legrégibb német évkönyvirók közül szinte igy ir : Do nu hor Arpad den hertiogen tzwethpolluk (Svatopluk) erslug mit den seinen, als vorgesprochen ist, do paut er seinen purch, auf dem pert notze; (Noe) pey Wejssenpurg. (Cap. 13. p. 12.)

S itt áll e domb, évezredek folyását
Nyugodtan, változatlan nézdeli,
Hajh! század mulva lesz e, a ki még
Árpád emlékét benne tiszteli? (Cserna V.)

Árpád ormának Árpád, Álmos fia, honalkotónk tiszteletére nevezteték el a budai községtől , melynek területén fekszik.

Árpádvölgye. 1193-ik évből van fen III. Béla királynak egy határlevele, melyet közöl Fejér Cod. Dipl. T. II. p. 286. 287., melyben említés tétetik Árpád völgyéről, kolostorról stb. így hangzik néhány sora : Barzban az első határ Péter majorjától kezdődik , s tart az árok felé, innen a Körösbokornak, Alsókutnak, majd Papveremnek, innen a malomig, zárdáig, majd Borsodnak halad = In Barz príma meta incipit a villa Petri et tendit ad fossatam Keuresbocor, inde ad Alsó-cut, inde ad fossatam sacerdotis, inde ad molendinum} inde ad monachum, inde ad Borsod. Továbbá Árpád-völgye, s Girennek, ezen is tul, Almási uton keresztül körtvefához vezet, innen egy átfurt fához, majd Péterárkához, Lóakolhoz, Kerhez, Zamorhoz = inde ad vallem Árpád, inde ad Giren, ibi intrat in viam Almás, et vadit ad Pyrum, inde ad perforatam arborem, inde ad fossatamPetri, inde ad Loakol, inde ad Ker, inde ad Zamor. Innen egy hosszu árokhoz, hol keresztültörve, az uton egy másik árok vezet, honnét az Esztergami utra, és ugy a rókaveremhez csavarodva, visszakerül a fentnevezett helyhez=íwde ad longam fossatam-, ibi intrat in viam et vadit ad aliam fossatam, inde ad viam Strigoniensem, inde ad fossam vulpis, et sic redit ad praedictum locum.

A pestmegyei két Csaba (Pilis- és Rákos-Csaba) község Buda környékén fekszik több más olyan községgel együtt, melyeknek neve szintén vagy a Csabamondával vagy Anonymus kunjaival van összefüggésben, a mely kunok alatt lehetetlen más népet érteni, mint régebben a kazárok alá tartozó, de tőlük elszakadt s Árpádhoz csatlakozott kabarokat, azaz más néven szabarokat.2
Ilyen Kaláz község, mely a bozóki prépostság 113 5-ki alapító-levele szerint a Kalez nemzetség telepe volt, s aztán a már Fejérmegyében fekvő Káloz puszta Tárnok közelében; a kalizokat vagy chvalisokat Nesztor majd a volgai bolgárokkal, majd a kozárokkal hozza kapcsolatba, nálunk ott találjuk nyomaikat, hol Anonymus kunjai tanyáztak.3 Ilyen a Csepel sziget, melynek nevét
1 Ethnographia. VI. 1895. 570. ••
2 Hogy & kabar és szabar név csakugyan összetartozik, bizonyítja az, hogy a Konstantintól Bm-lített karchas nevű biró Sz. László törvényeiben sarchas néven fordul elő, a bessenyő kangarok ivadékait ma csángóknak nevezzük.  A IV. Béla 1262-ki átiratából ismert bozóki alapító levél szerint a Duna mellett — (Békás) — Megyer fölött volt a kalez-nemzetség. (Item in Megér iuxta Danubium intra generationem Kale\ sunt decern vineae. Fejér Cod. Dipl. VII. 5. 105.) Egy 1212-ki oklevél Boroksa puszta (V. ö. Brucsa-nemzet-séggel, mely Anon. sz. a kun Bojta vezértől eredt) határában Kualtiz völgyet említ (Haz. Oki. VI. 8:) lehetséges, hogy ez a Tárnok melletti Kálóz puszta s a Boroksa a mai Baracska ; egy 1252-ki oklevél Anonymus Árpád kun eredetű lovászmesterétől származtatja. Ilyen Erd község, melynek neve azzal a hunn (vagyis kun-kabar) nemzetséggel egyezik, melyből, a monda szerint, Etele származott. Ilyen továbbá a középkori, később azonban elpusztult Székely község, mely az említett Kálóz puszta és Tárnok közelében feküdt ; a székelyeket a monda Csaba hunnjaihoz számította, de bizonyítja Ibn Roszteh is — eszegel (más arab íróknál : el-szekek, dsekil stb.) néven a bolgárok egyik törzsének mondván őket, hogy a hunn-bolgár népséghez tartoznak. Mindezen községnevek olyan ethnikai emlékeket foglalnak magukban, melyek egy vagy más módon a hunn-kabar hagyományokkal fűződnek össze s együttesen a mellett tanúskodnak, hogy Buda környékét a magyar fajta népség azon elemei szállták meg, melyeket a monda «Csaba-magyaroknak», «Csaba hunnjainak» nevezett, történelmi nevük szerint pedig eredetileg török nyelvű szabir-hunnok voltak.
A míg e szabirok el nem feledték a régi hunn-bolgár nyelvet, melynek a mai csuvas nyelv az egyedüli maradványa, nemzeti nevük többes számot jelölő «szabindir», «zabender» alakja sem lehetett ismeretlen az egykori Aquincumból Acinburggá vált német község német származású lakói előtt. Buda környékének ethnografiai viszonyai tehát elég alkalmat szolgáltattak arra, hogy az ottani németség, melynek jelentékeny része volt hunn mondáink kifejlesztésében, egyenesen az ősi Aquincumot tegye meg a hunn hagyományok központjának s ha már egyszer az Acinburg nevet arra magyarázta, hogy az a. m. Attila városa, ez szükségkép megszülte azt a másik kérdést, hogyan nevezték hát a várost Attila király előtt? Mert a mondában legkisebb nyomot sem találunk arra, mintha a város építését Attilának tulajdonították volna, sőt ellenkezőleg, olyannak tartották, mely megvolt Attila előtt is. Hagyományaikban nyilván fennmaradt az emléke, hogy ők már akkor is Acinburgban laktak, a mikor a hunnok beköltöztek, tehát a további okoskodás fonala szerint németek építették valamikor. A mondai fejlődés ezen pontján azután nagy jelentőséget nyertek az olyan hagyományos emlékek, melyek a közép-dunamelléki pannóniai és a galliai germánságot közelebbi kapcsolatba hozták egymással. A frankok országában voltak bizonyos népelemek, melyekről nem feledték el, hogy valaha a Tanais és Masotis környékén laktak s Pannóniából költöztek Galliába; alánok, góthok vagy pedig frankok voltak-e ezek, az ilyen megkülönböztetések a X—XI. század felé Galliában már elvesztették jelentőségüket. Bizonyosan frankok voltak mert hiszen Acinburg környékén is olyan népség tanyázott, mely a Meeotis vidékéről vándorolt be ; azt mondják ezekről, hogy hunnok, de az öreg emberek még tudnak róla, hogy «zabender» néven is emlegették őket. A hunn elem el-magyarosodásával a «zabender» értelme vesztett s közelebbről meg nem határozható üres névvé vált, le is foglalta a németség, mert mi lehetne más egyéb, mint a frank «sicamber» név eltorzítása, hisz a hunnok egyéb német szót is kivetkőztetnek eredeti formájából.
Ilyen lehetett az a gondolatmenet, mely a monda fejlődésében arra a hiedelemre vezetett, hogy az Attila városának megtett Acinburgot a frank sicam-berek alapították s róluk eredetileg Sicambriának nevezték. Csakis ilyen mélyebb alappal biró néphit mellett történhetett, hogy későbbi óbudai határjáró oklevelekben a sicambriai mezőn levő kaszálókról, Sikambria Wyzéről stb. van szó, a mik általásos használatban levő helynevek, nem pedig egyik-másik íródeáknak a tudákos ráfog- asai.
Ilyen összefüggésben talán a Buda név keletkezésére is derül egy kis fény. Újabb íróink (Salamon F., Riedl Fr.) szláv vagy germán eredetűnek tartják a nevet, melynek értelme körülbelől annyi volna: «olyan hely, hol kisebb fajta fa épületek» vagyis a nyelvünkben szintén meghonosodott megfelelő szóval kifejezve: «bódék»2 voltak. Ilyen elnevezés aligha illett Aquincumra, ha még úgy lesülyedt is ; a németek már csak azért sem nevezhették így, mert nekik megvolt a városra az Etzelburg nevük, a szlávok pedig, a kiknek ittlétét a «Pest» név bizonyítja, félig földbe vájt putrijaikkal szemben semmi esetre sem tekinthették egyszerű bódéknak az aquincumi épületeket, még ha romokban találták is azokat. Úgy látszik tehát, hogy ez a magyarázat nem állhat meg s van valami magva annak a mondának, hogy «Sicambriát» a hunnok nevezték el Budának, természetesen, nem Attila testvéréről, hanem valami más okból s mint hunn-bolgár helynév, megfelel a székelyföldi Budvárnak Sz.-Udvarhely mellett s az al-dunai Budunnak vagy Vidinnek, melynek sorozatába tartozik a gr. Kuun G. által fölemlített daghesztani Kara-Budachkent (Fekete-Budach város) kumyk község neve is.3 De épen a monda vezet rá, hogy a föntebbi magyarázat adja meg a kulcsot a Buda név keletkezésének megfejtéséhez. A németek Etzel-burgnak, a hunnok Budának nevezték el a várost, a hogy a monda állítja ; ez más szóval azt teszi, hogy a németek által lakott városrész neve volt Etzelburg, azt a részt pedig, hol, mint egykor Attila székhelyén s aztán a IX—X. századbeli volgai bolgár városokban, a «hunnok» könnyű faépületei emelkedtek, ezt a városrészt a németek elnevezték Budának, a bódék helyének. Ez a rész a város déli oldalát foglalta el s úgy terjedt tovább délfelé egész a pesti hegyig, (a Várhegy), melynek szintén megvolt a külön német neve, a Pest (kemencze, sziklahasadék) név átfordítása, az Ovena vagy Ofen. Azok a hunnok pedig, kiktől vagy helyesebben kiknek faépületeiről a Buda név származott, nem lehettek mások, mint az Anonymus által említett s Takson korában bevándorolt izmaeliták, kik az oroszok 969 körüli volgamelléki pusztításai elől menekültek Bular földről s mint Anonymus mondja, Pesten telepedtek meg.
S
akkor még egy lépéssel tovább mehetünk. A pesti izmaeliták fabódés helye, a Buda, tulajdonkép vásárhely a pesti hegy (Vár) és Etzelburg közt s ez esetben eredeti magyar nevét is megkaptuk; nem más, mint a II. Géza király 1148-ki oklevelében említett forum Geysae = Géza-vásár, régiesen : Gyejcsa (Dejcse)-vásár, melynek vámját a budai prépostságnak adományozta.1 Úgy látszik, a dömösi prépostság alapító-levelében, 1138-ban említett villa Geys ce (Geiche, Geyca)2 azonos a Gézavásárral s így a név minden esetre korábbi II. Gézánál. Ha az izmaeliták Takson uralmának vége felé költöztek hazánkba, akkor a legvalószínűbb föltevés az, hogy a név fiának, Géza fejedelemnek az emlékét őrizte meg, a ki — úgy látszik — földet adott nekik és vezéreiknek s a nép kétharmadát, mint Anonymus mondja, a várnépség közé osztotta be.
Hogy a hunn-bolgár elem csupán ezen izmaelitákkal jutott volna Buda környékére : nem tartom valószínűnek. Mindenesetre már előbb is tanyáztak itt rokon elemek, a mit az Aba-nemzetséggel összefüggő Erd vagy a Csaba községnevekből következtetek. De másfelől bizonyosnak vehető, hogy a város határában a hunnféle elemből ők telepedtek le először a németek közé, kiknek területe nemcsak a pesti hegyig nyúl le, hanem délfelé a Gellérthegyen túl eső mezőségre is kiterjedt, melyet Krenfeldnek (Creynfeld, Craynfeld, Kreenfeld, magyarosan Kelenföld) neveztek, akár az ott talán bőven termő vad tormáról, akár más okból, Pauler szerint ugyanis a. m. Grünfeld = zöld mező, Borovszky szerint Kraejenfeld = varjas mező.3 Az is lehetséges, hogy a Km««, Krajna nevet a pesti vagyis a Gellérthegy körül lakó régi szlávoktól vették át ; a magyarsághoz mindenesetre már a német név került, az tehát nem szlávokat, hanem németeket talált a pesti hegy déli részén is.

Árpád nagyfejedelem valós alakja nemcsak éltében maradt titokzatos, de halálában is, hiszen sírját évszázadok óta keresik s ez a megszállott
buzgalom napjainkban is tart.

Anonymus leírása szerint "az Úr
megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebbol a világból. Tisztességgel temették el egy kis folyónak a forrása felett, amely komederben folyik Atilla király városába, ahol is a magyarok megtérése után a boldogságos Szuz Mária tiszteletére eklézsia épült, amelyet Fehérnek (Alba) neveznek."