Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal

Noszlopi Németh Péter

Modern történeti és régészeti kutatások


A romantikus célok, - Attila és Árpád sírjának kiásása -, mindinkább háttérbe szorultak, és a fõcél a város nyomainak felkutatása lett, különösen azért, mert minden újabb ásatás csak azt igazolta, hogy az egész város nyomtalanul eltûnt.
 Pedig ahogyan a kutatásokban jobban megerõsödött a képzett régészek és történelemkutatók szerepe, úgy kerültek elõ új és új adatok arról, hogy ebben az õsi városban igenis sok nagyszerû épület létezett valamikor.
Viszont a régészet szakszerû ásatásai sem voltak képesek a régi város pozitív leletszerû nyomait elõkeríteni. A tudományosság elõtérbe nyomulása azután a leletek alapján kényszerszerûen szülte azt az általános véleményt, hogy a krónikások a régi római kori épületmaradványokat nézték hun-kori és Árpád-kori épületeknek, illetõleg, hogy ezeket az épületmaradványokat a nép fantáziája mesék és mondák révén összeszõtte a magyarság múltjával.
Györffy György például az eddigi kutatások eredményeire támaszkodva elfogadta azt a régebbi feltevést, hogy Kurszán vára az óbudai római amfiteátrum körépítményében felállított nomád vezéri sátor volt, holott Györffy ugyanebben a munkájában megállapította, hogy a honfoglaló magyarok a régi kazár és hun birodalom szétvált törzseibõl valók voltak, és hogy ezeknek az elõázsiai régi birodalmaknak törzsfõi - fejedelmi székhelyeiken - pazar téglaépítményekben éltek. Kurszán Györffy és mások feltevése szerint - Árpád fejedelemtársa volt.  ( Györffy nemcsak ebben tévedett. )
Györffy az addigi összes eredmények figyelembevételével alakította ki ezt a véleményét. Az elõtte ezzel a kérdéssel foglalkozó szerzõk minden esetben csak ugyanilyen bizonytalanságról számolhattak be. Így azután természetes, hogy a régi Buda - új Buda vonatkozások kutatásával foglalkozó munkáknak közös jellemzõje az, hogy a régi Budavár és a mai Óbuda helyrajzi adatait képtelenek akárcsak egyetlen esetben is megfellebbezhetetlenül azonosítani. A régi krónikákban fellelhetõ adatszerûségek sem találhatók meg a mai Óbuda területén.
Nem volna helyes, ha a fejlõdés megállna ennél a pontnál. A történelemtudósok és a régészkutatók legutolsó megállapítása szerint a régi krónikák több adatát hitelesnek lehet tekinteni.
Ezek szerint az Anonymus- gesta 52. Fejezetében három hitelesnek elfogadható tény tûnik ki; az, hogy Árpád 907-ben halt meg; hogy annak a kis pataknak a forrása mellett temették el, mely Attila városában folyik; és hogy ott építették fel a magyarok megtérése után azt a templomot, melyet Albának (Fehéregyházának) neveztek. [20]
Ugyancsak legkiválóbb kutatóink azok, akik határozottan kimutatták: Fehéregyház, Kurszán vára és több más, keresett középkori épület Vetus- Budától elválaszthatatlanok.
Attila szálláshelyére vonatkozólag az a régi vélemény, - amely szerint a nagy hun király székhelye csak Szeged környékén, a Tisza mentén kereshetõ -, a legújabb feltevések szerint már nem tartja magát olyan szilárdan, mint régebben. A hun király székhelyének helyrajzi fekvését illetõen ma teljes bizonytalanság uralkodik.
Nagyrészt Priscos helyszíni leírása alapján a Nagy- Alföldön tételezik fel létezését, de miután e véleményt semmilyen régészeti lelet nem támogatja, ezt csak feltevésnek ismerik el. [21]
Így jelenleg az a helyzet, hogy bár a régi krónikák leírásának alapján a mai Óbudán nem találták meg Attila és az Árpádok városát, illetõleg az Attila-városban, Budaváron - Vetus Budán - valamikor tényleg létezett épületek kétségtelen azonosságú maradványait és a keresett sírokat, - de semmi ellenkezõ lelet nem igazolta be eddig azt sem, hogy ezek a leírások hamisak voltak.
A történelemtudomány kutatói és a régészet szorgalmas ásatásai határozottan rögzítették már a törvényszerûségeket ebben a kérdésben.
Az Attila-városnak ismert régi városra telepedett magyar honfoglalók elsõ székvárosa kétségtelenül létezõ város volt. Megállapították, hogy ott régi korokból származó õsi romok mellett a magyarság uralma alatt jelentõs épületek, várak, templomok, kolostorok, stb. épültek. Tényként kell elfogadni, hogy ezek a közismert épületek: budai prépostság, királyi, királynõi vár, Kurszán vára, Alba Ecclesia, Klarisszák temploma és kolostora stb. Vetus- Budán léteztek valamikor. Vetus-Budát a XVIII. század kutatói a mai Óbudával azonosították, és azóta a kutatások ott kisebb megszakításokkal közel 200 éve folynak, de a Vetus- Budán valamikor tényleg létezõ épületeket senki sem találta meg.
Sõt, mint a legutolsó összefoglalásokból láttuk, egész Óbudán nem találtak semmi jelentõs hun- vagy Árpád-kori leletet. A vélemény az, hogy ezek az épületek Óbudáról eltûntek.
Mégis - a leletanyag eléggé nyílt és világos vallomása ellenére -, találkozhatunk egy olyan, úgyszólván általánosan elterjesztett véleménnyel, amely szerint a régi Buda nyomait különbözõ ásatások alkalmával már kiásták a mai Óbuda területén.
Úgy gondoljuk: Óbuda olyan bõven adja a csodálatosnál csodálatosabb római kori leleteket, hogy semmi szükség erre az Árpád- koriságot igazolni igyekvõ kozmetikázásra.
Tudjuk, hogy nagyon sok faragott kõ került elõ Óbudán a földbõl, mely lehetne Árpád-kori is, de ezek mellett nem szerepel a korbizonyító melléklet. Sok épület van, amely igazolhatóan jelzi a XIV, XV század építkezéseit, de a korai Árpád-kori királyváros leletei mindenünnen hiányoznak. Feltevésekkel kell kiépíteni a megmaradt ûrt, és ez csak az igazság hátrányára történhet. A régészet a történetírást szolgálja, ez pedig csak igaz úton haladhat elõre.
A mai Óbuda és az egész Budapest-környéki régészeti leletanyag vizsgálatából és annak ismeretéhen készült el a legutóbbi években a Budapest Mûemlékei I. és II. kötete. Az I. kötet 1955-taen, a II. 1962-ben jelent meg, tehát ebben a legutóbbi évek kutatási eredményei is szerepelnek. Miután ez a két hatalmas - több mint 1600 oldalra terjedõ -- kötet felsorolja fõvárosunk Duna jobb parti részének összes ismert régészeti leletanyagát, alkalmas kell legyen arra, hogy a minden elizgultságtól merten szemlélõ sõt kutató is ezeknek a felsorolt, bizonyító erejû leleteknek ismeretében megismerhesse, vajon a mai Óbuda tényleg azonos-e az Árpád-kori királyi székhellyel, Buda-várával, és az õsi Budával, a késõbbi Vetus- Budával:
A II. kötet elõszavában a szerkesztõ -- az általános eddigi véleményekkel egyezõen - eldöntöttnek veszi ezt a kérdést, amikor így ír:  "Elismerve, hogy a reprezentatív középkori mûemléki anyag a Várhegyre koncentrálódik,  hangsúlyozni kell, hogy meglepõ arányokban bontakozik ki Buda középkori építészete a Váron kívüli területen ránk maradt,  súlyosan  pusztult emlékanyagból is (budaszentlõrinci pálosok, Nyék, Kalvin-közi királynéi vár, vízivárosi Szt.Péter templom, óbudai prépostsági templom, békásmegyeri puszta-templom, Gercse- pusztai templomrom, Bécsi úti Fehéregyházi kolostorrom, felhévvízi Szentháromság templom, Császármalom, kamaraerdõi kánai kolostorromok, Csut község romjai stb.).''
Ha azonban az egyes kutatások eredményeit megvizsgálva keressük a leletszerû bizonyítékát ezeknek a biztonságot sugalló állításoknak, azonnal láthatjuk, hogy korántsem olyan megalapozottak ezek, mint art hinni lehelne.

Alba Ecclesia a régészeti leletek tükrében

Elsõsorban tehát a legérdekesebb óbudai kérdést, az Alba Ecclesia hollétének kérdését tegyük vizsgálat tárgyává a tényleges leletanyag tükrében.
Anonymus - a névtelen jegyzõ - XII. századi gestájában hitelesen megírta, hogy tlrpád fejedelmet Attila városa mellett - az akkori Budavár mellett - egy kis patak forrásánál, az Alba Ecclesiánál temették el. Ebbõl tudjuk azt, hogy az Alba Ecclesia - Fehéregyháza - Buda, az õsi Buda mellett egy patak forrásánál, vagy patak mellett volt, és azt is, hogy Alba Ecclesia már a XI. század vége elõtt létezett.
Csak a szigorú idõrendiséget nézve: tehát az a romcsoport, amelyet most Alba Ecclesia romjainak ismernek el, vagyis a Victoria téglagyár területén régebben kiásott romok, nem lehetnek Alba Ecclesia maradványai, mert ezekrõl a maradványokról kétségtelenül megállapították, hogy azok nem lehetnek a XV századnál korábbiak.
Most azután, - bár az eredmények nem változtak -, mégis ismertnek jelentik ki Alba Ecclesia helyét, talán abból az elgondolásból kiindulva, hogy a több mint 100 éve húzódó Fehéregyház kérdést nyugovóra vigyék.
A Viktória téglagyárnál talált romok a XV században épített kisebb kápolna maradványait mutatják. A legújabb szakmai vélemény a következõképpen hangzik ebben a kérdésben (Budapest Mûemlékei II. 499. o.):
"A fehéregyházi kolostor és templom azonosítását és történetét illetõen az eddigi kutatások végleges és biztos eredményre nem jutottak, így csupán feltételezésekre a régebbi ásatások hézagos adataira vagyunk utalva."

Ennek ellenére a leírás igyekszik azt az álláspontot támogatni, mely szerint óbudai Victoria téglagyár területén régebben kiásott romok azonosak a Vetus-budai  Alba Ecclesia maradványaival, bár végül elismeri, hogy ezt a feltevést számos neves kutató elvetette, mert lehetetlennek tartották; hogy a X-XI. században már fennállott Fehéregyház itteni létezését azok a XIV-XVI. századból származó kövek igazolhatnák, amelyeket a Victoria téglagyárnál találtak. A szakleírás végül tehát önmagában is igazolja, hogy az Alba Ecclesia hollétének kérdése nincs megoldva, hogy Fehéregyháza nyomait nem találták meg a mai Óbudán.

Az Óbudai királynõi vár

A másik döntõnek látszó állítás az , hogy a Vetus -budai királyi-királynõi vár elõkerült a mai Óbuda Kálvin-köz 2-3-4. sz. telkén, a református templom területén. A Budapest Mûemlékei II. kötetében a 376. oldalon a szakszerzõ amellett, hogy az itt talált romokat igyekszik elfogadtatni mint a királyi, királynõi vár maradványait mégis kénytelen elismerni a következõket.
"A négy ásatás kõemlék-anyaga, bár igen értékes, aránylag csekély számú...
Sajnos a pusztulás és a beépítettség mai fokán, amikor éppen az összefüggések hiányoznak - vagy jelenleg feltárhatatlanok -, a rommaradványok elemzése korai Az épületek fõformái azonban lehetõséget nyújtanak néhány általános jellegû, bizonyos fokig hipotetikus megjegyzésre."


Ezután következnek azok a magyarázatok, amelyekkel a talált romokat a Vetus budai királyi-királynõi vár maradványának igyekeznek feltüntetni. Miután azonban a Kálvin-közben történt ásatások alkalmával semmilyen pozitív Árpád-kori lelet nem került elõ, az elképzelést leletanyag nem igazolja. A szakvélemény szerint az épület elõkerült darabjai faragott kövek, az ásatók szerint is legfeljebb a XIII-XIV századból, a pénzleletek pedig csak a XVI. századból származnak.
Tehát az épület nem is lehet annak a várnak maradványa, melynek már a X-XI, században állnia kellett. Az õsi Buda királyi vára, mely késõbb a királynõk vára lett; semmiképpen sem lehetett olyan jelentéktelen területû, mely a Kálvin-közben fellelt rom 30x30 méteres méretû területén elférhetett volna. A régebbi kutatók egyébként a Kálvin utcai épületmaradványokat a Vetus-budai prépostsági templom romjainak tartották. A származás és felhasználás célját illetõen a kutatók feltevései nagyon különbözõek. A kutatások vezetõi szerint az Árpád-kor leleteinek teljes hiánya kizárja azt, hogy itt Árpád-kori királyi palota létezhetett volna.
Végeredményben tehát a tisztán feltevésekre épített állítással szemben az az igazság, hogy a Vetus-budai királyi, királynõi várpalota romjait sem találták még meg a mai Óbudán.
Az a Budavár - Vetus-Budán - mely az adatok szerint a ma már ismert esztergomi királyi palota után volt a magyar királyok palotája, kétségtelenül szebb, hatalmasabb kellett legyen, mint a korunkban is elismert szépségû, erõs és nagy, terjedelmes és az akkori idõk legmagasabb kultúrájával felépített esztergomi királyi palota.
Imre király már 1198-ban az esztergomi érseknek ajándékozta az esztergomi királyi palotát. Ezt az ajándékozást IV Béla a maga nevében 1249. március 15-én megerõsítette. A magyar királyok természetesen csak akkor adták oda az esztergomi érseknek kényelmes esztergomi palotájukat, amikor már megvolt a másik királyi palota, amelyikbe beköltöztek. Ez pedig jóval a tatárdúlás elõtt megtörtént. A mai Óbuda területén nem találtak olyan, XIII. század elõtti Árpád-kori idõkbõl származó rommaradványt, mely az esztergomi ismert királyi palota pompáját akár csak megközelítené. Így nem lehet elképzelni sem, hogy az esztergomi királyi palotát az akkori magyar királyok a mai Óbuda területén feltételezett királyi lakkal felcserélték volna. Óbudán ilyen palota nem ismert, Budavár, Vetus-Buda, az a pompás királyi vár, amelyben az esztergomi palota átadása idején a királyok éltek, máshol kellett, hogy legyen.
Csemegi,József - 1934-35-ben az óbudai református templom környékén, a Kálvin utcában végzett ásatások eredményérõl beszámolva - megállapította, hogy az ott talált épületmaradványok, melyeket a korábbi ásatások alapján a budai Szent Péter
prépostság (Budai káptalan) maradványának könyveltek el, semmiképpen sem lehet XIII. század elõtti épületnek maradványa.
Ennek alapján megjegyezte, hogy a prépostságra vonatkozó történeti adatok és feltárás eredményei között áthidalhatatlan ûr tátong. Ezért elfogadta azt a feltevést hogy a maradványok az óbudai királyi vár épületének részei. Viszont ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy saját megállapítása szerint a feltárt épületek XIII. szá~ zad utáni alkotások, s hogy a tatárjárás az õsi Buda fejlõdését derékba törte. Sõt, elismerte, hogy az Óbudán feltárt épületet még a XVI. században is építhették.
Közismert ezzel szemben, hogy Rogerius szerint "a tatárok betörésének hírét IV Béla Budán vette, ahol a böjt ideje alatt tartózkodni szokott, mert országosabb helynek mondják vala."
Rogerius közlésébõl azt kell kivennünk, hogy a tatárjáráskor Buda - Vetus-Buda - országos hely, tehát királyi székhely volt, melyhez régi szokások fûzték a magyar királyokat. Ez a régi Budavára tehát csakis olyan királyi székhely lehetett, melynek hagyományai voltak. Nem lehetett ezek szerint az a XIII. század közepe után emelt épület a király székhelye, melyet az óbudai Kálvin utca romjaiban feltételeztek eddig. A böjt vallásos elmélyülést jelentett, és minden valószínûség szerint régi hagyományok kötötték a királyt az akkori Budához. Annak a városnak régebbi hagyományos jellege kellett hogy legyen. Így ez a hely nem lehetett a mai Óbuda, hiszen ott a Kálvin utcai épületmaradvány úgyszólván az egyedüli épület, melynek építését a XIII. századra lehet tenni. Ez elõttrõl csak a rómaiak építkezésének nyomait találták ezen a területen.
Az Óbudai Prépostsági templom
Ugyanígy állunk az ún. Óbudai Prépostsági templom állítólag megtalált maradványaival. A Budapest Mûemlékei II. kötetének 400. oldalán a Korvin Ottó tér 8-9. sz. telek területén jelzi ennek a templomnak a fellelését. Itt romokat találtak, melyek a kutatók feltevése szerint is legfeljebb egy XV század elején épült templom maradványai lehetnek. Abból kiindulva, hogy az épületmaradvány közelében régebben románkori kõfaragványokat találtak, feltételezték, hogy ez a XV században épült templom volt a Budai (Vetus- budai) káptalan temploma. Ennek semmi kétségtelen leletbeli bizonyítéka nincs, csak feltételezi, azért, mert okiratos nyomai vannak annak, hogy Vetus- Budán már a X-XI. században létezett egy nagy prépostsági templom.
Az egész feltevés erõsen ingatag alapon áll. A budai káptalani templom híres volt szépségérõl, és alapítását sokan Nagy Károlynak tulajdonították. Tehát nagyon korai építmény, és a környezete is évszázadokon át országos jelentõségû volt.
Ezért más leleteket is kellett volna itt találni a korai Árpádkorból. A templom fennállása idejébõl származó helyrajzi leírások kétségtelenül azt igazolják, hogy ez a rommaradvány nem lehetett a budai káptalan temploma. A régészek feltételezése egyébként is abból indul ki, hogy a XV században épült templom alatt léteznie kellett annak a templomnak, amely az eredeti káptalani templom volt. Miután azonban a helyrajzi adatok egészen más vidékre teszik azt a templomot, még a feltételezés is nagyon erõltetett.
Érdekes, hogy a hivatalos álláspont pár éve még az volt, hogy a Vetus- budai prépostsági templom helyét nem ismeri a régészet. [21a]
A szerzõktõl a következõ olvasható: "Ez a lelkendezõ hangú dicséret a prépostsági templomra vonatkozik, melynek maradványaira az eddigi kutatások során még nem bukkantak rá."
Semmi olyan Árpád-kori lelet nem került elõ a legutolsó ásatáskor sem, melynek származási helye vagy más bizonyíték igazolná, hogy a rommaradványok azonosak Vetus- Buda káptalani templomának maradványaival.
A Vetus-budai Klarissza-kolostor romjait a Lajos u. 158. sz. helyén vélik megtalálni, mert ott egy lakóházban állítólagos románkori köveket találtak beépítve a falakba. Ezzel kapcsolatban - egy feltevésre hivatkozva - közlik: (Budapest Mûemlékei II. 423. o.): "Feltehetõ, hogy a falmaradványok a középkori klarissza kolostorhoz tartoztak."
Mindezek olyan bizonytalan feltevések, hogy egyelõre bizonyosként csak annyit lehet állítani: sem a Vetus-budai prépostsági templomot, sem a Klarissza kolostor romjait a mai Óbudán nem találták még meg. 


A pálosok szentlõrinci kolostora


A pálosok egyik fõkolostorának romjait vélték felfedezni a Budakeszi u. 93. sz. alatt, mert ott rommaradványokat találtak. Többszöri ásatás során megállapították, hogy itt valószínûleg egy középkori kolostor romjaira bukkantak. Ezt máig a pálosok szentlõrinci kolostorának tartják. Maga a feltételezés régebbi, de eddig nem kerültelõ olyan pozitív lelet, amely ezt megnyugtatóan bizonyíthatná. Viszont ismert egy oklevél, amely 1541-bõl származik, és Imre, a pálosrendi Szent Lõrinc kolostorának akkori vezetõ generálisa adta ki egy birtokcsere ügyében. Ezt a szentlõrinci kolostorban keltezték. Miután pedig adatok vannak arról, hogy amikor a törökök a szentlõrinci kolostort elfoglalták, azt felégették és a földdel egyenlõvé téve elpusztították, nem lehet tehát kétséges, hogy a mai Buda területén nem létezhetett ez a szentlõrinci kolostor, mert a mai Buda környékét a törökök 15 évvel korábban már feldúlták. Így a szentlõrinci kolostor csak abban az esetben létezhetett még 1541ben, ha az máshol volt, ott, ahol az eredeti Vetus- Budát feltételezzük: a Pilisben, amelynek területe történelmi adatok szerint 1541-ben került a törökök kezébe.
Ezeket az idõpontokat figyelembe véve, meg kell állapítani, hogy a pálosok szentlõrinci kolostora nem lehetett a mai Buda környékén, hanem az a Pilis-Esztergom környéki területen volt. Miután közismert, hogy a pálosok kolostorai a Pilis hegyei között voltak, ebbõl következõen helyesebb a Pilis területén keresni ennek a kolostornak a maradványait, mint a mai Buda környékén feltételezni.
Egyébként úgy gondoljuk, hogy miután a mai Buda környékén feltételezett kolostornak legfõbb ereklyéje egy ún. "szent kereszt" volt, helyesebb az a feltételezés, hogy a Szent Kereszt kolostor valamilyen összefüggésben lehetett a Pilisben most is Szentkeresztnek nevezett hellyel.
Pilisszentkeresztre kell gondolnunk, ahol a környéken több Árpád-kori kolostormaradványról, több kolostorromról tudunk. Így ha bizonyítottnak ismerjük e1 azt a tényt, hogy a szóban forgó pálos kolostor Buda környékén volt (ami az okleveles adatokat figyelembe véve, alig vonható kétségbe), akkor ezzel ismét csak növeljük azoknak a bizonyítékoknak a számát, amelyek az õsi Buda Pilis-beli létezését igazolják.
A régi Budával kapcsolatos oklevelek és korabeli leírások kétségtelenül szomszédos helyzetben tüntetik fel a Szent Kereszt és Szent Lélek pálos kolostorokat az õsi Budával és az Alba Ecclesiával. Kétségtelen, hogy ezek a kolostorok a Pilisben voltak. Pilisszentlélek és Pilisszentkereszt neve önmagában is felkelthetné erre a figyelmet.
Különösen figyelemreméltó azonban az az általánosan ismert tény, hogy ezek a helység-elnevezések azért alakultak ki, mert itt valamikor ilyen nevû pálos kolostorok voltak. A Pilis hegyei között tényleg meg is voltak ezek a kolostorok, hiszen: mindkét helyen láthatók a közismert romok, és általánosan tudott dolog az is, hogy ezek az elpusztult kolostorok a pálos barátoké voltak. A hely-elnevezések azonosak: a régi elnevezésekkel, mert több leírásból ismerjük, hogy a Szent Lélek és Szenti Kereszt helységek valóban léteztek a török foglalás idejében ezen az Esztergom környéki területen. . (Pest megye mûemlékei I. 1958. 652. o.)


TÉRKÉPEK ÉS OKLEVELEK VALLATÁSA
Herculia

Pilismaróton még a múlt században egy római korból fennmaradt feliratos követ találtak, a Basaharc nevû területen, a római korszakból származó országút mentén. A kövön a következõ szöveg állt: "Ad Herculiam". Ebbõl pedig azt olvashatták ki, hogy itt egy Herculia nevû római erõdítmény állt.
Ez a kõ nyilvánvalóan egy útjelzõ kõ volt, és a Duna partján végigfutó római hadiúton a Herculia nevû római város felé vezetõ utat jelezte.
Herculia Pannónia jelentõs városa volt és a tartomány vallási központja, tehát fontos római város. Az a tény, hogy Herculia a római korban Pannónia tartomány vallási központja volt, azt igazolja, hogy már a római birodalom itteni uralma elõtt is fontos város volt. Vallási központok ugyanis általában hagyományokkal rendelkezõ helyeken fejlõdnek ki. A rómaiak a régi lakosságot uralmuk alá hajtották, a nép egy része azonban tovább élt, vallási élete talán változott, átalakult, de a központ megmaradt.
A pannóniaíak Herculiát tartották vallási fõvárosnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a rómaiak szokása szerint azokat a helyeket nevezték el Hercules emlékére, melyek fürdõhelyek voltak, különösen a melegvíz- forrásokkal rendelkezõ helységeket.
Ez arra mutat, hogy ezen a pilisi területen valamikor melegvíz-források léteztek, ami nem különös, hiszen Esztergom határában a Pilis hegység most is szolgáltat melegvizet, nem is olyan messze ettõl a területtõl.
Az, hogy jelenleg itt nem ismeretes ilyen forrás, nem zárja ki azt a lehetõséget, hogy 800 vagy 900 évvel ezelõtt itt a legcsodálatosabb melegvíz-forrás mûködött. El kell fogadnunk tehát azt a tényt, hogy a rómaiak Hercules nevével kimondottan azokat a helységeket illették, amelyek források és különösen melegvíz-források mellett alakultak ki. Így tudva azt, hogy a római kori Pannóniában létezett egy jelentõs római város, melyet Herculiának hívtak, bizonyosra kell vennünk, hogy e város melegvíz-források mellett volt. Eddig csak Aquincumot ismertük ilyennek, de ezt nem hívták Herculiának.
Ha a pilismaróti Basaharc közelében a danaparti római út jelzésére állított római útjelzõ kõ "Ad Herculíam" felíratot helyesen értelmezve elfogadjuk, hogy ez a feliratos római kõ a Herculia felé vezetõ utat jelezte, akkor nem lehet kétséges, hogy a pilisi hegyek között létezõ romváros a római korban Herculia névre hallgatott. Ebben az esetben fel kell tételeznünk azt is, hogy ezen a környéken a rómaiak idejében melegvíz-források mûködtek.
Az itt ma romokban lévõ õsi városban megtaláltuk Herculiát, azt a római várost, mely melegvíz-forrásairól volt nevezetes. Megtaláltuk azt a római várost, mely a Duna mellett a Pilis hegységben melegvíz-források közelében volt. Ezek szerint két római kori város volt a Duna mellékén, mely melegvíz-források mellett terült el; Aquincum és Herculia.
Aquincum volt lejjebb, tehát a Herculia melletti melegvíz-forrásokat nevezhették csak felsõ hévvíznek. Így érthetõvé válik az Árpád-korban oly gyakori Felhévvíz elnevezés, amely név Vetus- Buda melletti helymeghatározó volt. Ezzel szemben az általam megnevezett Herculia mellett ma nincsenek hõforrások. Ezen azonban nem szabad csodálkozni.
Réthly Antal szerint Attila halála óta különbözõ években 61 alkalommal volt Magyarországon olyan földrengés, mely a Pilis hegységet érintette. Figyelembe kell venni, hogy az országban a legnagyobb ismert földrengések a nem messze lévõ
Komáromban voltak. Az idézett feljegyzések szerint 1092-ben olyan erõs földrengés volt, hogy egy hegy a Dunába zuhant és ezáltal a folyó medre megváltozott, a környezõ földeket elpusztította. Ugyanakkor más helyen a szárazföldön hatalmas tó jött létre, és másutt egy tóban egy hegy hirtelen eltûnt. Az 1348. évi földrengésekrõl a említik meg a krónikák: ez oly borzalmas volt, hogy Pannóniában 26 város romba dõlt. 1443-ban is hatalmas volt a földrengés, sziklákon épült várak romba dõltek, falvak és városok pusztultak el.
Az 1599. évi földrengés centruma Komárom volt, de legjobban mégis Esztergom várát pusztította. Az 1763. évi komáromi nagy földrengéskor a városban 279 ház rombadõlt, 63 ember meghalt és 102 megsebesült. A Duna hullámai toronymagasságúak voltak.
Figyelemre méltó a következõ feljegyezés az 1783. évi második nagy komáromi földrengésrõl: 1783. április 22-én reggel 4 órakor Komáromban és a Duna mentén Gyõr, Pozsony, Pest, Buda, továbbá Sopron és Eszterháza heves földlökések színhelyei voltak. Ez a földrengés Komáromot teljesen elpusztította. Elhatározták, hogy város a Dunától nagyobb távolságra építik fel. Budán a hõforrások melegebbé váltak
Amikor tehát a budai hõforrások vize a leírások szerint egy földrengés következtében melegebbé válhatott, el kell fogadnunk azt a magyarázatot, hogy esetleg ugyanez vagy más földrengés következtében máshol a hõforrások vize hideg lett.
Minden valószínûség szerint a környéket sokszor pusztító hatalmas földrengése egyike zárta el a melegvíz-forrásokat Herculia város romjai közelében. Nem szabad azonban teljesen kizárni azt a lehetõséget sem, hogy a forráscsoport egyszerûen kimerült.
Nagyon régen mûködtek ezek a hõforrások, ha már a római uralom alatt névadók lehettek; hõfokuk lassan is csökkenhetett olyan mértékben, hogy ma már csak hideg vizet tudnak szolgáltatni. A margitszigeti melegvíz-forrás vize legutóbbi hivatalos jelentés szerint alig pár évtizedes mûködése alatt majdnem 10 fokkal hûlt le. Így 2000 év alatt kihûlhetett a Herculiának nevet adó felsõhévvízi forráscsoport is.
Lazius Wolf, bécsi egyetemi tanár, aki fiatal éveiben, a XVI. század közepén, sokat járt Magyarországon, egyik könyvében leírja, hogy a magyarok fõvárosa Buda (Vetus- Buda) egy római városra települt, melyet a rómaiak Herculiának neveztek Ezt a várost a barbárok~ felégették, és amikor újjáépült, _Sicambriának keresztelték.
Ugyancsak a XVI. századból való Ortelius Ábrahám belga földrajztudós térképe amely a római kori Pannóniát ábrázolja. Ezen a már akkor réginek jelzett térképen Esztergom alatt, a Duna mellett fekszik a "Herculia vagy Sicambria" nevû helység
Részlet A. Ortelius térképébõl Ortelius 1597-ben megjelent térképe is Pilismarót területén jelzi Sicambria-Herculiát. Kézai is Sicambrianak írta le Attila városát. - Pilismaróton 1906-ban régészek ásták Castra ad Herculem romjait, mely a korabeli egyetemi tanár, Lázius  Wolf  leírása szerint is azonos volt a régi Budával.
A régi Buda tehát ezek szerint is elõzõleg Sicambria, a római korban pedig Herculia néven volt ismert. A magyarok nemcsak a Sicambria nevet vették át, de természetesen ismert volt akkor a németek által használt Etzelburg elnevezés is.
Az Ortelius-térkép 1597-ben jelent meg nyomtatásban. Függetlenül ettõl a XVI. századból származó kartográfiai adattól, az Itinerarium Antonini néven ismert, római korból származó útleírás távolságadataiból a megadott helységek közti távolság leírásából kiszámítva, 1906-ban Pilismarót környékén keresték Herculia nyomait.
Ekkor a limes, a római védelmi vonal felkutatása keretében Pilismaróton a kishegyi romok környékét kutatták át. Az ott végzett ásatások egy római korinak vélt hegyi erõdítmény romjait tárták fel, és errõl Herculia romjaira véltek ismerni. Azóta köztudott dolog, hogy Herculia Castra romjait Pilismaróton találták meg.
Senki nem foglalkozott azonban azzal, hogy Herculia a régi adatok szerint_azonos volt Sicambriával, és Sicambria azonos volt Vetus- Budáva, a magyarok híres székesvárosával.
1906-ban, amikor Finály Gábor Pilismaróton kiásta Herculia romjait, a legerõsebben hitték még, hogy Budavár és Fehéregyháza romjait a mai Óbudán fogják megtalálni. Így senki sem foglalkozott azzal, hogy a régi adatok alapján a kiásott Herculia környékén keressék a régi Buda maradványait. Úgy látszik, még az sem ébresztett fel különösebb érdeklõdést, hogy a Finály- féle ásatás alkalmával Pilismaróton egy 27 x 33 m méretû, hatalmas oszlopcsarnok alapjai kerültek elõ.[22]
A hatalmas, egész Pannónia területén egyedülálló nagyságú, valószínûleg templom-rendeltetésû épület itteni létezése nem keltett gyanút, pedig ma már kétségtelen, hogy ott, ahol ilyen rendkívüli nagyságú csarnok volt, a környéknek is nagyjelentõségûnek kellett lennie.
Abban az idõben mindenképpen azon voltak, hogy Árpádnak az Anonymus-i gestában leírt 907-es halálát 1907-ben megfelelõen tudják a mai Óbudán ünnepelni. Ezért mindent elkövettek, hogy a sírt a mai Óbudán megtalálják. Valószínûleg a legnagyobb szentségtörés lett volna, ha valaki azt meri állítani, hogy Vetus- Buda és Árpád sírja a Pilisben van.
Pedig néhány évvel azelõtt, 1904-ben fordította le Karácson Imre Istambulban Evlia Cselebi török utazó XVII. században írt könyvének magyarországi vonatkozású részleteit. [23]
Cselebi ebben a könyvében megírta, hogy amikor 1660-64-ben Magyarországon járt, az öregek állítása szerint a régi város területén, amely Esztergom mellett volt, már csak erdõk és gyümölcsösök, szõlõk voltak. A török szerzõ szerint ez az Esztergom melletti nagy város a törökök kezétõl pusztult el, azok tették földdel egyenlõvé és telepítették be szõlõvel és gyümölcsösökkel.
Cselebinek ez a leírása azért fontos, mert magyarázatát adja annak a különös jelenségnek, hogy ma ezen a területen nyoma sem látszik már a régi városnak. Cselebi leírta még azt is, hogy az õsi Buda elfoglalásakor a környéken négy erõs vár volt. Ez sem lehetett a mai Buda területén.
Cselebi megírta azt is, hogy Buda Esztergomtól két kanakra volt, viszont Budától Kanizsa negyven kanakra. Ha Marót környékére tételezzük fel a régi Budát, akkor az innen számított távolságarányok fedik a kettõ, illetve negyven kanakos távolságot. A mai Buda területérõl számítva ezeket a távolságokat, teljes lesz a zûrzavar, mert akkor Budától Kanizsának cca 1000 km-re kell lennie.
Egy másik török szerzõ, aki Buda elfoglalásakor talált egy régi magyar krónikát és azt lefordította törökre, a "Tarikh-i Ungürüsz" címû könyvben törökül írta meg a magyarok történelmét. [24]

Ebben megemlíti ez a régi krónika, hogy Esztergom határában, Esztergom alatt régebben volt egy nagy város, egy erõs vár, és amikor a tatárok elfoglalták az országot, e vár falainál hatalmas halmokba fát raktak, azt meggyújtva felégették a várat, és a várost feldúlták. Kõ kövön nem maradt, írta le a török fordító. Érdekes a régi magyar krónika e mondata, mert egy harmadik török író, Pacsevi, Szinán pasa hadjáratának leírásánál majdnem hasonló váddal illeti honfitársait:
"Egy másik gyalázatos és vétkes hiba volt - írja -, hogy a Szulejmán szultán által meghódított budai vilájetet (értsd: Vetus- Budát - NP) engedték elpusztítani, a pórnépet rabszolgaságba hurczoltatni és a falvakat fölégettetni, azon meggyõzõdésben, hogy csak egy ország romjain lehet egy másikat fölépíteni. Ha ezt a tartományt megkímélik, lakosai soha sem szélednek el; mert a hitetlenek nem költöztették volna el õket [25]
Tekintettel arra, hogy a mai Buda Çkörnyékét a törökök inkább erõteljesen kiépítették, mint elpusztították, Pacsevinek ez a mondata semmi esetre sem vonatkozhat a mai Buda vagy a mai Óbuda környékére, hanem csak a távoli, régen elfelejtett régi Buda környékére.



20. Bártfai Szabó László nyomán.
21. Bártfaí Szabó László: Miért nem találták meg eddig Árpád sírját? Magyar Kultúra Bp. 1934. XXl. Évf. 4. sz.
21a. Mihály- Lócsi- Holl: A középkori Buda és Pest. Múzeumi füzetek, a Népmûvelésügyi Minisztérium kiadásában, Bp., 1955. 22. o.
22. Finály Gábor: Castra ad Herculem, Arch. Ert. 1907. 45-47. o.
23. Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. Bp. 1904.
24. Budenz József: Tarikh-i Üngürüsz. Akad. Ért. 1861. 267. És 315. o.
25. PACSEVI: Az 1593-94. évi hadjáratról. Hadtörténeti Közlemények, 1892. évf
26. LÁSZLÓ Gv.: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 34. o.








Weblap látogatottság számláló:

Mai: 64
Tegnapi: 365
Heti: 64
Havi: 7 617
Össz.: 1 148 752

Látogatottság növelés
Oldal: Modern történeti és régészeti kutatások
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2017 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: sicambria - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »