HARSÁNYI ILDIKÓ: HOVÁ MENT A FEHÉRVÁRRA REÁ MENŐ HADIÚT?
HARSÁNYI ILDIKÓ (BUDAPEST)

Hová ment a Fehérvárra reá menő hadiút?

A Fehérvárra menő hadiút nem a Fejér megyei Székesfehérvárra ment, hanem Budára.
Mikor Bradák Károly Fehérvár – fehér folt c. könyvét olvastam, szinte helyrezökkent a rend egy darabja. Éreztem én, hogy ez a Székesfehérvár nincs a történelmi Magyarország fővárosának való helyen. Kilóg a királyi székhelyek, fővárosok dunai sorából, Atilától napjainkig (Óbuda, Esztergom, Dömös, Visegrád, Buda, Pozsony, Budapest). Nem vág Búvár Kund történetéhez, egyáltalán a német támadások helyszínéhez, irányához, hajóihoz.Ennek néztem most utána afölötti örömömben, hogy Lánszky Imre Budakalásznál, a dunai sorban megtalálta az igazi Fehérvárat! A budait, amelyet Szt. István alapított. Eredetileg hajóutakra vonatkozó adatokat kerestem, mint csak egy, de mégiscsak egy újabb érvet a Fehérvár-perben. Ezzel nem sokra jutottam, de közben megtaláltam a Fehérvárra menő hadiutat. 300 éve, mikor a várainkat felrobbantó Habsburgok Fehérvárat eltüntették a föld színéről, az emlékét is igyekeztek kiirtani. Minden nyomát módszeresen megsemmisítették, a lakosságától a róla készült képekig. Egy olyan fontos nyomravezető se menekülhetett, mint a reá vezető hadiút. A hadiútról a Tihanyi Apátság Alapítóleveléből tudjuk, hogy Tihanyhoz volt útcsatlakozása, vagyis a Balaton- felvidéken futott, és hogy Fehérvárra ment. Hogy melyik ez az út és melyik Fehérvárra ment, arról III. Henrik német-római császár negyedik hadjárata és egy római-kori térkép tanúskodik. A regensburgi székhelyű III. Henrik 1042-52 között 5 hadjáratot vezetett ellenünk. Először Pozsonyon át a Garamig jutott (eszerint a bal parton járt). Másodszor a Duna jobb partján támadt a Rábáig. Harmadszor a ménfői csatában győzött, ezután egész seregével bevonult Fehérvárra, Pétert trónra ültette, majd visszament Regensburgba. 1045 Pünkösdkor ,,civilben" Fehérvárra jött ünnepeltetni magát. Ebből az alkalomból talán az egész utat hajón tette meg Regensburg és Fehérvár között. Diadalmas alkalom volt, a német krónikák remélhetőleg részletesen megörökítették, az érdekesség kedvéért talán érdemes utánanézni.
Negyedszer a fősereg máshol lépett be az országba, de az utánpótlást ezúttal is hajóval hozták, s a harmadik seregrészt alkotó cseh csapatok a Duna bal partján nyomultak előre. Ötödszörre Pozsonyig jutott, ahol megfúrták a hajóit. A támadók a Dunán illetve Mosonnál vagy Kapuvárnál léptek be/ki és az események Győr fölött történtek, esetenként a Duna északi oldalán. Ez dunai célállomásra vall, de bizonyítéknak sajnos kevés. Hajóik úti célját sem lehet megmondani, mert Pozsonyon illetve Győrön nem jutottak túl. A bizonyítékot a Fehérvár ellen indított negyedik hadjárat szolgáltatja. 1051-ben Henrik császár a fősereggel ,,rendhagyó módon" a Zala felső folyásától hatolt be az országba. A sereg második része az utánpótlást úsztatta le a Dunán Gephard regensburgi püspök vezetésével. Győrig jutottak, onnan a magyarok csellel hazaküldték. A meghódolt Bratiszláv cseh herceg csapatai a Duna bal partján nyomultak előre. Hogy meddig és mire jutottak, nem tudni. A fősereg elől felégették a termést, kiürítették a falvakat - vagyis művelt, lakott területen jártak. A magyar csapatok egyrészt a hátukba kerültek, másrészt megszállták előlük a Rába és a Zala völgyét. A sereg se a terepen, se a hajókról nem jutott ennivalóhoz. Henrik ,,azt se tudta, hol vannak a hajói" és ,,átment az erdőn". Az éhező és a nyilasok folyamatos zaklatásától rettegő sereg éjszakára a földbe ásta magát, pajzsa alá bújt. A vértesi végkifejlet előtt megjárták a badacsonyi erdőket és végül a Bodajki-hegynél kötöttek ki. A Bodajk határában megvívott ,,vértesi‖ csata után a móri árokban Győr felé távoztak és Kapuvárnál futottak ki az országból. Ezek után érthetetlen, hogyan dobálhatták el a vértjeiket a Vértesen, aminek épp hogy a lábát közelítették meg? Aki a Vértes nevét ebből akarta származtatni, se a
térképre nem nézett, se a történetet nem ismerte. A németek nem közvetlenül a csata végén dobálták el a vértjeiket, hanem legkorábban másnap reggel hagyták ott a sátraikat és egyéb felszerelésüket. Ugyanis a csata és az azt követő megállapodás után a magyaroktól irdatlan mennyisé gű ennivalót és bort kapván betegre ettékitták magukat. Gyomorrontással, másnaposan nem csoda, ha a táborbontás
meghaladja egy amúgy is fáradt és demoralizált sereg erejét. A fenti krónikákból szerintem a következőket lehet kiolvasni: Henrik a Rábavölgy alján volt, amelyen feljuthatott volna a győri Dunához. Azért nem tudott
semmit a hajóiról, mert a magyarok megszállták a Rába völgyét és sem a szállítmányokat, sem a futárokat nem engedték át. A hajók hazaküldése is egy
futárral elfogott levélnek volt köszönhető (amelyben Gephard utasítást kért, hová menjen a hajókkal. A válaszról már a magyarok gondoskodtak.)
A krónikákból úgy tűnik, mintha a tanácstalan Henrik éhes seregével, hátában a magyarok nyilaival csak kínjában és találomra ment volna át az erdőn és talán
maga se tudta, hogyan keveredett a Bodajki-hegyhez. Mintha az eredeti terv szerint a főseregnek is a Rába völgyén kellett volna fölmennie a Dunához, a flotta és a túlparti cseh szövetséges mellé. Az alábbi térkép láttán azonban sokkal valószínűbb, hogy Henrik ezúttal azért lépett be ,,Rábafüzesnél‖, mert eleve a Fehérvárra menő hadiúton akart menni, és pontosan tudta, hol jár. Bár az első térkép Pannónia provincia római katonai úthálózatát ábrázolja, ezek az utak ma is léteznek és a rómaiak előtt is léteztek. A második térkép ennek a kivonata. Mint a térképen látható, a Fehérvárra menő hadiút nem Gorsiumba (Székesfehérvárra) ment, hanem a Rába-völgy aljából Mogentianán (Tüskeváron) és Bodajkon át ,,nyílegyenesen‖ Aquincumba. Gorsiumnál két másik út keresztezte egymást. Gorsium fölött a hadiút elsuhant, de útjai közül a mai 81-est keresztezte Bodajknál.
A nagy útrablás
A Fehérvárra menő hadiút Rábafüzestől Városlődig a mai 8-as úttal azonos. A Városlőd-Bodajk közötti szakasza ma már nem létezik, de III. Henrik császár a tanunk, hogy létezett. Lehet, hogy a kényelmes út helyett csak mellette tudott haladni az erdő takarásában, de az a lényeg, hogy a Rába-völgy aljából Bodajkig eljutott rajta. Mivel a vértesi csata után visszafordult, azt nem tudni, merre ment volna tovább, hiszen éppen a bodajki kereszteződéstől Székesfehérvár felé is fordulhatott volna. Mindenesetre a legfontosabbat így is bebizonyította: a mai 8-as úttal ellentétben a hadiút nem kanyarodott le délnek 40 kilométerrel Bodajk előtt, hanem a római időktől változatlanul,,nyílegyenesen‖ folytatódott
Bodajkon át Fehérvárig. A Bodajk-Aquincum közötti szakasz létezésére is van tanunk, éspedig Anonymus Gesztája, amely szerint Árpád seregével Budáról(!)
ment Bodajkra (Bodoktuba). Az utat ugyan nem nevezi meg, de a végpontok kijelölik.
A 8-asnak tehát a Városlőd-Bodajk szakaszon kellene folytatódnia, ha ezt a szakaszt a Habsburgok nem tüntették volna el, hogy Városlődtől Veszprémen és Várpalotán át Székesfehérvárra tereljék. A Városlőd utáni néhány kilométeres szakaszt megsemmisítették és ezáltal a következő szakasz is elsorvadt, bár Pénzesgyőrtől Zirc alatt tovább megy Bodajkig. Ha a hadiút Bodajk-Aquincum szakaszát a római térképről a mai térképre rajzoljuk, akkor Bicskén és Zsámbékon át kell továbbhaladnia és Ürömön át kell Budakalászhoz csatlakoznia. És valóban, Bodajk után, a Zámolyi medencében a Fehérvári(!)-Csákvári úton folytatódik a hadiút nyomvonala és Felcsút után a vasútállomásnál fut be Bicskére. Noha Bodajk után és Bicske előtt ismét kivágtak belőle egy-egy darabot, hogy ez a kapcsolat is megszakadjon és az érintett településekkel együtt elsorvadjon. Bicskéről Mány-Zsámbék-Pátyon át halad tovább Budakeszi határáig. Innen ugyan a 10-es útig eltűnik, de mivel onnan ismét folytatódik, a két pont
összekötésével lehet rá következtetni. Valahol Budakeszi mögött, talán Adyligeten, Hidegkúton és a Csúcs-hegyi dűlőn keresztül juthatott el Ürömig. A
10-es úttól az Ürömön át Budakalászra vezető szakasz megvan. A hadiút nyomát beszédes helynevek is őrzik, mint Csákberénnyel szemben Strá-zsahegy, Bicske
fölött Táborállás, Mány fölött Felsőörs, Üröm fölött Táborföld. Talán a szinte kötelezően ismétlődő Dobogókat is itt kell megemlíteni.
A térképről
A térkép Pannónia provincia római katonai úthálózatát mutatja. Ezek az utak ma is léteznek és jóval a római idők előtt is léteztek. Ami ezer évvel ezelőtti
állapotukat illeti: ha Szt. István építtette és tartotta fenn minden addigi idők legbiztonságosabb nemzetközi zarándokútját Jeruzsálemig, akkor a hazai úthálózat
se lehetett rossz karban. A római utakra jellemző kövezetnek magán a hadiúton tudtommal nyoma sem
maradt, bár a közelében ma is van néhány kisebb kövezett ,,római út‖ (pl.Zsámbékon stb). A számos lehetséges ok közül azt tartom a legvalószínűbbnek,
hogy a lovak kedvéért szándékosan szedtük le a hadiút kemény burkolatát. A római kövezet gyalogos légiók számára készült, a magyarok azonban nem gyalog
közlekedtek, hanem lóháton. A hadiút egyik azonosító pontja Mogentiana római erődje. Az erőd nyomait
nemrég mutatták ki légi felvételrő l. Maga az út, mint az ősi borostyánutak egyike jóval a római idők előtt forgalmas ,,nemzetközi‖ kereskedelmi útvonal
volt és művelt területen haladt, már akkor is magyar helynevek között. Tüskevárnál történetesen a (az egyik) Somló-hegy alatt, amely tájékozódási
pontként is működött és egy állomást,karavánmotelt" is jelölt, ezt építették át erőddé a rómaiak.
Érdekesnek tartom, hogy az utak Aquincumban futottak össze. Nyugatról a Duna vízi útján kívül hat úton lehetett odamenni, amelyekre a többi útról is rá
lehetett csatlakozni. A limesen túl, a Duna keleti oldalán is hasonló lehetett a helyzet, épp csak a rómaiak nem ,,fejlesztették‖ hadiúttá. Eszerint a ,,budapesti‖ központú sugaras úthálózatunk nem új keletű, a Kárpát- medencében eleve minden út Budára vezetett. Szt. István feltehetőleg éppen ezért tette át ide a székhelyét, de ennél messzebb menő következtetéseket is le lehet vonni belőle.
Függelék
A Fejér megyei Székesfehérvárra vezető megtévesztő nyomokról
A legfontosabb félrevezető nyom természetesen a hadiút nyomvonalának letérítése Veszprém-Várpalota-Székesfehérvár felé, és maga Veszprém.A királyné városa lévén Veszprémnek a királyi székhelyből megközelíthető ponton kellett állnia, mintegy sugallva a közelségét. Az úthamisítást eszerint tervezték meg.
Mint láttuk, a hadiút Városlőd és Bodajk közötti szakaszát eltüntették, a szakasz két végét egy-egy darabon a szó szoros értelmében megsemmisítették. Történetesen két olyan ponton, ahol Veszprémbe vezető utak keresztezték. Az egyik a Győr-Pápa felől érkező 83-as út, ennek a Városlőd alatti szakasza lépett elő a Fehérvárra menő út első ,,hamis 8-as‖
szakaszává. A második Veszprémből vezetett Várpalotára, ahol kétfelé ágazott északnak a bodajki keresztezés felé, délnek Székesfehérvár felé. Az
országúti rangot és minőséget nyilván csak az utóbbi tarthatta meg, mint a hamis 8-as‖ folytatása. Mintha a királynénak csak ezzel a Székesfehérvárral lett volna összeköttetése. A budai kapcsolatról árulkodó
Várpalota-Bodajk szakasz végét a megszüntetett bodajki kereszteződéstől néhány kilométerrel lejjebb kanyarították (Fehérvárcsurgónál a 81-esre).
Egy másik megtévesztő nyom: Zámor
1045-ben Péter a Felvidékről visszatérve Zsitvatőnél (kb. Komáromnál) kelt át a Dunán. Mivel Fehérvárra nem engedték be, Mosonnál próbált kimenekülni az országból, de onnan kénytelenségből + hívásra
visszafordult Fehérvárra. Végül Zámorban fogták el.
Három Zámorunk van, kérdés, melyik az igazi? Az első sem a hadiútról, sem a Fehérvárakról nem mond semmit, de a második kettő igen. Mosontól kezdve az első a mai Győrzámoly, eredetileg Zámoly, Moson és
Győr között. A második Zámoly, régen Zamor (eszerint Zámoly = Zámor). Ez a hadiút mellett van Bodajk után a Zámolyi medencében, tehát ha Péternek kis csapatával eddig sikerült volna eljutnia, a mai Székesfehérvárat túlfutotta volna. A harmadik a mai Pusztazámor, első írásos említése: Zumur. Ez már
Pest megyében van és kiesik az irányból. Vagyis ha ez az igazi Zámor, akkor Péter rosszat sejtett és mene külőre fogta. Ha Péter nem tér le az útról, hanem szépen belovagol a fehérvári csapdába, üldözni se kellett volna. Ha Pusztazámoron fogták el, akkor
valószínűleg nem is üldözték, csak kísérték, míg le nem szökött az útról. Ez esetben valószínűleg nagyokat hibáztak: hagyták, hogy Péter észrevegye
őket, majd csak háromnapos ostrom, késedelem, emberveszteség árán, gyakorlatilag holtan tudták leszállítani Fehérvárra. Endre és Béla nem így
képzelhette el a trónfosztást. Megjegyzendő a helynévszótár szerint Pusztazámor a ,,puszta‖ előnevet szokás szerint azért kapta, mert a török időkben elnéptelenedett. És ha a Habsburg korban még inkább? A törököknek üzentetem, kérjék ki maguknak a rájuk fogott rémtetteket. Érjék be a sajátjaikkal.
Egy harmadik megtévesztő nyom: a Duna -Bodajk-Székesfehérvár víziút A Dunának volt két holtága, amely Győr illetve Komárom mellől indult, majd Kisbérnél összefutva a móri árokban folyt Bodajkra és tovább a mai Székesfehérvárra. Bodajkot tehát mindkét Fehérvárról vízen is meg lehetett közelíteni. Szóval Henrik császár ide is kérethette volna a hajóit! (A
komáromi ág a 19. század végén még megvolt, bár közlekedni talán már nem lehetett rajta.) Bodajki és egyházi adatok szerint Szt. István fiával csónakon szokott Fehérvárról Bodajkra zarándokolni, ahol a Szűzanyának kápolnát is épített. Természetesen csak a mai Fehérvárral számolnak, de Szt.István csónakja feltehetőleg az általa alapított Fehérvár dunai kikötőjéből indult és a királyi zarándoklatoknak sem csak vallásos céljaik voltak. Lehetséges, hogy ennek a régi holtágnak a révén egyéb kapcsolat is létezett
a két Fehérvár között, de ennél érdekesebb, hogy a mai Székesfehérvár a holtág mellett állt, ami a Sárvízen át valahol Tolna alatt ismét a Dunába vezetett. Tehát a mainál sokkal jobb gazda-sági-,,geopolitikai‖ helyzetben, fontos utak és egy Duna-csatorna mellett (átrakodási pontján?)
A nagy útrablás ,,nyertesei‖: Székesfehérvár, Budapest
Székesfehérvárnak nem érdemes bánkódnia, amiért előkerült a budai Fehérvár. Afölött már inkább, hogy nemcsak az utak és a csatorna bevételétől fosztották meg (az talán már a török időkben elveszett), hanem a saját történelmétől is.

Székesfehérvár úgy járt, mintha mondjuk Münchenről 2-300 éve azt állítanák, hogy 1300-ig Regensburg volt, s annak a régészeti nyomait keresnék rajta.

Először is minden Fehérvár rangos volt, akkor is, ha nem lett belőle főváros – ahhoz a Dunán kellett állni, mint pl. Nándorfehérvárnak is. Pozsony szintén csak ennek – és az 1522-ben odamenekített Szent Koronának – köszönhette, hogy előbb az ország egyharma dán a Habsburg helytartó székhelye, majd Bécsből dirigált ,,főváros‖ lett belőle.
Ami ma Fejér megye székhelye, az nemcsak szabad királyi város és egy vármegye székhelye volt, mint pl. Pozsony is. A törzsszövetségi rend megszüntetése előtt majdnem biztosan igazi főváros volt, ha nem is a
szövetségi államé, de az egyik tagállamé. Nem a ,,királyok királyáé‖, hanem az egyik ,,királyé‖. Egy hajdani ,,Fejérországé‖, olyasformán, ahogy München Bajorországé. Kár, hogy mindezt eltakarta az utólag
ráhúzott ex-fővárosi szerep.

Székesfehérvár sorsában Budapest is osztozik. Nagyon úgy néz ki, hogy a viszonylag fiatal mai Buda történelme Fehérváréval keveredik, az öreg Pesté
pedig elveszett.

Fehérvárott 1526-ban még tartottak országgyűlést és 1540-ben koronázást, ,,pedig‖ az 1300-as évektől 1526-ig Buda volt az ország fővárosa – ugyan melyik? Róbert Károly volt az első, aki nem költözött be Fehérvárra, mert finoman szólva nem fogadták szívesen (ezért Visegrádra települt), de őutána Budán volt a királyok majd a törökök székhelye. Melyik Budán? helyesbítek: nem oda Buda! Mert az, amit Buda ostromában a töröktől visszafoglaltak, az nem Pest-Buda, hanem Budavár, törökül Buda kaliz,
magyarán Budakalász, németül Weissenburg, magyarán Fehérvár.A mai Buda a tatárjárás után keletkezett, mikor III. Béla országszerte erődöket emelt, így a Várhegyen is. Budavár a várnegyed, Fehérvár a királyi negyed lehetett . Mikor a törökök elfoglalták, a polgárvárost felgyújt ották, hetekig égett. Mikor a nyugati hadak visszafoglalták, az ostrom elől a módos polgárság mozdítható vagyonával Bécs felé menekült , de meg nem érkezett. A pesti rév és a ráépült kereskedőváros már jóval korábban is létezett, a ma budainak számító felét (Tabán) is Pestnek
nevezték, s az újonnan kiépült várkerületből lett Pest-Buda. Pest hajdani gazdagságára és későbbi sorsára jellemző, hogy annak a városnak, amely Zsigmond királyt képes volt kisegíteni a pénzzavarából, 1710-re alig 300 (háromszáz) lakosa maradt.

Budapest a kiegyezés után keletkezett, mint ismét a történelmi Magyarország központjának szánt és méretezett főváros.
Ezután épült a pompás Országház és a kormányzati negyed – sajnos egy mocsaras és ezért addig üres területen, ami Feng-Shui szempontból
szerencsétlen helyválasztás és meg is lett az eredménye. (A Bukaresttel keverhető név se a legszerencsésebb választás.)
... és vesztesei
A hadiút első két elsorvasztott szakaszának végét egy-egy újkőkortól lakott nagy múltú település fémjelzi: Bodajk és Bicske. A fontos útkereszteződésnél álló és gazdaságát ősidők óta arra alapozó Bodajk ma is gyönyörű kisváros és a szakrális központja is megvan, de az útrablás nélkül mára legalább akkorának kellene lennie, mint az ,,igazi‖ 8-as mentén álló városok. Bicske éppoly méltó lehetne a ,,virágzó‖ Floriana névre, mint kétezer évvel ezelőtt. A két város között a hadiút melletti várak sorának
luxus-idegenforgalmat kellene vonzania. (A csókakői és a csákvári vár romjai még megvannak, a csákberényi valószínűleg a ,,természetvédelmi terület‖ fura dimb-dombjai alatt alussza álmát; a többi talán a helyi
emlékezetben.)
A Bicske környékén talált és a pilisihez kapcsolódó nyomokról a Fekete magyarok – fehér magyarok c. könyvemben már írtam. Bicske már jóval azelőtt is ,,Bicskeország‖ (de az se kizárt, hogy ,,Fejérország‖) központja volt, hogy a törzsszövetségi államformát a rómaiak Pannónia provinciában először feltörték.
Bodajkot most ,,találtam‖ a római-kori térkép alapján. Kíváncsi lettem rá, a hadiút Bicskén túli szakaszát is be akartam járni, úgyhogy odamentem. Megejtő szépségű, szervesen a tájba fészkelt kisváros, szentkútja hazánk egyik legősibb búcsújáró helye és ugyanolyan varázslatos légköre van, mint azoknak az ősrégi településeinknek, amelyeket nem sikerült egészen tönkretenni. Hagyományaikban Szt. István és Imre csónakos útjain, Béla, Szt.László látogatásain és ottani harcain kívül egy hajdani hadiút is szerepel
Keszthely és Aquin cum között, s valóban, a hadiút keszthelyi leágazása a római térképen látható.
Bodajknál 1090-ben Szt. László egy ,,keresztvetéssel‖ megfutamított egy Fehérvárra törő török-tatár csőcseléket. Keresztvetés alatt ezúttal katonai
alakzat és művelet értendő. A kereszt mint világrendező elv egyik gyakorlati alkalmazása, ezúttal a harcászatban. Közismert, hogy a magyarok ék alakban támadtak és különféle keresztalakzatokba
fejlődtek. Ezzel szemben a nyugati csapatok falanszterben álltak fel és frontálisan támadtak, tulajdonképpen az úthenger elvét alkalmazták.
Az egyik kereszt-alakzatot Mátyás király már ,,skorpió‖ néven alkalmazta és úgy is működik. Az ellenséges sereget először az ék éri el és amint belehatol,
a ,,közegellenállás‖ miatt lelassul, de közben a többiek változatlan sebességgel,tehetetlenül‖ továbbszáguldva utólérik és megelőzik. A két szárny
előrecsapódik, mint a skorpió ollója, és oldalról szintén belevág az ellenségbe. Végül a skorpió farka arra az oldalra csap, amelyikbe előbb vágott bele az olló.
A keresztvetés nemcsak szétvágja az ellenséget, hanem az ellenálló képességét is korlátozza, mert az ollók hurkaiba szorított tömeg összesűrűsödik és a keletkező tumultusban nem lehet mozogni.
Szintén keresztalakzat a ,,forgócsillag‖. Képzeljünk el egy kört, amelyet egy egyenlőszárú kereszt négy ,,égtájra‖ oszt. A kör közepén az ellenség áll (ha
nem a saját jószántából, akkor előzőleg beleterelték a ,,zsákba‖, például a fenti módszerrel). Amint a kör kerületén a négy égtájra felállt egy-egy csapat,
indulhatott a forgócsillag. A csapatok ívelt vágtában ,,égtájat‖ cseréltek, s a közép mellé érve 3 másodperces időközökben 3 nyílzápor sorozatot adtak le rá (fejenként egyet lőttek előre, egyet oldalt, egyet hátra). Ezt a helyváltást a magyarok több, mint húszféle sorrendben tudták végrehajtani. A fergeteges
forgócsillag úgy szétcsapta az ellenséget, hogy közben át se látta a rendszert. Rákóczi korából feljegyezték, hogy keresztet dobáltak a sereg elé. Kérdés, ismertük-e még a keresztvetést? vagy csak a krónikások nem tudták, miről van szó?
Ez a leágazás Mogentianából indul Pécs és Sirmium felé, de Keszthelynek más csatlakozása is volt a hadiúthoz, éspedig Zalaegerszegen át a mai 74-es úton (a római térkép szerint a Pécs-Szombathely közötti út hiányzó szakaszán), amely Vasvárnál keresztezi a hadiutat. Zalaegerszegtől nyugatra áll az a zalaszentmihályfai templom, amelynek kos- és tehénszobra szintén szerepel a feljebb említett könyvemben. (Úgy látszik, tudtomon kívül már kószáltam a hadiút környékén.) Ez a kora Árpád-korinak vélt templom talán annak köszönheti a fennmaradását, hogy nem volt közvetlen köze a hadiúthoz. Legalábbis fizikai értelemben láthatólag nem volt, de lejjebb még találkozunk vele.
A fontos utak mentén vagy közelében előbb álltak a szentkutas kultuszhelyek, lehetőleg hévizes tavak, kilátónak és útjelzőnek alkalmas magaslatok melletti települések, karavánállomások és kereskedelmi központok, mint az erődök. Az ősi szent helyeken ma többnyire Mária-kegyhelyek és búcsújáró helyek vannak (a kilátók helyén többnyire Kálváriák).
A Városlőd–Bodajk közötti szakaszon az első Mária-kegyhely Zirc, ahol III. Béla 1182-ben cisztercita apátságot alapított. A következő az út déli oldalán
Jásd és szemben vele az északi oldalán Csatka. Jásdon 1164-ben bencés apátság létesült. Jásdszentkút mellett fedezték fel ,,Márkus várát‖, amelyet előbb avar sáncnak tartottak s a térképen ezen a néven szerepel, majd kb. ezer évvel öregebbnek (,,kelta-korinak‖) bizonyult és még régebbinek is bizonyulhat.
Márkus vára két félkör alakú földsánc középen egy gyűrűvel. Mint egy kéttribünös görög színház, amiből csak a földmű maradt meg. A szemközti a csatkai
kegyhely, helybeli nevén Szentkus, ahol a pálosoknak épült egy k ülönleges alaprajzú és fölépítésű temploma. A két kegyhelyet nemcsak a hadiút melletti
elhelyezkedése állítja egy párba, hanem talán Márkus-Szentkus és a Csatkán túli Márkus-hegy neve is. Szerintem ez az egy-becsengés érdekes összefüggésre
enged következtetni elsősorban a két kegyhely között, másrészt a ,,kus‖ néven ismert hunokkal, harmadsorban a már említett zalaszentmihályfai templomot díszítő kosistennel és tehénistennővel (negyedsorban itt nem részletezhető jelzőim szerint Mar-Kus = Tehén-Kos és Jásd nevében is a tehénistennő egyik neve rejlik). Az útszakasz utolsó szentkutas búcsújáró helye maga Bodajk, ahol
Szt. István a Szűzanyának kápolnát épített. A szakasz hajdani fontosságát tehát Árpád-házi királyok által alapított templomok, apátságok is tanúsítják.
Bicske búcsújáró helye és szakrális központja Óbarok-Nagyegyházán lehetett. A Pilisből már ismerős, de máshol is bőven előforduló helynevek tanúsága
szerint Nagyegyháza volt Pilisszántó itteni megfelelője. Rajtuk kívül ma már csak az az árva és szomorú földút suttog róla, amelyen egykor oly pompás menetek jártak. A boronyi, mai nevén csobánkai kegyhely véleményem szerint nem a szóban forgó úthoz tartozott, de történelme Fehérvár történelméről is mesél. Borony középkori egyházának romjait 1723-ban látták utoljára. ,,Csobánka nevét az új telepesektől (makedón szerb mene kültektől) kapta, akiket a Pomázon és Budakalászon lakó szláv nyelvű hívekkel együtt 1744-ben a szentendrei plébánia gondozott, mert a pilisborosjenői anyaegyház nem értette a nyelvüket.‖1746-ban bajor és osztrák, majd 1786-ban tót telepesek is érkeztek. Az új telepeseknek a történelmi előzményekről fogalmuk sem volt, nem is érdekelte más, mint hogy valahol letelepedhessenek, de a szent forrás őket is megbűvölte, így újraindult a kultusza. ,,Hála Istennek, a forrás körül elmosódnak a nemzeti és vallási különbségek.‖ Hála Istennek hasonló történt Pilisszántó tót lakóival, akik az ott előkerült 1000-8000 éves leleteket a sajátjuknak érzik és akként gondozzák. A telepesek leszármazottai talán érzik, hogy a hely titokzatos szelleme nekik is szól, értik a szavát és könnyen azonosulnak vele. Hiszen valaha régen, mikor az utak még nem hadiutak voltak, az ő őseik is ugyanabban a kultúrában éltek, amelyet ezek az utak és ereik behálóztak. A kegyhelyek a Budakeszi és Üröm közötti nyomvonal megtalálásához is értékes támpontok lennének, de máshol sajnos nem maradt annyi, mint a bodajki szakaszon. Zirc előtt Celldömölkig (Jánosházáig) majd Vasvárig, Bodajk után Makkosmáriáig tudtommal egy sincs, bár szentkútjaik egy része talán még megvan. De talán van még valaki. Nepomuki Szent Jánosnak Bodajkon, Vértesbogláron, Bicskén, Mányon, Zsámbékon, Pátyon, a még rekonstruálásra váró szakaszon Budajenőn a katolikus templom mellett áll egy-egy szobra, Solymáron a kanyarban. Nagykovácsin a képe van a templomban. Az a szobra, ami Budakeszin állt a templom mögött a Faluárkánál, szintén Budajenőre került (a Tante Susanne étterem kertjébe). Az útrablás előtt Nepomuki Szent János szobrainak a helyén egy másik védőszent szobra állhatott. Biztosan volt, ahonnan egyszerűen eltüntették, de volt, ahol kicserélték, mert az emberek megszokták, hogy az adott ponton szobornak kell állnia. Nepomuki János fővikárius, a gyónási titok védőszentje 1393-ban szenvedett vértanúhalált (IV. Vencel cseh király kivágatta a nyelvét, majd a Moldvába vettette). Magyarországon nem sokan emlékezhettek szegényre, míg pont az útrablás idején, 1729-ben szentté nem avatták (és valljuk be, azóta se). Mindenesetre az úthamisításhoz pont kapóra jöhetett. Ezután tehették ki a hű cseh szobrait, de oly sok helyen, ami önmagában is központi utasításról árulkodik. Ha annak utána lehetne nézni, talán azt is ki lehetne kutatni, kitől kellett átvennie az őrséget. De az a fő, hogy átvette. Azt talán ő is meg tudja mutatni, melyik út megyen Budára? Véleményem szerint azelőtt Sárkányölő Szent György szobrai álltak az út
mellett. Az ő alakja akkor is jobban illik a hadiút mellé, ha ,,csak‖ a jó ügyért harcoló nemes vitéz szimbóluma lett volna, de sokkal több volt. A magyarul Szent György néven tisztelt mitológiai alak kultusza nagyon régi és bár sokféle variációja volt, a lényeg azonos. Elsősorban Tavasz-istenként és Pásztor-istenként tisztelték. A Szent György-napi magyar népszokások a tavaszi kikeletről és a pásztorságról szólnak.
Másodsorban az ,,emberiség‖ megmentése is az ő feladata. Ő az isteni hős, aki legyőzi a ,,sárkányt‖, azaz a Sötétséget, a Káoszt, a Telet vagy a Gonoszt. A
Sárkányölő egy sok ezer éves ismert teremtésmítosz hőse. (Szerepét az évezredek során számos istenre, királyra, hősre is ráruházták. Talán utolsóként az őskeresztény vértanú Szent Györgyre, aki a római
,,sárkánnyal‖ szállt szembe, bár sajnos nem ő győzött.) Harmadsorban tudnivaló, hogy a Nyilas csillagképben lakozó Nimród ősapánk egyik neve Nagy Pásztor volt. Szent György tehát, mint fegyveres
pásztoristen, N imróddal is azonosítható. Szinte természetes: az első magyar lovagrend Szent György nevét vette fel. Záró gondolatok
Az útrablás célja talán ,,csak‖ a történelmi magyar főváros eltüntetése volt, de más városaink, sőt egész hazánk történelmét magával rántotta és a
történelemhamisítás pillére lett. Az eltüntetett Városlőd-Budakalász közötti szakasz nyilvános rekonstruálása után ez a pillér magától leomlana.
(Természetesen nem az út fizikai rekonstrukciójára gondolok, bár az se ártana, csak a kivágott szakaszokat kellene pótolni.)A módszert maga az út kínálja: egyszerűen végig kell járni lovon, motoron, biciklin stb. Városlődtől Budakalászig, az összes érintett község köszöntésével és rövid bemutatkozásával. Végül bevonulás az igazi Fehérvárra. Egy ilyen csapatos bejárás nemcsak ,,demonstrációnak‖ volna alkalmas, hanem az érintett településeknek is javára válna és jó mulatság lenne, akár szokást is faraghatnak belőle.Mondjuk egy tavaszi hétvégén, Szent György havában, mikor szép az idő.

Felhasznált irodalom
Magyarország hadtörténete
Képes Krónika
Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi
Dümmerth D.: Az Árpádok nyomában
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Magyar történelmi helynevek
Történelmi atlasz
Világtörténelem képekben
Mária kegyhelyek Mária országában
Róheim G.: Magyar néphit és népszokások

Oldal: fehervaru rea meneh hodu utu rea
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat