Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal

1907-ben Sashegyi Sándor 7 éves korában járt szüleivel a Holdvilágárokban a nagy sziklafalnál, és az ott tett fogadalma határozta meg egész életét.

sashegyi1.jpg 

Visszatérek én életre hívlak, kiáltott és a hegy viszhangozta fogadalmát!



Pomaz-Holdvilágárok


Pomáz község határának ÉNY-i részén, Kiskovácsi puszta felett húzódik a Klanác, Lom (Lám) és Nagy Csikóvár (Nagy-Kartal) hegyek völgyületébe mélyen bevágódott Hold világárok. Az árokban folyó patak folyásával ellentétes irányban haladva, egyre mélyülő, vulkanikus eredetű andezittufába vésődik a meder. A patak időszakos vízesésénéi a medret határoló sziklafalak magassága eléri a &—10 métert. Innen balra, a Lom-hegy meredeken lejtő oldalában találjuk az ún. Nagysziklát, melynek előtere az árokba torkollik. A Nagyszikla nyitott trapéz alakú, mesterségesen függőlegesre faragott falain láthatók a kaptárfülkék. A DDK-re néző főfalon 5 db fülke van befaragva. A fal jobb oldali részén egy С alakú és egy szablyához hasonló rovás jel látható. A jobb oldali, D-re néző falon nyílik a kürtös barlang bejárata. A barlang teljes hosszában mesterséges faragású, kürtője a DDK-i fal tetejére, a lapos sziklateraszra nyílik. A barlang belsejében a kürtő aljában rovásfelirat található. A bejárattól jobbra a D-i fal alsó részén 2 db fülke van. Az előtérben, a lezuhant sziklatömbök egyikén 1 db fülke látható. Eredetileg a DDK-i fal bal oldali szélének tetején volt. A terasz jobb oldalán az egyik sziklatömbön látható Krisztus-monogram Antal Károly szobrászművész vésete (nevezett szóbeli közlése, információ Pataky Lászlótól). A Nagysziklától NY felé kb. 70 m-re fekszik az ún. Kisszikla, mely szintén nyitott trapéz alakú, de oldalain már nem láthatók faragásnyomok. Előtere meredeken, teknőszerű mélyedéssel torkollik az árokba. A NY-i falon 1 db fülke látható, alatta kereszthez hasonló rovásjel van bevésve (2., 8., 11. kép). A kaptárfülkéket Gallus Sándor, az MNM volt régésze említette először, annak ellenére, hogy Sashegyi Sándor, pomázi amatőr kutató már korábban ismerte azokat.14 Sashegyi 1941-ben feltárást végzett a Nagyszikla előterében, melynek irányítását később Gallus S. vette át. Sajnos az ásatás nem hitelesíthető pontosan, de Sashegyi később írt kéziratából számos adatot — köztük a fülkékre vonatkozó részt  figyelembe kell vennünk.15 A Nagysziklánál a helyszínen ma is megfigyelhető négy tárgyi bizonyíték a következő: kőbányászat, kaptárfülkék, kürtös barlang  ide számítva a két, vízesés alatti barlangot is  és a rovásjelek. A kőbányászat — valószínűleg római kori — bizonyíthatóan elsődleges volt. Az árok más részein is találunk erre utaló nyomokat. A fülkék minden kétséget kizárva kaptárfülkék, melyek készítését és használatuk idejét, a máshol végzett ásatások leletanyaga — Cserépváralja, Szomolya (Borsod m.) — a XI—XV. sz,-ra teszi. A barlangok készítési ideje már problematikusabb, de véleményem szerint sohasem voltak kőbányászati tárók. Ennek alátámasztására a következő tényezők szolgálnak. Sashegyi a kürtös barlang bejáratának küszöbszintje alatt kb. 50 cm-re találta az általa IX—X. századra datált kerámiatöredékeket. Ez meghatározta a korabeli járószintet is. Ezen a szinten a bejárat előtt egy lezuhant fülkés sziklára bukkant.10 A küszöbszint alatt a sziklafal faragása kb. 3 m-es mélységig tovább folytatódik, tehát a kőbánya alja mélyebben volt. Ha elfogadjuk azt, hogy a barlang később készült mint a kőbánya, akkor a rovásjelek sem lehetnek korábbiak. Arra nincs közvetlen bizonyítékunk, hogy a barlangok kapcsolatban lettek volna az előtérben feltárt, késő középkori kohászati emlékekkel. Kérdés, hogy a NY-i fal mellett megmaradt érintetlen sáv feltárása esetében milyen lehetőség nyílik a járószint rekonstruálására. Sashegyi 1941. június 18—19-én kisebb feltárást végzett a Kissziklánál s a fülke alsó szélétől számított 1,80 m-es mélységben faszéndarabokat és szárnyascsontokat talált.17 A későbbiekben Saád A. is foglalkozott az itteni fülkékkel, de kételkedett kaptárfülke voltukban.18 Az MTA Régészeti Intézetének régésze, Erdélyi István irányításával 1962-ben a Kissziklánál, 1963-ban pedig a vízesés alatti Y alakú barlangban történt feltárás.19 Később megjelent tanulmányában összegezte a korábbi és újabb kutatások eredményeit.20 A Holdvilágárokban eddig a kaptárfülkék jelenléte adja a legbiztosabb támpontot a datálást illetően.


holdvilag0006.jpg

Részletek a holdvilágárok című könyvből.

holdvilag0065.jpg

A pilisi hármas remetebarlang

Irta: Sashegyi Sándor a pomázi ásatások vezetője

El szeretném kísérni Kedves Olvasóimat arra a helyre, ahol a Remete Szent Pálról nevezett Pálosrendnek története kezdődött, arra a helyre, ahol B. Özséb, esztergomi kanonok remete-életét kezdte : a Szántóhoz közel eső «hármas remete-barlanghoz», oda, hol az ég csodás kékjével ölelkezik össze a pilisi hegyek erdőkoszorúzta sátra, oda, hol még mindig ott van az ősi pálosok lelke s igaz öröksége. A pomázi határban járunk. Mögöttünk a Kiskovácsi-puszta, előttünk pedig a Holdvilág ároknak patakja, melynek jobbpartján, erdei úton kapaszkodunk fel a hegy oldalába. Az erdő széléhez értünk. Több kocsiút megy az erdő fái alatt nyugatnak-északnak, de mi egy erdei csapáson igyekszünk befelé a csendes erdőknek mélyére, mindig a Holdvilágárok szélén. Minél magasabban visz az útunk felfelé, annál mélyebbé lesz a Holdvilágárok, melynek fenekén a napsugárban csillogó Szalabasinai forrás kristálytiszta vize rohan le a völgybe, a leszakadt sziklatömbök között. Űtunk egy lapos, bokros, meglehetősen elhanyagolt területhez ér s innen már csak kis ösvények vezetnek tovább. Lent a mélyben egy vízesés zavarja az erdők áhítatos csendjét, előttünk pedig kőszáli sasok rebbennek fel ijedten s ott kóvályognak felettünk. Az erdő lombos fái között hatalmas fehér sziklafalak tűnnek elő s az előttünk elterülő síkon nagy rendetlenségben kövek, sziklák hevernek s úgy tűnik fel ez a terület, mintha itt évszázadok előtt valamit elpusztítottak volna. A meredek sziklafalak oldalaiban kaptárfülkékhez hasonló üregekre akadunk, szegélyükön a keret is jól kivehető ; ezekben a fülkékben kegytárgyak lehettek elhelyezve, szegélyükön az üveg kerete látható. A hatalmas sziklafalaknak sarkában mély gödör tátong (kiásattam 1927-ben), melyen leereszkedve, egy emberi kezek által készíte t t földalatti helyiségnek a bejáratához érünk. Kézi villanylámpánk fényénél ereszkedünk le a lépcsőzettel ellátott földalatti aknába, mely egy folyosóba torkol s ezen a folyosón áthaladva (kiásattam 1928-ban), egy nagyobb helyiségbe érünk, melynek megmunkált falait vandál módon fejtették le az elmúlt századok kincskeresői. A földdel, kővel
eléggé betemetett helyiségben csak guggolva bírunk előrehaladni, míg egy tágasabb helyiségbe érünk, melynek mennyezetén kürtőszerű akna emelkedik fel a sziklafalban. Az akna kijárata a külső nagy sziklafalak
fölött egy terraszra nyílik, melyet megközelíteni csak igen körülményesen lehet és csakis kötelek segítségével ereszkedünk mi is le oda. E terraszról meredek út vezet fel egy másik terraszra, mely hatalmas sziklafalakkal van körülvéve. Erről a felső terraszról csodás panoráma terül elénk, délen, lent, mélyen a völgyben az Oszoly-hégy tövében, a Dera-patak völgye tárul elénk a Prohászkaárvaház épületeivel. Köröskörül mindenütt erdő s keleten, a Csikóvár emelkedik ki az erdők rengetegéből, uralkodva az egész környéken. A nagy sziklafalak előtti térségről egy erdei csapáson ereszkedünk le a Holdvilágároknak
fenekére, hol ezüst fodrot ver a lezuhanó erdei pataknak vize. Itt a vízesés környékén újra két földalatti helyiségre bukkanunk, de volt egy harmadik hasonló földalatti helyiség is, de ezt a leszakadt part
pusztította el a környék népeinek tudomása szerint. Ez volna tehát a híres «hármas barlang», hol a magyar Pálosrend első három Provinciális Perjele : B. Özséb, B. Benedek és B. István kezdték szerzetesi életüket. Tűnődve állunk meg a «hármas barlang» előtt; vájjon milyen célból vésték-faragták bele a hegynek sziklagyomrába ezeket a helyiségeket, melyek nem természet által alkotottak, hanem emberi kéz munkái és kik voltak azok, akik ezt a hatalmas munkát elvégezték? Nem valószínű, hogy a pálos remeték, mert, ezek a helyek sokkal korábbi keletűeknek látszanak. A tatárjárás ideje alatt a környéknek mentsvárai nem lévén, a nép egyetlen menedékhelye a pilisi erdők rengetege volt. Kevés Pilisben a barlang s így kevesen találhattak itt biztos menedéket. Pilisszentkereszt, B. Özséb későbbi rezidenciája, ez időben még nem létezett, csak a pilisi ciszterciták monostora, a pilisi apátság állott. Csobánka {Boron) jelentéktelen hely volt, inkább majorház. Pomáz távol esett. S így csakis a pilisi apátság birtokán levő Szántó falu jöhetett számításba, mert ezt a pilisi apátság a tatárdúlás után újra benépesítette. Ez a magyarázata annak, hogy miért említették B. Özséb első kolostorát Szántóhoz közel esőnek, bár a mai viszonyok szerint elég távol volt tőle. Tizennégy éve, hogy Pilis történetével, romterületeivel, barlangjaival és lelőhelyeivel foglalkozom, de a magyar Pálosrend iránt való rajongó szeretetem elfeledtetett velem minden munkát, időt, fáradságot. Szakszerű vizsgálatok igazolták munkálkodásom helyességét s bizonyítják a közelében levő Szent Keresztről elnevezett (nem a mai
Pilisszentkeresztről van itt szó) pálos kolostor romjai, hol Szent Özséb földi maradványait helyezték 1270-ben örök nyugalomra.
De erről a kolostorról majd legközelebb. S.(1939. június)

holdvilag0076.jpg

HOLTVILÁGÁROK


Árpád fejedelem sírját keresik a Holdvilág-árokban
„... csodálatosan szép úton jutottunk föl a patak fejénél elterülő kultikus területre. Meg kell vallanom, már első tekintetre ősi vallási kultuszhelyre vallott az egész környék, ide értve Pomáz egész határát, ameddig csak a szem ellát. (...)

Ahogy azután beérünk az erdőségekbe hasító Holdvilág-árokba, a történelem sejtelmes levegője egyre erősebb simogatással suhog körülöttünk. Mintha ezer év óta a szunnyadó istenek lesnék a különös alakú sziklákban, a hegy gyomrába nyűló feltáratlan folyosókban, megtört, de láthatóan emberfaragta nagy kövekben az idéző szavakat, hogy ,szél suhogásához hasonló érkezéssel' megjelenjenek s ,récehívogató pipegő hangon' kinyilvánítsuk akaratunkat, fogadják az áldozat illatos gőzét és füstjét.
Végig a patak egész felső kőmedre szinte hemzseg a felismerhetően kultikus helyektől. Meglepő alakú kövek, mesterséges dombocskák, emberkéz gyalulta sziklafalak mindenfelé. Az ásatás helye már többet mutat.(...) A sziklafal előtti térségen a föld alól kitakarított áldozókövek, szénmaradványok, állati csontok, egy szakállas emberarchoz hasonló ,egykő' erőszakkal megcsonkított vonásai, egy különös alakúra tágított nyíláson leomló forrás vize, amely mélyen lent felismerhetően kultikus fürdőül szolgáló medencébe folyik, az akna mélyén bekalapált ékírásféle jelek, egy leromlott oszlopszerű kőszál alsó része, néhány kisebb-nagyobb állati csont, a szerteszét található hamukupacok, egy állítólagos bikakoponya, - de lehet esetleg muflon, vagy más kérődző koponyája is, mert nem vizsgálták még meg - továbbá egy állítólag tau-rid-típusű emberi koponya és néhány cserépedénydarab, mind-mind hatalmas kultikus helyre vall. ,Árpád sírja csakugyan?' - kérdezték tőlem is sokan. Árpád sírja? - kérdeztem én is magamtól, mint annyian, akik felkeresték a magyar történelem e páratlanul csodálatos emlékhelyét. Nem tudom. Jó lelkiismerettel nem mondhatom, hogy az. (...) Ne firtassuk, kinek a hatáskörébe tartozik, ne keressük, ki mennyi érdemet szerez, ne sápítozzunk vélt mellőz-tetésünk miatt, ne fölényeskedjünk, ne kicsinyeskedjünk. Ne féltsük szerzett tudományos érdemeinket. Ne könyököljük félre egymást az ősi múlt tiszta forrásától. Háromszázezer pengőnek kell lenni az egész Holdvilág-árok feltárására. Egy tisztahitú, alázatos szívű hírlapíró, Bresztovszkí Ede s egy különös intuícióval megáldott volt hajógépész: Sashegyi Sándor megtette s megteszi, amit kell, sőt olyat is tesz bőven, ami mások dolga volna. Segítse őket mindenki, bármit rejteget is a hegy hallgató mélye."
(Kodolányi János: Esti beszélgetés)


Holtvilágárok


A barlang feltárása

  sashegyi2.jpg



A Holdvilág-árok a Pilis legromantikusabb helyeinek egyike. Jó fél órás séta után, távol az autók zajától, a természet mindent átölelő nyugalmától halad az ösvény az árokban, s a fák közt magas, titokzatos sziklafal bújik meg: évek óta kutatott régészeti lelőhely, s megannyi találgatás misztikus célpontja. 

A Pilis máig az egyik legszakrálisabb helyként számon tartott vidék Magyarországon, lépten-nyomon a múlt, a magyar őstörténet és a vallás színhelyei tárulnak a látogató elé.

imm030_28a.jpg

Egyben

imm031_29a.jpg

 Összeillő kőtalapzat.              ???                              !!!

imm032_30a.jpg

SZSzabi felvételei

A föld szívcsakrája

A Pilisben másfajta erőtér uralkodik, mint a hétköznapok sablonos helyszínein, itt megnyugszik a lélek, és feltöltődik a test. Átkerül egy másik dimenzióba, ahol joggal teszi fel a múltra és a spirituális erőtérre vonatkozó kérdéseket. Dobogókő, a Föld Szívcsakrájának a jelenléte pedig önmagáért beszél.

osbuda_069.jpg

Pomáztól északnyugatra, mintegy 6 kilométer távolságra a Pilisi Tájvédelmi Körzet délkeleti csücskében emelkedik a Nagy Csikóvár, ennek déli lejtőjén húzódik meg a Holdvilág-árok. A kőmeder, a Holdvilág-árok természeti képződmény. Felső részén egykor víz folyt, a patak most keresztül folyik Pomázon, azon a településen, amelyet az írásos emlékek Etczelburgnak, Attila városának említenek. Pomáz határában a „Születő fény háza” emlékmű hirdeti azt a helyet, ahol Attila, majd később Árpád magyarjai átkeltek a Dunán.
A későbbi korok megtörtént eseményei is megelevenednek, 1213-ban II. Endre feleségét, Gertrúdot meggyilkolták a lázadó urak, s holttestét a közeli Pilisszentkereszt mellett található ciszterci kolostorban temették el. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kolostort építettek a Holdvilág-árok bejáratánál.

insula2.jpg

Ősi kultuszhely

A turistatérkép így jelöli a Holdvilág-árkot. Az emlékezet a kereszténység előtti, ősi, magyar hitvilág kultikus helyeként tartja számon ezt a helyet. Egyes feltételezések szerint itt temették el Árpád fejedelmet. Anonymus krónikájában található az első írásos utalás arra vonatkozólag, hogy Árpád fejedelem temetkezési helye merre található: „Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból a Pozsony alatt szerzett sebesülése következtében. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak.” E forrás alapján indult el Sashegyi Sándor (1900-1958) régészkutató, aki szerint a Holdvilág-árok fejedelmi temetkezési hely volt, és itt kell keresni Árpád fejedelem sírját is. Ezek az elméletek mindmáig nem nyertek tudományos igazolást, de bizonyításukra már többször végeztek régészeti feltárásokat.
Az eredeti Hun Baba jobb karja széttörve a Sicambria patakban...

A sírt őrző Kamennaja kőbaba összetörve, jobb kezében az áldozati kehellyel!

Az 1939-es év folyamán a Holdvilág-árokban egy hatalmas faragott sziklafalat tártak fel, és előkerült egy kehelytartó sírszobornak a töredéke, szarvas- és lócsontok, valamint egy 65 év körüli asszonynak a csontváza, közelében méregpohárral, a napraforgó szirmaihoz hasonlító perzsa kristálykehellyel, de Árpád sírját nem sikerült megtalálni. Az értékes leletek a háború alatt eltűntek a Nemzeti Múzeumból. 

1960-ban újabb ásatások indultak, akkor középkori leleteket és három rovásírásos követ találtak, igazolva azt a feltevést, hogy a Holdvilág-árok helyén valaha középkori település állt. A sziklafalon, ahol Sashegyi Árpád a fejedelem sírját kereste, találtak egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosót is, háromszög alakú bejárattal. Ennek a végében valóban sírhelyhez hasonlítható terem van kialakítva, a bejárattól számítva mintegy 5-6 méter mélységben, innen kürtő nyílik a felszínre. Nem zárható ki, hogy ez lett volna Árpád fejedelem sírkamrája, ám a néphagyomány szerint ezt az üreget egy Weiszlich nevű betyár készítette a maga és társai számára - búvóhelyül.


osbuda_096.jpg
1980-ban Mihnai Attila folytatta a kutatást, de nem sikerült bizonyítékot találnia a Holdvilág-árok mondáiról. Legutóbb Szörényi Levente zeneszerző folytatott itt kutatásokat, emberi kéz munkájára utaló csontokat, ólom, vas, és szenes kőmaradványokat találtak. Előkerültek II.–III. századi római kori cserepek, és egy nem Bécsben készült, XV. századi mesterjegyes grafitos redukált fazék. A sziklafalban látható két bemélyedés, amolyan szobortartó -féle üregek mibenlétére pontosan még nem derült fény fülkeként funkcionálhatott, a szakirodalom kaptárfülkeként határozza meg leginkább, datálásuk pedig a XI. és a XV. század közé tehető. Azon feltételezés esetén, miszerint a hely kőfejtőként működött egykor, érdekes, hogy a megtalált eszközök és azok helyzete mind arra utal, hogy valami miatt gyorsan el kellett hagyni a terepet, szinte pánikszerűen. Fent, a terasz tetején még a kőben benne maradt ékeket is találtak a kutatás során.

osbuda_109.jpg

Négy vörös csík a sziklafalon

Pálosok

Sashegyi egyik feltételezése szerint, a pálos szerzetesek a Holdvilág-árokbéli barlangokban töltötték a legenda szerinti három esztendőt, mielőtt onnan kijőve Özséb, volt esztergomi kanonok megalapította a máig egyetlen magyar szerzetesrendet. Ebben az esetben joggal merül fel a pálos lelkiség, és a magyar ősvallás kapcsolódásának lehetősége, amire egyelőre nincsen elfogadható válasz. Addig is marad a találgatás és a látvány megtapasztalása a titkokkal övezett és csodaszép nevet viselő Holdvilág-árokban.

2009.0809_017.jpg

A bevezető út


kiralyifeher_390.jpg

S. Sashegyi Sándor  térképe. A holtak völgye  nagy felkiáltójellel jelölve!

Két hét a Pilisben


Szerző: 
Bognár József

Ötven esztendeje, 1958. június 30-án hunyt el Sashegyi Sándor pomázi helytörténész, amatőr régész, akinek neve összeforrt a Pilisben végzett kutatásokkal. Sashegyi Sándor leghívebb tisztelői megemlékezést tartanak a pomázi temetőben található sírjánál, június 29-én 16 órakor. Az ő szellemében, munkássága folytatásaként végez hivatalos ásatásokat a 2000-ben bejegyzett Holdvilág-árok Alapítvány, amelynek alapítója és motorja Szörényi Levente.

– Mikor találkozott először Sashegyi Sándor nevével?

– Gyerekek voltunk, mégis különös érdeklődést váltott ki belőlünk, amikor otthon a Pilisről beszélgettek a felnőttek, apánk és barátai. Arra nem igazán emlékszem, hogy Sashegyi járt-e nálunk, de arra igen, hogy az ötvenes évek elejétől, én akkor hat-hét esztendős voltam, gyakran kirándultunk a Pomáz fölötti Holdvilágárokba. Egy ilyen alkalomkor látogattuk őt meg pomázi házában, de személyes emlékeim nem maradtak róla. Az ásatási fényképek és az elbeszélések alapján rögzült egyfajta emlékkép bennem. Halálakor még csak tizenkét éves voltam, viszont az elmúlt évtizedekben sokat tanulmányoztam az apámnál föllelhető újságcikkeit, jegyzeteit, a róla szóló írásokat. 1997-ben Csathó Pállal közös szerkesztésben megjelentettük a Holdvilágárokban 1941 őszén végzett ásatás naplójegyzeteit Holdvilágárok – Holtvilágárok címmel. Ennek kapcsán lehetőségünk nyílt a teljes életmű dokumentációját áttekinteni a szentendrei múzeumban.

– Az utóbbi másfél évtizedben komoly társadalmi érdeklődés alakult ki a Pilis titkaival kapcsolatban. Sokaknak igen élénk a fantáziája a lehetséges megoldások tekintetében. Számtalan Pilis-szakértő bukkant fel…

– Valóban sok a képzelgés, ami persze önmagában nem lenne baj. A baj ott kezdődik, amikor határozott állításokba torkollik a feltételezés, ráadásul a média nyilvánosságát is igénybe véve terjed a megalapozatlan hangulatkeltés. Ez árthat a higgadt, mindent alaposan mérlegelő kutatásnak. Szerencsére eddig nem érte el azt az ingerküszöböt, amelynek irritálása végső soron meghiúsíthatja a 2000 óta, Repiszky Tamás, a szentendrei múzeum régésze közreműködésével végzett leletmentő ásatásunkat. Nekünk nincs semmilyen prekoncepciónk, a leletek és jelenségek összefüggéseit igyekszünk feltérképezni.

– Sashegyi nyomán?

– Természetesen. Sashegyi a szó jó értelmében egy megszállott ember, fanatikus Pilis-kutató volt. Egyszerre volt meg benne a tudós lelkiismeretes precizitása, és a művész teremtő képzelete. Nem volt hivatásos régész, ezért a szakma is nehezen fogadja el. Viszont fáradhatatlanul képezte magát, latinul is tanult, hogy Anonymust eredetiben tanulmányozhassa. A Holdvilágárok felső szakaszánál látható vízesés fölötti hatalmas faragott sziklafalhoz is épp a sokat támadott Anonymus egyik sora vezette, mely szerint: „… tisztességgel temették őt el egy patak forrása felett, amely kőmederben folyik alá Atilla király városába…” Nyilatkozataiban nem is nagyon takargatta, hogy valójában ezen a helyen Árpád fejedelem sírját szeretné beazonosítani. Ezzel az őszinteséggel elég sok bajt hozott saját fejére, mert az elképzelést nem sikerült bizonyítani. Minden lehetőséget megragadtak, hogy nevetségessé tegyék. Hihetetlennek tűnik, de az előbbiekre összesen két hét állt rendelkezésére 1941 októberében, hogy saját finanszírozásban bizonyítsa igazát. Ebben annyira hitt, hogy később naplójában le merte írni a következőket: „Hiszem és tudom, hogy el fog következni az az idő – ha már én nem is leszek az élők sorában –, amikor a pomázi romemlékek, lelterületek és a Holdvilágárok feletti történeti emlék teljes feltárása megtörténik, és a napvilágra kerülő leletek engem fognak igazolni.” De érdemes ide citálni egy másik idézetet is: „Szóval, ha megállapítjátok Sashegyi Sándor példás életének fontosságát, talán mégis érdemes volna, ha valaki a fiatalok közül kezébe venné a Holdvilágárok ügyét.” Ezt már dr. Gallus Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze írta dr. Erdélyi István régészprofesszornak 1971-ben.

– Tudjuk, hogy számtalan pilisi lelőhelyet tart számon a Régészeti Topográfia, amely Sashegyi nevéhez köthető, de ez a folyamatban lévő ásatás mennyiben visz közelebb a tények ismeretéhez?

– Aki még nem volt a helyszínen, annak elég nehéz bemutatni a lényeget. Ez egy pillanatnyilag nem igazán meghatározható korban készített, függőlegesen lefaragott, hatalmas lépcsőkben egyelőre ismeretlen mélységbe, a vízesés felé ereszkedő hegyoldal. Mi a Sashegyi által 1941-ben kiképzett szinttől haladunk lefelé, ez ideig nyolc méter mélységben járunk. A leletek tanúsága szerint az volt a honfoglalás kori járószint, ahol Sashegyi a munkálatokat abbahagyni kényszerült. De lejjebb római kori kőfeszítő ék mellett hun edénytöredékeket találtunk. Már Sashegyi is fölfigyelt a szarvasmarhacsontokra, amelyek szinte kivétel nélkül koponya- és lábszárcsontrészekből álltak. A szakirodalom ezeket a rituális temetkezéssel hozza összefüggésbe. Különös az, hogy a kibontás során eddig nem találtunk úgynevezett járószintet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy huzamosabb ideig használt, letaposott, leletgazdag réteg alakul ki. Ennek hiánya azt mutatja, hogy nem erózió visszatöltötte területtel állunk szemben, hanem viszonylag rövid idő alatt elvégzett művelet során, emberi erővel, alulról történt feltöltéssel. Ha ez így van, megállapíthatjuk, hogy valamely időben, valakiknek rendkívül fontos volt a hely gyors elrejtése.

– Tehát az árpádi honfoglalás előttről is vannak leletek?

– Igen, bár felsőbb rétegben előjött egy XIV. századra tehető úgynevezett bécsi cserép is. Az ilyen kerámiaedény nem volt olcsó mulatság akkoriban sem, ezért tulajdonosa feltehetőleg nem a köznépből való volt. Megtaláltuk a Sashegyi által 1941-ben kibontott női sír ottmaradt darabkáját, egy lábujjpercet. A teljes lelet alapján dr. Nemeskéri antropológus annak idején turanid típust határozott meg.

– Milyen összefüggéseket lehet ezekből kihámozni?

– A belemagyarázás szándékától távol maradva, felmerül egy érdekes lehetőség. Jordanes gót krónikaíró Getica című munkájának egyik fejezetében arról olvashatunk, hogy amikor Atilla halála után a hunok Csaba (máshol Irnik) vezetésével visszavonultak Szkítiába, utoljára az „árokvédők” (fossaticii) és a „szenthegyiek” (sacromonticii) hagyták el Pannóniát. Nos, a hatalmas sziklaszurdok fölött magasodik a Pilis egyik legszebb hegye, mai nevén Csikóvár. Ennek tetején talált Sashegyi tűztől feketedett áldozati edénymaradványokat.

– Lehetséges tehát, hogy a gigantikus visszatöltést éppen az „árokvédők” végezték el?

– Nem tudjuk most még, de nem kizárt ez a megoldás sem. Ez a jövő titka…

– Különös barlangokat láthat ott az oda kiránduló. Ezekről hogyan vélekedett Sashegyi Sándor?

– Tanulmányaiból kiderül, hogy értelemszerűen foglalkozott a pilisi bányászat és fémművesség kérdéseivel. Kőzetanalízist is végeztetett.

– Ez miért fontos?

– Mert az itteni kőzet nem alkalmas építkezésre. Mégis találtunk itt szögletesre faragott komoly méretű tömböket, de az egész kifaragott terület nem akkora, hogy megérte volna erről a ma is szinte megközelíthetetlen helyről azokat messzebbre szállítani. Egyedül a római villák padlófűtésénél volt lehetséges az alkalmazásuk, mint a padlót tartó oszlopocskák, amelyeket körbefolyt a meleg víz. Az a kérdés, hogy akkor miért faragtak ki ekkora kőtömböket, ma még megválaszolhatatlan. A másik szempont a fémművességhez szükséges érckitermelés kérdése. Ezzel kapcsolatban legelsőként mi is végeztünk analízist, és beigazolódott Sashegyi meglátása, hogy a ma is látható barlangoknak semmi közük ez utóbbihoz.

– Ezekből ő milyen következtetéseket vont le?

– Nem hiszem, hogy meglepő, de a szakralitás kérdéskörébe vonta be ezeket. Egy régészprofesszor barátomat vettük rá arra, hogy megmássza a hegyet és leereszkedjen a területre. Az ő tömör véleménye egy mondatban foglalható össze: „Itt akkora összevisszaság van, hogy az hagyományos értelemben nem, csak szakrális alapon értelmezhető.”

– Sashegyi írt cikket az akkori fehér barát című kiadványba is. Fehér barátoknak a pálosokat nevezték. Az ő szerepük is felmerült?

– Sashegyi egyik jelentős feltételezése, hogy a pálosok a Holdvilágárok-beli barlangokban töltötték a legenda szerinti három esztendőt, mielőtt onnan kijőve Özséb, volt esztergomi kanonok megalapította a máig egyetlen magyar szerzetesrendet. Felmerül a pálos lelkiség és a magyar ősvallás kapcsolódásának lehetősége. Ezt persze ma már meglehetősen nehéz visszagombolyítani, de talán idővel erre is fény derül, mint remélhetően sok másra is, amit eddig elrejtett előlünk Isten akarata.


Feltárások és eredmények a Holtvilágárokban:

LEGENDÁK ÉS VALÓSÁG A PILISBEN

Holdvilágárok Alapítvány: http://holdvilagarok.hu/index2.php

2009. Pajzsvivő

terkepholtvilag_001.jpg

Holtvilágárok térkép. 1962.IV.30


A pomázi ásatásokról

Irta: Sashegyi Sándor

Abban a cikkemben, melyet a  fehér barát (1941 szept.) volt szíves leközölni, előre vázoltam a látható történeti alapokat. Nyolchetes ásatásom a Holdvilág-árokban mindent igazolt. Az eddigi ásatások azt igazolták, hogy a honfoglalás korától fennállott nagy magyar pogány kultuszhellyel s egyben temetkezési hellyel állunk szemben. A kétkedő és támadó régészek és történészek ma köpönyeget fordítva mentegetik magukat és hitelt adnak első kijelentésemnek. Az ország hivatott és nem-hivatott történészei a területet járják és csodálkozásuknak adnak kifejezést. Az emberi sírnak helyét 12 m mélységből hatalmas sziklapakolás alatt találtam meg. Sajnos, kifosztott állapotban, melyet a XIII. században hajtottak végre. Ezt igazolja a bolygatott részben fellelt kerámia-anyag. A sír a X. századi temetkezés. A porhüvelyek vizsgálata után elhangzott hivatalos jelentés szerint a csontváz a honfoglaló magyarság uralkodó rétegéhez tartozó (kisázsiai race-típus) 60 éves férfi csontváza. A csontváz felett egy szarvas, vagy ehhez hasonló állatnak a teljes csontváza volt elhelyezve, mint áldozati állat. A sír kőpakolása felett három helyen áldozati állatoknak testrészei voltak kövek közé pakolva. Nem kétséges ma már, hogy e helyütt temetkezési hely is volt. Tragikus azonban, hogy e nagy tisztességgel eltemetett halottak maradványait felforgatták, sőt kifosztották ismeretlen rablók s minden leletet elvittek, ami a személyi meghatározást így megnehezíti. Az eddig talált leletanyag, kevés vas, semmit sem mond. így természetes, nem is keltett visszhangot a nagy feltárás, melyet eleinte senki sem tartott valószínűnek. A további vizsgálatok eredménye, hogy már nem kétséges, hogy főúri, esetleg vezéri sírról van szó, a személy meghatározására nézve azonban még nem alakult ki egyöntetű vélemény a szakemberek között. Az ásatást így folytatnunk kell! Reméljük, a közeljövőben Isten segítségével olyan tárgyi bizonyítékokhoz is juthatunk, melyek a kényes, de rendkívül érdekes kérdést is meg fogják világítani. Előttem nem kétséges, hogy Árpád fejedelem porhüvelyét emeltük ki a sziklasírból. Meg vagyok győződve arról, hogy Anonymus adata nem csal. Az ásatások legnagyobbrészt adatait igazolták. Végtelenül örülök annak is, hogy a Pálosrend bölcsője a hármas halom alatt nem csupán egy erdei zugot foglalt le, hanem hazánk nagy történetének első periódusával, az Árpádokkal van
összefüggésben. Az esztergomi kanonoknak, Özsébnek, a tatárjárás előtt már eltökélt szándéka volt, hogy a Pilisbe vonul. A tatárdúlás után azonban végre kellett hajtani előbbi elhatározását két oknál fogva : a) az elhagyott pogány kultuszhelyek megszállása volt az első feladat. A tüzek látomását a pogány tűzkultuszszal is kapcsolatba lehetne hozni. . .x b) A második ok pedig a világi papság gyengesége a pogány kunokkal és magyarokkal szemben . . .
1 Kodolányi János «Esti beszélgetésében» (Magyar
Élet, 1942, márc.), kissé elhamarkodottnak
tartja ezt az állítást, a mi véleményünk is ez.

blaskovits.jpg
A szomorú emlékű királynéi vadászkastélyt kapták meg a remeték a nagy kultuszhely szomszédságában, hol Gertrudot és több főpapot legyilkoltak. Ezt a vadászkastélyt alakították át a kevés számú remeték kolostorukká és templomot építettek hozzá. A XIII. század második felében azonban igen rejtélyesnek látszó tragédiák játszódnak le újra
a Pilisen. A pálos kolostort Kun László hadai felégetik. Kun László seregeiben a pogány kunokat találjuk. Magá László is ez időben a Pilisben tartózkodott. Egyházi átok érte a királyt, a pogányság újra lábra kapott, vezető elemei a kunok voltak. Szabó írja Kun László c. munkájában, hogy e kor történetéről a római vatikáni Levéltárban
őrzött sok írott emlék tudna csak tiszta képet nyújtani. E kor okleveles adattára kiadatlan még. Ugyan ki lesz, aki ezeket a rendkívüli értékes történeti adatokat fel fogja tárni? Ebben az okleveles anyagban látom megfejtését a lelt sírnak kifosztására is. Több oldalról hangzott el
az a kijelentés, hogy a szóban forgó sírt a remeték dúlták volna fel. Ez nem lehet komoly és tudományosan bizonyítható vád ! Ha ismerjük Kun László korát s annak igen zajos történetét, máris tiszta kép áll előttünk. A hatalmaskodó főurak, kikkel még a király sem tudott elbánni, sok eddig ismeretlen dolgokat követtek el, hogy magát a királyt is arra késztették, hogy a pogány magyarsághoz és a pogány kunokhoz forduljon s így azoknak erejével bírja engedelmességre a hatalomra éhes főurakat. A Pálosrend első századának első felére esnek e szomorú események, melyekről, sajnos, vajmi keveset, szinte semmit sem tudunk. A sírnak kifosztása talán örök rejtély marad ! Az ásatások a tavasszal nagy lendülettel megindultak újra és Fehéregyháza (Alba Maria Eccíesia) kerül a holdvilágároki ásatással együtt sorra.
Hiszem, nagy meglepetésekben lesz még részünk.

s..jpg


A Hármas remetebarlang kapcsolata Árpád fejedelem sírjával

Irta: Sashegyi Sándor1

I.
Mint ismeretes, az egyetlen magyar szerzetességnek, a Pálos-rendnek története a Hármas remetebarlang táján, a jelenlegi Pomáz határában lévő csodás természeti szépségű Holdvilág-ároki sziklafülkékből indult el. E helyütt a XlII-ik század derekán, közvetlen a tatárdúlás után,' a világi életnek búcsút mondó magyar emberek remeteéletre vonultak el. Még alig feledte el a magyar a tátárdúlás rémes szenvedéseit, mikor Özséb, volt esztergomi kanonok, lemondott egyházi rangjáról és minden vagyonáról és a pilisi remeték közé vonult s a Hármas remetebarlangnál telepedett le, hol a pilisi remetéket maga köré gyűjtötte. A XIII. században megalakult Pálos-rend nagy és mozgalmas történetére a XVI-ik századi, török hódoltság korában lezajlott mozgalmak pontot tettek. A rend történeti emlékei és helyei, kiváltképen a Pilisben, teljesen elpusztultak, úgy, hogy azok felkutatása sem történhetett meg hivatalos úton. Az elmúlt századtól kezdve történészeinket és' kutatóinkat kezdték foglalkoztatni a Pilisben lévő pálosok ősi emlékei, de az ezirányú kutatások és irodalmak helytelen mederbe terelték a pálos romok és a Hármas remetebarlang helyének megállapítását. Még ma is ismeretlen az az indító ok, hogy Özséb kanonok miért vonult vissza Esztergomból a Pilisben lévő Hármas remetebarlanghoz. Még rejtélyesebbnek látszik az, hogy miért éppen a Hármas remetebarlangot
választotta ki annak helyéül, hová a remetéket egy táborban gyűjtötte össze. Esztergomhoz közelebb lett volna hasonló alkalmas barlang is a remeték részére. Ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztak eddig kutatóink,
sajnos, eredménytelenül.

1 Mint ismeretes, a kiváló régész nemrég fedezte föl Árpád fejedelem sírját ama hármas barlangban, melyben Boldog Özséb és első társai remetéskedhettek(1.: «A Fehér Barát» 1939 jún. és szept., valamint 1940 márc. számait). Évekkel ezelőtt közölte már velünk Sashegyi Sándor e nagyszerű sejtelmét, mely íme csodás valóság lett. íme a magyar Pálos-rend gyökerei igazán ősi humuszba nyúlnak: B..Özséb Árpád fejedelem sírjánál imádkozik és dolgozik egy új, szent és örök Magyarországért!


II.
A Pomáz-környéki régészeti kutatásaim során igen sok olyan dologra akadtam, melyek a közeljövőben, hiszem, hogy lázba fogják hozni egész Magyarországot. Ezekkel a kutatásokkal kapcsolatosan világosodott
meg a Holdvilág-ároki rejtély is, a remeték tartózkodásának helye, a Hármas remetebarlang rendkívül érdekes kérdése is. Pomáz s annak környékén a honfoglaláskor utáni időkben a Megyer-törzs települt
meg s ott székelt a törzs feje is, Árpád fejedelem főembereivel. Ezen állítás az első pillanatban komolytalannak látszik, de a kétévtizedes történeti és régészeti kutatások ezt eredményezték s ma már több tudományossággal rendelkező szaktekintély nyilatkozata is ezt látszik igazolni a Pomáz s környéki romterület meghatározása körül. Lásd a Nagy-Budapest több számában elhangzott nyilatkozatokat.
A leglényegesebb e nagy kultúr-területen és romterületen a Holdvilág-ároki rendkívül nagyjelentőségű sziklasír, mely a Hármas remetebarlang közvetlen közelében van. Ezen sziklasírt még 1927-ben fedeztem fel s annak nagy jelentőségére csak az elmúlt hetekben dr. Mészáros Gyula tanár úr hívta fel az ország tudományos köreinek figyelmét. A szóban lévő sziklasír a népvándorlás korára tehető, még pedig hún vagy magyar eredetű. Az ott felfedezett rovásírás erre utal s azt igazolja, hogy ezen a helyen egy fejedelmi sír van. Ha tisztázni akarjuk, hogy a magyarsággal kapcsolatba hozható-e a sziklasír, vagy csupán egyszerűbb, földbe-temetkezésről kell
beszélnünk, ismernünk kell a honfoglaló magyarság vallási kultuszát s csak akkor dönthetünk ebben az igen kényes kérdésben. Ha az ősmagyarság vallási kultuszát ismerjük, látni fogjuk, hogy a honszerzők még az ős hazából, vagyis a Kaspi-tenger mellékéről a szaszanida dinasztia, vagyis a perzsa valláskultusznak, Zoroaster tanainak voltak követői s nem voltak bálvány-imádók, hanem egyistenhívők voltak s a tűznek, víznek és a napnak voltak imádói. Vallási kultuszhelyeiket pedig kiváltképen erdőkben, folyók, patakok, források és vízesések közelében létesítették ótt, hol a természet csodás alakulása egy felsőbbrendű személynek létezését igazolta. Tudjuk azt is, hogy Árpád fejedelmet eltemették nagy tisztességgel egy pataknak forrása felett, mely patak kőmederben folyott alá Attila király városában, hol a magyarok megtérése után templom épült, melyet Fehér Máriaként tiszteltek, vagyis Alba-Maria-ként neveztek. Lásd Anonymus-nál. A Pomáz mellett felfedezett sziklasír rovásjelei azt igazolják, hogy ehelyütt fejedelmi sírral van dolgunk. Ez a sziklasír egy patak forrása felett van ! Ez a patak kőmederben folyik alá . . . Arra a helyre, vagyis azon helyiségen át, melyben s környékén már a kétévtizedes feltárási munkák azt igazolták, hogy Sycambria, vagyis Attila városával van dolgunk. Rövid történeti összefoglalás szerint a kép így alakul: . . . Árpád fejedelem a Duna, Tisza közének elfoglalása után Pannónia meghódításához fogott és Megyernél átkelt a Duna vizén. Az átkelés után ott Attila városát birtokába vette, hol főbb embereit birtokokkal és várakkal ajándékozta meg. A tatai ütközet után Árpád fejedelem az Úrnak 907-es esztendejében nagy tisztességgel eltemettetett egy patak forrása felett, mely patak kőmederben folyik alá Attila király városában, hol a magyarok megtérése után egyház épült, vagyis az Alba Maria-eklézsia. A szűkszavú krónikás-történeti adatok ma már pontosan rámutatnak a jelen Pomáz- környéki nagy romterületre és lelőhelyekre, de egyben a honszerző Árpád fejedelem sírjára is. Ha a honfoglalást követő századoknak történetét vizsgáljuk, látni fogjuk, hogy még a tizenharmadik században is fel-fellángolt a Pilisben,az ősi vallás iránt s. annak visszaállítása érdekében egy-egy lázadás a rohamosan terjeszkedő kereszténységgel szemben. Ennek tulajdonítható, hogy 1184-ben telepítik le a környéken a Cisztercitarendet, hogy a Pilis erdeiben meghúzódott ősvallás kultuszát a rendi szerzetesek térítő munkásságukkal elfojtsák. Ez a, kísérlet úgylátszik nem vált be. Hogy a térítési munka miért nem hozta meg eredményét, ne annak tulajdonítsuk, hogy az ősi vallást követő magyarok törhetetlensége volt az oka, hanem legfőképen annak, hogy az idegenből jött rendi szerzetesek, idegen nyelven a magyarságra hatást nem tudtak gyakorolni. Hiába volt a pilisi apátság minden buzgó erőlködése a magyarság megtérítése érdekében. A kereszténységet valló magyarság sem nézte jószemmel a pilisi ősvallás nagy kultuszhelyét, hol az ősvallást követők nagy tábora verődött össze s akiket bizonyos politikai célokul legtöbbnyire, mint demagógokat használtak fel a hatalomra törekvők. Egy nagy seb volt tehát a keresztény Magyarország testén, melyet hiába próbáltak véres lázadásokkal, harcokkal kiirtani, bizonyos elemek pártfogása mellett újra és újra burjánzott az.
A honszerző Árpád fejedelem sírjának helye, az ősmagyarság vallási nagy kultuszhelye bevehetetlen várrá vált a kereszténység számára addig, míg a tatárjárás rémes pusztítása mind a két vallást követők lelki erejét meg nem törte. Ekkor jött el az az idő, amikor az ősvallást követők bevehetetlen fellegvárát a pilisi remeték foglalták el s ott a hitükben megrendült magyarságot igyekeztek visszavezetni Istenhez a keresztény tanítások által. Semmisem változott, a hitben sem volt lényeges változás, hiszen az ősmagyar vallásban is az egy Istenség szerepelt, a lényeg, a győzelem azonban abban nyilvánult meg, hogy idegen papság helyett a keresztény magyar remeték lettek a szó-szólók, azok a férfiak, kik a tatárdúlás rémes szenvedéseit átélve, megrendülten vonultak vissza a világi élettől a Pilis rengetegeibe. Özséb esztergomi kanonok értesült a megtörtént dolgokról. A szívén viselte a keresztény magyarság ügyét. Ez indította már a tatárjárás előtt is arra, hogy a Pilisbe vonul. Az idő elérkezettnek látszott, ezt tudta meg az Esztergomba el-eljáró remetéktől. Hogy
a végtelen nyomorban és szenvedésben küzdő magyarság közé mehessen, csak egy lehetősége volt s ez lemondani rángjáról vagyonáról, s mint remete élni s hirdetni Isten igéjét a Hármas remetebarlangnál, az ősi vallásnak nagy kultusz-helyén, hová a magyarság zarándokolva járt hallgatva egy Atya intelmeit s tanításait. Ezek a magyar keresztény atyák rövid idő alatt csodákat művelhettek.Bizonyság erre az, hogy az egész ország területén a Mecsekben, a Mátrában, de mindenhol, ahol az ősi vallásnak kultusz-helyei voltak, a magyar remete-rend kezdte meg áldásos működését.1
IV.
Ott állunk a hatalmas sziklasír előtt, alattunk a kőmederben folyó erdei pataknak locsogása veri fel a csendet a mély sziklaágyból, kőszáli sasok repkednek el felettünk s az ég azúrkékje az erdei lombok között ittott láthatóvá válik. Valami furcsa érzés járja át lelkünket s úgy érezzük, hogy hazánk legszentebb helyén járunk, hol a magyar egyszer a legnagyobb veszedelmek idején egymásra talált, a honszerző Árpád fejedelem sírja felett Istent dicsőítve.


1 Mennyire beigazolódik Tormay Cécile grandiózus
látomásának, az Ősi küldöttnek szinte minden sora ! (A szerk.),

A' magyar nemzetiségről

 szerző: Ferencz Kállay

Az ekkép Zoroaster által reformált tűz vallás, vagy naptisztelete volt az a' kötél, melly sok rokon nemzeteket egybe kötött, melly azután is, hogy a' keresztyén vallás megindult, napkeleten a' persa és párthus dynastiák által pártoltatott; meilyet a' hatalmas islamismus sem tudott máig is egészen ki irtani. Priscus Rhaetor egy nevezetes helyet hagyott fenn, mimódon felvigyáztak a' persa uralkodók még az idegen hatalom alatt lévőkre is , ha o' vallást követték: .

A fény és tűz temploma!

Mithras, Mitra néven az ind hitregékben a felkelő nap istene, később Mithra névalakban a perzsa vallásban egyre jobban előtérbe kerül, s a világosság istene, a perzsa vallás megváltója lett, aki a jóság és az igazság küzdelmében a diadalmas vezér szerepét játssza.

Egyes mítoszok szerint december 25-én született egy szűztől (más mítoszok szerint sziklából). Nagy mesternek tartották, ő volt a bölcsesség, az igazság és a hit. Funkciója miatt megváltónak is hívták.

Perzsiából Babilonba, onnan Kis-Ázsiába, majd az 1. században Rómába került, s a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenévé lett egészen az 5. századig. Commodus császár uralkodásának idején kultuszát már államilag támogatták. A 3. században szerepe egyre jelentősebbé vált, a Sol Invictus-szal (magyarul „A legyőzhetetlen Nap”) összeolvadva az egyik legfontosabb állami kultusszá vált Aurelianus császár idejére. 307-ben, a keresztényüldöző Diocletianus idején a birodalom fő védelmező istenévé nyilvánították. Hivatalos kultusza még a kereszténynek tartott I. Constantinus császár alatt is megőrizte befolyását.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/5/51/Mithr%C3%A1sz-templomok.jpg


Misztériumvallásként a hívek csak beavatások során kerülhettek a teljes tudás birtokába. A kultusz hét beavatási fokozatot ismert: Holló, Jegyes, Katona, Oroszlán, Perzsa, Napfutó és Atya. A teljes tudás birtokába csak a hetedik szakaszba lépő Atya (pater) juthatott.

A Mithrász-vallás tartalmáról, az általa közvetített tudásról és a beavatási szertartásokról gyakorlatilag semmi biztosat nem tudunk. Jobbára barlangokban és erre a célra kialakított alaprajzú, földbe mélyített szentélyekben gyűltek össze.

Régebbi elméletek szerint bikát áldoztak Mithrásznak, majd a tetemet közösen elfogyasztották.

A Mithrász szentélyek (mithreumok) természetes barlangok, vagy hosszúkás alakú, félig földbe vájt üregek voltak, a templom egyik végén a központi Mithrász-domborművel. Ezeken Mithrász sziklából született frigiai sapkás ifjú, aki egy hatalmas bikát öl meg.

A szentélyekben gyakran megtalálhatók további egységes kompozíciójú reliefek, például Mithrász sziklából születik meg, amelyek a vallás egyes további részleteiről nyújtanak homályos információt. Ezekben a kompozícókban és elsősorban a központi bikaölő jelenetben minden valószínűség szerint számos asztrológiai elem jelenik meg (Bika, Holló, Skorpió, Kutya, Ikrek stb.).


Mithrasz elterjedése


chronicon_pictum_p128_iv._laszlo_kun_viseletben.jpg





2010. Pajzsvivő






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 151
Tegnapi: 691
Heti: 1 420
Havi: 7 979
Össz.: 1 138 834

Látogatottság növelés
Oldal: Holtak völgye Holtvilágárok a beavató barlang
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2017 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: sicambria - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »