Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal

A Pálos rend erősödése és hanyatlása

Amikor az Árpád-ház kihal, az ősi tudást stafétabotként tovább kell adni, és ez a Pilisben lévő pálosokra hárul. Mintha egy kihunyófélben lévő láng továbbvitelét szerveznék meg! Ezért, amikor a pilisi központban működni kezd a rend, a királyokat találjuk legfőbb támogatóik között. Amikor az alapító, Özséb, 1270-ben meghal, éppen abban az évben hal meg IV. Béla királyunk is, a Szent Kereszt feltalálásának napján. Özsébet a generálisi székben Benedek követi egészen 1290-ig, és ugyanabban az évben hal meg, mint IV. László király! Szinte az „együtt élünk, együtt halunk” teljesedik be. A magyar királyok és a pálosok élete összekapcsolódik.

Az Anjou-k bejövetelével, 1304-ben a Szent Kereszt tiszteletére épített pálos főkolostor megszűnik működni. Az intézményben olyan tudás volt jelen, amit egy idegenből behívott királyi család, még akkor is, ha oldalágon az Árpád-házzal állt rokonságban, már nem tudott működtetni. Ezért létesíteni kellett egy könnyebben működtethető központot Buda fölött, Budaszentlőrincen, ahol Thébai Remete Szent Pál holttestét őrizték. A Szentszék 1308-ban engedélyezte az ágostonos regulát, és pápai jogú renddé nyilvánította a pálosokat.
Amikor az Anjou-k bekerülnek Magyarországra és már ténylegesen úgy hívják a pálosokat, hogy Thébai Remete Szent Pál rendje, nagyon lényegessé válik, hogy hol van a szent teste. Ekkortól mintha egy különös, borzongató történet kezdődne: mindenki Szent Pál testét akarja megszerezni.
Először Bizánc kezébe kerül. Manuel bizánci császár pontosan tudja, hogy ez a magyar királyok számára mennyire fontos, és megszerzi a holttestet, majd Bizáncba viteti. Itt pedig, hogy a magyarság soha ne jusson hozzá, levágja a fejét, és elküldi Rómába, ahonnan később Prágába kerül, majd pedig Velencébe. A későbbi uralkodó, Nagy Lajos szabályosan megújító szerepkörben lép fel. Hazahozza Remete Szent Pál testét, mire az egész országban zarándoklatokat tartanak és menetekben járulnak fel Budára. Vajon miért ekkora ünnep ez? Mert ez a szimbólum a nemzettel, a magyarsággal függ össze; a királyok igazgatják a nemzet életét és sorsát, és mellettük mindig ott vannak a támogatók, a pálosok.
Hunyadi Mátyást a pálosok következetesen hollósnak, Mátyás pedig a pálosokat szintén hollósnak nevezi. Kölcsönösen tisztelik és támogatják egymást. Bonfini leírja, hogy a király mindent megtett életében, szinte nem hagyott maga után rendezetlen kérdéseket. Egyetlen egy dolgot nem tudott megvalósítani: terve szerint a fehérvári királyi központot és temetkezőhelyet akarta megújítani, még életében.
Majd következik, egy fiatal király, II. Lajos. 1522-ben II. Lajos elmegy Prágába. A pálos atyák megbízzák őt, ha már Prága városában jár, akkor hozza haza Remete Szent Pál fejét. Haza is hozza Budára, ahol megismétlődik az ünnepségsorozat.
A XV. századra az országban 900 pálos élt. A rend Európában is sok helyen elterjedt: Lengyelországban, Németországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, sőt még Palesztinában is. Erre az időre a világon 8 provinciában kb. 300 kolostoruk volt, melyek mindegyikében átlagosan 12-20 szerzetes élt.
Majd elérkezünk 1526-hoz. Ekkorra a török már elfoglalta Magyarországon a királyi központ területeit, bár Budát épségben hagyták, a királyi várat nem pusztították el. Amit viszont a földdel tettek egyenlővé, az a budaszentlőrinci pálos kolostor! A pilisi pálos kolostorokat szintén a földig rombolták. A török a fő csapást nem is Buda felé mérte, hanem Budaszentlőrincre, a Szent Kereszt-kolostorra, és a sokat emlegetett klastrompusztai romegyüttesre. A pálos atyák az isteni szertartásoknak minden fontos eszközét és tárgyát eldugták a török elől. Ezekre a kincsekre eddig még nem találtak rá, de mind a mai napig folyamatosan keresik, kutatják őket. A török hódoltság ideje alatt az atyák missziós tevékenységet folytattak a szinte teljesen pap nélkül maradt, s ezért a protestáns prédikátorok által uralt területeken.
Buda felszabadulását követően, az újjászervezés nehézségeinek megoldása után a Pálos rend ismét fejlődésnek indult. 1770-ben a rendet a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták. A tudományok és az irodalom területén az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjai jelentős szerepet töltöttek be, köztük a legismertebb költők: Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek, akit az irodalomtörténet a magyar Horatiusként emleget. Az újabb virágzást II. József 1786-os feloszlató rendelete tiporta el, amely után csak Lengyelországban maradt meg egy kis mag.
A pálos rend feloszlatása után 150 évig nem sikerült újraéledniük Magyarországon, hazatelepülésükre csak 1934-ben nyílt lehetőség. A rend kibontakozását azonban megakadályozta, hogy a kommunista államhatalom 1950-ben feloszlatta őket. Ekkor hazánkban a pálos szerzetesek száma 38 volt. A tagok toborzása azonban titokban folytatódott, ekkor alakult a „klandesztin” pálosok szervezete.
A „rendszerváltozás” után négy kolostorban indulhatott meg ismét a pálos élet, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson. Napjainkban hazánkon kívül Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Kamerunban, Ausztráliában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és az USA-ban, 54 rendházban kb. 400 szerzetes él.
A rend a remeteség hármas jellegét vallja: ez az imádság, a magány és a vezeklés szeretete. Az ima vezeti el őket a legmélyebb istenismeretre, itt gyullad ki leginkább a szeretet tüze, s ez a legtökéletesebb szolgálat az Úr előtt. A mély magyarságtudat mindig is a rend jellemzője volt. A pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. Az ősi igazság mindegyikük tudatában él: „Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis.” (Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.). A rend életében központi helyen áll a Mária (Nagyboldogasszony)-tisztelet. E tisztelet kifejezéseképpen a pálpsok fehér ruhát hordanak, a rózsafűzért imádkozzák, kiemelt buzgósággal ülik meg a Mária-ünnepeket és tartják meg a szombati böjtöt. Monostoraik többsége Mária-kegyhelyeken épül fel.
Azonban vannak olyan szerzetesek, akik úgy érzik, hogy a hosszú, kényszerű szünet után már nem az a pálos rend tért vissza Magyarországra, amelyet Boldog Özséb alapított. Ilyen Vince atya is, aki most a renden kívül teljesít szolgálatot, de élete fő céljának Istentől kapott küldetésből a Boldog Özséb alapította ősi pálos rend újjászervezését tartja. Ő fordította le a Gyöngyösi Gergely által latinul írt pálosok történetéről szóló művet. Kívánjuk és segítsük, hogy a pálos rend tovább erősödjön és működjön Boldog Özséb egykori szellemisége szerint, mert a Pilisben született rendet és a magyarságot erős, szakrális kapcsolat köti össze! Ezt bizonyítják Pázmány Péter egykori esztergomi érsek sorai, aki így írt a pálosokról:
„Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van.”

Gáll Sándor

Szerencsére egyre többet hallani a Pilisről. Egyesek legendákat emlegetnek vele kapcsolatban, mások „pogány” kultuszhelynek tartják, de vannak olyanok is, akik szerint keresztény zarándokhely. Nem tisztünk és nem is áll módunkban eldönteni, hogy mely legendák igazak, hiszen még a valós történelmünket oktatók között is hatalmas nézetkülönbségeket lelhetünk. Ezért fontos, hogy a teljesség igénye nélkül beszéljünk a magyarság szakrális hagyatékának történetéről.

Mi az, amit a hivatalos történelem elismer, illetve tanít? Buda vára IV. Béla nevéhez kötődik, ő kezdte el építését a tatárjárás után. Egyes történészek szerint addig a mai Óbudát hívták Budának (Buda = Ofen, Óbuda = Alt Ofen (német elnevezés szerint) = Vetus Buda). Így a mai Óbuda helyén vélték megtalálni az Árpád-házi királyok fővárosát, Ősbudát, ami a korabeli krónikák (Anonymus, Kézai) szerint Attila városára épült. A kutatások viszont eddig nem bizonyították megdönthetetlenül a hivatalos feltevést. A mai Óbudán rendkívül gazdag római kori feltárásokat végeztek (Aquincum) és több középkori, a hazatérésnél jóval „fiatalabb” korú épület került felszínre. Árpád kori leleteket, amik Ősbudát igazolták volna, itt nem találtak, azonban a Pilis hegység belseje felé haladva, Esztergom irányában annál többet. Mindezek a tények azonban nem módosították a hivatalos álláspontot.
Több kutató, köztük számos amatőr régész azonban egészen más következtetésre jutott. Nagyon érdekes Noszlopi Németh Péter kutatásainak publikációja: feltevése szerint – szintén régi krónikákra hivatkozva – Ofen = Kemence = Pest. A németek már 1235-ben Ofennek nevezték Budát, ami kemencét jelent, és ez megfelel a szláv eredetű Pest elnevezésnek. Ezt látszik igazolni, hogy a budai hegyekben található Pesthidegkút ehhez a Pest nevű településhez köthető. Tehát az első Pest elnevezés a mai Óbudát jelentette, ami a mai Buda felépülése után lett Alt Ofen. Ezt oklevelek is igazolják, ahol megjelent a Vetus Pest, ill. Antiqua Pest elnevezés is. Ezzel szemben a korabeli krónikások Árpád fővárosát (Budát = Ősbuda = Buda Vetus) korábban következetesen Etzlburgnak (Attilavárosnak) nevezik. A kérdés akkor került előtérbe, amikor a millennium korában, a honfoglalás évfordulójára fel akarták tárni Árpád sírját. Ezt azonban hiába keresték Óbuda körül, nem találták, nem is találhatták. Németh a régi krónikák és metszetek nyomán egészen máshol véli megtalálni az ősi Budát. Anonymus és Kézai Simon is azt írja, hogy a honfoglaló vezérek átkelvén a Dunán bevonultak Attila városába, megcsodálták azt. A város részben romokban állt, kevés helyen maradt meg épen. A leírások szerint Attila a római Herculia (Sicambria) városára építtette fővárosát, majd ugyanerre a helyre építette Árpád is Budát. Nincs bizonyítható forrás arra, hogy Aquincum és Sicambria ugyanaz a település lett volna a római korban, sőt a feltárt tények ennek az ellenkezőjét tűnnek igazolni. Ez is kizárhatja, hogy az ősi Buda a mai Óbuda helyén volt.
Németh Péter hosszas utánjárással, kutatással, oklevelek, térképek és régi metszetek tanulmányozásával arra a következtetésre jutott, hogy az ősi Buda valahol a mai Pilismarót térségében állott. Ezt igazolják középkori leírások is, amik szerint még a XVI-XVII. században is fellelhetőek voltak ezek a romok. Erre utalnak Bonfini és a török Cselebi írásai. Utóbbi leírja a régi, nagy múltú város romok törökök általi felszámolását, széthordását. A pilismaróti térségben olyan méretű várfalmaradványt találtak, amely nagy kiterjedésű, fontos város egykori meglétére utal. Ha Buda ezen a helyen volt, akkor nyilvánvaló, hogy Alba Regia – Fehéregyháza - Fehérvár is a Pilisben található. Erre szintén korabeli leírások adnak bizonyítékot. (A krónikák szerint a Buda mellett folyó patak forrásánál temették el Árpádot 907-ben, és ugyanott a magyarok megtérése alkalmából építették fel azt a templomot, ami az Alba-Fehéregyháza nevet kapta.)
Levonva a végkövetkeztetést Noszlopi Németh Péter megállapítja, hogy az Esztergom-Pilismarót-Dömös-Dobogókő alkotta terület a leírások, egykori térképek és metszetek, illetve az itt talált leletek, romok alapján sűrűn lakott, várakkal, templomokkal, kolostorokkal rendelkező terület volt az Árpád-házi királyok korában.
Szörényi Levente is Budavárát kutatja a Pilisben, egy korabeli metszet segítségével. A metszet szerint haladva kutatja fel az egykori leírásokat, okleveleket, a fellehető irodalmat. Az anyagot logikai sorrendbe rakva és a legújabb számítógépes technikát felhasználva az ősi fővárost a mai Pomáz–Budakalász területén véli megtalálni.
Rendkívül érdekfeszítő Bradák Károly kutatásainak publikációja. A szerző egyébként nem ért egyet Szörényi feltevéseivel, de szintén szemben áll a „hivatalos” állásponttal. Bradák Fehérvárt illetően fejti ki véleményét és mutatja be kutatási eredményeit. A királyi temetkezőhelynek 1848 óta hivatalosan Székesfehérvárt tartják. Ekkor tárták fel az első, úgynevezett királysírt.
Érdy János, majd Henszlmann Imre kutatásai megpróbálták megerősíteni azt a hipotézist, hogy a királyok temetkezési helye Székesfehérváron van. Ezt magáévá tette a hivatalos történelemszemlélet is. Majd a történet fordulatot vesz! Bradák Károly szisztematikusan mutatja be, hogyan bántak a leletekkel. Huszonegy év múltán a király csontjai más csontokkal – köztük egy állati bordadarabbal – összekeveredve találhatók. A királyi maradványok az évtizedek során többször bolygatva, keverve lettek, mielőtt 1938-ban közös sírba temették volna őket. Hankó Ildikó kutató így ír az 1984-es feltárás során: „A ládák szétnyíltak, a csontok egy része kátránypapír darabok és újságpapír között hever. A kripta alján talajvíz csillant, benne ázott egy teljesen ép koponya. Tömegsír, amilyet nem először láttam. Combcsontok, bordák, koponyák. Hasonló érzés kerített hatalmába a mohácsi tömegsír mellett. De az más volt, ott földbe temették őket. Nem glédába állítva, ládákba préselve, újságpapírral letakarva. Torz fintorként a legfelső ládán lévő újságról Hacsek és Sajó élcelődését olvashattuk.”
A kivétel óta semmit sem tudunk a székesfehérvári csontokról, a régészeti szakma semmit sem publikált róluk. Bradák időrendi sorrendben leírja a sírban talált ékszerek sorsát is, amelyek nem sokban különböznek a csontokétól. A feltárás helyén lévő tárgyak épek voltak. Mára azonban az 5-6 mm vastag, 600 évig érintetlen koronaabroncs a régészek kezében darabokra tört (!), a kard hegye letört, majd visszaforrasztották. A többi ékszer hitelessége megkérdőjelezhető: mit keresett egy magyar király halotti felszerelései között egy kibővített „Abdallah ibn Muhammed” feliratú gyűrű, vagy egy pásztorbotra húzható körmeneti kereszt? A kérdésekre sok másikkal együtt nincs válasz. De Bradák következtetése az, hogy Székesfehérvár nem lehet a királyi temetkezési hely. Akkor hát hol vannak királyaink eltemetve? Nincs válasz, de Pap Gábor, Noszlopi Németh Péter, és mások írásai, kutatásai azt súgják, a Pilisben érdemes keresni.
És hogy miért nem folynak ásatások a Pilisben, azon a helyen, melyet rendkívül sok lelet, rom és egyéb maradvány tesz izgalmassá, misztikussá? Jó kérdés. Mi az oka, hogy néhány évszázad óta pusztítják történelmi emlékeinket, felrobbantották, eltűntették várainkat, a kutatási leletek pedig megsemmisültek, elsikkadtak? Miért tűnik úgy, hogy a hivatalos szakmának nem érdeke a valóság megismerése, az igazság felderítése? Mindez csak kutatások, vizsgálatok során lehetséges – ha engedik. Ha arra gondolunk, hogy a közelmúlt története milyen homályos, például az ’56-os Kossuth téri és egyéb sortüzek valóságának elködösítése, napjainkban az iraki háború elmaszatolása miként lehetséges, támadhat elképzelésünk a régmúlt idők történetének meghamisításáról is. És amíg feltárások nyomán meg nem ismerjük a valóságot, magyarázatként idézzük Pap Gábor magyarságkutatót:
„A gond ott van, hogy a szkíta-utód népeket vagy fél évezrede már indoeurópai és szemita népek programozzák, a rájuk kényszerített kötelező oktatás keretei között. Ezek a népek pedig csak a Káin –Ábel, illetve Romolus-Rémus féle, egymás kiirtását célzó küzdelem-típust ismerik. A másikról, a Hunor-Magyar féle viselkedésmodellről nincs tudomásuk.”
A pilisi háromszög őrzi titkait. De hogy a magyarság, Árpád-házi királyaink igenis sok szállal kötődtek a Pilishez, mint szakrális helyhez, annak egyik legfőbb bizonyítéka, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend is a Pilis hegységhez kapcsolódik. 






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 44
Tegnapi: 365
Heti: 44
Havi: 7 597
Össz.: 1 148 732

Látogatottság növelés
Oldal: Táltosok az ősvallás tanítói
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2017 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: sicambria - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »