Bubryák Orsolya

„E MEDITULLIO BASILICAE ERUTUM"?

Megjegyzések a Szent István-szarkofág provenienciájához

1814-ben több más kôfaragvánnyal együtt egy római korinak tartott kôszarkofág érkezett Székesfehérvárról a Magyar Nemzeti Múzeumba. Csendben lapult a múzeum félreesô zugában, létezésére sokáig semmi nem hívta fel a figyelmet, s lassan származása is feledésbe merült. Fél évszázad elteltével mégis felkeltette a kutatók figyelmét, Henszlmann Imre székesfehérvári ásatásairól írt könyvében a zalavári kôfaragványok párhuzamaként említette a kôkoporsót, „tagadhatatlanul római" és - nem tudván székesfehérvári származásáról - óbudai eredetû szarkofágként.1 Hagyományosan ezt a rövid elemzést tekintjük a székesfehérvári szarkofág elsô ismertetésének. Néhány év múlva Rómer Flóris helyesbítette Henszlmann adatait, a faragvány származási helyeként ô már Székesfehérvárt jelölte meg, sôt, úgy tûnik, egészen pontos információkkal rendelkezett a kôfaragvány provenienciájáról: „(Az ó-keresztény sarcophagot,) mely a m. n. muzeum csarnokában a lépcsôzetnél áll, sokan nézik, sokan bámulják, de kevesen tudják, hogy ez 1803-ban a székes-fehérvári basilika alapjaiból ásatott ki és a püspöki majorsági kertbe helyeztetett át. [...] József nádor 1814-ben Pestre átszállíttatta."2 Hampel József viszont 1893-ban mindkét híradást közölte, mert nem tudta eldönteni, kinek higgyen a lelôhely kérdésében. A datálást azonban megváltoztatta, a faragvány készítési idejét késôbbre, a 10-11. századra helyezte át, ezen belül is feltételesen Szent István korát jelölte meg.3 A szarkofág meghatározásában az „áttörést" Varju Elemér 1930-as, a Magyar<br />Mûvészet folyóirat Székesfehérvárral foglalkozó kötetében megjelent tanulmánya jelentette,4 melyben azonosította a faragványt Szent István koporsójával.(1-3. kép) Elemzésének átütô ereje abban rejlett, hogy a kôfaragványt írásos források segítségével történeti kontextusba helyezte. Felkutatta egyrészt a kôfaragvány múzeumba szállításával kapcsolatos levelezést a múzeum irattárában és a nádori levéltárban, segítségükkel pontosította a szarkofág provenienciájára vonatkozó adatokat, majd sikerült a kôfaragványt egy történeti forrásból származó adattal, Szent István Hartvik-legendából ismert fehér márvány szarkofágjával összekapcsolnia. A sírláda ebben a pillanatban kilépett a magas kvalitásánál fogva figyelemre méltó tárgyi emlékek körébôl és egy korszak emblematikus darabjává, nemzeti ereklyévé vált. Varju Elemér meghatározásának sarokkövei egyrészt a faragvány velencei stíluspárhuzamok alapján meghatározott datálása, másrészt lelôhelye voltak. Miután leszûkítette a vizsgálandó korszakot Szent István korára („Stiláris összevetések alapján bátran tehetjük szarkofágunk korát a XI. század elsô felére"),

feltette a provenienciára vonatkozó, lényegbevágó kérdést: „Szarkofágunk meghatározásánál majdnem döntô szerepe van a lelôhelynek. Henszlmannak van-e igaza, aki Ó-Budát jelöli meg ilyen gyanánt, vagy Rómernek, aki egész biztossággal Székesfehérvárra mutat rá?”5 Majd a nádori levéltár iratanyagával minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a faragvány székesfehérvári eredetû.

Oldal: A "Szent István" szarkofág
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat