Buda (németül Ofen) 1244-töl fogva királyi város Pesttel átellenben, s vele Magyarország fővárosa. Jankovich Miklós irja : *) Eleinknek Magyarországba bejövetelük előtt Pannoniában helyheztetett város volt Ó-Buda, és már Hadrianus császár alatt, Legionis Il-ae Adjutricis őrálló helye volt a barbar népek ellen, több XV. századbeli iró Sicambriának nevezé a hajdani Sicambri népről, e helynek azonban romaiak alatti Aquincum nevét igazolják Antonius itinerariuma, Ptolomeus (Notitia Imperii orient et occident) Schönvizner J. (de Ruderibus Laconici Caldariique Romani. Budae 1778. Fol.) E hely gyógyhévvizétöl „Ad aquas," de többnyire Aquincum neveztetett. Régi könyvek s pergamenok szerint Acincum, kőirások szerint Aquincum. Midőn a tótok (Jazigesek) éjszakról e földre rohantak, a már régen fenállott város nevét Aquincum (Aqua quinquae = öt forrás) maguk értelmükre fordítván, Wod —Wodina, vagy is Woda-nak (viz) nevezték, s ezen tótoktól kölcsönözték őseink V betünek B re való cserélése által a Buda nevezetet. Bél Mátyás 2) Buda nevezetnek tót eredetét tanubizonyságokkal erősíti.

Kéza Simon (I. k. 3 c.) irja : Ethele hazajővén, Buda testvérét önnön kezével azért ölte meg, mivel közöttük a rendelt határokat áthágta, és Sicambriát maga nevére neveztette, mely cselekedete után a németek a várost Eteléről Echul vagy Etzelburg-nak (Attila városa) de a magyarok Budának nevezték. Thuróczy hasonló véleményben van, — Oláh Miklós szinte ugy véli. 3)

A hagyomány igy szól : A hunnok vezérei midőn Bléda (Buda) s Attila fivérek, Mundzsuk fiai valának, ezek Pannoniának közös uralkodóiként tekintettek. Bléda szelid, Attila heves természetű volt, ez szerte járt győzelmes hadával, országot vilá

nevű, melynek barlangjában remetéskedett Jelek, Zoltán testvér bátyja. ')

O-Buda latán Aqincum nevét öt meleg forrásától (aqua quinquae) eredezteti, s ezek voltak a most is fenálló. 1. BékásMegyer helységi, mely Péterbegy nevű szőlők alatt csergedez. 2. Ennek irányában egynehány lépésnyire a sikon napkelet felé néző. 3. Duna közepén a pesti és Margitsziget közti, mely csak dunaapadáskor látszik. 4. A móstani császárfürdőbeli. 5. Szent Gellért hegy alatti Kudasfürdöi forrás. Ezek a források maig „romai fürdőknek" neveztetnek.

Hunfalvy János irja : A mai O-Buda eredeti magyar neve Etelvár, azaz vizvár, miből a németek Eczelburgot csináltak. Ez csak a hajdani Aquincum fordított neve, valamint a tótos Voda vagy Vuda is. Ezt a magyarok Budának ejtették ki, s Etelvár helyett utóbb Bndavárt is mondtak. A latin kronikában és oklevelekben a Sicambria név is előfordul, mely azonban a magyar nép között alig volt közkeletű. (Lásd bővebben Magyarország és Erdély képekben I. k. 1. fűz. 8 lap).

Egy régi vers szerint :

Buda vala,

Ki ez országot megvette vala,
Hogy az Árpád megholt vala,
Árpád után ő kapitány vala.

Lakhelye lön a Duna mentiben,
Pest ellenében, fenn egy hegyben;
Arról nevezték ott a várost,
Duna mentében, kincses Budának. l)

Nép szája szerint Attila távollétében Buda itt a kőkapuk belsejére Attila nevét aranynyal, külsejére a maga nevét „Buda" ezüsttel vésette, Attila külhar czaiból megjővén, hogy a külkapukon Buda nevét olvasta, öt mérgében leszurta, tettét akkor bánta meg, midőn belől saját nevét aranynyal vésve lelte fel. — (Zveibár).

A Flórián-téri fürdőrészletről számolt be Robert Townson angol utazó is 1793-ban: „Bécsben azt mondták nekem, hogy itt (Óbudán) külön épületben vannak elhelyezve a pannóniai római régiségek. Ez csak ámítás, a régiségek szégyenteljesen szétszórva hevernek. A tiszttartó házának tűzfala a legszebb gyűjtemény, mivel a falba néhány igen szép feliratos kő van befalazva. Közelében néhány évvel ezelőtt meglehetős jókarban lévő izzasztót födöz-tek fel, ez körülbelül tizenkét rőf (yard) hosszú és tíz rőf széles. Ó-Budán ezen kívül még egy római vízvezeték is látható."
Németh Sándor „gubernális" a Tudományos Gyűjtemény 1823-1832 közötti időszakának egyes számaiban már a római város topográfiáját is tisztázni kívánta. Másokkal ellentétben, akik úgy gondolták, hogy az egészen Szentendréig húzódott, ő úgy vélte, hogy „Aquincum városát más bizonyosságok hijanossága mellett egyedül tsak addig lehet kiterjeszteni, a' meddig a fenn álló és látható romok minden megszakadás nélkül kiterjednek." Ezért szorgalmasan megvizsgálta az egész óbudai határt, ahol a régi romok „majdnem minden lépten nyomon kivétel nélkül, még a posványos helyeken is találtatnak". Végül is arra a következtetésre jutott, hogy Aquincum, ha nem is a Vízivárostól, de Újlaktól, a mai Szépvölgyi úttól kezdve Békásmegyer felé egészen a lőpormalomig (Római-fürdő, Erdei strand) kiterjedt, széltében pedig a Duna partjától az akkori Posta útig (mai Bécsi út) vagy az óbudai szőlőkig terjeszkedett, „mert ezen a környéken nem lehet egyebet látni, mint
régi épületek hajdani romjait 's föld alatt falakat, mellyek szántáskor vagy kapáláskor mái nap is imitt amott találtatnak 's világos jelei a' hajdani temérdek és erős épületeknek." Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor 1820-ban Ferenc főherceg megszemlélte a pesti mezőn tartott hadgyakorlatot, és kirándulást tett az óbudai határban található római régiségek megtekintésére, a régi romok sokaságát látva kijelentette: „nem kell másutt Her-kulanumot keresni, midőn azt a Magyar földön is megtalálhatjuk, a melly igen nagyon is méltó, hogy továbbá is vizsgáltas-sék és kutattassék."
A század első felében egyre-másra jelentek meg a híradások az említetteken kívül más római maradványokról is, közülük néhány a pesti Duna-parthoz fűződött. (Rómer 1862; Garády 1929.)
A Rákos patak torkolatánál levő Transa-quincum nevű ellenerődöt (a római híd pesti oldalán), amelynek felmérését a múlt század végén Zsigmondy Gusztáv még el tudta készíteni, először 1820-ban említették a Tudományos Gyűjtemény lapjain (Rövid Értekezés egy Hídvárrul...): „Öt esztendeje hogy egy Józsefvárosbeli Pesti Polgár, kinek Göttersdorfer Jakab vala neve, a' szántóföldjén, melly az úgy nevezett Szépítő-Bizottságnak tégla vetőjével határos, tavaszi vetés alá szántatván, az ekével holmi különös nagyságú és vastagságú tégla darabokat hányatott-ki, 's látván, hogy ezek nem mostani időbéliek volnának, mélyebben ásatta meg azon darab földet, és íme egy római Kőfalra talált, melly egy tökélletes négyszeget formálván; egészen a' Duna partyáig terjed-el, hosszassága 100 lépés, szélessége ugyan annyi.

Alsó-Magyarország török kézen levő városai.
Esztergom. Egykor érsekségéről volt híres. Itt volt az érseki templomban Szent István sírja. Környéke bortermő, melegvizű forrásokkal.
Visegrád. Négy mérföldre Esztergomtól, a Duna partján. Fölötte nagy művészettel megépített várban őrizték a királyi koronát.
— Nagymaros. —
Buda. A Duna jobb partján. Egykor az ország fővárosa, királyi székhely, Visegrádtól Zedier szerint fél, Bécstől Fröhlich Dávid magyar író szerint 54 mérföldre. Miután Szolimán török császár 1541-ben elfoglalta, azóta hatalmukban van. Az épületek maradványai Buda régi nagyszerűségét bizonyítják. Itt Korvin Mátyás híres magyar király héber és görög könyveket vásárolva Görögországban, említésre méltó könyvtárat alapított. A török nem sokat törődik a város rendben tartásával, szépítésével. Buda a nevét Budáról, Attila hun király — aki magát Isten ostorának nevezte — testvérének a nevéről kapta. Budát Attila, mivel gyanússá tették őt előtte, saját kezével ölte meg. Budától délre még ma is megtalálhatók Sicambria nyomai.
— Következnek Tolna, Batha, Mohács, (Lajos magyar király számára végzetes hely), Újlak, Bánmonostor, Petrowar, másképpen Varadium (= Pétervárad), Zalankemen, mind török hódoltsági helyek. —
Eszék. Probus császár hazája, római emlékekkel. Négy mérföldre a Dunától, három mérföldre a Drávától van Quinque-Ecclesiae, németül Fünfkirchen, magyarul ötegyházak, törökül Petschen. (Pécs), 1543-óta török kézen. Nincs megerősítve, de a Meghec vagy Mecce (Mecsek) hegyen elhelyezett ágyúkkal jól védhető. Földje jó, legelő, jó bor- és gabonatermő hely, a közeli Dunában és Drávában bőven van hal. A várost most csaknem teljesen török katonaság lakja, lakosai elhagyták. Egykor jelentős magyar város volt.

1375. május 20. (Dom. p. oct. Iohannis ante portám Latinam) 65.
Buda város tanácsa előtt a néhai Baranchinus patikáros özvegye korábban leányának, Dorottyának adományozta házának felét (,, ...medietalem cuiusdam domus sue in vicinitate domorum altaris Corporis Christi in ecclesia beate Virginis nostre parochialis fabricati el Synoth apothecarii
habite...
"), a ház másik felét ( de alio quoque medieiate eiusdem domus... ") pedig halála után
szándékozott neki adni, illetve Erzsébet királyné jelenlétében az óbudai (de Sicambria) klarisszáknak, ahol leánya is él, mint apáca: miután az özvegy elhunyt, a királyné elrendeli a teljes ház átadását Dorottyának, illetve általa az óbudai klarissza kolostornak. DE 6281.-

Óbudáról szólva megemlíti, hogy itt szép nyaralók vannak, a város pedig a fővárosnak főként gyümölcsöt és főzeléket szállít. Annak ellenére, hogy a város régi és egykor nevezetes épületei az utazóban tiszteletet szoktak ébreszteni, Seipp megvallja, hogy semmi hasonlót nem érzett. Budán látott egykori mecseteket, olvasott már Buda egykori fényéről, valamint arról, hogy egykor Sicambriának nevezték. Mindez azonban hidegen hagyta őt. Egész másképen érezte magát a Rajnánál, Nürnbergben, Trierben, Kölnben és a Duna más vidékein; lehetségesnek tartja azonban, hogy ez onnan van, mert már öregebb lett. Úgy tűnik fel neki, hogy a szemnek kellene az emlékezés segítségére jönnie. Budán azonban kevés dolga akad a szemnek, hogy Sicambria egykori fényéhez és annak összetevőihez adalékot nyújtana. Könyvben olvasva erről, jóformán époly hatást kelthet.
A két város elnevezése is alkalmat ad Seippnek ezekre az elmélkedésekre. Korabinszky magyarázata azonban az Ofen névről nem elégíti ki, mert Budaváros nevét régebben írják Ofen-nek, mint azt a Kalck-Ofent, amiből Korabinszky a nevet származtatja. Ez utóbbit még sokkal később is Uefen-nek írták és ha a város neve csakugyan a német Ofenből származik, akkor ennek magyarázatára nem kell a mészégető kemence, mert Buda maga hegységei és a belőlük eredő forró vizei által éppen eléggé rászolgál a kályha névre.

Oldal: Ó-Buda...
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat