VETUS POMÁZ KIRÁLYI VÁRA
Sashegyi Sándor a Klissza dombon végzett feltárásokat 1940-44 között.
A Klisszadomb 1940-ben a feltáráson készült eredeti fotó
A jó minőségü képeket Janka László helyi kutatónak Köszönjük
POMÁZ - KLISSZA, 23/5. LH. a. Pomáz
c.1138*, 1351** d. 12-13.század
Méret: korai templomhajó sz: 6 m,falv: 0,8-0,9 m. Gótikus templomhajó: 10xl5-16 m, szentély h: 8-8,5 m, falv: 1,3-1,5 m. Tájolás: * K-Ny 82° írod.: Káldy-Nagy 1985. 501-502. 450. sz. falu. A 16. század első felében lakott hely, azonban 1580-ban már pusztaként írják össze.
MRT7 kötet 1986. 185, 187-188.: Arányi Lajos 1875-ben még 4 öl magas falakat látott itt. A lelőhelyen Sashegyi Sándor, Nagy Tibor, Domanovszky György és Bottyán Árpád vezetett ásatásokat. „Az Árpád-kori falu templomát a kastélytól D-re levő gótikus templom hajójában tárták fel. Keletelt, egyhajós ..., félkörös szentélyű (nincs alapozásban kiugró diadalív), alaprajza egyszerű, XII-XIH. századi falusi templomra utal. A hajó Ny-i része valószínűleg elpusztult a mauzóleum építésekor." Az Árpád-kori templom építését legkorábban a 12. századra keltezik. Román kori oszlop és vállkőtöredék is előkerült. A templom körüli temetőből 255 sírt tártak fel. Az Árpád-kori templomot és temetőjét árok kerítette, amit a 15. században feltöltöttek. A 14. század közepén új, szintén keletelt templom épült, ennek hajója alá kerültek a román kori templom maradványai. A gótikus templom téglalap alakú hajójához a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A szentély sarkait és déli falát, valamint a hajó hosszoldalait l-l támpillér erősítette. A szentély északi oldalához a nyolcszög öt oldalával záródó helyiség (sekrestye?) épült, padlószintje 60 cm-rel alacsonyabb volt a szentélynél. A hajó DNy-i sarka mellett talált kb. 3><3 méteres helyiség valószínűleg torony volt. A gótikus templom falai kőből épültek, a tetőt hódfarkú és egyszerű kúpcserepekkel fedték. A hajó, a szentély és a sekrestye padlóját habarcsba rakott négyzetes, rozettával vagy állatalakokkal díszített padlótéglákkal burkolták. Több kőfaragvány töredék is tartozik ehhez a periódushoz. A késő középkori templom körüli temetőt is fal kerítette, melynek építésekor korábbi sírokat vágtak át. (87. kép) 1138*: Györffy 1998. 693.
A helyet már az egykorú oklevelek is Klissza-ként említik a XI-XII században. Az is tudott a történelembõl, hogy a király a tatárjárást Klissza várában vészelte át részben...
Gertrudis királyné (Merániai Gertrúd, németül: Gertrud von Andechs-Meran) (1185. szeptember 24. – 1213. szeptember 28.) II. András első felesége, IV. Bertold merániai herceg lánya és Rochlitzi Ágnes legfiatalabb lánya. Nővére, Merániai Ágnes híres szépség, II. Fülöp Ágost francia királyhoz ment feleségül.[2] Másik nővére Sziléziai Szent Hedvig. Legfiatalabb öccse, Berthold kalocsai érsek lett. Két másik testvére, Eckbert bambergi püspök és Henrik isztriai gróf 1208-ban Magyarországra jöttek, mert meggyanúsították őket, hogy közük volt Fülöp német király meggyilkolásához.
II. András és Gertrudis 1203 előtt házasodtak össze. Az ő gyermekük volt a későbbi IV. Béla és Szent Erzsébet.
A magyar főnemesek egy csoportja (Péter ispán, Kacsics nembeli Simon és Bánk veje, Simon) összeesküvést szőtt ellene, mivel a király előnyben részesítette a királynő rokonságát a magyarokkal szemben. II. András halicsi hadjárata alatt a főurak egy csoportja egy udvari vadászat alkalmával, amelyet a pilisi erdőben tartottak, merényletet követtek el Gertrudis ellen. II. András szeretett feleségét halála helyszínének közelében, a pilisi cisztercita kolostorban, díszes szarkofágban temette el. A török háborúk idején elpusztult kolostor romjai a mai Pilisszentkereszt területén vannak, a gótikus síremlék maradványai a Magyar Nemzeti Galériában láthatóak.
A merénylet történetét Katona József Bánk bán drámája és Erkel Ferenc azonos című operája dolgozta fel.
Az ásatáson talált régészeti leletek amiknek párhuzamait csak a Királyi várakban pl:Visegrád,Budai vár találták régészeink:
Lándzsák, nyilhegyek, fokosok, tornarúdvégek (lovagi tornák a várban)
több ládányi tányérok-serlegek, női ékszerek-üvegfúvóműhelyek és szerszámaik-kulcsok olyan mennyiségben, hogy az a Nemzeti múzeum legnagyobb gyüjteményét képezi. Továbbá olyan rovásfeliratos ezüstgyürű aminek feliratát a mai napig megfejteni nem sikerült!
Eredeti részletek:
A felszinen pusztul a templom alapfala! Tőle északnyugatra találjuk a palota falmaradványait; melyeknek még a föld felett is látható 7 méter magas részletei a: háborus eseményekkel kapcsolatban pusztultak el. 1944-ben, A ásatás során az udvar nagy részét és az udvar peremén elhelyezkedő több, mint 10 helyi - ségettártak fel, Megtalálták a bejáratot is a DNy-i oldalon; A régészeti munkálatok során igen sok szép
lelet került felszinre. Ezek egy része a Nemzeti Muzeumban 1944-ben elpusztult, a többi anyag Sashegyi Sándor gyüjteményében volt. majd az Ő halála után a Nemzeti Muzeumba került de még máig sem lett ismertetve, A királynői Vár leleteiből több jelentős faragott oszloif6 ás mennyezeti borda van a Nemzeti Muzeumban., melyeket a további munkálatok során a rekonstrukciónál fél lehetne használni, Az árpádkori
lelétek egyik legszebb darabja egy mészkőb’ól faragott kétarcú oszlopfő, mely jelenleg a Nemzeti Múzeurmban talátható. Rémek darab egy sárga homokkőből, faragott sárkányos román stilüsú oszlopfő is,.
A királynői vár középkori épitészeti maradványain kivül Jelentős a több ládát megtöltő luxus anyag. ami részben a középkori asszonyok életével kapcsolatos ékszerek: yürük, csontfésük, aztán talak, serlegek ás más diszes edények. Ezek nagy része külföldi ísuropai hires mühelyekben készült. A hazai munkákat elsősorban otvosholmik képviselik, innen a Kllsszától származik egy rovásfeliratos ezüstgyűrü is.. Magyarországon alig akad párja. Feiratát eddig nem sikerült megfejteni. Elpusztulásáig ritka ertéket képviselt az az áttört XIV századi ezustveret, amely Isten Bárányát ábrázolja; amint egyik lábával zászlót tart. Erdekes, hogy Szentendre város régi cimerében is ez az alak szerepel.. Ezek és sok más ezüst és bronztárgy, valamint egy ötvösműheIy maradványai is (olvasztótégelyek, stb.) azt látszanak bizonyitani, hogy a kastély úrnői részére itt helyben is készitettek ötvösmunkákat.
Szintén. a XIV. és XV. századból erednek azok az emlékek, amelyek a palota világi célokat szolgáló részeiből kerültek napvilágra: több kályhacsempe Szt. György, szarvasok, sellő és sárkányos. cimerek
ábrázolásával, amelynek párhuzamait csak a budai. palotában és Visegrádon találták meg, tehát a királyi várak területén. Igen sok szép disz edénytöredék, pástétomkészitééhez használt forma Mátyás k{rály felesége Beatrix királrné aragoniai cimerével is került elő, meg olyan sok üvegedény és salak, hogy Sashegyi Sándor üvegfuvó csür létezését is feltételezte a kastély mellett. Sok a vaslelet is: csillagos sarkantyuk,
sok patko, zablak) tornarudvegek tanuskodnak a lovagok itteni tartózkodásáról. A kovácsolt vastárgyak, p1. különfélé. nagyságu diszes kulcsok, olyáh mennyiségben kerültek már éddigis elő, hogy azok.a Nemzeti Muzeum ilyen anyagának jelentős részét képezik. Még a XVI. század. elején is igen gazdag pompás élet folyt itt, erre utalnak az e korból eredő kerámialeletek. Nagy kár, hogy a palota köveit lassan széthordja a falu lakóssága,. sok szép faragott kő ment igy veszendőbe. Mindmáig magára várat: a falak konzerválása és az ásatás befejezése. A kastély -területé müémlékileg szintén védett.’ .A templom mellett tárták fel Pomáz legrégibb középkori temetőjét, ahol. 245
Érdekességként és a tárgyilagosság végett illik ideírnom az igazságot bármennyire is szomorú valóság ez...
A leletekből állitólag már semmi sincs meg, minden ami erről a területről a Nemzeti múzeumba került a II. világháborúval kapcsolatos eseményekből kifolyólag örökre eltünt vagy megsemmisült!/?/
Mi lehet az igazság, talán soha nem tudjuk meg, mert a lelterület az óta is pusztul és korunk építkezései közben a városvezetés, nem védi a régészeti örökséget- a falakat egyszerűen, lerombolják és elhordják most is. Pont azt semmisítik, meg ami a varázsát adja Pomáznak! Régészeti felügyelő utoljára Sashegyi Sándor volt, mint tudjuk őt visszarendeltek a területről.
Sashegyi Sándor az óbudai határjárásokat tévesen azonosította. Viszonyításképpen (nehogy az Árpád híd környékéről induljon…) Szent Jakab temploma nem Újhelyen volt!
Tehát:Lajos királynak az előbb említett 1355. évi oklevele, amelyben a Somogy ós Zala megyei Komár, Galambok, Karos és Szentpéter falvak juttatásával kárpótolja a budai prépostságot, nem csupán a királynéi városrész leválasztását eredményezi, hanem az egyben érdekelt egyházmegyék joghatósági kérdéseit is rendezi, ez a prépostsági hatáskörnek a Margit-kápolnára, valamint a királynéi városrészre történt kiterjesztésével is kifejezésre jut. Figyelemre méltó, hogy a két városrészt elválasztó határvonal, amennyiben annak két lényeges pontján megállapítható, a bányai plébánia közvetlen határvonalát követi, amely a veszprémi püspökség és az esztergomi érsekség alá tartozó exemptus egyházak területeit választotta el. À határvonal Fehéregyházát érintő szakaszán a bányai forrást, valamint a királynéi vár és Duna közti szakaszon Kovácsit a királynéi városrészhez, magát Fehéregyházát és Óbudát pedig a préposti részhez csatolja. A királynéi városrész tehát nagyjában megfelel annak a területnek, amelyet Károly király 1308 előtt mint „terra Bana" jogtalanul birtokba vett, ebből a felismerésből arra kell következtetnünk, hogy a felek a határvonalat nem a megosztáskor rögzítették, hanem az évszázadokra visszanyúló jogállapotokat tükröz.
Leletek:
Sárkánymotívum
Szt György kályhacsempe
Pedig a hivatalos akadémiai szakembereket is bevonta azon kutatásokba és feltárásokba amit saját költségén végzett!
A müholdas térinformatikával minden épület egykori helyét megtalálhatjuk. Ideje lenne végre, ha Pomáz város polgármestere és képviselői is ráébrednének, milyen kincs hever és pusztúl jelenleg is méltatlan körülmények között a klissza dombon!
Kétarcú oszlopfő a Pomázi várból!
Vetus Pomáz Vára
A Zdravlyáktól nyugatra, légvonalban kb. x/2 km távolságra fekvő Klissza-nevű. dombon igen jelentős középkori maradványokat tárhattunk fel részben. Bzeknek publikációját Domanovszky György készíti elő, aki utánunk átvette ezen a területen az ásatások irányítását. Az erre való hivatkozással e helyen csupán összefoglalóan kívánok beszámolni az általam mindössze hat hétig vezetett munkálatokról. Kutatóárkokkal megállapíthattuk egy nagyjában 60x100 m-es területre kiterjedő és régebbi alapokra épült XV. századi kastély jelenlétét. (Alaprajzra átmenetileg lásd : Sashegyi S., Pomáz. 1939. 17. 1.) A falak vastagsága igen különböző volt. Északon és nyugaton a 2 m-t is meghaladta, míg keleten és délen ennél jóval keskenyebb (0-75—0-90 m között) volt. A falak erős habarcsba rakott szabálytalan mész-és vulkanikus kövekből épültek. Az épület északnyugati részén gazdasági rendeltetésű helyiségek sorakoztak, az északkeleti szárnyon két nagyobb, díszesebb terem, míg az épületkomplexum délkeleti sarkában egy kápolna foglalt helyet. Fz az utóbbi már az Árpádkorban fennállott. A XIV. sz. első felében ezen elpusztult románkori kápolna helyére nagyobb (24 m hosszú) támpilléres, gótikus templomot emeltek. A padlózatot négyszögletes alakú (17'5xl7'5 cm) címerbélyeges téglák fedték (30. kép). A templom körül temető terült el. Az általunk felbontott sírok a XV. századra utaltak.
A templom körüli udvarrészt kerítő fal délnyugati, 1 -36 X 1 "36 m belvilágú, négyszögletes tornyának padlózatáról került elő a 31. és a 32. képben bemutatott 25 cm-es magas ablakelválasztó oszlopfő (átm. : 12 cm). Háromnegyed reliefben kifaragva egy szakállas férfi és női fejet ábrázol. (Fényképben közli már Gerevich T., Magyarország művészeti emlékei I. Bpest, 1938. 820. lés Horváth H., Középkori budai fejek. 1941. II-III t., 1* 1.). Stílusban a legszorosabban kapcsolódik az esztergomi kőtárban őrzött szentéi oszlopfőhöz (Gerevich T., i. m., CXXII. t., 8. kép). A pomázi darab valamivel korábbi ennél s a XIII. sz. elejére tehető. Lehetséges, hogy egy donátor-házaspárt kívánt megörökíteni itt a kőfaragó.
Bizonyíték:
Das hier veröffentlichte Material is den Funden, die bei der Freilegung der Knochenbearbeitungswerkstatt am Burgberg in Buda geborgen werden konnten, sehr ähnlich. Analoge Funde waren auch in der Unteren Burg von Visegrád und in Pomáz-Klissza (beide Burgen waren königliche Residenzen) ans Licht gekommen.
Google fordítás:
Az anyag megjelent itt a felfedezés, hogy lehet behajtani a földmunkák a csontfaragás műhelymunka Várhegy Budán, nagyon hasonló. Hasonló megállapításokat is az alsó vár Visegrád és a Pomáz-Klissza (mindkettő vár volt királyi rezidencia) derült fény.
forrás:A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
A betelepített lakosság a vár és a város még megmaradt köveit is széthordta, a Pomázi Wattay kastély falaiban is ott találjuk a régi város épitőköveit!
Sorra véve a Pomáz környéki Árpád-, ill. középkori településeket, meg kell vizsgálnunk az ezekre vonatkozó írott forrásokat.
A mai Pomáz község az Árpád-kortól kezdve létezik. 1138-ban II. Béla király (1131—1141) összeírásában Pomázon 9 szőlő szerepel 6 szőlőművessel, amelyeket Álmos herceg adományozott a dömösi prépostságnak.56 XIII. sz.-i oklevelek szerint többek között a Kartal, más néven Kurszán nemzetségnek voltak birtokai Pomázon, s a belőle származó Cikó családnak a következő század folyamán.57 A XIII. sz. végére a nyúlszigeti domonkos apácák részben királyi adományként, részben vásárlás útján Pomáz nagy részét megszerzik.58 1351-ből a pomázi Szt. Miklós-egyházra van adatunk! Bizonytalan adatok szerint mindkét XVIII. sz.-i templom, a katolikus és a görögkeleti helyén korábbi középkori templomok maradványai lettek volna
Augusztus hóban találtam Pomázon a templom romtól délre a kliszai dűlőn nagy mennyiségű római és középkori iszapolt téglát, faragott kő és csiszolt márvány darabokat, talán valamely nagyobb épület maradékit. Voltak ott padlat-téglák is, ezek igen finom agyagból készültek, egészen szirák és 6" T" D-ben l" 3"'—l" 5"'-nyi vastagok, alul behuzottak, sima szélüek, halvány és haragos veresek. Azon behúzás alkalmasint arra való volt, hogy a kőragasz a támadó hézag közé tódulva, a téglákat állásukban annál inkább erősítse.
Egyik fajtája sima, minden rajz nélküli, mely alkalmasint nagyobb változatosság miatt a képesekkel ktilönféleképen elhelyeztetett. Mázát mind ezeken, mind a többieken nem lehet különböztetni.
Van még sárgás is, melynek felső éle tompított, csiszolt símaságtí. — De ebből csak kisebb töredékeket találtain.
A képzetek négy karélyban, melynek homoraiban három bogyó áll czifrázatul, stilizált farku, koronás, Irloggó taréju és szakállu egyfejtű sas látszik. (I. tábla 3 ábra.
A sírnák 6" 4'" négyzetben, l" 4"'-nyi vastagok, haragos vörösek, igen finom agyagból készültek.
•
A képek közt vannak :
a) egyfejű sassal; 7" D négykarélyben, melynek homoiaiban semmi ékítmény. I. Tábla. 7. ábr. Ez hasonló a fennemlített kétféle sassal, de nem ugyanazon minta; farka, szárnya tetemesen különbözik.*)
b)sörényes oroszlány négykarélyban I. Tábl. 4. ábr.
c) ismét oroszlán féle állat, négykarélyúban, ennek homoraiban lóhere-levelek léteznek; csak előlábai vannak meg. Ezen tégla rajza annyira kitűnő, hogy akár fametszésnek, akár filcsont faragványnak beillenek, s igy mutatja azt, mennyire volt, a művészet még ezen ágban is kimivelve. I. Tábl. 1. ábr.
d) balra futó szarvas négykarélyban, melynek belseje különféle levelek által ékíttetett. I. 6.
e) jobbra futó l ó eleje — szabálytalan négykarélyban. I. 5.
f)szárnyas szörny?
g) egy állat hosszú ujjú lábai.
A Kartal nemzetség területén. Sas és Oroszlán
Az Árpádkori templomból származó padozati téglák.
h) madár, a nagyobb részből maradt ember vagy állat ki nem vehető. I. 2.
i) hatágú csillag, melynek közepén egy visszás szivörü hat szirmú rózsában, ismét hatágú csillag. A négykarély üregeiben fejenként szirmú rózsa. II. Tábl. 15. ábr.**)
Nem is sejdíthetjük, mennyiféle minta lehet a 2—3'-ásónyi rom alatt eltemetve; midőn csak egy felületes kutatás a gyönyörű márványoszlopok és tagozatok, a legdiszesb faragványú ékítmények közt, egy helyen sikerült ennyi érdekes rajzot találni. Ezen értekezésem teljesbülését elősegítek
Az összes fal régészeti örökség amire azonnali védelmet kéne biztosítani!
A régi templomok és várak köveit az új templomok építéséhez is felhasználták, az épen maradt falrészeket megtartották.Az ősrégi falakkal körbevett erődtemplomok környéke. A-kil-issza-tól nem messze.
A mostani templomok helyén sokkal régebbi szentélyek léteztek.