Kales=Erőd

Budakales=Budaerőd

Pomac:

Pomáz a Dunakanyar hegyei között, a hegyek és a síkság találkozásánál, egy hegyek közé benyúló völgyben települt meg. Ezen völgy egy nagyméretű ÉNY- DK-i irányú törésvonal, a Pomáz-Kétbükkfa-nyereg - Esztergom toporgráfiai pontokkal jellemezhető. A törésvonaltól ÉK-re a Dunazug hegység vulkanikus eredetű hegyei találhatók, anyaguk főként andezit, DNY-ra üledékes kőzetek alkotnak hegyeket, (Majdán pola, Kevélyek, Oszoly, Pilis) anyaguk jellemzően dachsteini mészkő. Ugyanezen üledékes kőzetek a patak vulkanikus "oldalán" is megtalálhatók, mintegy 1800-2100 m-es mélységben. Színezi az összképet, hogy később, a Pannon tenger felszíne közelébe emelkedő Messelia dombon késői Lajta-mészkő lerakódás figyelhető meg, sok jó megtartású kövülettel, főként fésűs kagyló maradványokkal, ugyenezen időből valók a Kőhegy alatti Susnyár-völgyben, a régi tengeri homokba vágódó patakmederből kiemelhető fosszilis kagylók és csigák.
Az ember ezen a tájon kb. 50 ezer éve telepedett meg. A legkorábbi ismert emlék a Kiskevélyi barlangban talált kő- és állati eredetű, pontosabban a barlangi medve fogából hasított szerszám-lelet.
A tájképi elemként is jelentős Nagy-Csikóvár és Kőhegy is fontos emlékeit őrzi az ember megtelepedésének.
Közbevetőleg különlegességként említem meg, hogy mind a Nagy-Csikóvár, mind a Kőhegy érdekessége a rajtuk kialakult tó. A Nagy-Csikóvár régi kaldera-árkában két, a Kőhegyen pedig a valahai kráter területén egy tó található.
A Kőhegyen, a jó védhetőség okán - a késő bronzkor - korai vaskor, az ún. la-Téne műveltségi kör idején jelentős település , fellegvár alakult ki. A környék lakosainak mintegy "önvédelmi körlete" lehetett a felszínen. Jelenleg is pusztuló emlékeinek megmentésére a Visegrádi erdészet tesz eléggé nem méltányolt és támogatott kísérletet.
A bronzkorban jelentős telepek fejlődtek, gyakorlatilag a jelenlegi belterület szinte teljes egészében lakott volt.
A római korban a szelíd lankákkal, nem túl meredek hegyekkel, síksággal vegyes tájon egységes település nem ismert, szétszórt villa rustica-k jelzik az ókori Róma kultúrájának jelenlété, bár lehet, hogy csak nem találták még meg, vagy a későbbi korok teljesen szétszórták a római település maradványait. A Barkó-ház kertjében az elmúlt évtizedekben jelentős római temető pusztult el, amelynek egyik kő-szarkofágját jelenleg a Községháza előtti parkban állították ki. A szarkofág - sajnos- felirat nélküli, de nagyon szépen faragott.A római településre visszatérve, ahol temető működött, ott település is lehetett. A leletsűrűség alapján - ha volt egységes római település, akkor az a HÉV-megálló, a szövőgyár és az attól kelet felé elterülő területen állhatott.
Mindenképpen épületre utal az, hogy a MÜÁRT-építkezés előtt a Szentendrei Múzeum régésze egy római kori bronzkulcsot talált.
A római birodalom a birodalmak szokásos sorsát élte: fejlődés, ragyogás, majd hanyatlás és összeomlás.
A római birodalom összeomlását a népvándorlás okozta. A limes egy ideig képes meggátolni, a betöréseket, feltartóztatni az új népeket.
A római birodalom peremvidéke mindig kapcsolatot tartott a "barbarikummal". A Pannóniában talált népeket nem írtották ki, hanem romanizálni igyekeztek. (eraviscusok)
A Kr.u.IV.sz. végétől szarmata, jazig törzsek, majd a század utolsó évtizedében a hunok érkeztek a Kárpát-medencébe, így a vidékünkre is. A Lugi-dűlői villa rustida apsisos helyiségében hun eredetű tárgyakat talált az ásatás, így a hunok tájunkat sem kerülték el.
A hun birodalom felbomlása (453) után különböző germán törzsek (longobárdok, gepidák) jelentek meg és éltek a hun birodalom romjain. Pomázon a Zdravjáki-i és a Váckert-i ásatásnál kerültek elő longobárd kerámiatöredékek.
Avar leletek a környező településekről ismertek, Pomázon még nem találtak avar emlékeket.
A honfoglaló magyarok a Pomázhoz közeli megyeri réven (Békásmegyer) keltek át a Dunán. A jelenlegi Pomáz területe a magyar honfoglaláskor gyér szláv népességgel bírt a leletek tanúsága szerint.
A honfoglalók lassan áttértek a nomád állattenyésztésről a telepedést kívánó mezőgazdálkodásra és ehhez a megmaradt római épületeket ill. azok egyes részeit használták fel. Ezt szintén leletek igazolják.
A honfoglaló magyarok egyik nemzetsége volt a Kurszán nemzetség. Utódai Kartal néven Pomázon is birtokoltak földet. Emléküket a máig fennmaradt Kartal-dűlő vagy Kartalia őrzi.
Pomázt név szerint először 1138-ban említi oklevél, amikor is a király a dömösi apátságot megerősítette pomázi birtokaiban. Már itt szó esik a szőlőtermelésről is.
A jelenlegi Pomáz területén több középkori faluról tudunk. Topográfiailag azonosítani tudjuk a középkori néven Alsó- és Felsőkovácsit, ma Kis- és Nagykovácsi puszta, Szencse (Pilisszente, Szentemajor majd Luppa és Mandics major, Petőfi ill. Óbuda TSZ-telep.)
Nem biztos a helye a nyomtalanul elpusztult Aszófő falunak.
A középkor folyamán Pomáz fejlődik, a Klissza dűlőn állott román stílusú templomát megnagyobbítva gótikusra cserélik, fölépül mellette egy nemesi udvarház, amely az idők folyamán Kartal nemzetségbeli Csikó (Czyko) családé lesz. Nevüket máig őrzi a két andezitvulkán-hegy, a Nagy - és Kis Csikóvár. A templomok hajdani szépségére magas művészi színvonalára a Nemzeti Múzeumban látható emberarcos oszlop-fő és sárkánymotívumos vállkő utalnak.
A középkor-végi "modern”, a reneszánsz is érdekes és jelentős emléket hagyott Pomázon. A XVIII. sz-i Teleki kastély átépítése során került ki egy 1519-es évszámmal datált pasztoforium-töredék. Az rk. plébánia kerítésének NY-i oldalába épült kis Orbán kápolna van elhelyezve
A község életét megtöri a mindent elpusztító török hódítás.
A török időkben különböző török tisztségviselők birtokolták a pomázi határt. A népesség folyton fogy, majd a falu elnéptelenedik.
Az első török adóösszeírás (1546) még csupa magyar neve említ, 1685-re a falu lakatlan.
A török idők érdekes emléke egy dűlőnév: a Tavan dűlő egy Tavan pasa nevű török tisztviselő birtoka volt.
A török kiűzése során Szentendre és Pomáz határában 1684. július 8 - 10 között Lotharingiai Károly átkelt a Dunán és megütközött a törökkel. A csata harmadik napján, 12-én a törökök otthagyták állásaikat és visszavonultak. 1690-ben, a török utáni első összeírás alkalmával Pomázt már ismét lakott helyként vették számításba, 1699-ben már faluközösségről is tudunk.
A falu lassan újraéledt. Ez az újraéledés több módon, több hullámban zajlott le. Visszaszállingóztak régi családok, egy 1728-ból való összeírásban meghatottan olvashatjuk, hogy 26 család, "örökös régiknek maradéki, kiknek elei az török időkben is itt laktak", jobbágycsaládként visszajöttek Pomázra.
1690-ben Csernovics Arzén pátriárka vezetésével szerbek érkeztek vidékünkre (Szentendre, Budakalász, Pomáz, Csobánka) és telepedtek le itt. A hagyomány szerint első templomuk a jelenlegi Piac (Szabadság) téren állott fatemplom volt, amely később leégett.
Időközben a felvidékről szlovák, dél-Németországból német nyelvű lakosság érkezett.
Pomáz eleinte Pilisborosjenő akkori nevén (Weindorf) filiáléja, 1770-ben felépül a katolikus templom, 1771-ben a plébánia, ekkortól önálló egyházközség.
1775-ben 846 szerb és 378 katolikus, összesen 1224 személy él Pomázon, 1828-ban 483 házban 1274 szerb-ortodox 1115 katolikus, 299 református, 51 zsidó, összesen 2739 fő lakott itt. 1860-ban még mindig erős kisebbségben voltak a magyarok: 1180 szerb, 760 német, 560 szlovák, 360 magyar, 130 zsidó lakta a falut.
A középkor kövei néhány falmaradvány kivételével beépültek a barokk és klasszicista Pomázba. Az a néhány fal pedig 1945-ben elpusztult.
A romokon, ill. a romokból új épült.
A XVIII. században elkészült a Wattay-Teleki kastély, nagyszerű kétemeletes pincéje pompás bizonyítéka a valahai szőlőkultúrának. Teleki József a reformkori tudós, itt írta történelmi munkáit. Az épületet a grófi család az I. világháború után hadiárvaház céljára elajándékozta. A kastély azóta is gyermekvédelmi intézményként funkcionál. A szerbek 1791-re fölépítették templomukat. Elsőrendű műemlék, ikonosztáza rokokó stílusú, sok szép ikonnal. Keresztelőkútja XV. századi, valószínűleg a klisszai régi templomból származik. A református templom 1814-re készül el. Jóminőségű klasszicista munka, remek belső térrel, visszafogott díszítésű szép berendezéssel.
A helyzet annyira konszolidálódik, hogy már egy kis panamára is futotta. A katonaság elszállásolásával kapcsolatos tények körüli manipulációért a bírót és a vezető esküdtet 1720 -ban megyei ítélet alapján deresre húzták, 100 vesszőcsapást kell elszenvedniük. Sorsukban a jegyző is osztozott volna, de büntetését a tekintetes Vármegye elengedte.
A falu nő, fejlődik. Megjelennek a kisnemesség épületei, a Fáy-kúria, a Mares-Koronka-Szentpéteri-kúria, a Matyók utca (ma Vasvári Pál utca) gyönyörű klasszicista-romantikus kúriái.
Külön említésre- méltó a Luppa ház (Luppa Vidor u. 1.) amelynek kosáríves barokk árkádja sajnos 1966-ban tudatos rombolás során pusztult el. Belseje még ma is barokk. A német falu a felső vég, a piac tér környéke a szerb rész. ("Szerb utca")
Pomáz - régi szlogen szerint - a Pilis kapuja. A gyalogos turizmus és a község lakossága vendéglőket tart életben. A "HÉV-vel a szabadba" nem marad üres jelszó. Pomáz környékének természeti szépségei ezreket vonzottak. ,
Ebbe a szerves fejlődésbe robbant bele a két világháború, a háborúkat lezáró magyarellenes rabló diktátum és azt követő ostoba gyűlölködés -hullám.

Története:

A település neve valószínűleg latin eredetű: Pomosus = gyümölcsben gazdag. Más magyarázatok szerint az ószláv pomazati = megszentelni szóból származik.
Pomáz évezredek óta lakott helynek számított, az újkőkorból, a rézkorból és a bronzkorból is maradtak ránk régészeti leletek. A római kor emlékei közül egy kőszarkofág, pénzek és feliratos kövek az ismertebbek, valamint több római villa nyomai is előkerültek.
Pomáz létezéséről az első hivatalos írásos emlék II. Béla 1138-ban kelt oklevele, melyben a község Pomac néven szerepel. Az Árpád-kori falu és környéke a Dunakanyarban folyó szőlőművelés központja lett. A XII. században a dömösi apátságnak voltak itt szőlőbirtokai, majd száz év múlva a margitszigeti domonkos apácák tulajdonába került. A XIV. századtól a Kartal nemzetség leszármazottai birtokolták ezt a területet. 1368-ban keltezett oklevél említi őket először. Nagy Lajos király templomot épített ide az Árpád-kori templom helyére. A templomhoz a királynék várkastélya kapcsolódott, melyet a pilisi vadászatok során keresték fel. A vadászkastély virágkorát a XV. század második felében élte. Utolsó lakója II. Lajos felesége, Mária királyné volt, de a mohácsi csata után ez a kastély is elpusztult. Később Pomáz is a Budán székelő pasák tulajdonába került. A másfél évszázados török hódoltság alatt a falu lakossága erősen megfogyatkozott. A felszabadító hadjáratok után szerbek telepedtek meg itt a XVII. század végén. Majd később több hullámban németek és szlovákok érkeztek. A XX. század elején megnőtt az idetelepülő magyarság száma. Később cigány családok is költöztek ide.
A természeti szépségeket: a Kőhegyet, a két Csikóvárt, a Holdvilág-árkot az ott föllelt honfoglaláskori vezérsírral, a középkori bányászkodás emlékeivel ma is érdemes felkeresni. 

POMÁZ - TAVÁN, SZENCSO, 23/8. LH.
a. Szenese
с
1279*, 1479**
Méret: sz: 9,5 m, h: legalább 12,5 m. Torony: 6 x 5 m. írod.: Káldy-Nagy 1985. 555-556. 508. sz. birtok. A 16. században puszta. MRT 7. kötet 1986. 194-195.: 1279-ben családnévben, amikor Szenesei (Symche-i) Sámuel fiának, Andrásnak a pomázi földjét említik. A falu templomát csak az... 1479. évi oklevél idézi. Sashegyi Sándor kutatta 1950-ben az épületmaradványt. „Egy Ny-K-i tengelyű, 9,5 m széles, 12,5 m hosszan követhető, központi helyiséget (templomhajó) talált, aminek nyugati falához 6x5 méteres, Ny-i sarkain támpilléres helyiség (torony) csatlakozik, a hajó déli falához, a DNy-i saroktól 5 és 9,5 m-re hozzáépített, D felé haladó falcsonkokat észlelt". Ez talán osszáriumként funkcionált. „Romjait több XVIII. századi térkép feltünteti. Bél Mátyás úgy tudja, hogy 'Fehér Mária' tiszteletére alapították. "

Geyza regis azaz Géza vására a Szent falú Szencse mellett található a mai Pomáz területén.

Szencse romjait a fürkésző szem észreveheti, mert a romemlékek egy része ma is mint gyermekkoromban egy telep udvarán van és a kis patak ami a "város"-tól csordogál erre közvetlen elötte folyik el csakúgy mint régen. Már akkor sem értettem, hogy ezek a fontos romemlékek miért ilyen környezetben becstelenül az enyészetnek kitéve pusztulnak...Az Árpád korabeli keresztény templom romjai és a hozzá kapcsolódó épületek a föld tetején vannak. A terület nagyobb részét beton és gyárépületek, mocsok és szemét takarja. A raktárak mögött a sűrű dzsumbuj felé közeledve látható a terep egyenetlensége. Az utóbbi időben felgyorsult itt is a beépítés, a szanaszét heverő kődarabok már senkit sem érdekelnek.

A műholdkép itt is azonosításként szolgálhat-a domborzati kép mutatja a magassabb részeket.

Oldal: Buda-Kales-Pomac-Szente-Geyza Regis
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat