Halom-Verem

Pásztor Adrien

A budakalászi avar kori lakosság etnokulturális kapcsolatai

Az Avar Birodalom a kora középkori Európa egyik számottevő politikai hatalmaként, mintegy kétszázötven éven keresztül tartotta uralma alatt Bizánc peremterületén a Kárpát-medencében élt népeket, népcsoportokat. Az ázsiai eredetű avarság vezette birodalom egyik jelentős regionális központja (temetője és teleprészlete) Budakalászról ismert.
Az avar kori temető a Luppa-szigettel szemben, a Duna jobb partján, a késő római korban épült őrtoronyhoz vezető régi római bekötőúttól északra terül el. A leletmentő ásatások során a Kárpát-medence egyik legnagyobb kiterjedésű, szinte egy városnyi lélekszámú sírmezőjének mintegy 1/3 része (1611 sír) került feltárásra ez idáig. További temetkezések előkerülésére összességében mintegy 2,5-3 hektárnyi területen számolhatunk.1 A sírmező tekintélyes hányada (közel 80%-a) a kora avar kor emlékeit őrizte meg. A 6. század végén, 7. század elején megkezdett temetőben az egyes nagycsaládok, ill. nemzetségek (esetleg kisebb faluközösségek) előre kijelölt helyen és meghatározott rendben ásták meg sírjaikat. A temető közel soros elrendezésű. Az egymástól 1-1,5 m-re lévő, sűrű sorokba rendezett, zömmel koporsós temetkezések DNY-ÉK, ill. Ny-K irányban tájoltak. A sírok szinte mindegyikét erőteljesen kirabolták. A megmaradt leletek tanúsága szerint a temető - s feltételezhetjük, hogy ez által az idetemetkező falu (falvak) - társadalmi szerkezete még a törzsi, nemzetségi viszonyokat tükrözi.
A viszonylag nagy számú katonáskodó réteg jelenléte a terület fontos stratégiai szerepével magyarázható. A népesség társadalmát a katonai berendezkedésű hierarchikus rendszer jellemzi. A katonai vezetőréteg képviselői egyben a nemzetségfők, ill. a nagycsaládfők lehettek. A gazdag mellékletű sírok legtöbbjében a kelet-európai sztyeppe nomádjaihoz hasonló fegyveres lovas, ill. gyalogos fegyveres, szabad harcosok nyugodtak. Az emlékanyag a rablottság ellenére is a hajdani lakosság viszonylagos jólétét mutatja. A leletek jellegét erőteljesen meghatározza a keleti eredetű lovasnomád avarság hagyatéka. A feltárt temető mintegy 8%-a lovassír vagy „önálló" lósír. A lovassírokat kamrás szerkezetű deszkázattal bélelték ki. Ebben helyezték el a koporsóba fektetett díszes, préselt lemezes fegyverövű halottat, s annak jobb oldala mellé, vele ellentétes tájolással bocsátották végső útjára felmálházott lovát. E rangos katonák jellemző viseleti tárgyai voltak a sztyeppéi szokás szerint rangot jelző több mellékszíj as, préselt lemezű, aranyozott ezüst, ezüst vagy aranyozott bronz veretű övek. Harci lovaikat préselt lemezdíszes, ill. a belső-ázsiai hagyományokat őrző rojtos veretű (pl. 260. sír) lószerszámzatokkal, csikózablákkal, alma alakú, hurkos, ill. hosszúfülű kengyelekkel szerszámozták fel. Fegyvereik a keleti eredetű messze hordó csontíjak, különböző rendeltetésű és fajtájú nyílhegyek, köpűs lándzsák, kopjak voltak. Az avar hadsereg legelőkelőbbjeinek számítottak a páncélos lovasok. Kalászon közöttük a legrangosabb (talán épp egy nemzetségfő) az 55. sírban nyugodott, a sztyeppéi nomádokra utaló használati és viseleti tárgyaival eltemetve. Az ácsolt fakoporsóba temetett harcos bal oldala mellé helyezték egyélű, ezüst lemezes díszű vaskardját, a jobb oldalára, vele ellentétes irányítottságban fektették felkantározott lovát, hat nyíllal megtöltött tegezével, csontlemezes íjával és köpűs lándzsájával felmálházva. Az erősen feldúlt temetkezésben a halottat vaslamellákból összefűzött páncélzatba öltöztették. A sírt utólag erősen feldúlták.2 Az avar páncélviselet egyrészt a kelet- és belső-ázsiai,3 másrészt a perzsa-szászánida hagyományokat őrzi. A sírt leletköre és párhuzamai a 7. század első harmada felére keltezik. A 281. és 686. sírok páncélos lovasai valamint a 378. sír gyalogos páncélosa rangban az 55. sír katonai előkelőjének alárendeltjei lehettek ugyanúgy, mint például a 300. sír gyalogos harcosa akit germán pajzsával együtt temettek el. A támadó fegyverzetű (íjas, nyilas, dárdás, kopjás vagy lándzsás) rangos katonaság temetkezéseiben préselt lemezű, aranyozott ezüst (pl. 696. sír), ezüst (pl. 260. sír) övdíszek, lószerszámveretek voltak. Ezen övek szerkezetét a bizánci-pontusi, illetve az iráni, több mellékszíjas csoport jellemezte. Már a 6. században is kedvelték a többtagú veretdíszes övgarnitúrákat, amely bizánci-iráni

Oldal: Halom Verem Budakalászon
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat