Szent Gellért hegy

A ma ismert Gellért hegy nem az a hegy hol Gellért püspököt 1046-ban megölték a más vallású magyarok.

Történészeink elismerik, hogy nem a mai Pesten lett a püspök felravatalozva. Mert az Erzsébet híd lábánál egy kontra erőd volt, ami számomra azt jelenti a mai Buda szintén csak egy várerőd volt, a későbbi időkben is hiszen tudjuk:

A ma ismert Budát csak 1247-ben IV Béla kezdte terveztetni és 1256-ban lakták be, hogy délről a főváros védve legyen.

Hogy is van ez? Gondolkodjunk egy keveset...

Ha ó-Buda az Árpád hídnál volt(hivatalosan ezt állítják) akkor ott kéne lennie a Gellért hegynek és a régi révnek is egy helyen! + vagy 25 templomnak, fellegvárnak, Királyi és Királynői vár és Palota + több erőd, Geyza vására stb. 

Tehát nem egy várat-hanem egy hatalmas összetett nagyvárost keresünk körben a kiszolgáló településekkel!

A Királyi központból BUDÁRÓL a régi Pesti rév felé ment a püspök 1046-ban:Mogeri rév! A Kalázi lakosok voltak a régi rév vámszedői, és erre levéltári bizonyítékokat találtam nem keveset.  Az eredeti helyszin a déli kőhegy a nagykevély keleti oldalán, ami egy különálló hegy, de a rátelepített feketefenyő miatt nem látni a Earth programmal. Onnan a régi út a S. Peter hegy felé vezet.

Endre alatt pedig a pogánysághoz szitó tömeg Kreinfelden dühöngve a hegy ormáról löké le Gellért nevű csanádi püspököt, kinek emlékére épitetett a többször érintett egyház.

Kele-földje= Cylin és szintén mészégetést jelent, tehát a püspököt Alt Ofen területén támadtak meg !

                                            Pest=Ofen

Itt ismét — mint oly sok esetben — a «Buda» szó félremagyarázása hozta tévedésbe az illetőket. Igen, Gellért püspök a beállott komoly zavargások hírére «Budára» sietett, hogy Andrásnál, a későbbi királynál, ki Bélaöcscsével együtt akkor — koronázása előestéjén — már ott volt, a kereszténységet ért veszedelemben oltalmat keressen. De Buda alatt, nem a mai vár, hanem Ó-Buda értendő, mely Árpádtól kezdve egész Zsigmondig a fejedelmeknek úgyszólván állandó, — minden esetre fő székhelye volt. Azt, hogy Szent István Ó-Budára hozta nejét, Gizella bajor herczegnőt, hogy a fiatal királyné Ó-Budát választá kedvencz tartózkodási helyéül, hogy Imre herczeg ott nevelkedett, és Szt. István ott tartotta udvarát, Thuróczi krónikájának II. és XXXI. fejezetéből tudjuk. Azt hogy a honfoglalástól kezdve egész Zsigmondig Ó-Buda, illetőleg az ennek tőszomszédságában állott Eczilburg, Etelvára, volt az ország kormányzási központja s az államfők székhelye, a részemről ismételve fölhozott számos történelmi bizonyíték minden kétségen kívül helyezi.
A mai várhegynek Szt. István korában, de azután még két századon át sem volt neve. Gsak IV. Béla nevezte el a «pesti» polgárok számára kiadott oklevélben «novus.mons pestiensis»-nek, és miután a vár fölépült, lett belőle «castrum de novo monte pestiensi». Már az itt használt «novus» szó is arra vall, hogy itt azelőtt nem volt semmi. Ezen elnevezés hivatalos, még Verbőczy korában is ezt használták a vár parancsnokai, köztisztviselői, és a városi hatóság hivatalos kiadványaikban. Budának Ó-Budával való fölcserélése, melynél fogva a kormányzat központja és a történelmi események színhelye gyanánt, már az volt neve. Gsak IV. Béla nevezte el a «pesti» polgárok számára kiadott oklevélben «novus.mons pestiensis»-nek, és miután a vár fölépült, lett belőle «castrum de novo monte pestiensi». Már az itt használt «novus» szó is arra vall, hogy itt azelőtt nem volt semmi. Ezen elnevezés hivatalos, még Verbőczy korában is ezt használták a vár parancsnokai, köztisztviselői, és a városi hatóság hivatalos kiadványaikban. Budának Ó-Budával való fölcserélése, melynél fogva a kormányzat központja és a történelmi események színhelye gyanánt, már az volt neve. Gsak IV. Béla nevezte el a «pesti» polgárok számára kiadott oklevélben «novus.mons pestiensis»-nek, és miután a vár fölépült, lett belőle «castrum de novo monte pestiensi». Már az itt használt «novus» szó is arra vall, hogy itt azelőtt nem volt semmi. Ezen elnevezés hivatalos, még Verbőczy korában is ezt használták a vár parancsnokai, köztisztviselői, és a városi hatóság hivatalos kiadványaikban. Budának Ó-Budával való fölcserélése, melynél fogva a kormányzat központja és a történelmi események színhelye gyanánt, már az Árpádok korában kizárólag «Buda», t. i. a mai Buda említtetik, történetíróink közös hibája. Látva azt, hogy az első királyok által alapított prépostság, vagyis társas káptalan kezdettől fogva «budai»-nak nevezte magát, és hogy az Árpádok legtöbb oklevele, és közérdekű hivatalos kiadványok Budán keltek, ők másra, mint a mai Budára nem is gondoltak. Ó-Buda — Eczelburg — vagyis nagy és új Buda, mely Eczelburgnak magyar neve volt, egészen háttérbe szorult, jobban mondva feledékenységbe ment. Pedig megfordítva áll a dolog. Egész Zsigmondig más Buda, mint a mai Ó-Buda, belefoglalva Eczelburgot is, még nem létezett. Zsigmond alatt vette föl a várhegy, a körüle fekvő külvárosokkal együtt az általános Buda nevet, Pest pedig a balparton külön hatósággal biró város lett

Tudjuk: a ma ismert hegyet csak a 1500-as évek után kezdik Gellért hegynek hívni.

Fővárosunk lakossága többször változván, a későbben jött nemzedék az előbbinek emlékeiről és hagyományairól nem tudott semmit; minden időszaknak úgyszólván magában álló története van, mely nem volt folytatása az előbbinek, új viszonyok és új emberek állottak elő, és utánuk ismét újak támadtak, és így a történelmi kapocs és folytonosság többször megszakadt.

A Kele földje és hegye a régi Pesti hegy  OFEN-BERG a mai Déli kőhegy!

IV. Béla 1230 tájékán egy Géza korabeli templomot lebontatva, és azok köveit felhasználva a szent ember halálának helyén egyházat épít.

Ez a SzékesFejérvári egyház- Fejéregyház egy Románkori templomerőd amit úgy hívnak:

        Szent Gellért Székesegyház ó-Budán!

                                                OFEN-BERG

                                 Ó-Buda 1600-ban képen

Világtérkép MagyarországPestBudakalász

PEREMES HEGY FELÜLRŐL, A SZÉKES-EGYHÁZ HELYE

• A fotós képei a Google Earth-ben
• Megosztás: 

Az első óBudai Prépostság főegyházának helye

készítette: Pajzsvivő

"Hogy a Gellérthegyen őrtorony állott, az erről vett tudósítást közöltem annak idején, ilyennek nyomai vannak még ma is az ürömi- és a csúcshegyeknek a vörösvári országútra hajló lejtőin ott, hol a solymári patak és az országút völgye szűkebbre szorul, a tábortól egy órányira.
A tábor mind a négy kapujából épített utak vezettek egyenes irányban kifelé. A nyugatra nyíló porta praetoriából a hegyek alján Bregetiumnak tartó és okvetlenül akkor is megvolt úttal egyesült; az éjszaki porta principalis dextrából vezetett az út a Szent-Endre közelében a Pilis-patak mellett állott Ulcisia castra és a Visegrád alatt a Duna mindkét partján volt hídfők védelmére ; a baloldali kapuból indult út a polgári Aquincummal tartotta fenn a közlekedést; végre keleten valószínűleg a Canabák oldalán, a Dunába siető és akkor is megvolt patak mentén a porta decumanából vezetett az út a Duna partjához, hol a carnuntumi dunai hajóhad egy osztályának kellett állomásozni, hogy a sarmata-jazygok földjére az átkelést biztosító Trans-Aquincumba a hídverést biztosítsa, egyúttal pedig féken tartsa a balpartról hajóikon betörni kívánó «rablókat», a «latrunculusokat», mint őket a rómaiak nevezték.

A török időkben ez a templomerőd volt az új "erőd" a régi pedig a Monalovácon található ami a  mai mészkőbánya helyén lévő Budai várpalotával volt összeköttetésben.

A kép tükörfordítás tehát a domborzat pont fordítva értelmezhető!

                                 FEHÉREGYHÁZA-Alba Ecclesia

a város végén emelkedő hegyoldalban, Istenanya Mária tiszteletére templomot épitetett, hová könyörgés végett, a vészteljes időkben, a szomszédnépség is legbuzgóbban szokott eljárogatni.

a) Fehéregyház középkori forrásaink egybehangzó tanúsága szerint Óbuda határában, mégpedig Óbuda mellett, felett (prope, supra Veterem Budám) volt, így mutatja térképünk is a város legfelső, északi határa mentén.
b) Okleveleinkben Fehéregyház mint elhagyott, lakatlan területen (in loco quasi deserto, ubi nullorum sunt habitacula),9 hegyek aljában (in radicibus montium),10 szőlőhegyen (in promon-torio extra muros Budenses)11 fekvő hely van megjelölve. Ugyanilyen értelemben, de egzakt módon lokalizálja a hírneves egyházat Mátyás király 1480. jún. 21-én kelt, IV. Sixtus pápához intézett folyamodványa : „Sita est prope hanc meam civitatem Budensem una ecclesia sub honore et vocabulo Dei genitricis in campo vix miliari uno e regia distans . . .", majd ,,in campo sub monti-bus sola eminet".12 Ennek a meghatározásnak a térképünkön berajzolt romok inkább megfelel: nek, mint bármely más eddig feltételezett hely. A síkság : a Solymári völgy. A hegyek alja : az Ürömhegy nyugati lejtője. S ami a legfontosabb, a budai királyi vártól egy mórföldre eső hely: a mai Bécsi útnak az esztergomi vasútvonallal való keresztezés! helye. Egy magyar mérföld (8354 m) ugyanis a vár Bécsi kapujától a Bécsi úton mérve — Garády Sándor szerint — éppen idáig tart.13

    A Székesegyház-erődtemplom helyén ma szintén kőbánya      található!!!

A felvezető út ma is ugyanaz,  itt volt a régi pesti rév mert Pest és Buda(Fehérvár) közt ez a hely az ami magasan van, ugyanis a területen rengeteg víz volt!

A budai (óbudai) káptalan alapítása.
A budai káptalan (Capitulum ecclesiae Budensis) székhelye, mint tudjuk, a mai Óbuda, akkoriban Buda volt. Ez a káptalan Magyarország középkorában fontos szerepet játszott, nevezetes férfiakat adott e hazának. Felsorolhatnék több, magas polcra jutott egyházi férfiút, akik fényes pályájuk egy részét az óbudai káptalan kebelében futották meg. Itt csak Karai László budai prépostot (1468—1475), tehát a budai káptalan egykori fejét említem meg. Ő alapította Hesz András nyomdáját. E nyomda első munkája az 1473-ban megjelent »Chronica Hungarorum«, vagy máskép »Budai krónika«. Óbudának Zsigmond király korában egyideig egyeteme is volt, s az egyetem rektora az óbudai káptalan prépostja. Mint hiteles helynek gyakran találjuk nyomát okleveleinkben. Területén, amely a mai Óbuda területének felelt meg, királyi palota s remekművű templomok és kolostorok emelkedtek. Körülötte kristályosodik ki mai székesfővárosunk jobbparti része, s egyúttal mai elnevezésének, Budának is az ősapja.
A középkorban a budai káptalan székhelyének, a mai Óbudának első ismert elnevezése »Urbs Attiláé«, »Civitas Attiláé«, »Villa Attiláé«, »Etel vára«, németül Ecilburgu, Ezelsburg,1) Velük egyidőben fölmerül a »Buda« név is.2) Eddigi adataink alapján egészen határozottan nem dönthetjük el, melyiket illeti meg az elsőség. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy Etel vára (Civitas Attiláé) a régibb elnevezés. Urbs Attiláé »Ó-Buda« nevét a tatárjárás után kezdik használni, akkor, amikor már megépült a Castrum növi montis Pestiensis«, a »Pesti Újhegyen épült vár« és —• nem tudjuk biztosan mi módon — átvette a »Castrum Budense« »Budavára« nevet. Ez a mai Budavára. Ó-Budának német »Ezelsburg« neve még a XV. században is használatos volt. »Alt-Ofen«-nék akkoriban fővárosunk balpartját, Pestet nevezték. Ez csak később származott át Óbudára. A mai Tabán neve a középkorban Kis-Pest, németül Kreynfeld, vagy Kreenfeld.3)
Hzúttal az elnevezés kérdését nem tárgyalhatjuk részletesen, mert főcélunk a budai káptalan alapításának lehető teljes tisztázása.
A magyar középkornak a tatárjárásig terjedő első felére vonatkozó adataink aránylag gyér-számúak, a meglévők pedig sokszor szűkszavúak és homályosak.
Ily körülmények között erősen meg kell fontolnunk, mit tartsunkmeg és mit vessünk el belőlük. Azt azonban, amiről nyilvánvaló, hogy hamis, könyörtelenül el kell vetni, még akkor is, ha evvel esetleg pótolhatatlan hézag támad az események folytonosságában.
Ilyen hamis adat, hogy a budai, ma óbudainak nevezett káptalant Szent István király alapította Szt. Péter és Szt. Pál apostol tiszteletére.
Ez a tévedés az úgynevezett bécsi képes krónikából került történetíróink tollába s onnan a köztudatba. A bécsi képes krónikát 1358 táján, Nagy Lajos király uralkodása idején írták. Szerzője állítólag egy Márk nevű székesfehérvári őrkanonok, mások szerint ferencrendi barát.4)
A krónikának idevonatkozó része magyar fordításban a következőkép szól :5) »Azután Szent István király fiával Szent Imrével és a királynéval mene a városba, melyet Óbudának hívnak. S minthogy ott semmi kegyes művet6) Krisztusban nem találtak, amelyben a világ teremtőjét dicsérhették volna, a szentséges király az említett Keánnak, a bolgárok és szlávok fejedelmének kincseiből, akit megölt vala, a város közepében azonnal nagy kolostort kezde építeni Péter és Pál apostolok tiszteletére, azt sok jószággal gazdagítván és a római egyházéhoz hasonló szabadsággal ruházván föl, a római udvar tiszteletére, melyet személyesen meglátogatott vala. Miután tehát ezt építik vala, a kőfaragómestereket Görögországból hozták ; és a szentséges király áhítatosság okából a királynéval együtt ott mulat vala és a királyné gondoskodik vala a keresztekről, táblákról és ékességekről. S minthogy ez a megkezdett nagy munka sok esztendőbe telt vala, azért azt a kolostort Szent István életében nem lehetett befejezni, hanem Isten is úgy akarván, sok idő multával Szent István király unokája, a szentséges L,ászló király fejezte be azt a munkát, hogy tudniillik szépapja fogadását teljesíthesse, amint alább bővebben megmagyaráztatik.« Az eredeti latin szöveget a jegyzetek között adjuk.7)
A bécsi képes krónikának fentiekben foglalt állításait tulaj donképen már Karácsonyi János kiváló történetírónk megcáfolta.8) Miután azonban egyrészt egyes történetíróink a budai káptalan alapítását illetőleg még ma is elfogadják a képes krónika idevágó állítását, másrészt Karácsonyi érvelését újabb, ha mind nem is ismeretlen, de eddig fel nem használt adatokkal szándékozzuk támogatni, arra részletesen kiterjeszkedünk. A csapás azonban, amelyen e közben haladunk, lényegében nem tér el az övétől.
Hozzáfűzzük ehhez Hóman Bálintnak a magyar krónikák eredetére és csoportosítására vonatkozó — határkövet alkotó — munkája alapján9) a számbajöhető krónikákkal való összehasonlítást is.
Mindenekelőtt megjegyzendőnek tartjuk, hogy krónikaírónk — értve alatta a bécsi képes krónika szerzőjét — azt az ígéretét, hogy Szt. László király uralkodása alkalmával az alapításra bővebben kitér, egyáltalában nem tartja meg, mert egy szóval sem emlékezik meg róla.
Ellenben I. Gézáról (1074—1077) váratlanul a következőket mondja : »Rex igitur Geysa fundavit ecclesiam Vaciensem et dotavit earn praediis multis et possessionibus, non solum ecclesiam illám, verum etiam Budensem, eui constituit tributum de Pesth et trés villas in Simigio, ac ornamenta preciosa.« Tehát most már Géza királyt teszi meg a budai káptalan alapító jának. Amellett azt fölékesíti a római egyház szabadalmával, holott evvel sohasem volt felruházva. Szt. Istvánt végül megteszi Szt. László király szépapjának.
Jogosan mondja erre Karácsonyi, hogy ilyen zavaros és önmagának ellentmondó krónikának nem ad hitelt. Hozzátehetjük, hogy annál kevésbbé, mert lehetetlenség, hogy egy székesegyházat, amely a krónika írója szerint is a legjobb esetben csak kerek 70 esztendő múlva készül el, Gizella királyné már belsőleg feldíszített légyen.
Ugyanebbe a hibába esnek mindazoknak a krónikáknak írói, amely krónikákat Hóman vele egy csoportba tartozóknak jelöl meg, s amelyek szerinte egy közös forrásból, a Nagy Lajos-kori Krónikából táplálkoztak és vele egy családot alkotnak.
így a budai, továbbá a dubnici krónika írója és Thuróczi egy-egy szó eltéréstől eltekintve teljesen azonos szöveggel írja meg ez eseményt éspedig mind Szt. Istvánnál, mind I. Gézánál, míg Szt. Lászlónál hallgat róla.
Mügéin Henrik krónikája meglehetős hűen közli német fordításban a bécsi krónika szövegét. A pozsonyi és müncheni krónika írója azonban eltérve a forrástól, azt lényegesen megrövidíti. A kettő azonban a rövidítésben nem egyezik.10) Eltérnek abban is egymástól, hogy a müncheni krónika írója nem vette észre azt az ellentmondást, amely abban mutatkozik, hogy a budai egyházat Szt. István is, I. Géza is alapítják. Amit tehát Szt. István királyról ír, megírja I. Gézáról is. Evvel szemben a pozsonyi krónika írója úgy látszik, szemesebb lévén, I. Gézának már csak a váci egyház alapítását tulajdonítja.
Szerintünk ez a hamis adat olyan forrásból származhatott, amelynek érdekében állott, hogy a budai káptalan alapítását dicső királyunk, Szent István nevéhez fűzze. Azt hisszük, nem tévedünk, ha ezt a forrást a budai káptalan tájékán keressük. Ugyanide vezethető vissza az a mese is, hogy a budai prépostság egyháza Szent Péter és Szent Pál tiszteletére alapíttatott. Erre majd alább részletesebben rátérünk.
A bécsi képes krónika csoportjával szemben a régebbi Kézai-krónika, Szt. István nagy és kis legendája, valamint Hartvic püspök legendája a budai (óbudai) egyház alapításáról egy szóval sem emlékezik meg, annál kevésbbé az altaichi évkönyvek vagy Albericus világkrónikája.
Ez különösen a legendáknál feltűnő, hiszen ezek írói már céljuknál fogva is minden adatot törekedtek összeszedni és fölemlíteni, amely a szent király érdemeit öregbíteni alkalmas volt. Tehát föltehető, hogy a budai prépostság és káptalan alapításának fölemlítését sem mellőzték volna, ha arra csak valamelyes jogcímet találtak volna.
Ha számba vesszük mindazokat az alkotásokat, amelyeket Szt. István királynak kell tulajdonítanunk, nevezetesen az ország egyházi és világi szervezetének megalapozásán kívül az esztergomi és székesfehérvári székesegyházat, a pécsváradi monostort, a veszprémi kolostort, talán a kalocsai egyházat is: mindez maga már oly hatalmas arányú tevékenység, amely még az ő hosszú uralkodása idejére is több, mint amennyit egy ember, ha még oly serény és buzgó, abban a korban elvégezni képes volt. E mellett állandó belső és külső ellenségekkel is meg kellett küzdenie. De megemlítendő még, hogy II. Géza 1148-ban kiadott — alább közlendő — adománylevele sem emlékezik meg Szt. Istvánról, csak Szt. Lászlóról, mint aki elrendelte, hogy a már akkor meglévő egyházat évi segéllyel és a tanyahalászat jogával támogassák.
Ha egyéb okok nem is állanának fenn, már ez utóbbiak is teljesen valószínűtlenné tennék azt az állítást, hogy a budai káptalant és egyházat Szt. István alapította.
De a fentebb előadottakból láttuk, hogy ez az állítás csak koholt vagy a való adatok összezavarásának eredménye lehet, amelyről a korábbi, az eseményekhez közelebb álló írók nem emlékeznek meg.
Arra a kérdésre pedig, hogy ki alapította a budai prépostságot és egyházat, a Lengyelországba került Gallus nevű olasz származású egyházi férfiú írta krónika (Chronica Polonorum vagy Gallus krónika) ad választ. Kz a krónika 1112 körül készült.
Ebben megemlékezik Szt. István haláláról s utána Péterről a következőket mondja i11) »Quo de hac vita migrante (an. 1038. t. i. Szt. István) Petrus Veneticus Ungariae regnum recepit, qui ecclesiam sancti Petri de Bazoario inchoavit, quam nullus rex ad modum inchoationis usque hodie comsummavit.«
Vagyis : Szt. István halálával Velencei Péter vette át Magyarország kormányzását, aki a budavári Szt. Péter egyházat megkezdette, amelyet a mai napig (vagyis kb. 1112-ig) egy király sem fejezett be.
Sokan »Bazoario«-t Pécsnek értették és ezen az alapon magyarázták és Péternek tulajdonították a pécsi székesegyház alapítását. Támogatták ebbeli föltevésüket a krónikaírókkal is. Igaz, hogy a krónikaírók ezt megemlítik, azonban ebben is szembeötlő a különbség Kézai és a többi, későbbi krónikaíró között. Míg ez utóbbiak azt írják, hogy Péter király alapította a pécsi székesegyházat, addig Kézai így ír Péter királyról :
» finiens vitám suam Quinqueeclesiis subterratur, quam fundare
perhibetur«: vagyis életét bevégezvén Pécsett temettetett el, amelyről aztmond-ják, ő alapította. Tehát csak mondják, de az író maga se biztos benne.
Hogy Bazoario vagy csak hasonló hangzású név soha sem volt Pécsnek a neve, az köztudomású. Pécset régebben, még a IX. században Quinque basilicae-nek, aztán Quinque ecclesiae-nek nevezték, tehát a krónikaíró is ezt a nevet használta volna, ha Pécset akarta volna érteni.
Hogy Bazoario alatt Budavárát, vagyis a mai Óbudát kell érteni, azt Karácsonyi János már említett értekezésében is indokolta. Ilyen hasonló elferdítés idegen írótól nem szokatlan. Pl. Alberich világkrónikája is az 1223. évről ezt írja : »In Hungária ignis casualis Strigonium et Boduariam devastavit.«
Továbbá I. Károly királyunk 1318 aug. 30-án kelt oklevelében, amely a Magyarország és Velence közti kereskedési viszonyokról intézkedik, Wernher László budai bírót »Ladislaus filius Cuuarnarii de Baduaria«-nák nevezi.12) Igaz ugyan, hogy az utóbbi elnevezés már nem Óbudára, hanem Új-Budavárára vonatkozik, ez azonban a lényegen nem változtat.
De a krónikaírónak az az állítása, hogy az egyházat az ő koráig, vagyis 1112—1118-ig egy király sem fejezte be, sem illik rá a pécsi egyházra, hanem az óbudaira. Amint II. Géza adományleveléből láthatjuk (ld az oklevél szövegét alább és a 32. jegyzetet), addig, vagyis 1148-ig az óbudai egyház jövedelme nagyon szegényes lehetett, s azt sem kapta rendesen. Fényes temploma is későbbi keletű. Azt tudjuk, hogy egyszer tűzvész alkalmával és egyszer a tatárjáráskor elpusztult, és hogy Nagy I^ajos király és anyja Erzsébet királyné a régi mellett új templomot építtettek.123)
Evvel szemben a pécsi székesegyházról írja Dr. Szőnyi Ottó, történetének alapos ismerője :13) »összefoglalva úgy a történelmi adatokat, mint a styl-kritika eredményeit, véleményem az, hogy a pécsi székesegyházat még Szt. István korában az első pécsi püspök Bonipertus alapitotta és legalább a szentélyét el is készítette. Az építéshez régebbi épületmaradványokat is felhasználtak.«
Péter király talán valamit épített rajta és oda is akart temetkezni. Sírjának vagy sírja helyének azonban nyomát sem találták. Pedig tudjuk, hogy a Szent István-kori székesfehérvári bazilikában, az ott temetkezett királyok sírjait, helyesebben sírjainak helyét megtalálták.
Szőnyi szerint a régi pécsi székesegyház aránylag nagy méretei az egykorú olasz székesegyházakra emlékeztetnek. Már pedig olasz építők inkább jöhettek hozzánk Szt. István, mint Péter király idejében. Péter király ugyan Orseolo (helyesebben Ursiolo) Ottó velencei dózse fia volt, apját azonban elűzték. Úgy látszik, az alma nem esett messze a fájától, mert apja sem lehetett kedvelt személyiség. Péter király tehát inkább ellenséges viszonyban állott a velencei köztársasággal.
Dandolo András velencei krónikája sem említi Pétert, holott Szt. Istvánról és országunkról megemlékezik, valamint arról is, hogy Ursiolo Ottó dózse Géza fejedelem leányát, Szent István nővérét vette feleségül.14)
Evvel, úgy véljük, bebizonyítottnak tekinthető, hogy a Gallus-krónika szövege nem vonatkoztatható Pécsre, hanem csakis Budára, tehát hogy a budai prépostságot Péter király alapította. Miután pedig Péter király, mint tudjuk, nem tartozott népszerű királyaink közé, krónikaíróink és okleveleink is örömestebb hallgattak róla, s a budai káptalan se emlegette büszkén alapítóját. Annál kevésbbé, mert aligha gondoskodott róla megfelelően. Érdekében állhatott tehát, hogy hallgasson valóságos alapítójáról és helyette kiválóbbat keressen.
Meg kell még emlékeznünk az alapítás kapcsán a budai prépostság védőszentjéről is.
A bécsi képes krónika és a rokon krónikák két védőszentről emlékeznek meg : Szent Péterről és Szent Pál apostolról. Amint alább ki fog derülni, ennek is csak a fele igaz.
Erre föntebb idézett munkájában már Karácsonyi is néhány példával rámutatott. A tévedés tovaterjedésének gyökere, úgy véljük, Rupp helytörténeti munkájában található meg.15) Rupp az óbudai káptalanról azt állítja, hogy azt először Szent Péter és Szent Pál apostolokról, később csak Szent Péterről nevezték el, ezt az állítást azonban rendes szokásától eltérően semmivel sem indokolja. Innen származhatott át a mai közhasználatba is, habár Csánki Dezső később megjelent nagyszabású művében csak mint Szent Péter tiszteletére alapított egyházat említi meg. Az óbudai káptalan az okiratok nagyobb számában csak mint »Capitulum ecclesiae Budensis« szerepel.
Karácsonyi idézett tanulmányában három oklevelet említ, amelyben »Capitulum ecclesiae sancti Petri Budensis« vagy »de veteri Buda« elnevezés szerepel. Ezek közül a legkorábbi IV. Béla 1245. évi adománylevele, a másik kettő 1311-ből, illetőleg 1324-ből való.
Ezekhez a következő adatokat fűzhetjük hozzá :
XI.
Gergely pápa 1372-, 1373- és 1375-ben kiadott öt rendbeli—kanonokságot adományozó—bullájában: »canonico ecclesie sancti Petri de veteri Buda.« Az 1365 — 1374 közti időből való pápai tizedlajstromban : nyolc ízben »ecclesia sancti Petri de veteri Buda« vagy »de Buda.«17) IX. Bonifác pápa 1389-ben, 1395-ben és 1402-ben kiadott bullájában ugyancsak »ecclesia sancti Petri de Veteribuda«.18) VII. Ince pápa 1406-ban kiadott bullájában »ecclesia beati Petri de V. Buda.«19) XXIII. János pápa 1413-ban kiadott bullájában »sancti Petri Veterisbude.«20) V. Miklós pápa 1454-ben kiadott bullájában »ecclesia sancti Petri de veteri buda.«21) 1470-ből való pápai jegyzékben »Supplicatio I^adislai de Kara prepositi ecclesiae S. Petri Budensis.«22) 1477-ből való pápai jegyzékben : »Supplicatio Michaelis de Santho can(onici) colleg(iatae) eccl(esiae) S(ancti) Petri Budensis.«23) 1482-ből Mátyás király levele, amelyben a pápától a monyoródi monostornak az óbudai prépostsággal való egyesítését kéri : »ad preposituram sancti Petri de Buda veteri <<24)
Azt hisszük, hogy ezek az adatok, amelyek lényegük szerint pápák és magyar királyok bizonyítékai, kétségtelenné teszik, hogy a budai káptalan valódi védőszentje Szent Péter apostol volt, mert hiszen a mellett, hogy Szt. Péter és Szt. Pál lett volna a nevezett káptalan védőszentje, a bécsi képes krónikán és rokonain kívül egyéb, de különösen okleveles emlékek nem tanúskodnak.
De ugyanezt bizonyítja a budai (óbudai) káptalan pecsétje is, amelyen kétségtelenül csupán Szent Péter apostol látható. A pecsét egyik változatán ugyanis, amelyet a budai káptalan 1232-ben adott ki, trónon ülő alak látható, jobbjával áldást osztva, baljában két kulcsot tartva, mellette kétoldalt 5 és P betű áll.25) Jerney ugyan azt állítja,26) hogy Szent Péter baljában keresztet tart, azonban ez a keresztnek mondott tárgy világosan három ágú, a Jerney közölte rajzon is ilyennek látható.27) Már pedig három ágú keresztet nálunk nem ismerünk .Másrészt a pécsi káptalan pecsétjei szintén Szent Pétert ábrázolják, éspedig az egyik pecsétrajzon két kulccsal. Ezt maga Jerney is annak állítja.28) A különbség a kulcsok tollának a formájában csak az, hogy míg a pécsi káptalanén a kulcsok tolla egy ágú, benne kereszt, addig a budai káptalané három ágú. A két kulcs tolla egymással ellenkező irányba állítva, első tekintetre kereszt alakjára emlékeztet, különösen azért, mert a kulcsok fogantyúja alig látszik és csak tüzetes megszemlélés után vehető észre. A pecséten levő ülő alak tehát kétségtelenül Szent Péter, annyival is inkább, mert Szent Pált rendesen egyik kezében könyvvel, a másikban karddal szokták ábrázolni. így látható ez a bácsi káptalan pecsétjén is.29)
Azt hisszük, evvel* a budai káptalan védőszentjének kérdését is teljesen megvilágítottuk. •A budai káptalan alapításának kapcsán nem mulaszthatjuk el tanulmányunk keretébe belevonni az első ismert prépostok nevét és a káptalan területének kérdését is.
Sajnos a XI. századból semmiféle okleveles adatunk a budai káptalanról nincsen.
A XII. századból az első adat II. István királynak a garamszent-benedeki apátság javadalmait megújító és megerősítő levele lenne 1124-ből, ha nem lenne hamisított. Ebben Péter, az óbudai egyház prépostja (Petrus Prepositus Ecclesie Budensis) szerepel mint az oklevél pecsételője.30)
Mindamellett azt hisszük, elfogadhatjuk Pétert a budai káptalan első eddig ismert prépostjának, miután az oklevélben szereplő főpapok és főurak nevei megfelelnek a kornak. Ennyit Fejérpataky Iyászló, az oklevél bírálója is, megenged.31)
A második ismert prépost neve már hitelesnek elismert oklevélben szerepel. Ez II. Géza király 1148-ban kelt adománylevele a budai káptalan számára. Ennek hitelességét Salamon Ferenc vitatta,32) indokai azonban nem meggyőzők. Salamon Ferenccel szemben Pauler, Fejérpataky és Szentpétery továbbra is hitelesnek ismerték el.33)
Ebben Micu (Mikó) szerepel, mint kérelmező budai prépost.34)
Tekintettel arra, hogy ez tulaj donkép az első eddig ismert oklevél, amely a budai káptalannak adományozott királyi javakat említi, mert sem Péter, sem Szent László királyét nem ismerjük, tehát az alapító levelet pótolja, az alapítás történetével kapcsolatban szövegét magyarul a következőkben adjuk :35)
»A legszentségesebb háromság és elválaszthatatlan egység nevében Amen. Mivelhogy nemzedékek elmúlnak és új nemzedékek következnek, kinyilváníttatik mind a mostani, mind a későbbi, keresztény hitet követőknek, hogy én, második Géza, második Béla király fia, Isten rendeléséből az atyai királyi hatalom kormánypálcáját örökösödés jogán birtokolván, minthogy azt a jövedelmet, amelyet elődöm, Iyászló király (t. i. Szent Iyászló) a budai egyházban élő testvérek használatára, úgymint évi 360 penzát, (körülbelül 2000 arany koronát) saját kamarájából rendelt, a királyi kamara gonosz kincstartói az egyházi használattól gyakran el szokták vonni : mindezekért egész királyságom beleegyezésével, Mikónak, e hely prépostjának kérelmére királyi hatalmammal gondoskodtam, hogy Géza vására jövedelme (tulajdonkép a Szent Jakab falva területén levő vám jövedelme) és a pesti és kerepesi rév, továbbá a borral vagy sóval fölfelé menő vagy másféle árukkal lefelé menő hajók jövedelme is ugyanezen egyháznak átengedtessék. Azután a halászatot, amelyet közönségesen tanya halászatnak36) mondanak, a megyeri révtől a nagy királyi szigetig (Csepelsziget), amint azt Iyászló király ugyanezen egyház használatára rendelte, ugyanezen levéllel megerősítettem ; mégis oly értelemmel, hogy ugyanazon egyház prépostjának vagy káptalanjának előzetes beleegyezése nélkül senki halászni ne merészeljen. És ha valaki evvel a királyi intézkedéssel a jövőben mindenképen szembehelyezkedni akarna, kiátkoz-tassék s a király és az egész ország vádlottja* legyen. Amely ügy az ország sok nemesének tanúságával megerősíttetett, akik közül jelen volt
• Bél bán, János püspök, Antinus püspök, Gereon, a királyi udvar gondviselője, János ispán, Apa ispán stb.. . «
Látható ebből az okiratból, hogy a káptalan, különösen eleinte szűkös anyagi viszonyok között volt.
Ezzel kapcsolatban megemlítendőnek tartjuk, hogy Schmitth Miklós szerint37) Martirius esztergomi érsek 1151-ben a föntebb említett Mikó, szerinte Mihály óbudai prépost kérelmére fölszentelte az Óbudán vagy II. Géza király által építtetett vagy már Szent Iyászló király alatt megkezdett, a Szűz Anya tiszteletére rendelt bazilikát. Ez tulaj donkép azonos a prépostsági templommal, amint azt VI. Ince pápának 1353 augusztus 31-én kelt bullája38) is bizonyítja. Ebben épen a Nagy Lajos király által az óbudai prépostságnak fölajánlott cserére nézve intézkedik s az óbudai várról mondja, hogy:».... ad ecclesiam beaté Marie de veteri Buda dicte diocesis (t. i. a veszprémi) et eiusdem ecclesie prepositum et capitulum pertinens.« Szokás volt t. i. az egyházat védőszentjén (ez esetben Szent Péter apostolon) kívül a Szűz Anyáról is elnevezni.
Inkább az látszik ebből valószínűnek, hogy a Péter király által megkezdett templom építését, amelyről a föntebb már említett lengyel krónika írója — Gallus — azt állítja, hogy még az ő idejében (1112—18 körül) sem készült el, Szent Ulászló király újult erővel folytatta, és II. Géza király végre befejezte.
Ez első tekintetre ellentmondásnak látszik, mert azt a gondolatot ébreszti egyesekben, hogy, ha nem volt készen a templom, miképen működhetett a már meglévő káptalan II. Géza és Szent I^ászló előtt. Ha azonban tudjuk, hogy számos olyan templom volt a középkorban — de napjainkban is —, amely évtizedeken, sőt évszázadokon át épült, és építés közben mégis használták már elkészült részeit isteni, szolgálatra, akkor ez az aggályunk a Gallus-krónikával szemben megszűnik.
Egyik fő jövedelmi forrása volt az óbudai káptalannak már Szent László király óta a tanyahalászat. Ez ma is dívó neme a halászatnak, amellyel a halak nagy tömegét lehetett egy-egy fogásra pl. kerítő hálóval kifogni. Erre ma is azt mondják : kerektanyát vetnek. Apró halászat : horgászás, fogás meritőhálóval stb. nem tartozott ide. (L,d a 36. jegyzetet) Ezért büntették oly szigorúan az orv-tanyahalászatot.
Óbudán a tüzes vas próbáját is szokták tartani.
Érdekes okirat bizonyítja például, hogy Óbudán 1211-ben Uros pannonhalmi apát Gatyk kamara-gróffal szemben a tüzes vas próbájával bizonyította, hogy Sala földje az apátság jogos tulajdona.39)
A tüzes vas próbája beleillik amaz idők sötét, komor, még a pogányságtól átitatott szellemébe. Ennek többé-kevésbbé még az egyházi férfiak is hódolni kénytelenek.
A pápák, így Nagy Szent Gergely, II. Szilveszter és III. Honorius fölszólaltak ellene, de nem sok eredménnyel. Ezt csak úgy tudjuk megérteni, ha teljesen beleéljük magunkat abba a korba, amely a hitbuzgó vallásosságot össze tudta egyeztetni a vad erőszakkal és kegyetlenséggel. A legújabb időkben ez a beleélés nem is olyan nehéz. A világháború és következményei elég közel vittek bennünket a középkorhoz.
A budai káptalan a saját területére vonatkozó ügyekben nemcsak mint bírósági szék, hanem az egész országra kiterjedően mint hiteles hely is fontos szerepet játszott. Erről számos okiratunk tanúskodik.
A hiteles helyek főleg a tizenharmadik században kezdenek szerepet játszani. Jelentőségük növekedése részben összefügg a prestaldusok vagy pristaldusok,40) perosztók, perestoldók, poroszlók szerepével. Ezeknek mibenléte, hatásköre, rangja még ma sincs teljesen tisztázva. A pristaldusok működésével első ízben tudtunkkal Koztajnicai Kitonich János kir. jogügyi igazgató és koronaügyész (Causarum regalium Director et Sacri Regni Hungáriáé Coronae fiscalis) foglalkozott. Erre vonatkozó munkája Nagyszombatban 1619-ben jelent meg.41) Ebben fölemlíti a váradi regestrumot is, amely akkoriban egy-egy, összesen két példányban inkei Loránth Ferenc és petrőczi Nagymihályi Ferenc kamarai tanácsos birtokában volt. Foglalkozott a pristaldusokkal a többi között Szegedi János,42) Bél Mátyás,43) Kollár Ádám 44) és Miller Jakab Ferdinánd is.45) Ez utóbbi munkájában a pristaldusok működését a 969—1309 közötti 340 éves időtartamra teszi. Szent Iyászló, de különösen Kálmán király törvényei részletesen megemlékeznek róluk.46) Az első pristaldusok neve 1067-ből ismeretes : Apa, Chycha fia (Csicsa fia), Wde (Öde) és Fygedy. Mind a három ugyanazon birtokadomány beiktatásánál szerepel. A pristaldusok azonban főleg a tüzes vas próbáknál működtek közre, mint a bíró megbízottjai. De szerepeltek az egykorú törvények és oklevelek szerint egyéb bírói eljárásoknál, birtokbaiktatásoknál, határjárásoknál, tized megállapításánál és behajtásánál is, sőt annak is van nyoma, hogy ügyvédi teendőket is végeztek. Talán a legjobban megközelíti Bartal Antal a pristaldus fogalom- és működési körét, ha nem is meríti ki teljesen.48) Szerinte : »A pristaldus nem volt szervezett állandó hivatal, hanem minden rangú és osztályú személy vagy testület (pl. király, nádor, bán, főpap, káptalan stb.) a körülmény és szükség szerint valakit biztosi minőségben küldött ki, hogy mint arbiter vagy valamely bíró coadjutora az ügy elintézésénél személyesen jelen legyen vagy azt személyesen elintézze.« Ha egyáltalában megengedhető, hogy egyes, egymástól messze eső korok intézményeit egymással összehasonlítsuk, akkor Bartal megállapításához hozzáfűzhetjük : a pristaldusok tevékenységi körében volt valami a mai közjegyzőkéből és ügyvédekéből is. Szólás-mondás, hogy minden hasonlat sántít. Ez sem kivétel alóla.
Azt, hogy mennyire elterjedt ez az intézmény, legjobban bizonyítja a váradi regestrum, amely az 1208—1235 közötti időszakból 389, helyesebben 394 esetben 358 pristaldusról emlékezik meg. Tehát aránylag rövid idő alatt és csak a váradi káptalannál.49) A XIII. század első fele lehetett ez intézménynek, azt lehet mondani, virágkora, de egyúttal a hanyatlás csiráit is magában hordta. Sok lehetett már a visszaélés, amit köpenye alatt űztek, mert II. Endre 1231. évi — az aranybullát újból megerősítő — szabadalomlevelének 21. cikkelye a következőket mondja ki : »És mert hamis pristaldusok révén országunkban sokan megkárosodtak ; idézéseik vagy tanúbizonyságaik, hacsak a megyéspüspökök vagy káptalanok nem erősítik meg, nem érvényesek, sem a hamisító Pristaldusok, sem bizonyítványaik (bizonyságaik) nem igazolhatók ; a kisebb ügyekben pedig a szomszédos kolostorok vagy konventek járnak el.« II. Endre szabadalomlevele tehát a pristaldusok rovására nagyobb hatáskört biztosít az úgynevezett hiteles helyeknek. A pristaldusok szerepét azután lassan-lassan átveszik a »Homo regiusok« és a hiteles helyek.
A hiteles helyek fontosságát emelte egyúttal az írásbeliségnek mind nagyobb kiterjedésben való alkalmazása is.
Megemlékezik a budai káptalanról mint hiteles helyről II. Ulászló király 1498-i harmadik vagy kisebb »Decretuma«.50) Ennek 12. cikkelye kimondja, hogy a boszniai káptalanhoz hasonlóan a budai káptalan is az egész magyar birodalom területére állithat ki káptalani bizonyítványokat. De viszont ez a törvény bizonysága annak is, hogy minden emberi intézmény idővel az emberi gyarlóság és haszonlesés következtében elsekélyesedik, visszaélések forrásaivá válik. Ugyanis ennek a törvénynek 14. cikkelye51) kimondja, hogy: »A hamisítók, akik a káptalanokban és konventekben hamis írást pecsételnek, éspedig azok a káptalan- és konventbeliek, akik a hamisítás alkalmával az elkövetők között voltak, homlokukon és arcuk mind a két oldalán tüzes bélyegzővel megbélyegeztessenek.« — »Azonfölül ennek megtörténtével az ilyenek jövedelme elvonandó.«
Röviden megemlékezünk most Békefi Rémig : A káptalani iskolák története Magyarországon c. munkája nyomán a káptalan szervezetéről is.
A káptalan élén a prépost (prepositus) állott, övé volt az első szó. Utána az olvasó kanonok, vagyis lector következett, a prépost távollétében egyúttal helyettese s a székesegyházi iskola vezetője, rectora. (Ld Békefi: A káptalani iskolák tört. 36.1.) Az iskolásokat, scholasticusokat ő tanítja a helyes hangsúlyozásra. Isteni tisztelet alatt fölügyel az evangélium, az epistolák és prophetiák éneklésére és a leckék olvasására. A káptalan által kiadott okleveleket ő vagy megbízottja írja le és rendszerint ő is pecsételi.
Az éneklő kanonok, vagyis cantor vezeti a kart és tanít énekre.
Az őrkanonok vagy custos őre a káptalani levéltárnak és pecsétnek. Azonkívül az egyház könyv- és kincstára is őrizete alá tartozik. Mindezeket az oklevelekkel együtt a székesegyházzal szomszédos levéltárban (armarium, camera, conservatorium, sacristia) tartották. Az éjjeli őrizet alatt a megbízott őr, rendesen a sekrestyés, föl is volt fegyverezve.
A dékán a lelki ügyek intézője. Az esperesi kerület vezetője. Vezeti azonkívül a káptalan jogi és gazdasági ügyeit.
A mesterkanonokok vagy magistri s a karbeli papok : misés pap, szerpap, alszerpap és klerikus. A karbeli papok közül kerültek ki a kápolna-mesterek vagy igazgatók (rector capellae), máskép káplánok (capellanusok), valamint az oltárigazgatók vagy mesterek (altarista).
Végül a sublector és a succentor, akik tulaj donkép tanítással foglalkoztak, a sekrestyés vagy alkincstartó és az orgonás.
A káptalan központja természetesen a székesegyház és.a prépostságnak vele kapcsolatos vagy közelében csoportosuló épületei voltak.
Óbudán két nagyobb pusztulásról tudunk. Az egyik 1223-ban esett meg, amikor tűzvész pusztította el a várost és hihetőleg a székesegyházat sem hagyta érintetlenül.52) A másik a tatárjáráskor egyenesen a székesegyházat érte. Valószínűnek kell tartanunk, hogy ezután helyreállították. Azt tudjuk, hogy romladozó állapotban még Hunyadi Mátyás király idejében is fennállott,53) végül tudjuk, hogy Nagy I^ajos király és anyja, Erzsébet királyné a régi mellett új székesegyházat épített.54)
Az óbudai református lelkészlak építkezésénél 1908-ban egy díszes középkori előcsarnok maradványaira bukkantak. A maradványokat részletesen és szakszerűen "ismertette Lux Kálmán dr.55) A faragott részletek három építési időszakról tanúskodnak. Egyről, mely 1180 táján, egy másikról, amely a XIII. század húszas éveiben s egy harmadikról, amely 1270 táján pereghetett le. Ezekhez a kiásott romokhoz csatlakoznak az 1935. év folyamán ugyanott és a Szentlélek-téren kiásott maradványok. Ezeknek az ismertetése még nem történt meg. Annyit azonban meg lehet állapítani, hogy a református templom tájékán végzett ásatások aránylag csekély terjedelme még nem nyújt tiszta képet a középkori helyzetről. Hiszen Mészáros Sámuel volt óbudai református lelkésznek a templom történetéről megírott munkája szerint (33. lap) a református templomnak valamennyi fala részben vagy egészben régi falakra épült.
Az kétségtelen, hogy a református templom és lelkészlak táján kiásott romok a volt káptalani területre esnek. Ugyanis téves az a régebbi, Torma, Havas és Némethy nyomán keletkezett hiedelem, hogy a római vízvezeték — az 1355-i határjáró levél »murus dirutus«-a—a Flórián-téren vagy még a fölött északra végződött, helyesebben 1355-ben már csak addig volt látható. Megállapítottam az Orsz. levéltárban talált — Matthey mérnökkari tiszt által készített — 1756-i térkép56) alapján, hogy e vízvezeték maradványai ebben az időben még a Királydombig lehúzódtak, sőt Németh Sándor óbudai prefektusnak a Tudományos Gyűjtemény 1823. évi VI. kötetében megjelent cikkében foglaltak szerint (8. lap.) még az ő idejében is addig láthatók voltak. így tehát a határjáró levél ú. n. »lapis finalis«-a nem lehetett messze a Királydombtól és így a református templomtól jóval délebbre esett. A fentemlített és a Fővárosi Múzeumban levő másik XVIII. századbeli térkép (418. sz.), valamint a bécsi Hadilevéltárban levő, 1778-ban készült térkép (jelzete G I h 68) alapján könnyen megszerkeszthető a római vízvezeték vonala, vagyis az 1355. évi határvonal. Ez választotta el egymástól a káptalannak megmaradt és a királynak jutott területeket. Ettől nyugatra esett a királyi, keletre a káptalani rész. Ez a határvonalat alkotó vízvezeték a református templom nyugati falától számítva mintegy hatvan méterre nyugat felé esik. Ennélfogva a református templom és lelkészlak körül talált romok is a káptalannak megmaradt területen vannak.
Ezek szerint nem nagy a választékunk a romok mibenlétére nézve. A királyi vagy királynéi várat eleve el kell ejtenünk, mert hiszen azért történt a szétválasztás, hogy ez királyi (királynéi) területre jusson. Ugyancsak ezen okból nem jöhet szóba a királyi vár előtti Szent László kápolna, Szent Margit temploma és a Kláraszűzek kolostora sem. Itt tehát csak a prépostság épületei vagy a ferenciek kolostora vehetők figyelembe Szent Katalin templomával. Ez utóbbiról ugyanis tudjuk, hogy a kolostor előtt állott. Ez a második azonban csak akkor jöhet szóba, ha az 1355-i határjáró levélben a »lapis finalis« után említett »Curia fratrum minorum«-ot nem tartjuk a ferenciek kolostorának, hanem csak udvarházának, majorjának. Ez lehetséges. Ha azonban meggondoljuk, hogy a lelkészlak táján talált faragványok egy része az 1180—1207. évek közötti időszakra mutat, és hogy a ferencrendiek első csoportja Magyarországba csak 1229-ben jött,57) ezt a föltevést el kell ejtenünk, s így nem marad más számunkra, mint csak az óbudai prépostság, amint azt Lux Kálmán már említett munkájában helyesen állította.
Hogy a minden valószínűség szerint épület-csoportot alkotó prépostság melyik épülete volt a református templom tájékán, és főleg, hogy pontosan hol feküdt a régi székesegyház, azt az eddig kiásott maradványok alapján egész határozottsággal még nem tudjuk megállapítani. A Szentlélek-téren és annak nyugati és keleti oldalán lévő házak pincéiben talált—úgy látszik— összefüggő egészet képező templomromról, miután ott dr. Nagy fajostól és ifj. Csemegi Józseftől szerzett értesülésem szerint a XIV. századnál régibb maradványokra nem bukkantak, már most következtethetjük, hogy az alighanem a Nagy Lajos király és Erzsébet királyné által építtetett új káptalani székesegyház maradványa. A két romcsoport eddig megtalált, egymáshoz legközelebb eső falmaradványa közti távolság mindössze kb. 200 méter. Nem oly nagy, hogy a két székesegyháznak az oklevelek szerint58) egymáshoz közeli (Supplicat ... Elizabeth, regina ungariae, quatenus sibi et -preposito ac capitulo ecclesie Beate Marie virginis in veteri Buda, Wesprimiensis diocesis, quam ipsa iuxta ecclesiam Beati Petri apostoli ibidem de novo ad honorem et sub titulo ac nomine predicte beate Marie construi fecit) fekvését kizárná, annyival inkább sem, mert még nem tudjuk, mit rejt a föld ezen a közbeeső részen.
Nem lenne teljes a káptalan alapításáról szóló ismertetésünk, ha nem emlékeznénk meg a káptalan területéről.
Erre nézve az első tájékoztató adatok II. Endre király 1212. évi azon oklevelében találhatók, amelyben a budai káptalannak birtokait visszaadja.59)
Ebből mindenekelőtt arra következtethetünk, hogy a budai káptalannak Imre király koráig, úgy látszik, nem volt saját területe, hanem királyi birtokon épült. Erre vall II. Géza király 1148. évi adománylevele is. Imre király adományozta neki a székesegyházat magábafoglaló királyi birtokot.
Ezen a területen azon túl a prépostot és a káptalant illette a bíráskodás, a vásárvám és a csöbörpénz-szedés joga. A tized bizonyára már azelőtt is a káptalané volt.
A terület határait az oklevél pontosan körülírja. Az oklevél idevonatkozó része — magyarra fordítva — így szól (az egyes métákat római számokkal jelöljük meg) :
»A budai egyház területét tehát ezek a határvonalak (méták) zárják körül : I. Az első méta t. i. földbeásott kerek kő, Buda és a hévvizek között áll, II. és innen a völgyszorulat szegélye felé halad és fölmenvén arra a helyre, amelyet Uzaháza-hegyé-nek neveznek, III. és innen ahhoz a hegyhez halad, amelyet Moralhely-nék. mondanak és IV. innen ahhoz a kőhöz, amelyet Csemárkőnek (Szamárkő) mondanak és V. erre leszáll a völgybe és VI. két út között vezet és VII. innen a Verhard sarkáig és VIII. innen felmegy a Görcsei sző'llőkig; és itt földből határdomb van, IX. és innen Görcse község végéig és itt egy határdomb és X. innen megy följebb a lukas kőhöz és XI. innen fölmegy a Higyes hegy aljához és itt egy hatardomb ; XII. és innen a határjelek mentén addig a hegyig, amelyet Pilishegynek mondanak és XIII. innen a határjelek mentén lemegy az esztergomi nagy úthoz ; és itt határdomb van ; XIV. és innen fölmegy a Tebeura-hegy közepéig és XV. innen három faluval, nevezetesen Megyénél és a két Pazándok faluval osztozván (a határon) a Dunáig megy.«
Itt mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy ezen az adaton kívül más olyan oklevél vagy adat, amely Óbuda teljes határát adná, egészen a XVIII. század második feléig sajnos nem áll rendelkezésünkre. Megvan ugyan még Nagy Lajos király 1355. évi határ járó és II. Lajos király azt újból bejáró 1524. évi levele, valamint Perényi Imre nádor 1510. évi parancslevele. Mindezek azonban Óbuda határának nem teljes vonalát, hanem csak egy-egy részét adják. Megvizsgáljuk tehát, hogy az 1212. évi határjáró levél adatai miképen egyeztethetők össze Óbudának a XVIII. századból ismert határvonalával.
A m.
kir. Országos Levéltárban van Kneidinger András kamarai mérnöknek Óbudáról 1778-ban készült térképe,60) valamint Karpe Mihály kamarai mérnöknek ugyanazon időtájból,61) végül Smith János folyammérnöknek (Navigations Ingenieur) 1813-ból való részlettérképe62) Óbuda nyugat-északnyugati határáról és a Székesfővárosi Múzeumban egy 1760— 1780 közti időszakból való, továbbá Ballá Antalnak a XVIII. század 90-es éveiben készült térképe. Irányadónak tekinthető még Vörös Lászlónak 1833-ban készült, ugyancsak a Székesfővárosi Múzeumban levő térképe is.
Mindezeken a térképeken Óbuda határa délen a Határ-, ma Nagyszombat-utca vonalába esik. Kár volt ezért az utca nevét, amely Óbuda egykori^ koronaváros határának emlékét Őrizte, megváltoztatni.
Úgy véljük, hogy azok, akik Óbuda középkori déli határát a mai Szépvölgyi-útnál, tehát vagy egy fél kilométerrel lejjebb keresték, tév-utakon jártak. Megtévesztette őket Nagy Lajos 1355. évi határjáró levelének II. métája, amely így szól : »et abinde ad eandem partem modicum procedendo, venit ad quendam lapidem rotondum, in superiori parte dicte Ecclesie S. Jacobi situm, iuxta viam per quam Buda itur in veterem Budám, iuxta quern est alius lapis pro meta positus;« Ebből azt a következtetést vonták le, hogy ez a megállapítás csak a mai Újlaki-templomra vonatkozhatik, pedig ennek a következtetésnek tudomásunk szerint semmi határozott alapja nincsen. Sőt még az sem bizonyos, hogy Kcclesia S. Jacobi a templomra vonatkozik-e vagy pedig magára a községre, Szt. Jakabfalvára. Erre az utóbbi véleményre annál inkább fel vagyunk jogosítva, mert pl. Fehéregyháza (Alba Ecclesia) is nem egy esetben jelentett templomot és egyúttal községet is, és mert Nagy Lajos király határ járó levelében az I. méta szövege is erre enged következtetni. Ez ugyanis így szól : »... et transeundo Danobium versus partem occidentalem tendit ad rippam ipsius Danubii ad duas metas lapideas, quarum una separat Budeveteri et altera ville Sancti Jacobi apostoli« ; a második méta pedig, amint láttuk, erre utal, amidőn azt mondja : »dicte Ecclesie S. Jacobi«.
De egyáltalában nem tartjuk valószínűnek, hogy Óbuda határa a török hódoltság alatt megkisebbedett volna. Igaz, hogy Óbuda ez alatt az időszak alatt sokat szenvedett, jelentős épületei elpuszultak, lakosságának nagy része 1596-ban elmenekült. Azonban sehol sem olvashatjuk, hogy Óbudát lakossága egy szálig elhagyta volna. Elhagyták azok, akiknek volt mit félteniök. De akiknek egyebük nem volt, mint kis földjük és viskójuk, azok ott maradtak. Ezt különben már részletesen bizonyítottuk, miért is erre újból nem térünk ki.63) Ehhez csak annyit teszünk még hozzá, hogy a török hódoltság alatt még a budai várban is, bár szűk körre korlátozva, de voltak ferencrendi szerzetesek, református prédikátor is, tehát ott is az őslakosság egy csekély hányada megmaradt.
Ezek a törzslakók, akiknek egyike-másika az ostrom után bizonyára visszatért és ott maradt, mindenesetre megőrizték Óbuda régi határainak és hegyei elnevezésének emlékét, de különösen a határokét. Ezt pedig a törökök kiűzetése után történt összeírások alkalmával mindig figyelembe is vették.
Annyi azonban mind az Országos Levéltárban, mind a Fővárosi Levéltárban talált iratok szerint bizonyos, hogy már a XVIII. sz. elejétől kezdve Buda és Óbuda, helyesebben a budai kamarai adminisztráció és gr. Zichyék között a határ miatt torzsalkodások voltak. Ezért azután I. Lipót 1702 május hó 10-én kelt —• Matussek András győri préposthoz és Horváth Simonchich János kir. táblai elnökhöz intézett — rendeletével elrendelte, hogy előzetes tárgyalások után megállapítandó határidőben az illetékes alispán, szolgabírák, esküdtek és más hozzáértők, valamint az érdekeltek meghívásával vegyék a helyszínét szemügyre és állapítsák meg a helyes határt. Sajnos az az országos levéltári darab, amely valószínűleg erről a helyszíni szemléről szólott, hiányzik. így egyelőre nincs módunkban megállapítani, mi volt a két érdekelt fél közötti vita oka.
Annyi kideríthető, hogy Sibolthy Sándor szolgabíró és Wéber Mátyás esküdt 1720 június 17-én a helyszínén megjelentek és gr. Zichy Péter kérelmére óvást emeltek az ellen, hogy Zennegg Kristóf budai kamarai felügyelő Buda és Óbuda között önhatalmúan állapítsa meg a határt.
Azt is tudjuk, hogy azóta ismételten voltak Buda és Óbuda között határmegállapítások, így 1800-ban és 1818-ban is. Az 1818-ban tartott határkijelölésről készült jegyzőkönyv a Fővárosi Levéltár iratai között fekszik (Instrumentum super metali reambulatione inter Terrénum Liberae Regiae ac Metropolitanae Civitatis Budensis et Inclyti Regio Coronalis Dominii V. Budensis Anno 1818 interventa). Ebben említik az 1800-ban történt határigazítást.
Messze vezetne, ha itt további részletekre terjeszkednénk ki. Csak annyit említünk meg, hogy az 1818-i határjárás alkalmával a Hármas-határhegyről indultak ki, amelyet a jegyzőkönyv »Geisberg hungaris Ketske-hegy«-nek mond. A jegyzőkönyv szerint nézeteltérések csak egyes szőlőknél mutatkoztak, és ezeknél rendeltek el egy-két öles kiigazítást. Ha ebből visszafelé következtethetünk, az előbbi határvillongások is inkább a szőlők körül merülhettek föl és azok se lehettek nagymértékűek.
Véleményünk tehát az, hogy Óbuda déli határa 1212-ben is közel ugyanaz volt, amint azt a föntebb említett XVIII. századbeli térképek is feltüntetik. Némi kisebb eltérést délfelé azonban nem tartunk lehetetlennek.
Amint látjuk, az 1212. évi határjárás Szt. Jakabfalvát nem említi. A következő métában a határ bizonyos völgy szélén vonul. Kzt a völgyet és partját, helyesebben annakkezdőftontjátmamárnemtaláliuk meg.
Ezen a helyen már a XVIII. században is téglavető volt, s a téglavetéshez szükséges anyag kiaknázását a XIX. században és úgyszólván napjainkig folytatták, míg csak legutóbb nem épült ott föl a főváros nagyobbszabású lakótelepe.
Azonban a régi újlaki-temető észak-északkeleti oldalától kezdve már mutatkozik a vízmosta partok között haladó út, amely a régi — XVIII. századbeli — térképeken is megtalálható óbudai határ mentén halad.
Ma a vízmosta partok között haladó út a Mátyás-hegy északkeleti aljáig húzódik. Ugyanitt a kiscelli kastélytól vont délnyugati irányvonalban, az ú

Oldal: Szent Gellért hegy-Kele-főld
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat