Királyi Fehér
ŐSBUDA-SZÉKESFEHÉRVÁR
Miért nem találtuk meg idáig?
Annak daczára, hogy a mostani Budapestet alkotó városrészek múltjáról Anonymustól kezdve Salamon Ferenczig sokan és sokat írtak; különösen ez utóbbi «Budapest történetében» az ó-és középkor emlékeit egy nagyszabású műben állítá össze,.legújabban pedig Némethy Lajos,-a «Pesti főtemplom történetében» sok érdekes adatot közölt: mégis van akár hány, nemcsak a főváros helyi viszonyai, hanem az: általános történelem szempontjából is érdekes, sőt fontosnak mondható kérdés, mely megoldatlanul maradt mindeddig, vagy azért mivel nem írtak róla, vagy mivel egyik és másik kérdés körül merőben ellentétes nézetek merültek föl, melyekkel szemben a közvélemény nem tudott megállapodásra jutni.Különösen a népleírási és helyrajzi állapotok felől, a mint azok a végbement erőszakos változások folyamán, mindig úgyszólva újból alakultak meg, nem bírunk megnyugtató tájékozással; és nem,is fogunk bírni mindaddig, míg a kérdéseket, melyek tisztázására van még reménység, nem veszszük elő egyenkint, és azokat egész alaposan le nem tárgyaljuk. Ez pedig nehéz — és hozzá tehetjük hálátlan munka. Nehéz azért, mivel fővárosunk lakossága többször változván, a későbben jött nemzedék az előbbinek emlékeiről és hagyományairól nem tudott semmit; minden időszaknak úgyszólván magában álló története van, mely nem volt folytatása az előbbinek, új viszonyok és új emberek állottak elő, és utánuk ismét újak támadtak, és így a történelmi kapocs és folytonosság többször megszakadt. Csak a régi korból reánk maradt néhány okiratban és némely régi író gyér följegyzéseiben találunk elszórva — mintegy véletlenül egy-két adatot, ezek fölkeresése és összeállítása pedig fáradságos munkánkba kerül, mint a föld gyomrában, a homályosan pislogó mécs világa mellett kutató bányász munkája néhány szemernyi nemes éreznek— itt a pár szóba foglalható történelmi valóságnak megtalálása. És hálátlan e munka azért, mivel vizsgálódásaink közben nagy tévedésekre bukkanunk, melyek az úgynevezett közvéleményben már gyökeret vertek ; elkövették azokat részben a régi írók, az újabbak pedig átvették, sőt meg is toldották. És a midőn ezeket helyre akarjuk igazítani, a mit pedig tenni kötelességünk, a részünkről téveseknek vallott nézetek szerzőivel kell szembeszállnunk, a munkásságnak ezen neme pedig nem igen számíthat elismerésre.
Mi engem illet, más elismerés után nem is vágyódom, mint hogy azon meggyőződést keltsem az olvasónál, hogy a fölvett kérdés állása felől alaposan kívántam őt tájékoztatni. Ez oknál fogva saját ítélete alá bocsátom a kútfőket, a melyekből én merítettem ; ha ezekből mások mást olvastak ki, és véleményök megokolására az enyimektől eltérő érveket hoznak föl, azt is elmondom, az olvasó így látni fogja, hogy az igazság kinek a részén van. A részben pedig a felelősséget, melylyel tartozom, magamra vállalom, hogy mitsem állítok, mit teljes értékű történelmi bizonyítékkal, vagy biztos adatok természetes egybevetésével nem tudnék igazolni.
Budapest «múltja» már magában is a kérdések egész sorozatát foglalja magában. Egy vagy két vár volt-e Ó-Budán? Úgy az egynek, mint a kettőnek több szószólója van. Azt, hogy hol állott? nem mondotta meg előttem senki. Azután itt van mindjárt Ó-Buda neve : mit értsünk alatta a régi korban ? És az a sok különféle elnevezés, mely alatt fővárosunk egyes részei szerepeltek a múltban, mennyi félreértésre és zavarra adott alkalmat ! És nem-e ütközött meg rajta a magyar ember, midőn azt olvasta, hogy mind Buda mind Pest neve, de hajdani lakossága is szláv eredetű ? Még csak az hiányzik, hogy a József- és Ferencz-város lakóit, kiknek egy része maiglan is tótul beszél, a budinok, neurok vagy antok, a régi szláv törzsök maradékainak jelentsék ki a nagy tudósok ! És így történik, hogy midőn az ó-budai királyi várakról írni akarunk, vissza kell nyúlnunk azok eredetére, ez pedig egyértelmű a főváros eredetével, és foglalkoznunk kell a főváros részeinek régi ethnographiai állapotával, mely az ország e nemű viszonyaival áll kapcsolatban. Mindkét irányban sokat vétettek a pánszláv írók, sok tévedés kapott lábra ezek túlkapásai és a magyarok gondatlansága következtében.
Lássuk először a főváros részeinek régi helyneveit.
Mi Ó-Budát illeti: az Aravisk kelta törzs Acinco nevű fő telepéből, melynek kétségtelen emléke a föliratos köveken és czímeken maradt reánk, lett a római Aquincum. Mindkettő nem csak egy várost vagy községet jelent, hanem mint Salamon Ferencz is helyesen mondja, egy-egy város alatt, egész egy megyét vagy megyéket kell értenünk. Az «ager Aquincensis» kiterjedésére nézve megfelelhetett a későbbi Pilis vármegyének, mely Budán tartotta közgyűléseit ; hozzá tartozott a mai Fehér vármegyének egy nagy része is.
LÁSD: Sicambria menüpont
A 12. század végén Anonymus a nemzetségi hagyományok alapján úgy tudta, hogy Árpád adományozta Kündünek az Attila király városától Százhalomig és Diósdig elterülő földet, fiának, Kurszánnak pedig egy várat
Kurszán apjának neve valójában méltóságnév. 14. századi források az egykori aquincumi legio tábor amphitheatrumának
romjait nevezik Kurszán várának. 1332: „ex parte loci antiqui castri Kurchan vocati" (MOL Dl 2762; A II. 636), 1373:
„in territorio Veteris Bude existentem... inter antiqui castri Kurchan vocati locum et curiam reginalem ac ortum lapideum
adiacentem usque magnam viam et claustrum beaté Virginis sanctimonialium de Veteri Buda se extendentem" (MOL Dl
6136), ld. GYÖRFFY 1955. 9^10.
A Kartal nembeliek birtokai Hévizén, Szenjakabfalván és Jenőn: Kartal nb. Uza fia Péter budai szőlőt és felhévízi malmot
hagyott a szigeti apácákra 1270-1273 körül. (MOL Dl 1057, BTOE I . 165. sz.) Buda 1211-es határjárásából ismert az
Uzahárshegye. (MOL Dl 105991, BTOE1. 5. sz.) 1295-ben a Kartal nb. Szecsői Kabas Tamás fia Tamás felhévízi polgár(!)
a szentjakabfalvi Ujmálon volt szőlőbirtokos. (MOL Dl 1432, BTOE I . 279. sz.) 1297-ben Kartal nb. Ják ispánnak
ugyancsak az Ujmálon volt szőlője. (MOL Dl 49685, BTOE 1.296. sz.) 1495-ben egy Korean nevű szőlőt említenek Óbuda
város határában. (BÁRTFAI 1938. 289) Jenőn a nemzetség számos tagjánok volt földje, részük volt a kikötőben is (GYÖRFFY
1998. 523-525. 'Jenő')
Itt meglátásunk szerint a mai Pilisborosjenőröl van szó.
Fehéregyház Atilla városában van, tehát Sicambriában. Sicambria a Duna mentén állott, ez nem lehet vitás. (Thúróczy János: a Sicambria mentén folyó Duna… Potentiana alatt, Tarrihi Üngürüsz: Vajon Szikamberija székhelyet eredetileg melyik nemzet és melyik fejedelem építtette, hogy olyan nagy székhelynek mondják? Egy nap a Duna folyó partján, egy hegy tetejére értek /a hunok/, mely Szikán néven volt ismeretes… A Szikán hegy tetejére egy hatalmas várat építenek, egy szerencsés órában felhúzták a várfalakat és tornyokat… Szikamberija városa régi alakjában teljesen felépült.)
„Árpád több vezér előtt ért arra a hegyre, amelyet akkor Noénak hívtak (ad montem, qui Noe tunc appellaba-tur), és Magyarországnak (Hungariae) ezen a részén választott lakóhelyet (sauaeque habitationis sibi locus elegit) maga és csapata számára. Ott azután idők múltával Szent István (beatus Stephanus), a magyarok első ilyen nevű királya, aki Árpád nemzetségéből származott (ex genere Arpadi defluxit) megalapította Fehér várost (Alba urbem condidit). Ezt a Fehér várost (Albensis ab urbe) azonban Alba Rega-lénak is hívják (quam vocant Alba Regalem, nomen accepit), amelyet mocsarak (in paludosis) vesznek körül”. Kézai Simon – amint már idéztem – Magyar Krónikájában is így tudja: „Miután átkeltek a Dunán és megérkeztek Pannóniába, maga Árpád azon a helyen állította fel sátrait, ahol később Albana civitas felépült”
Teljesen egyértelmű, hogy erről a Fehérvárról van szó, ide vezetett a római eredetű hadiút egyik ága, a másik pedig Pilisszántó, P.szentkereszten, Kétbükkfa-nyergen át Pilismarót és Dömös felé. Nem a mai 11-es utat használták. Ezek az utak kötötték össze a római erődöket, de évezredekig használták őket. Utoljára a Rákóczi szabadságharcban, mert a XVIII. században a Habsburgok módszeresen eltüntették, eltérítették egyes szakaszait. Mint ahogy a várainkat is felrobbantották, megsemmisitették a történelmünk emlékeit, amennyit csak tudtak.