlata olyan, mint ma, közben azonban bekövetkeztek volt a Jégkorszakok is. Csakhogy Magyarország területén, a Magas-Kárpátokat kivéve, Jégkorszak sohasem volt, mert a föld akkor még nagyfokú vulkánossága és a sok hővízforrás, illetve a Föld önmelege, a hidegség és jég uralomrajutását nem engedte. Hőforrások Budán és a Dunántúl ma is vannak és az Alföldön, ha bárhol fúrnak ártézikutat: hővíz tör föl. Úgyhogy Magyarországon élet, sőt műveltségi élet, a Jégkorszak alatt is lehetséges maradott. Ezért fejlődött ki épen itt az emberiség legrégibb, legelső műveltsége, amit az ásatások tesznek kétségtelenné. E területeken kívül ennek határain, főkép a hegyek között, alakultak ki elvadulás, degeneráció által az állatszerű neandertaloid emberfajok és az ezekre sokban hasonlító úgynevezett ”északi faj ”, amely kimutathatólag, nemhogy felsőbbrendű volna, hanem alacsonyabbrendű, ami embertanilag koponyaalkatából és más testi sajátságaiból minden kétségen kívülien bizonyítható, amiértis ma kihalóban. E fajok hanyatlását (degenerálódását) a Kárpát-medencén kívüli és a jégkorszakok alatti rettentő nehéz megélhetési viszonyok folytán: húsevő, vadászó, öldöklő, gyilkoló életmódra való kényszerülés okozta. A Kárpát-medencén belőli, igazi ősemberiség eredetileg kizárólag növényi táplálékkal élt, ugyanúgy, mint az ember legközelebbi rokonai: az emberszabású majmok. Az interglaciális korokban valamint a Jégkorszakok megszűntével e ragadozó emberfajok aztán, ezredévek, százezredévek alatt az egész Földön elterjedtek, sokkal könnyebben, mint a fölsőbbrendű, gömbölyűfejű fajok, amelyek csak növényi táplálékkal élve, nem vadásztak és kevésbé voltak harciasak. Ezért találtak a később, főképp hajózás útján, mégis elterjedő fölsőbbrendű emberek majdnem mindenütt alacsonyabbrendű, hosszúkoponyájú, állatias vadembereket. Számos tudós megállapította már azt is, hogy az afrikai tulajdonképeni igazi szerecsenfajok (nem kámiták) vagyis bantu-szerecsenek, eltérő pigmentációjuk dacára, épen az  „északi faj”-hoz igen közel állóak, úgy koponyaalkatúkat illetőleg, mint a vércsoportokat illetőleg is, úgyhogy egymásnak még vérrokonai is. Vagyis: A hosszúkoponyájú, barlanglakó vademberfajok: nem igazi ősemberek, hanem csak elvadult fajok. Ezek mind állatszerűen prognat (előreálló) arcúak, állatszerű megjelenésűek, igen szőrösek, vérengző természetűek:  theromorphok = állatszerűek. Ellenben az igazi ősemberfajok nem előreálló arcúak (ortognatok) és gyermekszerű (infantilia) megjelenésűek. A még teljesen gyermekszerű megjelenésű, de már gömbölyűfejű kerekarcú, teljesen szőke (nem vöröshajú) ősfaj, amilyen az igazi magyar alföldi, csallóközi nép, amelyet ma tévesen ”keletbalti”-nak neveznek, a Csallóköz szigetein keletkezett. Amely szigetek régen igen jól elzárt területet képeztek, folyóágakkal, mocsarakkal és egyik oldalukon tengerrel körülvéve, ahol ragadozó állatok nem éltek. Itt fejlődött e faj igen magas szellemi színvonalra, éspedig tisztán szerelmi kiválasztódás útján. Mindig a szebbnek, ügyesebbnek, okosabbnak volt több utóda, mivel a másik nemnek az ilyen tetszett jobban, de erőszak, véres harc még nem létezett. E kiválasztódás a faj folytonos testi és szellemi tökéletesedését hozta létre. Tisztán növényi táplálékkal élő fajként, harcot, gyilkolást, húsevést még nem ismert. Mindezzel szemben vadászó, húsevő fajoknál a tisztán szerelmi kiválasztódást a harc, az erőszak váltotta föl. Náluk nem a szellemileg kiválóbbnak, nem a szebbnek lett több utóda, hanem a durvábbnak, kegyetlenebbnek, a gyilkosnak, aki vetélytársát egyszerűn leütötte. Miután az utódok örökölik elődeik tulajdonságait, hajlamait: így a szellemi eldurvulás, hanyatlás, elállatiasodás kellett bekövetkezzen.

 

Eleinte csak egy kontinens létezett, amely megnövekedvén, részei utóbb egymástól el is válván, hozták létre a mai világrészeket. Az utóbb mégis terjedő gömbölyűfejű magyari faj a Földön többfelé nagy műveltségeket is alapított, amelyek azonban nem lévén technikai, hanem csak szellemi műveltségek, anyagi nyomokat, romokat, tárgyakat keveset hagytak hátra, a szellemiekben azonban minden mai műveltség alapjait képezik. Majd, mivel e faj idővel az ott talált alacsonyabbrendű fajokkal keveredett: e keveredés mindenütt züllést, hanyatlást és pusztulást vont maga után, így természetesen a műveltség leromlását is.

 

Amint Eickstedt, a mai embertudósok (antropológusok) egyik legnagyobbika is állítja:  a világ legszőkébb faja a „keletbalti” (ő Kelet-európainak is nevezi), vagyis tehát az igazi ősmagyar faj, amely azonban nem a Balti-tenger mellett, hanem a Kárpát-medencében, e jól körülzárt területen keletkezett. Tagadja az „északi faj” régi voltát, amely nemis szőke, hanem vöröshajú, sőt gyakran barna is. Eickstedt szerint, ahol meleg éghajlat alatt, sötétbőrű fajok között szőkeség nyomaira akadunk, ez nem az északi faj maradványa, ahogy ezt némelyek vélték, hanem a keletbaltié. Az is ismeretes hogy Németország lakossága ma már alig 7-8 százalékig északi fajú, és tehát tényleg germán eredetű, holott a lakosság nagy többsége gömbölyűfejű keletbalti, alpesi és dinári fajú, vagyis tehát finnugor-magyar fajú ősnépek leszármazottja: nem germán, hanem csak a kereszténység fölvételével és azután, véres erőszakkal nyelvileg elgermánosított népesség. Német létére, de a tudományos igazságot tisztelve, azt is kimondja Eickstedt, hogy a keletbalti az emberiség ősfaja, amelyből a többi fajok különböző irányú specializálódás útján átalakulva, keletkeztek. (Mindez sokkal bővebben megtalálható Az ősműveltség 1000-1052 oldalain.)

 

E faj keletkezésekor tehát a Jégkorszak előtti időkben, valamint azok alatt is, és az úgynevezett Aranykorban, volt, amelyben az ember még más fémet, mint az aranyat nem ismert, de ennek nagy bőségében volt, mert a Duna homokja tele volt vele. E boldog korról, a csallóközi „Aranykert”-ről vagy Tündér Ilona kertjéről, illetve „Tündérországról” népi mondáink, regéink ma is beszélnek. A  magyarság ázsiai eredetéről szóló tan tehát történelemhamisítás, amelyet azonban az osztrák császári államhatalomnak a legnagyobb részét zsidó kézben levő sajtó és iskolák által a leigázott magyarsággal magával is sikerült elhitetnie és így a világgal is. Árpád honfoglalói ellenben egy része voltak azon ősidőkben kivándorolt törzseinknek, amelyek kint eltörökösödtek és kiválóan harciasakká is lettek, de amely visszatérve s a Magyarországon akkoriban uralkodó idegeneket legyőzve, a földművelő ősmagyarsággal egyesülve, a mai magyar államot, de nem a nemzetet, alapította, de ezután az ősmagyarságba teljesen viszszaolvadott, török nyelve pedig eltűnt, annál könnyebben, hogy nők, családok nélkül jöttek volt be, mert kint azelőtt a besenyők és egy bizánci had, mialatt férfiaik egy hadjáratukon voltak, földüket megrohanták, az ott talált hozzátartozóikat legyilkolták, lakaikat kirabolták és fölégették (Konstantinusz bizánci császár és a Fuldai Évkönyvek tanúsága szerint.) Ázsiáról azonban egyetlen krónika sem beszél semmit, még e harcias törzset illetőleg sem, hanem csak Szkítiáról, ami alatt a régiek a mai Dél-Oroszországot, vagyis a Fekete-tenger európai északi partvidéke táját értették.

 

Magorról és Hunorról szóló ősregénk pedig csak jelképezés. Ezen ikertestvérpár a Nap két személybeni megszemélyesítését jelentette. Magor vagy  Magyar a Napból származó eröny (energia) alkotó erejét jelképezte, Hunor pedig ugyanezen eröny romboló hatalmát. Ezért Magor jelképe a gömb volt, Hunoré az ék.

Ο        Δ

A gömb, vagyis a mag, meg az alkotás, teremtés jelképe volt, az ék ellenben a rombolásé, mert minden fegyver lényege is a behatoló, szétvető ék. A Héraklészről és ikertestvéréről Iphikleszről, Kasztor és Polluxról, Romulusz és Rémuszról szóló mondák mind a mi ősmondánk többé-kevésbé elromlott változatai, valamint más hasonló mondák is. De másrészt, amint Magor azonos a nagyerejű, de jóságos indulatú Héraklesszel, ugyanúgy Hunor is azonos a zord hadistennel: Arésszel vagy Marssal.

 

 

Magyar Adorján

The Shortest Possible Summary of my Theories

Title of the Magyar original:

Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása

Published by the Duna publ. Switzerland, 1978

Arranged and translated by Susan Tomory and Margaret Botos

 

Today’s mankind was preceded in ancient times by an amphibian, frog-like humanity, living partly in and partly out of the water. This was in the Carpathian Alföld’s inland sea and on its shores. Today’s Transdanubia (Dunántúl) was warmer at that time than today, but the Sun gave less light and heat, and there was a time, when the Moon was still hot and it too shone and gave warmth, but because of its smaller size it cooled off a long time ago. These amphibian people had three eyes. Their third eye was where today’s anterior fontanelle is. It was not designed to accept light waves, but it saw with the help of electric waves. This was necessary in those times, because there was less light than today, since the air was constantly filled with water vapors and it was foggy. The sky was seldom visible, but the atmosphere was a lot more saturated with electricity than today. There was a lot of rain and many storms, which did not bother the water-dwelling beings. These frog-like people raised their fully water-dependent young in a common pool. The kind of union between the sexes as exists today had not yet evolved. The mammalian humanity’s first culture spread all over the world, mostly in the last phase of the amphibian humanity. The place of origin of the mammalian humanity was Europe, more exactly in the Carpathian Basin and the islands of Csallóköz, which at that time formed the delta of the Danube, since the entire Alföld (Lowlands) was still a sea. It became salty, since it got its salt from the salt mountains of Máramaros. This sea receded through an opening of the Vaskapu (Iron Gate), which is a break in the earth, created by the volcanic earthquakes. Even though the sea receded, the Alföld remained for a long time a huge lake and marsh-land. The sequence of this drying up process came when the waters, which ran down through the Vaskapu washed this opening always deeper and deeper.  On the other hand, the dust of the Alföld, carried by the winds, the decaying materials and the silt, carried by the rivers, increasingly filled the earth. In the ages prior to the Ice Ages, the North Pole of our globe was over today’s Carpathian Basin and, for this reason, a warm, spring-like climate prevailed, even though in other places the heat was so intense that life was hardly possible outside the waters. Several Magyar folk-stories tell us, that „...in olden days one day was one year” a situation that can only be found at the poles. Here, of course, we are not talking of thousands of years, but millions of years. Slowly the Earth’s climate become as it is today. In the meantime, the Ice Ages arrived too. However, in the Carpathian Basin’s Magyarország (Hungary), with the exception of the Magas-Kárpátok (High Carpathians), there never was an Ice Age, because the high level of volcanic eruptions and the many hot water springs, with the inner heat of the Earth did not give an upper hand to cold and ice. Many hot springs are found in Buda and Transdanubia, and, no matter where they dig for artesian water in the Alföld, hot water always comes to the surface. For this reason, in Magyarország, life, moreover a cultural life, remained possible during the Ice Ages too. It is for this reason that mankind’s oldest, first culture evolved here, a statement which is validated by the excavations. Outside of this territory, on its borders, mostly among the mountains, came about a tendency toward aggressive behavior, degeneration and the rise of animal-like Neanderthaloid races, and the so called „Nordic race” which resembles the former. They are not a superior race, but on a lower scale, which can be proven through anthropology and their skull-structure and other bodily characteristics, and it is for this reason that they are on the verge of extinction. The degeneration of these races outside the Carpathian Basin, during the Ice Ages, came about because of the extremely difficult circumstances: they were forced to follow a meat-eating, hunting, killing existence. Inside the Carpathian Basin, the true ancient people were exclusively vegetarian, similar to their closest relatives, the apes. During the interglacial periods and the end of the Ice Ages these predatory races spread all over the globe in the course of thousands and hundreds-of-thousands of years a lot more easily, than the more advanced, round headed races, who, being vegetarians, did not hunt and were less war-like. It is for this reason that, later, these more advanced people always found – mostly through navigation – on other lands the less advanced, long-skulled, animal-like wild men. Several scientists have discovered that the real black races of Africa (not the Hamitic branch), in other words the Bantu people, even though their pigmentation is different, are genetically very close to the Northern races considering their skull structure and blood-types, so they are really blood relatives. In other words: the long-skulled, cave dwelling, wild human races are not the true ancient people, only degenerated races. They all have animal-like prognathous faces, their appearance is animal like and they are very hairy and bloodthirsty by nature: they are theromorphs. On the other hand, the true ancient human races have orthognathous faces and an infantile appearance. The still totally infantile, but already round-skulled, round-faced, completely blond (not red) ancient race, like the true Magyar people of the Alföld and Csallóköz, which is today mistakenly called “Eastern Baltic”, originated on the islands of the Csallóköz. These islands formed a very closed region, with river branches, marshes, and the sea on one side, where predators did not live. It is here that this race was able to evolve to a high mental and spiritual level, through the help of selection based on love only. Always the better-looking, more skilful, more intelligent individual had more descendants, because the other party preferred these qualities, and aggression, and bloody battles did not exist at this time. This selection encouraged this race’s constant increasing physical and spiritual perfection. Since it was a vegetarian race, the people knew no fighting, battles, murder or meat-eating. Contrary to this, the hunting, carnivorous races fought each other and violence was the accepted norm instead of the love-based selection. Here not the mentally, spiritually more evolved, handsome folk, but the rough, cruel, murderous ones had more descendants, who simply struck down their opponents. And since the descendants inherited their progenitors attributes and inclinations, this had to result in mental/spiritual decline, and brutality had to follow.

 

In the beginning, there was only one continent. Later, some of its parts separated from one another as the continent grew and thus today’s continents were created. Still later, the round-headed Magyar race created great cultures in many places, but since they were not technical, rather just spiritual cultures, they left only a few material traces, ruins or artifacts behind, but their spirituality formed the base of all of today’s cultures.

 

Because this race mingled in time with the lower races that they found outside the Carpathian homeland, this always brought about degeneration and downfall, and of course the downfall of culture also. As Eickstedt, one of the greatest anthropologists, states, the blondest race of this world is the „Eastern Baltic” (he calls them Eastern European) and he states that the true ancient Magyar race, was not born at the Baltic Sea but in the Carpathian Basin, in this well protected territory. He denies the antiquity of the „Northern Race”, which is not blond, but red, or often even brown-haired. According to Eickstedt, where we find traces of blond people among the southern, dark-skinned races, these are not the remnants of the Northern race, as many believe, but of the Eastern Baltic people. It is also well-known that the population of Germany barely consists of 7-8 percent Nordics, and their majority is round headed East-Baltics, Alpine and Dinaric races, in other words they are the descendants of the “Finno-Ugrian” --- Magyar ancient population. They are not Germanic, but only a Germanized population. This Germanization occurred by force and blood at the time of Christianization and later. Being a German, Eickstedt, honoring scientific truth states that the Northern Baltic race is mankind’s ancient race, from which the other races originated after specialization into different directions and consequently undergoing changes. (All this can be found in much greater detail in the Az ősműveltség pp.1000-1052)

 

The origin of this race was then before and during the Ice Ages, in the so-called Golden Age, in which people did not know of any other metals other than gold, but this they had in abundance because the sand of the Duna (Danube) was full of gold. Our folk legends and stories still recall this happy age, the „Golden Garden” of Csallóköz, or the garden of Tündér Ilona, and the Land of the Fairies. The doctrine of the Asiatic origin of the Magyars is a falsification of history, which was created, following the desires of the Austro-Hungarian Monarchy, by the press, which was mostly in Jewish hands and which succeeded in making the teachers in schools and ultimately the world believe this false theory. Prince Árpád and his returning forces were part of a group of Magyars who emigrated in ancient times from the Carpathian Basin, came under Turkish influence and became very warlike too. Upon their return, they defeated the foreigners who ruled there at that time, united with the agricultural ancient Magyars and formed today’s Magyar state, but not the nation. After that they were fully assimilated into the ancient Magyar population, their Turkish language disappeared with ease, since they came back without women and families, due to the attack of the Petchenegs and one Byzantine army. While they were away in a war, their lands were overrun, their families were murdered and their houses ravaged and burned (Emperor Constantinus Porphyrogenetus and the Fulda Yearbooks). There is not one chronicle that mentions even a word about Asia, not even in connection with the warring segments of the Magyars.  They only talk about Scythia, a name which the ancients used for today’s Southern-Russia, in other words the European, northern shores of the Black Sea.

Our origin saga of Magor and Hunor (progenitors of the Magyars. S.T.) is symbolic only. These twins were the personifications of the Sun in two forms. Magor or Magyar symbolized the Sun’s energy and creative powers, Hunor the destructive power of this same energy. For this reason the symbol of Magor was the sphere,  the symbol of Hunor was the wedge:

Ο        ∆

The sphere, or the round seed (mag in Magyar) was the symbol of creation, the wedge (ék in Magyar) was the symbol of destruction, since the essence of all weapons is the penetrating, crushing wedge. The later legends of Heracles and his twin, Iphicles, Castor and Pollux, Romulus and Remus and other similar legends are the more or less corrupt versions of this ancient legend. Magor is identical to the very strong, but well meaning Heracles, Hunor is identical with the grim gods of battles: Ares or Mars.

 

(folytatjuk)

 

 

Magyarságtudományi Füzetek

Oldal: A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat