Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal

http://www.tertullian.org/rpearse/mithras/Mithras.jpg

A hatalmas római birodalom provinciáiban élő férfiak egyetlen felemelkedési lehetősége a légiókba való belépés volt. Általában 20-25 évi szolgálat után nyertek polgárjogot és jutottak földtulajdonhoz. Hazájuktól távol éltek és harcoltak, azonban magukkal hozták kultúrájukat, vallásukat. Mithrász életének eseményeit felidéző, az emberi élet és a világegyetem törvényeit feltáró szertartások barlangszerű szentélyekben folytak.

A szentély két hosszanti oldala mellett magasabb padkát alakítottak ki a beavatott nézők számára, középen pedig a szertartás folyt. A Mithrász kultusz misztériumvallás volt, így a be nem avatottak előtt titokban kellett maradnia: a hívők hét fokozaton keresztül jutottak a legmagasabb fokú tudáshoz. A beavatási szertartás során a hívőt egy mélyedésbe fektették, és felette ölték meg a bikát, melynek vére avatta fel őt.

Mithrász – a fény, az élet szimbóluma – barlangban öli meg a sötétséget és a gonoszságot megtestesítő ellenfelét, a bikát, és itt folyt le a lakoma is, melynek során Mithrász elfogyasztotta a bikát.

A szentély keleti és déli oldala sziklafal volt, és a belső teret is igyekeztek barlangszerűen kiképezni. A bejárattal szemben található a fő kultuszkép. A dombormű könnyen megfejthető: középen a frigiai ruhát, azaz hosszú testhez simuló nadrágot, hosszú ujjú tunikát, rövid köpenyt és csúcsos sipkát viselő isten egyik kezével hátrafeszíti a bika fejét, a másikkal leszúrja. Jobbról és balról található két, ugyancsak frigiai ruhás alak (Cautes és Cautopates) a pirkadatot és az alkonyatot testesíti meg a fel-, illetve lefelé tartott fáklyáikkal. A jelenetben részt vesznek a kutya, a kígyó és a skorpió is, mint Mithrász segítői. A dombormű alsó szélén levő feljegyzésből mindössze három szó olvasható ki: „fecit impendio suo”, amiből az következtethető, hogy azt valaki saját költségén emelte.

A barlangban, illetve a 13x11 méteres épületben még két fogadalmi kő is van, rövidített felírásokkal, amelyeket Mommsen, Paur és Storno úgy fejtettek meg, hogy az elsőt Septimus Justinianus, a XIII. Gemina Antoniana légió fegyvertárosa, a másodikat pedig egy Julius Saturninus nevű római tiszt állította a Napisten számára.

A közel két évezrede a sziklába vájt szentélyt az évszázadok során a víz és a szél hordaléka betemette, a növényzet benőtte. A kultuszhelyet ifj. Storno Ferenc fedezte fel 1866-ban. (Az elsőségben vita van. Ifj. Storno lejegyzése szerint ő volt az első, egyes források szerint Malleschitz György fertőmeggyesi kőfaragó volt a felfedező, mások szerint viszont Mauschitz György fertőrákosi kőfaragó lelt rá. - Bővebbet: Hárs József: Fertőrákos c. monográfiájában.)

Első, szakszerű feltárását id. Storno Ferenc végezte el, az ő munkája a belső teret lefedő kőboltozat. Az első világháborút követő időkben ez a terület a senki földje volt, így a szentély teljesen lepusztult. A határ megnyitása teremtette meg a felújítás lehetőségét. (Személyes élményként hozzátehetem, hogy közvetlenül a határnyitás előtt, 1989. szeptember első napjaiban – egy határőr kíséretében – jártam a barlangnál: valóban siralmas állapotban volt, félig betemetve.) Hitelesítő ásatása és helyreállítása 1990-91-ben ment végbe. A sziklatömbbe faragott festett dombormű eredeti, az oldalt elhelyezett dombormű, az oltárkövek és a két oroszlán viszont hiteles másolat (eredetijük a soproni Fabricius-házban található).

A szentély kialakításának időpontját urnákban talált pénzérmék alapján állapították meg. Massalszky herceg egy a Soproni Szemlében megjelent tanulmányában a barlangot egy 254-378 között használatban levő szentélynek mondja, amelyben hitehagyó Julian császár is mutatott be áldozatot, amikor dunai hajóútját Carnuntumban 4 napra megszakítva kíséretével együtt felkereste a szentélyt, hogy trónja elfoglalása előtt az istenséget kiengesztelje. Mithrász-barlangot azonban sem Carnuntumban, sem Scarbantiában (ma: Sopron) nem talált, mert a Napisten tisztelete eltért a római hivatalos vallástól. Mivel a rákosi szentély közelében téglából készült hamutartókat és mindegyikben pénzdarabokat is találtak, biztosra vehető, hogy a szentélynek kezelői, őrzői voltak, tehát valamiféle település is fejlődhetett mellette.

A Mithrász-kultusz a Római Birodalom utolsó pogány államvallásának öröksége, több eleme azonban a római katolikus vallásban a mai napig fellelhető. Krisztus után 354-ben került december 25-re Karácsony ünnepe. Liberius pápa rendelte el így, és parancsának igen érdekes kultúrtörténeti háttere van, írja Xántus János: A természet kalendáriuma c. könyvében. Az akkor már névleg keresztény légiók katonái között ugyanis nagyon elharapózott az úgynevezett Mithrász-kultusz, azaz az óperzsa Napisten tisztelete. Eredetileg ez az istenalak a világosságot és a fényt jelentette, mely még a felkelő napot is megelőzve a legtávolabbi és legelrejtettebb zugokba is behatol, és a sötétséget mindenünnen elűzi. Később a hazugság és sötétség legyőzője lett Mithrász isten. Mivel születését december 25-én ünnepelték a birodalom támaszát jelentő légionáriusok, ezért ugyanez a nap lett a keresztény karácsony ünnepe is, hiszen már Hieronimus egyházatya is megmondta, hogy a pogány ünnepeket nem kiirtani, hanem keresztény szelleművé kell tenni.

A Mithrász-szentélyeket, így a fertőrákosit is, a Gratianus császár által 378-ban kibocsátott birodalmi rendelet szerint le kellett volna rombolni, de mivel forgalomtól távol eső, eldugott helyen volt, fennmaradt és mivel felügyelői elhagyták, idővel eltemetődött és csak 1500 év múlva került szerencsés véletlen következtében napvilágra.

TETTAMANTI SAROLTA (Ferenczy Múzeum, Szentendre) :
MITHRAS-KULTUSZ EMLÉKE SZENTENDRÉN
A szentendrei késő római temető 75. sz. IV. századi kőládasírjának NyÉNy-i végén másodlagos felhasználásban került elő 1975-ben egy Mithras-jelenetes domborműtöredék.1 A kőemlék leírása (1. kép): A bikaölés ábrázolását fönt egy ívelten faragott architektonikus keret zárja le, amely egyszersmind a kő felső szélét is jelenti. E keret félkörös mélyedésébe nyúlik bele Mithras frígiai sapkás feje. A tunikába, chlamysba öltözött istenalak bal lábával a bika hátára térdel, s a leroskadó állat hátába szúr. Bal karját az állat fején nyugtatja, jobb lába hátrafelé feszül a bika jobb hátsó lábával együtt. A fő jelenethez tartoznak még a szokásos állatalakok: a skorpió, a kígyó s a kutya.2 A dombormű jobb szélén az íves lezárás rövid egyenes szakaszban folytatódik. Itt egy nyolcszögletű me-daillonban Luna mellképe látható. Alatta az egyik dadophor, Cautes, frígiai sapkában, jobb kezében fáklyát nyújt fölfelé, a baljában amazonpajzsot tart. A bika síkjánál hátrább, följebb áll. A tábla megfelelő jobb oldali része Sollal, Cauto-pates-szal s valószínűleg a hollóval, hiányzik, letört. Az isten arca is megrongálódott. A fehér mészkő dombormű méretei : 76 X 79 Xl4 cm.
Kőemlékünk egy eddig még ismeretlen szentélyből származhat.
A Mithras-kultusz, a perzsa eredetű misztériumvallás a keleti vallások közül a legnagyobb hatást gyakorolta Pannónia lakosságára. Itália felől került Pannoniába a IL.század folyamán. Szervezett hivőközösségek a század közepén Poe-tovióban, Carnuntumban és Aquincumban találhatók. E 3 településnek lesz később központi jelentősége a kultusz terjesztésében a környező területeken. A hívek között már most is elsősorban keleti származású katonák, rabszolgák, liber-tusok vannak többségben.3 A század második felében, a századfordulón, a III. század elején a megváltozott történelmi helyzet (a markomann háborúk okozta létbizonytalanság, majd később a dunai tartományok Severus-kori fellendülése, gazdasági virágzása) kedvezett a keleti misztériumvallások tanai iránti igények megnövekedésének, e kultuszok tömeges elterjedésének. Döntő tényező volt e kérdésben keleti származású (főleg szír) népcsoportoknak nagyarányú pannóniai letelepedése (civil lakosságként és a katonai egységekben egyaránt) a II. század utolsó évtizedeitől kezdve.4
A limesvidéken a Mithras-vallás centrumai a táborok s a hozzájuk tartozó különböző rangú települések.5
Aquincumban a századfordulón több szentély működött egyidőben a város különböző kerületeiben (a legelső még a 160-as évek elején keletkezett).6 A gyülekezetek mind a katona-, mind a polgárvárosban létrejöttek. Mithras nem szerepelt a hivatalos istenek között, de a lakosság legtöbb rétegét megnyerte tanításaival: az istenséggel való bensőséges kapcsolat megteremtésének lehetősége, magas erkölcsi eszmények hirdetése, a megváltás tana. Itt is, mint másutt, mind a polgári, mind a katonai népesség jó része keleti eredetű.7
Intercisában a cohors I (milliaria) Aurelia Antonina Hemesenorum szír katonáinak megjelenésével terjednek a keleti kultuszok a csapatoknál és a letelepedett veteránok alkotta szír kolóniában. Elsősorban Deus Sol Elagabalus és Mithras vallása volt kedvelt.8 A szír íjászcsapat Pannoniába helyezésének időpontjáról különbözők az álláspontok, Soproni Sándor szerint ez a 176. évre tehető.9
Brigetio Mithras-szentélyeinek alapítása is a keleti eredetű polgári és katonai elemmel kapcsolatos.10
Később a tan triumfális vonásai (az istenség győzelmes életútja) kezdenek nagyobb jelentőségre szert tenni. Ez még a Severus-korban, de utána még inkább a Duna menti légiók megnövekedett szerepével s a császárkultusszal lesz kapcsolatos. Mithras alakja összeolvad a napistennel, Sollal.11 A keleti vallások közül továbbra is Mithras kultusza a legnépszerűbb, legelterjedtebb Pannoniában, túllépve a keleti provinciákból származók körén. A dunai tartományokban csak a kereszténység lesz versenytársa, s szorítja ki véglegesen.12
A kultusz föllépése, terjedése Ulcisia Castrában a többi ÉK-pannoniai limes menti településen megfigyeltekhez hasonló körülmények között mehetett végbe. A keleti eredetű népesség tömegesebb megjelenése itt is egy katonai egységhez, a cohors I (milliaria) Aurelia Antonina Surorumhoz kapcsolható,13 amely csapat az intercisaihoz hasonló történelmi körülmények között — hozzá hasonló névvel —, azonos diőpontban, 176-ban kerül ide.1'1 A szentendrei cohorsot 196—211 között átszervezik, neve is megváltozik : cohors I (milliaria) nova Severiana Suro-rum sagittariorum Antoniniana. Ök építik újjá Ulcisia Castra táborát az ÉK-Pan-noniát'212—213-ban ért barbár betörés után. Philippus Arabs (244—249) idejétől kezdve Ulcisia Castra helyőrségét az aquincumi legio II adiutrix egy vexillatiója látja el.15 E csapat legénységének soraiban Kisázsia keleti feléből, Szíriából s a környező területekről származó katonákat találhatunk.16
A szentendrei Mithras-dombormű17 finom megmunkálású, szép, arányos kidolgozású. Ez elsősorban a két főalakra, az istenre és a bikára jellemző. A mellékfigurák, közöttük leginkább a dadophor már sematikusabb ábrázolásúak. Kő-emlékünk összehasonlító stíluskritikai vizsgálatának eredményeit az alábbiakban foglalhatom össze:
A bikaölés jelenetének architektonikus kerettel lezárása (ívesen vagy egyéb formában) a pannóniai emlékeken jellegzetes megoldás.18
A szentendrei kultuszképen Luna mellképe nyolcszögű keretben látható. Sol és Luna medaillonokba helyezése meglehetősen ritkán fordul elő, Pannoniában Brigetióban, Carnuntumban ; ezenkívül egy-két noricumi, germániai emléken találtam hasonló ábrázolást.19
A fáklyatartó alak domborművűnkön hátrább áll a Mithras—bika főjele-netnél. Ezt a kőfaragó laposabb, sematikusabb megmunkálással is érzékeltette. Nagy Tibor szerint Cautes ilyen módon való elhelyezése DNy-pannoniai jellegzetesség.20 Az általam tanulmányozott kevés számú analógia azonban a provincia ÉNy-i részén és a keleti limesszakaszon mutat határozottabb csoportosulást.21
Kizárólag ÉK-Pannoniára jellemző a dadophor pajzsa, az Aquincum környéki mithraikus emlékeken gyakori.22
A szentendrei dombormű tartalmilag kizárólag a bikaölés jelenetére korlátozódik, az isten életéből vett egyéb képek, szimbólumok hiányoznak róla. Az etípusú táblák még Itáliában a koraiak közé tartoztak, s úgy tűnik, Pannoniában többségben vannak.23
Mithras térdeplő testtartásához hasonló ábrázolások többsége Daciában, Moe-siában, Thraciában találhatók meg, valamint Itáliában. A pannóniai emlékek jó részénél a bika hátára lépő és a térdeplő testtartás közötti átmenetféle figyelhető meg.24
A leroskadó bika jobb hátsó lába hátrafeszül, bal hátsó lábával mintha még mozdulni próbálna, mellső részével azonban már lerogyott. Több itáliai kultuszképen figyelhetjük meg ezt a változatot, Nagy Tibor római műhely hatását véli fölfedezni Kelet-Pannoniában ezzel kapcsolatban.25
Kőemlékünk kompozíciója, az alakok megformálása a hellenisztikus művészet szép példája. Több hasonló stílusú ábrázolást találunk Itáliában, mint Pannoniában.26 A hazai, kelet-pannoniai anyagban több eltérő részlet ellenére a legjobb párhuzam a sárkeszi (Fejér m.) mithraeum nagy oltárképe, amelyet közlője a II. század utolsó harmadára keltez és aquincumi műhelyből származtat.27 A szentendrei dombormű is egy olyan aquincumi műhely terméke lehet, amely itáliai eredetű mintaképek után dolgozott.28 Keltezését az ismert történelmi körülmények a II—III. század fordulója körüli időre engedik meg.
Aquincum környékének mithraeumai szintén ebben az időben jöhettek létre.29 Közülük a budaörsi szentélyt a legio II adiutrix katonái építették.30
Befejezésül a kelet-pannoniai mithraikus kőemlékekkel kapcsolatos 1—2 félreértést szeretnék tisztázni, ül. már megtörtént helyreigazítást nyomatékosítani:
Vermaseren gyűjteményes munkájában Ulcisia Castra helynév alatt közöl egy pócsmegyeri oltártöredéket, amelynek dedicatióját a korábbi irodalom alapján „Invicto Soli Mithrae"-re kiegészítve közli.31 Nagy Tibor kizárja a követ a Mithras-emlékek köréből.32
A zsámbéki szentély léte körüli bizonytalanságok: A község északi határán levő szőlőkből a múlt század vége óta ismert 3 kőemlék: Sóinak dedikált két felirat, valamint egy dombormű az isten képmásával.33 Rajtuk nincs nyoma a Mithras-kultuszra utaló jegyeknek.34 Ennek ellenére Mithras-barlangszentélyt tételeznek föl a Zsámbéki-hegy DK-i platójának délnyugati oldalán levő természetes barlangban.35 A feltételezés alapjául szolgáltak elsősorban a tévesen a Mithras-kultuszhoz kapcsolt feliratos kövek (oltár és fogadalmi tábla), bizonytalanul meghatározott lelőhelyük közelsége a barlanghoz, a barlang hátsó falának esetleg emberi kézzel való megmunkálása (oltárkép helyének kialakítása). A zsámbéki leleteket azonban a fentiek alapján kizárhatjuk a kultusz emlékei sorából.
JEGYZETEK
1 A kőemlék leltári száma : Szentendrei Ferenczy Múzeum 75.125.2. ; Rég. Kut. 1975. 45.; A temetőről és a 75. sírról 1. a teljes közlést a jelen évkönyvben: Maróti É.— Topái J. 1980. 95—177. 139.
2 Az ikonográfiái részletek értelmezéséről, Mithras életének, cselekedeteinek ábrázolásairól 1. Nagy T. 1950: 56—79.
3 Mócsy A. 1962. 735—738.; Mócsy A. 1974. 82—86.; Tóth I. 1967. 96—101.
4 Tóth I. 1967. 100—105.; Mócsy A. 1962. 707—710.; Mócsy A. 1974. 52—56.; A keleti vallások terjedésében fontos szerepe volt annak is, hogy Septimius Severus (felesége szír főpapi család sarja) és Caracalla 202-ben keletről jövet meglátogatták a dunai tartományokat, Pannoniát is: Fitz J. 1958. 169—172.
5 Tóth I. 1967. 102.
6 Alföldi A.—Nagy L.—László Gy. 1942. 432—436.; Alföldy, G. 1961. 107.; Alföldy G. 1963. 53—60.; Legújabban 1979-ben a Flórián téren került elő egy szentély, festett oltárképpel, Kocsis László ásatása (BTM).
7 Tóth I. 1967. 102.
8 Fitz J. 1958. 170.; Fitz J. 1970. 169. (13).; A korábban közölt mithraikus kőemlékek (Intercisa I. 192—193. 223—225.) mellett 1973-ban egy IV. századi sír fedlapjaként került elő egy bikaölés jelenetét ábrázoló relief: Rég. Kut. 1973. 39.; Visy Zs. én. címlap és 7. (Intercisában a polgári településen 3 mithraeum volt).
9 Soproni, S. 1980. Ö foglalja össze a csapat alapításával és Intercisába kerülésével kapcsolatos korábbi nézeteket.
10 Radnóti A. 1946—48. 137—155.; Barkóczi L. 1951. 34.; Tóth I. 1971. 50.
11 Alföldy G. 1963. 61.; Tóth I. 1967. 105—106.; Nagy Tibor véleménye szerint az ún. császárvallás kialakulásának forrása a szíriai Napisten kultusza volt és nem a Mithras—Sol-azonosítás: Nagy T.—Györffy Gy.—Gerevich L. 1973. 177—178.
12 Alföldy G. 1963. 61—63.; Tóth I. 1971. 51.
13 Barkóczi, L. 1964. 280.14 Soproni, S. 1978. 69—71., Soproni, S .1980.
15 Soproni, S .1978. 68—71.; Soproni, S. 1980. Megköszönöm Soproni Sándornak, hogy kéziratos tanulmányát elolvashattam.
16 Fitz J. 1958. 171.
17 A szentélyt, amiből származik, nem ismerjük, s így nem dönthető el, oltárkép volt-e, vagy csak egy fogadalmi tábla, vö. : Nagy T. 1958. 10. 32. j.
18 Nagy T. 1958. 8.; Vermaseren gyűjteményes munkájának tanúsága szerint valóban főleg Pannoniában és a tőle délre és keletre eső provinciákban a leggyakoribb: Pannónia: CIMRM II. 1468, 1512, 1641, 1721, 1727, 1818. sz., Dalmatia: 1893, 1907, 1910, sz., Dacia: 1920, 1958, 1973, 2000. sz., Moesia, Thracia: 2191, 2246, 2251, 2252, 2257. sz.
19 Brigetio: Radnóti A. 1946—48. XXIV. t.; Carnuntum III. mithraeum: CIMRM II. 1683. sz.; Petronell: CIMRM II. 1721. sz.; S. Andrä (Noricum): CIMRM II. 1423. sz.; Nida I. mithraeum (Germania) : CIMRM II. 1083. Valamivel gyakrabban fordul elő, hogy Sol és Luna a kereten kívül, esetleg mélyedésben van kifaragva: CIMRM I. 417., II. 321 bis (Italia), CIMRM II. 1400. (Germania), 1468, 1512, 1641, 1806 (Pannónia), 1859, 1893, 1907, 1910. sz. (Dalmatia) stb.
20 Nagy T. 1950. 80—81.
21 CIMRM II. 1658 (Stix-Neusiedl), 1683 (Carnuntum III. mithraeum), 1721 (Petronell), 1796 (Aquincum, Majláth u. 51.), valamint a legújabb intercisai emlék, 1. a 9. jegyzetet!
22 Nagy T. 1950. 85—87.
23 Nagy T. 1950. 81—82.; Pannoniában: CIMRM II. 1468, 1512, 1641, 1656, 1658, 1721, 1741, 1806 és Intercisa (9. j.).
24 Nagy T. 1958. 11—12.; a Pannoniára jellemző változatra 1. CIMRM II. Fig. 373— 473. és az új intercisai relief (9. j.).
25 Nagy T. 1958. 13.; Kelet-Pannoniában: Aquincumban a Symphorus-féle mithraeum szoborcsoportja: Alföldi A.—Nagy L.—László Gy. 1942. LXIV. t. 1., Budaörsön: Nagy T. 1950. 12. kép.
26 Nagy T. 1950. 87. és 222. j.; Italia: CIMRM I. 417, 437, 584, 588. sz. stb.
27 Nagy T. 1950. 10. kép és 88.; A pannóniai anyagban kevés a többé-kevésbé hasonló stílusú alkotás: CIMRM II. 1599, 1658, 1665, 1683. sz.
28 L. a Symphorus-szoborhoz teljesen hasonló Róma városi alkotásokat: 27. j. és CIMRM I. 352. sz., valamint Nagy T. 1958. 13.
29 Tóth I. 1971a. 225—226., a 35. jegyzetben 1. fölsorolásukat.
30 Nagy T. 1950. 56.
31 Lelőhelye tulajdonképpen Leányfalu; CIMRM II. 1803.
32 Nagy T. 1962. 282.
33 A porblémát véglegesen a Pest megyei régészeti topográfia munkálatai során tisztáztuk (MRT XIII/1.), 39/11. sz. lelőhely. A leleteket először közölte: Fröhlich R. 1891. 229—230.
34 A Sol-kultuszhoz kapcsolta őket helyesen: Oroszlán Z. 1927. 66—68.; Vermaseren az egyiket tévesen úgy írja le, mintha a mithraikus körben szereplő 7 oltárt ábrázolná (CIMRM II. 1800. sz.). Ez a magyar nyelvű publikáció félreértéséből származott (Alföldi A.—Nagy L.—László Gy. 1942. 434., 552. j., utalás a zsámbéki leletre.
35 A Kereskedelmi Gépgyár sportkörének barlangkutató csoportja 1969-ben végzett itt próbaásatást (Szentendrei Ferenczy Múzeum Adattára 1227), ez adta a kiindulópontot: Soproni S. kiszállási jelentése, MNM Adattára 289/1968. XIV., 29/1969. III. Lelőhelyszám: 39/17.
IRODALOM
Acta
:
Acta
Archaeologic
a Bp.
Alföldi András—Nagy Lajos—László Gyula: Budapest története I. 2. Bp., 1942.
Alföldy, Géza: Geschichte des religiösen Lebens in Aquincum. Acta 13 (1961) 103—124.
Alfóldy Géza: Aquincum vallási életének története. Bp. Rég. 20 (1963) 47—68.
Arch.
Ért.
: Archaeológiai Értesítő.
Arch. Hung.
:
Archaeologica Hungarica.
Barkóczi László: Brigetio. Diss. Pann. II. 22. Bp., 1951.
Barkóczi, László:
Th
e Population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diocletian.
Acta
1
6 (1964) 257—356. Bp. Rég.: Budapest Régiségei.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 20
Tegnapi: 308
Heti: 1 201
Havi: 6 508
Össz.: 1 180 792

Látogatottság növelés
Oldal: Mithras kultusz
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2017 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: sicambria - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »