III. Béla király
Képes Krónika (Chronicon Pictum) I. Magyar Helikon, Budapest, 1964, 122. old. (f.61'b). Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
IV. Béla
Született: 1206 második felében.
Apja: II. Endre.
Koronázása: 1214-ben.
Trónra lépett: 1235 őszén.
Meghalt: 1270. május 3-án. Esztergomban, a ferencesek templomában temették el.
Imre király (1196-1204) aranypecsétjének hátoldala
Fotó: Szelényi Károly
A vágásos címer (az Árpád-ház családi jelvénye) először Imre 1202-es aranybulláján jelenik meg, majd II. Andrásnál az 1222-es aranybullán. A korai előfordulásokban kilencszer, később hétszer vágott mezőben, hol a páros, hol a páratlan sávokban oroszlánokat ábrázolnak. Az oroszlánábrázolás és a vörös-ezüst vágás spanyol hatást mutat. A vágásos címer a XIII. században csak rövid ideig használatos, IV. Béla (1235-1270) pénzein újra a kettőskeresztes címerpajzs tűnik fel.
A magyar Anjouk(1301-1382) pecsétjéről készült a címer színes képe
Fotó: Szelényi Károly
A király és az ország címere a XIV. században kezd önálló, egymástól független tartalmat kapni. Az Árpád-ház kihalása utáni dinasztiaváltás kihatott a címerre is. Az Anjou királyok egyesítik az Árpádok vágásos pajzsát saját liliomos címerükkel, pecsétjük hátoldalára pedig az országot szimbolizáló kettőskeresztet vésik. Az 1380-as években a vágásos-liliomos címer állami jelképpé válik: rákerül az országalmára.
A Hunyadi család címere
I. (Hunyadi) Mátyás királynak (1458-1490) a családi jelképeket idéző pecsétje volt a minta
Fotó: Szelényi Károly
A Magyar Országos Levéltár középkori oklevelei között megbecsült kincsként őrizzük V. László magyar király oklevelét, amelyben a Hunyadi család ősi címerét, a csőrében gyűrűt tartó hollót – melyet az oklevél szerint Magyarország korábbi uralkodóinak adományaként használt a család – kibővíti. A fiatal uralkodó ugyanis Hunyadi Jánost – országkormányzói tisztségéről történt lemondását követően, érdemei elismeréseként – besztercei örökös ispánságra emelte és új címerrel adományozta meg. A címerbővítmény egy fehér mezőben hátsó lábain álló veres színű oroszlánt ábrázol, amely mancsában arany koronát tart. Az új címer négyelt pajzson helyezkedik el, első és negyedik mezejében az eredeti családi címert, második és harmadik mezejében a bővítményt mutatja. A pajzsra aranykoronás sisak kerül sisakdísszel, a pajzs széleit szalagok díszítik. Az oklevél szövege kivételes módon az új címeralak jelentését is megmagyarázza, mely szerint a vörös oroszlán a harcokban megsebzett János grófot jelenti, aki a király kiskorúsága idején a korona jogait hősies harcokban is őrizte és megvédte, a koronát tartó mancs pedig azt a pillanatot jelképezi, midőn a főhatalmat visszaadja az uralkodónak.
A királyi pecséteken a 15. században használatos magyar címer
Fotó: Szelényi Károly
A III. Béla király (1172-1196) óta megjelenő kettőskereszt és az Imre király (1196-1204) óta ismert sávozat egyesült benne.
forrás: MOL Archívum
III. Béla király
Képes Krónika (Chronicon Pictum) I. Magyar Helikon, Budapest, 1964, 122. old. (f.61'b). Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
Károly Róbert király az Árpád-sávos pajzsot tartva
Károly Róbert
Született: 1288-ban Nápolyban.
Apja: Martell Károly nápolyi trónörökös.
Koronázásai: 1301, 1309, 1310.
Meghalt: 1342. július 16-án Visegrádon. Székesfehérvárott temették el.
Mivel László vajda magánál tartotta a koronát, a közben trónra került Anjou Károly fejére másik koronát helyeztek. 1310-ben harmadszor is megkoronáztatta magát, amikor a szent korona birtokába jutott. A nehezen megszerzett ékszert Károly Róbert Visegrádon szigorúan őriztette, s ettől kezdve többnyire a visegrádi vár adott otthont az együtt tartott jelvényeknek.
V. László
Született: 1440. február 22-én Komáromban.
Apja: Albert magyar (cseh és német) király.
Koronázása: 1440 áprilisában Székesfehérvárott.
Meghalt: 1457. november 23-án Prágában. Prágában a Szent Vitus székesegyházban temették el.
Albert király halála után özvegye, Erzsébet születendő fiának akarta biztosítani a trónt. Kottanner Jánosné, Erzsébet udvarhölgye segített a Visegrádon őrzött korona megszerzésében. Az ország nagyjai a 12 hetes csecsemőt V. László néven megkoronázták. Kottannerné varrt számára egy miseruhából koronázási öltözéket. A gyermeket előbb meg kellett bérmálni, hogy egyházjogilag felnőtté váljon. Ezután újra menekülniük kellett, a koronát a kis király bölcsőjébe rejtették. Habsburg Frigyesnél találtak menedéket, akinek őrzésre átadták a koronát.