Kurszán-Korcan vára.

Ezen az oldalon megpróbáljuk a műholdas térinformatika, a rendelkezésre álló okiratok-határjárások-térképek és régészeti leletek alapján lokalizálni Kündü fiának az eredeti Korcan várát!

Nézzük mit ír Györffy György!

TANULMÁNYOK • Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története

Részletek:

Nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk Anonymus Gestájának, amely történeti szempontból figyelmet érdemlő nemzetségi hagyományokat tartott fenn.
Anonymus a hét magyar honfoglaló vezér között negyedik helyen szerepelteti Kündüt, ill. fiát, Kurszánt. Szerinte: ,,.. .Árpád . . . Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott, Attila király városától a százhalomig és Gyógyig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Kurszán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette s ez a név a mai napig sem ment feledésbe.89
Anonymus idézett megjegyzésének történeti hitelét más, kétségtelen hitelű forrásokkal való egyezés bizonyítja.
Kündü és fia, Kurszán nevéről s e neveknek az egykorú külföldi forrásokban való előfordulásáról már beszéltünk. Kurszán nevét azonban nemcsak a külföldi kútfők őrizték meg, hanem a magyar oklevélirodalom is.
Az Árpád-korban Pest és Pilis megye területén virágzott a Kartal, más néven Kurszán nemzetség. Az 1263-ban szereplő Korban nemzetségbeli Uza fia Péter 1247-ben és 1276-ban a Kartal-nemzetség tagjaként szerepel.90
A nemzetség ismert Árpád-kori öröklött birtokai a következők: Szent Jakab részei (Óbuda és Felhévíz között), Rév-Jenő része (a Margit-híd pesti hídfője körül), Tápió-Szecső,Tápió-Ság,Tete, Geded és Kartal Pest megyében, Bodony Nógrád megye déü szélén, Keveaszó, ma Kajászó, Fejér (régen Pest) megyében. Részbirtokuk volt egyebek között Pomázon is.91
Az említett Uza fia Ferenc fia Bertalan 1300-ban egy oklevélben Chyko néven is szerepel.92 A XIV. század közepén Cyko tárnokmester Pomázon birtokol.93 Bizonyára ők a névadói a közép-kori pomázi Czíkó vagy Csikó családnak, amelynek emlékét a Pomáz felett emelkedő Nagycsikóvár hegy neve máig őrzi.94
A Kartal-Kurszán nemzetség hagyományai alapján írja Anonymus, hogy a nemzetség a honfoglalás óta bír földet e vidéken. A gestaíró azonban csak a Százhalomtól Gyógyig terjedő birtokrészt említi földrajzilag közelebbről meghatározva, amely területet Kajászó vidékén a XIII. században is bírta a nemzetség.
Az Anonymus által említett Kurszán vára még a XIV. században is ismeretes volt Óbuda területén. E vár 1332-ben említtetik „...loci antiqui castri Kurchan vocati.. .";95 1373-ban pedig „.. .inter antiqui castri Kurchan vocati..." néven.96 Közvetlen környékén pedig egy szöllő 1485-ben ilyen néven szerepel : "... vineam suam Korean vocatam in promontorio civitatis veteris Budensis adiacentem."96a
A két első említés határjárásban fordul elő, mégpedig ugyanazon 26 hold területű szántóföld határainak feljegyzésében, amely 41 év leforgása alatt kétszer cserélt gazdát.
Az 1332-i határleírás a következőképpen hangzik: „... quandam terre sue arabilis particulam in territorio Veteris Bude prope Dyoskut circa magnam viam existentem cum eadem via a parte meridionali directe ex parte loci antiqui castri Kurchan vocati incipiendo a parte inferiori videlicet a parte vinearum cireuendo usque aciem lapidei orti circumdatam, cui quidam terre particule a parte orientali in medietate terre Emirici filii Jacobi et Galus ac Johannis filii Chepani coniuguntur, a parte vero occidentali et septentrional! ultra dictam magnam viam a parte vinearum terra Cheneus vicinari dinoscitur."
E
határjárásból annyi derül ki, hogy a szóbanforgó 26 hold föld Óbuda területén, Kurszán várától északra feküdt. A nagy út, amely mögött nyugat (és észak?) felől szőlők terülnek el, lehet a régi buda—esztergomi nagy út, a mai Bécsi út vonala táján, amelyen túl nyugat felé a hegylejtő emelkedni kezd; de lehetne a Budáról Óbudára vezető régi út is.
1373-ban így állapítják meg a birtok határait: „...in territorio Veteris Bude existentem... inter antiqui castri Kurchan vocati locum et curiam reginalem ac ortum lapideum adiacentem usque magnam viam et claustrum Beate Virginis sanctimonialium de Veteri Buda se extendentem."
E meghatározás szerint a szóbanforgó 26 hold a régi Kurszánvára és a királynéi udvar között fekszik s a nagy útig és az óbudai apácák, a klarisszák 1334-ben alapított kolostoráig terjed.
A határjárásban szereplő fix pontok fekvését nem ismerjük minden kétséget kizáróan. A királynéi udvar valószínűleg az óbudai református templom helyén terült el.97 Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy Kurszán vára, amely a keresett 26 hold föld déli csücskénél feküdt, az összes többi óbudai határpontokhoz (királynéi udvar, klarissza-kolostor stb.) viszonyítva délre feküdt. Legvalószínűbb tehát az a feltevés, amely Kurszán várát a régi Óbuda belterületéről délre feltárt római katonai amfiteátrum romjaiban kereste.98 E nagykiterjedésű köralakú római építmény alkalmasnak kínálkozott arra, hogy egy nomád fejedelem sátrát felüsse benne.
Megjegyzendő, hogy az amfiteátrum feltárásakor magyar régészeti anyag nem került elő, csupán longobárd kincslelet,98/a ami mindenesetre az építmény népvándorlás kori használatát bizonyítja. A leletanyag hiányának egyik oka az lehet, hogy mind az Árpád-kori, mind a barokk-kori Óbuda építésénél az amfiteátrum kőanyagát kitermelték. Ennek ellenére a köralakú építmény várszerű jellege olyan nyilvánvaló volt, hogy XVIII. századi térképek mint erősség romjait tüntetik fel. (1. kép.)
Ami Kurszán ittlakását illeti, fennáll az a lehetőség is, hogy később fűzték hagyomány alapján e várszerű építményt Kurszán nevéhez, s így régészeti emléket nincs okunk keresni.
Bárhogyan is foglalunk azonban állást Kurszán szálláshelyének fekvését illetően, annyi kétségtelen, hogy Óbuda területén feküdt, s ez Budapest története szempontjából döntő jelentőségű mozzanat. Azt mutatja ugyanis, hogy a honfoglaló magyarság főfejedelme, „Kündü fia Kurszán" már a honfoglaláskor az ország természetes központját, Budát (a későbbi Óbudát) választotta székhelyül. Nem lehetetlen, hogy Kurszán halála után az Árpádok szándékosan választottak új székhelyet Fehérvár, ill. Esztergom helyén; aligha lehet ugyanis véletlen, hogy Buda, az eredeti központ, váras és reves hely, a királyság megalapításakor nem lett sem királyi, sem megyei, sem püspökségi székhely. Buda központi fekvése azonban elkerülhetetlenül magával hozta, hogy az ország székhelye több mint három évszázados ingadozás után ismét Buda lett.

Elemzés:

Most egy fontos rész következik, nézzük tovább:

Mi adta meg Óbuda különös jelentőségét a honfoglaláskor és történetünk korai századaiban? Kétségtelenül a Dunán való átkelés kedvező lehetőségei. Óbuda keletkezését és korai jelentőségét nem érthetjük meg, ha nem vesszük figyelembe, hogy a honfoglaló magyarság, sőt állattenyésztő népességünk még századokig nem csónakon kelt át a nagy folyókon, hanem bőrtömlőn, lovait és marháit úsztatva maga után. így keltek át Anonymus szerint a honfoglaló magyarok az Etil-folyón, a Volgán és így kelhettek át az Anonymus által említett megyeri réven is.
Hogy milyen módon zajlott le egy ilyen átkelés, azt Ibn Fadhlan 922-Í útjának leírásából ismerjük meg legszemléltetőbben. Ibn Fadhlan az Uraitól délre folyó Bagindi folyón való átkelés leírásában elmondja, hogy a folyónál a karaván emberei előszedték tevebőrből készült bőrcsónakjaikat, kifeszítették, leszedték a tevéről a málhát és megtöltötték a kerek bőrcsónakok belsejét ruhákkal és áruval. Midőn a bőrcsónak tele volt, 4—6 ember ült rá, nyírfaágat vettek a kezükbe s evezőként használták, amíg a csónak forogva és a folyótól sodorva átért a túlsó partra. A lovakat és tevéket hívták maguk után s ezek úsztak utánuk. Mielőtt a karaván bármit átszállítana, szükséges, hogy egy csapat fegyveres harcos elsőnek átkeljen az átkelés biztosítására.
Az Ural (Dzayih) folyón való átkelés leírása kapcsán elmondja,hogy ez a legnagyobb, legszélesebb és legerősebb sodrú folyó, amit látott. Látta, amint az egyik bőrcsónak felborult s akik benne voltak, megfulladtak. Általában itt a karaván számos tagja, sok teve és ló veszett el, s csak nagy üggyel-bajjal tudtak átjutni."
Ez a leírás nemcsak az átkelést szemlélteti, hanem megmutatja a különbséget a csendes- és gyorsvizű folyók között is.
Ha most fontolóra vesszük a tömlőn való átkelés és az állatokkal való átgázolás és úsztatás lehetőségeit a Duna középső szakaszán, meg kell állapítanunk, hogy erre alkalmasnak a Visegrád és Rácalmás közötti szakaszon egyedül a Káposztásmegyer és Római fürdő közti Duna-szakasz, a régi megyeri rév környéke kínálkozik.
A Duna ezen a szakaszon a legszélesebb, zátonyokkal tarkított, sodra a leglassúbb, úgyhogy Óbudáig még a víz által elsodort tömlők is partot érnek.100 A Margitszigetnél viszont a Duna medre összeszorul, sodra megnő, ami alkalmatlanná teszi tömlőn való átkelésre, gázolásra. Ráadásul a partja a Gellérthegynél sziklába, Lágymányoson mocsárba ütközött, ami a vízből való kijutást nehezítette.
A folyón való nomád átkelés e kedvező természeti feltételei eredményezték, hogy amióta állattenyésztő nomádok költöztek a Kárpát-medencébe, Óbudának és a megyeri rév környékének nagyobb települési jelentősége volt, mint pl. Pestnek; ennek kell tulajdonítanunk azt is, hogy Aquincum itt alakult ki, közel a lovas barbárok átkelő helyéhez, hogy Kurszán itt telepedett meg a róla elnevezett várban, de még azt is, hogy Batu kán itt kelt át a Dunán és Óbudán szállott meg egy időre.101
Óbuda és a megyeri rév szerepének csökkenése kapcsolatba hozható egyrészt a nomád állattartás csökkenésével, ami a gázlók forgalmának hanyatlását vonta maga után, másrészt a kormányozható evezős csónakkal való átkelés kifejlődésével. A csónak gyorsabb és biztonságosabb átkelést biztosított a keskeny és mélyvizű pesti és jenéi réven, mint a szélesmedrű zátonyos megyeri réven. A pesti és jenéi rév kifejlődése nyomán viszont a városfejlődés súlya délebbre, e révek környékére tolódott, ami nemcsak a két Pest és Felbévíz, hanem a XIII. században a vár kialakulására is hatással volt.
Az itt felvázolt szempont — úgy gondolom — megérteti velünk annak szükségszerűségét, hogy miért vált Óbuda már a honfoglaláskor fejedelmi székhellyé.
Hogy Kurszán melyik évben telepedett meg e vidéken, a honfoglalás menetének bizonytalan kronológiája miatt nem tudjuk eldönteni. Az azonban nagyon valószínűnek tartható, hogy az Alföldet már a honfoglalás első évében, 896-ban megszállták. A Dunántúl megszállása egy-két évvel később történhetett, 900-ban azonban már kétségtelenül kezükben volt, mert a Fuldai Évkönyvek, amelyek 901 derekán megszakadnak, a 900-as évnél azt írják, hogy a magyarok a bajorok földjét ravaszul kikémlelvén s az Ennsen áttörvén, Bajorországot kegyetlenül pusztították és azután visszatértek „övéikhez Pannóniába"; tehát már ekkor bírták a Dunántúlt is. Ugyanakkor a bajorok földjük védelmére az Enns mellett Ennsburgot felépítették.102
Kurszán és nemzetsége óbudai megszállásának időpontját tehát legkésőbb 900-ra tehetjük.
Mekkora területen telepedett meg Kurszán nemzetsége?
E tekintetben a nemzetség által még a XIII. században is örökölt, nemzetségi jogon birtokolt földek adnak nagy vonalakban felvilágosítást. A fentebb név szerint ismertetett helységek fekvéséből, valamint Anonymus megjegyzéséből a következőkben jelölhetjük meg települési területüket. Kétségtelenül bírta a nemzetség a középkori Pilis és Pest megye területét. Kiterjedhetett települési területük Nógrád megye déli lejtős oldalára is. A nemzetség kezében tartotta tehát az ország szívét és legfontosabb dunai átkelőt, a megyeri révet.
A nemzetségnek ez a kulcsponti birtoklása, amely fölényt biztosított számára a törzsek felett, nem volt tartós. Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után olyan jelenségeket észlelünk e terület birtoklását illetően, ami kétségtelenné teszi, hogy jelentős változás történt a főhatalom birtoklása tekintetében.
Anonymus műve 52. fejezetében arról tudósít, hogy „az Ur megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették el őt egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, mely fejérnek hívatik."103
Ha a 907. évszám tekintetében — ismerve Anonymus kronológiai adatainak értékét — lehetnek is aggályaink, semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy Árpádot Óbudán temették el, ott, ahol később a dinasztiaalapító iránti kegyeletből Fehéregyházát felépítették.104 Ha pedig Árpádot Óbudán temették el, ez azt jelenti, hogy Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után Árpád elfoglalta a főfejedelem székhelyét, valamint az ország kulcspozícióját jelentő megyeri révet s magához ragadta a főhatalmat. Ez a hatalomátvétel kezdetét jelentette azoknak a harcoknak, amelyeket Árpád utódai vívtak meg a törzsfők leverése érdekében, s amit csak István királynak sikerült befejezni Koppány, Gyula és Ajtony leverésével.

Oldal: ! Kurszán-Korcan vára
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat