I. Rész.
Az elmúlt évi pomázi nagyjelentőségű ásatások új fordulóponthoz érkeztek. Árpád fejedelem temetkezésének helyére nézve, de egyben a többi pomázi feltárt romemlékek szükségét kívánták az okleveles adatoknak az átvizsgálását és a földrajzi adottságokkal való egybenvetést. 1. Szükségesnek látszott ez azért is, mert egy régi helytelen mederben folyt és több évtizeden áttartó más irányban folyt kutatások és azok helytelenül bealított irodalma Buda koraközépkori helyrajztörténetét minden alátámasztó bizonyító adat és kézzelfogható romemlékek hián is belevitték kora középkori történetünkbe. Így a jelen pomázi romemlékeknek és a Holdvilág-ároki nagy kultuszhelynek s egyben fejedelmi temetkezési helynek a meglepő egymás utáni feltárása és tudományos munkája alig ébresztette fel a magyar közfigyelmet, pedig ma már az egész magyarság s egyben az egész ország ügyévé vált.
Miben látjuk mégis híját annak, hogy a pomázi feltárások szép eredménye után is a közömbösség és a tapintatosság a felsüléstől félés lett úrrá az illetékes tényezőknél? A válaszom, töbmint két évtizedes önzetlen munkásságom tapasztalata után az, hogy kevésbé foglalkoztak Pomáz romemlékeivel, de mégkevésbé a földrajzi adottságokkal. 2. Igaz ez nagy munka s lassan egy emberöltőt kíván. A kitartó és odaadó munka azonban megkel, hogy hozza gyümölcsét. Az elmúlt év izgalmasnak mondható ásatási munkája után, újabb izgalmas és igen nehéz fáradságot nem ismerő munka következett a napi robot után a hosszú téli éjszakákon át. A munka kitűzött célja volt a Pomázi romemlékek és a fejedelmi sírra vonatkozó adatoknak feldolgozása.