Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda

Királyi fehér fővárosunk Sicambria, Alba Regalis, Fehérvár, Buda Vetus, Ősbuda azaz Óbuda, Szűz Mária sziget, Veteri Pest-Antiqua Pest ősi városaink és múltunk eltitkolt történelmünk kutatásával és feltárásával foglalkozó oldal


A ZÜRICHI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYESÜLET

 

FELHÍVÁSA – MESEÍRÁS ÜGYÉBEN

 

Segítségül hívunk egy aránylag kicsiny és egyszerű ügyben minden jószándékú embert, akinek szívügye a magyarok megmaradása.

Egyesületünk úgyis mint család és úgyis mint az egész világra kiterjedő szervezet tapasztalja, hogy

 

-                                   minden nemzet negmaradásának kulcsa saját tisztességes történelemtudatában van;

-                                   a becsületes történelemtudat megalapozója, építője és erősítője a tisztességes nemzeti történelemkutatás, történelemírás és történelemokatás;

-                                   a magyarok nemzettudata jelenleg zavart, mert az egész magyar társadalomtudomány évszázadok óta nem képes önállóan, külső nyomástól függetlenül és egészségesen fejlődni.

 

Mivel minden ember nevelése születése előtt kilenc hónappal a családban kezdődik, ami az iskolában, majd a társadalomban folytatódik, így az emberformálás természetszerűleg fizikailag is és szellemileg is a családban, gyermekkorban kezdődik. Ebben a folyamatban döntő szerepe van a zenének, a képi ábrázolásnak és az anyanyelvi beszédnek. A magyar azon ritka népek közé tartozik, amelynek sajátos zenei és prózai anyanyelve van. Ami viszont teljességgel hiányzik: a tudomány mai szintjén a tisztességes magyar történelem képi- és mese-megjelenítése, a zenei anyanyelv ápolása pedig egyre inkább elhanyagolódik.

         Kérünk tehát mindenkit, akinek gyakorlata van a meseírásban, jelentkezzék nálunk olyan mesével, amely tárgyát a tisztességes magyar történelemírásból meríti, amihez magyar kifestő és magyar népzenei anyagot is csatolnánk. Legfontosabb segédanyagul ajánljuk a honlapunkon megjelenő irodalmunkat és eszme-csere rovatunkban a kifestő könyveket.

         Az ügy megvalósításához kellene bizonyítottan megbízható kiadó és terjesztő. Egyesületünkben soha senki tevékenységéért fizetést nem kapott, jövedelmet tehát leghamarább az adott kifestős mesekönyvek eladásából lehet remélni. Mivel ilyen mesekönyvünk jelenleg nincs, ezért remélhető a kereslete – de éppen mert nincs, ezidőszerint igénye sincs.

         Kérjük, hogy ezt a felhívásunkat továbbítsa mindenki a maga módján. Egyenlőre csak írók jelentkezését várjuk próbairat beküldésével. Az ügyet a továbbiakban az aláírók kezelik.

         Előre köszönünk minden jószándékú tettet és javalatot.

 

         Az egyesület nevében

 

                            a ZMTE Elnöksége  és    Tudományos Tanácsa

                            zmte@freemail.hu           www.zmte.org

 

Zürich/Budapest, 2O11. kikelet hava



Ungarisch Historischer Verein Zürich
Zürichi Magyar Történelmi Egyesület
Gemeinnütziger Verein
Svájci Közérdekű Egyesület 

    FD 16.10.86, AFD 86/10 506      1.jpg

2.jpgDreimal nominiert für den “René Descartes Prize” der Europäischen Union

Háromszor jelölve az Európai Únió“René Descartes” tudományos díjára

ZMTE - Zürichi Magyar Történelmi Egyesület

Csihák György
FOROG A TÖRTÉNELEM KEREKE...
ACTA HISTORICA HUNGARICA TURICIENSIA
XIX. évfolyam 3. szám
ZMTE 40. sz. kiadványa  link:  http://www.zmte.org/hu/e107_files/public/40.pdf
Budapest - Zürich


Hej Béla, most, hej Kadosa, –
Kemény tánc lesz ez a tusa!
Barna hajú szép hunfiak,
Mi haszna még a gyors nyilak!
Bár tõlük a nap elborul,
Tárnokvölgye bealkonyul:
Zászlótokon lecsüngve áll,
Nem repdes a turulmadár.
„Elõre hun, Nimród fia!
Meg kell nekünk itt halni ma:
A vészbanyák ott fenn vadul
Csikorognak, s nem jön a Hadúr.
Elõre hát, úgy forgasd
Utoljára kemény vasad,
Hogy sok vitézt küldhess levágva
Szolgáidul a másvilágra.“
Két kézre vi jó Kadosa,
Csillog-villog nagy pallosa;
Körös-körül hõs Béla vág,
Omlik-bomlik a sokaság.
Harmad nap a hunok hada,
Mint új vihar, feltámada;
Harmadnapon kürtödbe fúsz
Torda fia, hõs Bendegúz!
Zászlóidat a keleti
Szellõ vígan lebegteti,
Hogy a turul repdes belé –
Nyugot felé, nyugot felé!


Arany János: Keveháza
Részlet a Csaba-trilógiából



D a r a i L a j o s :
Kitagadott Árpád-örökség?


MOTTÓ:
Van még mit kutatni, de az egészen más, mint amit eddig kerestek.

Link: 

http://www.zmte.org/hu/e107_files/public/59.pdf



Nem feledés, hanem feledtetés


Számunkra igen értékes összefüggés tárul fel Anonymusról, amikor Botond Henrik kutató a Pilis-hegységbe, a Dömös közeli Rám-szakadékba, a fölötte lévő Árpád-várcsúcs közelébe helyezi Árpád nagyfejedelmünk sírját. Erre több megfontolás vezette, amikkel elvetette a hagyományos, anonymusi híradást,
amely Óbudához, jobban mondva Attila városához köti Árpád fejedelem sírját. Azt mondja, Anonymus a sír alatti forrást és annak kőmederben lefolyását igaz
(esetleg krónikai) hagyományból meríthette, és mivel Óbudán talált egy római kori kőből készült vízvezetékben lefolyó patakot, feltételezte, hogy Óbuda volt Attila városa, ahol Fejéregyháza temploma is állt. Így az elképzelt óbudai Attila városa mellett semmilyen bizonyító erővel nem bírhat szerinte az oda később felépített Fejéregyháza temploma sem. Ezután sorakoztatja fel – helyszínként a Rám-szakadék tájékát megjelölve – a maga érveit a forrás és kőmedrű pataka
hagyománya mellé, szinte ugyanúgy feltételezésekkel élve, mint tette – szerinte – Anonymus is. Csakhogy Botond Henrik bizony nem vette itt észre, hogy levezetése inkább megerősíti a hagyományos elképzelést, mint gyengíti. Anonymus ugyanis – képletesen szólva – nem véletlenül „találta” azt a forrást és kőmedrű patakot, hanem célzottan „kereste”, azaz meghatározott céllal ábrázolta. A cél pedig azonos az egész krónikát jellemzővel, a hatalom és a birtokosság forrásának bemutatása, amihez kiemelt szerepet kell hozzágondolnunk az államalapító Árpád nagyfejedelem emlékezetének, sírjának. Talán kis túlzással, de azt mondhatjuk, az egész mai utókorra jellemző, hogy a tudatlanságát visszavetíti a szóbanforgó régi korokba is. Mi, akik még azt sem tudjuk, hogy hívták Anonymust, ki volt ő, és mikor élt, balgán hisszük, hogy azt viszont jól tudjuk, mit nem tudott Anonymus. Nem tudta eszerint például, hogy az alig párszáz éve alapított állam megszervező és megvédő hadvezére, első embere hol nyugszik. Mindez leleplezi modern történetírásunk demagóg hozzáállását a kérdéshez,a források valódi adatainak figyelmen kívül hagyását, és bizony: Árpád fejedelem alkotásának és személyének háttérbe szorítási szándékát. Amit egyébként a Habsburg-ház kiemelt érdekének magyarázhatunk a múltban, de hol vagyunk már attól? Vagy talán mégsem oly messze, ha egyszer a tavalyi akadémiai Árpád-emlékülésen a történelemkutatás első számú vezetője szemrebbenés nélkül kijelenthette, hogy Árpád fejedelem maga nem tartozik az Árpád-korba? Ennyire bonyolult tehát a helyzet, de ne ijedjünk meg tőle. Hanem gondoljuk
tovább, végig, hogy akkor tehát nemcsak a forrás és a kőmedrű patak, található a sír alatt valóban, de a város és a templom is. Egyébként jól tudjuk, hogy
Fejéregyháza templomát maga Szent István építtette oda, tehát félúton az időben Árpád és Anonymus között, s mint a keresztény királyság alapítója és első királyunk,csakis Árpád iránti tiszteletből tehette. Illetve, van még valami, nem is csekélység. Az, amiért Árpád is oda telepedett, Attila városába, s ez nem más, mint amiért még ma is ez a térség az ország fővárosa. Az irdatlan hosszú időn keresztül volt központ hagyománya tehát, már nyugodtan a budai műveltségtől számítva Szikambrián és a mondai hagyományokon keresztül az ismertebb időkig
és Árpád városáig. (Nem lennék meglepve egyébként, ha mindhármójuk sírja ott lenne, de rettegek attól, hogy felkészületlenül találjuk meg őket.)
Foglalkoznunk kell még a Habsburg érdekekkel a kérdéskör ügyében, mert különben el találjuk hinni, amit esetleg önkéntelenül állítanak történészeink,
hogy bizony már annyira „feledésbe merült” a múltunk, hogy nem lehetséges megtalálnunk sem Árpád, sem Árpád-házi királyaink sírját, és tiszteletünket lerovandó, így „nincs hová” méltó nyughelyet, emlékhelyet állítani nekik, sőt, nincs mód „összekeveredett” csontjaik szétválasztására. A helyzet éppen az ellenkező, igenis, rögtön lehetségessé válik mindez, ha nem a feledés homályának sűrűsödését táplálja tovább a jelenig húzódó tudománypolitika. Több mint érdekes adalék ehhez, hogy Árpád-ház Kutató Intézet még nincs, de már Habsburgintézet van nálunk. Csakhogy ha elkezdjük helyhez kötni az Árpád fejedelem sírját meghatározó Óbudát és Fejéregyházat, rögtön ismét a Habsburg-házba ütközünk, amelynek érdekében és császári parancsára, annak a városnak a törökök pusztítása után még megmaradt részeit, amely tehát a magyar állami kezdetek helyszíne és tanúja
volt, nehogy újabb kiemelt tiszteletünkre méltó maradhasson, egyszerűen lerombolták, a magyar várakkal együtt felrobbantották a török kiűzése után, de még a kalapos király idejében is, nehogy kuruckodni tudjunk. Miközben e parancsot elrendelő személy magyar királynak tekintetett egyesek részéről… A kuruc név pedig eredetileg a keresztes, az a szent sereg, amelynek megtámadása létrejöttétől kezdve pogány tettnek számított, tehát már a Magyar Királyság területén is. Ezért nemcsak a magyar alkotmány miatt, amely nem engedi a Magyar Királyságot házassági szerződéssel senki számára átadni, hanem a keresztes hadak elleni támadással kialakított szükséghelyzettel, polgárháborúval vagy vallásháború kényszerhelyzetével is, azaz kétszeresen istentelen, embertelen és törvénytelen a Habsburgok magyarországi trónszerzése70.


70.Ám hozzá kell tenni ehhez, hogy amikor Habsburgok érdekeiről és utasításairól beszélünk, akkor ez alatt a Habsburg monarchiát éltető és fenntartó hatalmi kört értjük, mert a Habsburgok egyáltalán nem álltak azon az értelmi szinten, hogy pl. a felrobbantás pontjait meghatározzák, sem azon, hogy ezt elrendeljék. Tanácsadóik ebben a ludasak. Nem szabad azt sem elfeledni, hogy a Habsburgok nem született királyok, hanem velencei kalmárok voltak, és Habsburg várát csak megvették. Európai mértékű hatalomra pl. éppen a magyar Kun László király segítségével kerültek. Aztán még kevésbbé szabad elfeledni, hogy a mai Habsburgok csak anyai ágon azok, hiszen Mária Terézia azért került trónra, mert fiú ágon a dinasztia kihalt. A magyarokkal pedig ugyan megszavaztatták a női ági
örökösödési jogot, csak 1723-ban, III. Károly alatt, de a női uralkodó trónra léptét sem II. Frigyes porosz király, sem a bajor választófejedelem, sem Spanyolország és Franciaország nem ismerte el, és ezért megtámadták Csehországot, Felső-Ausztriát és az itáliai birtokokat. Bár csak a magyar rendek segítségével tudta megtartani hatalmát, őket viszont
1760-ban kihagyta az államtanácsból, és az országgyűlést is szüneteltetve rendeletileg
kormányzott, elégetette a magyar történeti műveket, például Pray György Annales regum
Hungariae c munkáját. (Vö. Encyclopedia Hungarica. Hungarian Ethnic Lexicon Foundation, Calgary, 1994. 528.) De ő rendelte el a székelyölést, a mádéfalvi veszedelmet is, és próbálta teljes alávetésbe taszítani a magyar népet. Akik ma a Habsburgoknak legitimációt
nyújtanak, az az Anjou-ág, azaz pontosabban, a loraine-i (Lotaringia), de az is királlyá emelt család – a Carolingok – fiú ágát jelenti, azaz őket is a pápa teremtette, mint királyokat. Azaz itt nem csupán egy stupid család érzékenységéről van szó, hanem egy
szellemi rendszer aljasságáról, amely országunkra és népünkre is rátámadt, erre szándékozván terjeszkedni.


Mindezek miatt további gondok merülnek fel, melyekre a választ jobb híján egyelőre csak keresgélni tudjuk, ám rendszeres és megfelelő erőket és eszközöket felvonultató kutatással a bizonyosságig is eljuthatunk majd. Ehhez azonban félre kellene tenni a sajnos máig folytatódó érdekharcot ezen a tudományosként
megközelíthetetlen, még most is politikai erővonalak árkaival szabdalt történelem területen. S ha az Árpád-házi uralkodók, és elődeik is persze, a többi európai, főként nyugatabbi uralkodó családoktól különbözve, – kevéssé köztudottan– kiváltották azok haragját, üldözését, titkos és megsemmisítő mesterkedéseit,71 akkor e tényt kell vizsgálnunk, és nem az elleplezésén fáradozni. Ráadásul még akkor is, és annak ellenére így volt ez, ha uralkodó családunk több tagja a katolikus egyház szentje lett, illetve házasodási gyakorlatával az Árpád-ház lényegében Európa minden uralkodó családját erősen behálózta. Ezt a felső hatalmi osztozkodást, a hatalmi harcot a későbbiekben leginkább a magyar nép szenvedte meg, gondoljunk csak a török hódítás európai és hazai körülményeire, az osztrák uralkodók – magyar király létükre – magyarellenes tevékenységére, erősen nemzetromboló hatású intézkedéseire.

Hatalmas méretű keresztény királyi székhely

A magyarországi történettudomány megkérdőjelezhetetlennek tekintett álláspontja szerint Székesfehérvár volt az Árpád-kori magyarságnak I. Szent István király óta állami, szakrális és katonaiközpontja,72 s a ma ismert Buda várát csak IV. Béla kezdte építeni 1256-tól.



71 Vö.: Grandpierre K. Endre: Királygyilkosságok. Magyarok titkos története. Titokfejtő Kiadó,
Budapest, 1991.
72 A korai és újabb királyi palotát feltáró, a koronázási templom feltárását ismertető és a koronázási
helyszíneket megtaláló és mindezt több kiállításon bemutató Siklósi Gyula régész
kandidátus ismételten összefoglalta ennek tényeit: „Fehérvárból fekete pontot. Nem bőröndben cipelték ide a régészek a köveket és az előkerült temetői leleteket, még ha egyesek
ezt is állítják.” Fejér Megyei Hírlap, 2008. 03. 01. 15. oldal. Vesd össze: Siklósi Gy.:
Székesfehérvár középkori vár- és városfalai, erődítésrendszere. Kandidátusi értekezés.
MTA, Bp. 1993. és sok más közleményének felsorolását erről lásd
http://www.archeo.mta.hu/munkatars/siklosigyula/index.htm#bibl


Ám mégis Bradák Károly megtámadta ezt a
ténynek tekintett történelmi tételt,73 és az Aquincum és Szentendre közötti területen akkor létezett Fehéregyházával azonosította magát a középkori Fehérvárt, mint fővárost. Óbudát is máshová tették más kutatók, mint jelenlegi helye, sőt még a régebbi Pest is átkerült a Duna budai oldalára.74 Hangsúlyoznunk kell, hogy egészen más-más következményei lehetnek e felvetéseknek, ill. más-más bizonyítékok lennének szükségesek beigazolódásukhoz.
Mert egyrészt világos, hogy Bradák fenti állítása azért is eleve képtelenségnek látszik, hisz igazsága összedöntené nemcsak Székesfehérvár, mint a hajdan
volt „Királyok Városa” magyar középkori szerepéről szóló ismereteinket, hanem az ország hosszú ideig volt fővárosa létét is megkérdőjelezné, másrészt Szörényi
Levente könyvének köszönhetően kiderült ország-világ előtt, hogy valóban vannak fehér foltok a középkori történelmünkben, mégpedig a későbbi Buda előzményeinek tekintetében. Mindazonáltal, még ha a székesfehérvári XIX. századi feltárások szigorú véleményezése, s a Nemzeti Emlékhely körül kialakult – eddig mindegyre csalódott – elvárások, érzékenységek különbségei alkalmat szolgáltathatnak
is bírálatokra,75 ugyanakkor az tehát megállapítható, hogy Székesfehérvár város Árpád-kori országos szerepét, jelentőségét semmi sem cáfolta meg vagy csökkentette, sőt az még nincs is a maga teljességében feltárva és tudatosítva.




73. Lásd: Bradák Károly: Fehérvár — fehér folt. Hol volt, hol nem volt királyaink koronázó és
temetkező városa? Függelék: Pap Gábor: Fehérvár — ezüst vár? Egy elképzelés színe és
visszája. Második kiadás. Püski, Budapest 1999. Vö. Pap Gábor: „Pilis-szindróma.”
Országépítő 1990. 2. szám.
74. A gondolat újabb felvetését és korábbi kiterjedt kutatásai összefoglalását, valamint az új
szempontok, újszerű megoldások felvetését Szörényi Levente könyvében találhatjuk: Az eltűnt Ősbuda nyomában. Betemetett magyar múlt c. sorozat. Design & Quality, Budapest 1996. Az ezzel kapcsolatos korábbi kutatások ismertetései pedig itt találhatók: Noszlopi
Német Péter: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben. Püski, Budapest 1998, Belitzky János—
Sashegyi Sándor: Pomáz. A magyar föld és emlékei. Anonymus Könyvek, Budapest
1939, Németh Péter: „Romváros nyomán. A Pilisben Attila városa, Vetus Buda?” Budapest
V. évf. 7. szám (1967).
75 Vö. „Érdy János: II. Béla király és nejének Székes-Fehérvárott talált síremlékei.” Magyarország
és Erdély képekben. I. kötet. Pest 1853, Henszlmann Imre: A székesfehérvári ásatások
eredménye. Pest 1864, „Marosi—Bartucz—Joachim—Kiss: A székesfehérvári bazilika
feltárása.” Székesfehérvári Szemle 1937, 12-16, Dercsényi Dezső: A székesfehérvári
királyi bazilika. Budapest 1943, 42–48, „Fitz Jenő: A székesfehérvári középkori bazilika.”
Az István Király Múzeum közleményei B sorozat, 2. szám. Székesfehérvár 1958,
„Fülep Ferenc: III. Béla és sírjának kincsei.” Élet és Tudomány XXII. évf. 16. sz. (1967)
723-728), Hankó Ildikó: A magyar királysírok sorsa. Budapest 1987.




A magyar történelemről való gondolkodás megújítási folyamatába viszont jól beleillik ez a nem túl rég előkerült Fehérvár-kérdés, különösen a hozadékaként
felmerül Ősbuda-kérdés miatt, mert s aminek megválaszolása során az összefüggések feltárása, kikutatása sok további és új szempontra és összefüggésre derített fényt. A felszínes, elnagyolt – elhomályosodott – eddigi kép helyett pedig a
pontosabb új egyúttal bonyolultabb, szerteágazóbb lett. De ezek beteljesítésére, véglegesítésére még további alapos, rendszeres, sokoldalú és kiterjedt kutatásra van szükség, s a megfelelő adatok birtokában megtett bátor következtetésekre.
Mert van reményünk, hogy ha minden részletében tisztázzuk a középkori fővárosunkat, a Fehérvárt érintő kérdést, aközben sokkal jobban megértjük a – bár
alaptalannak bizonyult – szélsőséges bírálat megfogalmazását elősegítő, a háttérben meghúzódó, a történelmi tudatunkat jellemző állapotokat és történelmi emlékezetünket illető mulasztásokat, valamint pótlásukra szükséges teendőinket.
Nem utolsó sorban pedig új tények, összefüggések kerülnek elő, új helyszínek szerepe tisztázódik, s gazdagodik képünk történelmi múltunkról.
S ha a minden felmerült részletre kiterjedő válasz Bradák felvetéseire inkább az átfogó érvek felől indult, még azzal is számolnunk kell, hogy a bizonyítatlan
feltevések megfelelő válaszai, a teljes bizonyítás valóban nagyszerű eredményekre vezet. Amint például Dr. Siklósi Gyula régész kandidátus bírálata Turok
Margit írására, mutatja, hogy igen fontos e kérdéskör kimerítő tárgyalása, a megfelelő válaszok megadása.76 Mert azon túl, hogy Bradák elég sok bizonyítékot
vélt felsorakoztatni, amelyekre illenék egyenként is, külön-külön cáfolatokat kidolgozni, a mai tudományelmélet, a modern tudományfilozófia ellenkezőleg gondolkodik, s elveti a feltevések bizonyítási követelményét, mondván, hogy
azokat majd új feltevések úgyis idejétmúlttá teszik, érvénytelenítik. Közismerten ez a felfogás egészen odáig elmegy, hogy a tudományt még megcáfolatlan hipotézisek sorozatának tartja, amelyet éppen a tudomány gyarapodása halad túl, amikor úgynevezett paradigmaváltás lép fel, mikor is a megnövekedett tudomány új hipotézisekkel rukkol ki, és a régieket, mint cáfoltakat elveti, elhagyja, de csak lassan, ahogy az új elméletek megszületnek, beérnek.77 Esetünkben
azonban mintha más lenne a helyzet a sorozatos hódítóink által egymás után ránk erőltetett „paradigma-váltások” miatt, azaz bíznunk kell az igazságban, az igaz magyar történelmünk feltárásában.



76 Lásd az eVilág 2003. áprilisi számában "Turok Margit: Jelek nyomában – a Pilis-hegység
régi, szakrális hagyományaink bölcsője" című írását. Erre reflektál és ennek néhány megállapításával
száll vitába cikkében az MTA Régészeti Intézetének szakértője.
77 Lásd Thomas Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete. Gondolat Kiadó, Budapest,
1974. Vö. Darai Lajos Mihály: Búvárlat a kor ütőerében. Magyar és egyetemes tanulmányok.
Kodolányi füzetek 14. Kodolányi János főiskola, Székesfehérvár, 2002. 27–29: „A
megismerés módszertanának stratégiája”, 30–35: „Tudományos divatok és módszertani
karámok”, 36–44: „Tudományfilozófia az új magyar köztársaságban”.



Habár végre a történelem területén abba kellene hagyni a múlt „végleg eltörlésének” ránk nézve gyászos gyakorlatát, mégis tehát szükségszerű a régi elméletek
felülvizsgálata, az új adatok beépítése. Így aztán a mostani helyzetben sincs más lehetőség, mint továbbgondolni az új eredményeket. Ennek várható
következményeként a további kutatással nemcsak fény derül és válasz születik a Bradák könyvében rendszerezett kérdésekre és kételyekre, hanem sokkal magasabb szinten és más vonatkozásokban egy sor új kérdés, mellékkörülmény is tisztázódik. Ami nem lesz más, mint az oly régóta áhított alapvető változás történettudományunkban, illetve ennek megfelelően történelmi tudatunkban, amikor felszámolva a hamisításokat, torzításokat, végre a valóságnak és az igazságnak megfelelő képünk lesz saját magunkról, bízhatunk magunkban, építhetünk valóságos folyamatokban megszerzett tapasztalatainkra.
Sokkal árnyaltabb, gazdagabb lehet ezáltal a képünk nemcsak konkrétan a középkori volt magyar főváros, mint hatalmas, minden képzeletet felülmúlóan
gazdag intézmény szerepéről, jelentőségéről, de az egész korszaknak is, s magának az egész magyar uralkodói gyakorlatnak a jellegzetességei, értékei megfelelő helyükre kerülhetnek felfogásunkban. Mert eddig nem megfelelően tárgyalt vagy nem is vizsgált összefüggések tárulnak fel, talán különösen a belső, hazai világ, és a külső, a külföld felé mutatott kép esetében. A fő szempont az itteni titkoknál valószínűleg egyrészt a támadások elkerülését, biztonságot szolgáló intézkedés volt, másrészt a hatalmi viszonyok megkérdőjelezhetetlenségének biztosítása, akkori eszközökkel. Mindez tehát sokat ígérő kutatási vállalkozás, amit csak ideiglenesen abbahagyni lehet, de végére érni még sokáig nem.S ha módszeresen a teljes kép kialakítására és az összefüggő egész tüzetes vizsgálatára törekszünk, mert ezt látjuk folytatandónak és üdvözítendőnek, akkor sem a Pilis-kérdés nem kerülhető meg, sem a több Fehérvár kérdése, s meg kell oldani a Fehéregyháza-kérdéskört is.78 Még a fehér és a Fejér szavak feltárt összefüggése is adhat bizonyos támpontot, mert nem lehet véletlen a várost körbevevő megye azonos elnevezése. S ha egy-egy területen nem is lehet részletekbe menően teljes a kép a kutatás révén, mégis általa sokkal többet tudhatunk meg az egészről. Az pedig éppen nem baj, ha újabb problémák, kutatandó területek keletkeznek a kutatás során, mert igen nagy témáról van szó, amit valószínűleg
évtizedekig kell még kutatni, hogy kielégítő eredményre jussunk.
Klima László79 felhívja a figyelmet például, hogy „a fehér és a fekete jelzők jó—rossz értelmű használata máig fennmaradt nyelvünk szólásaiban”, és állítja,
hogy „fehér és fekete jelzővel az adott etnikum két egymással szembenálló cso-



78 Abból is sok van, ismeretes például, hogy Petőfit a segesvári csatában éppen Fehéregyházánál látták utoljára.
79 Klima László: „Fehérvár, Fehéregyház, Fehértemplom”. Névtani Értesítő 15. 103 tanulmány Hajdú Mihály születésnapjára. Budapest. 1993. 185-191.
http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=72331399&t=9166671) 15 Jan 2008 02:41:11
GMT.




portját jelzik”, de kiemeli Tóth Sándor80 kutatásait is, aki „megpróbált elszakadni a fehér és fekete magyarok etnikai csoportokként való értelmezésétől” és „hierarchikus különbségre gondolt: a fehér magyarok voltak előkelőbbek, a fekete magyarok pedig tőlük függő helyzetben voltak. Emellett azt is fölvetette, hogy a fehér-fekete színekkel a keresztény-pogány ellentétet is kifejezhették. Később álláspontját úgy módosította, hogy a XI. század eleji források azokat nevezik fekete magyaroknak, akik oppozícióba kerültek az uralkodóval és a kereszténységgel szemben.” És Klima megállapítása, – hogy „Tóth Sándor két tanulmányával a fehér és a fekete magyarság problémája lényegében megoldódott. Bebizonyosodott,
hogy ezek az elnevezések nem nyelvi vagy etnikai, hanem politikai egységet jelölnek” – akár még a „kettős honfoglalás” olyan értelmezésének
is az alátámasztására szolgálhat, hogy az a kettős kultúrát – hatalmi és népit – birtoklók beköltözését jelenti a honfoglaláskor.81 Klima a Fehéregyház, Fehértemplom elnevezésekre a kereszténységből veszi a magyarázatot: „A keresztény vallás a dualisztikus mítoszok egyes elemeiből is építkezett: Jézus
Krisztus személye rendelkezik a naphéroszok egyes vonásaival, születése a téli napfordulóhoz, a nap évenkénti újjászületéséhez kapcsolódik. A keresztény
állatszimbolika is épít a korábbi hiedelmekre, és az ördög fekete színe mutatja, hogy a jó ellentétét a hagyományos szimbólumrendszerben jelenítették meg. A kereszténység tehát annyiban lép túl a dualisztikus világnézeten, hogy csak az egyik oldal, a jó tiszteletét hirdeti. A kialakulóban lévő magyar állam hatalmának
egyik pillére a kereszténység volt, és ezáltal szerencsésen egymásra talált az, hogy a hagyományos fehér-fekete duális osztályozó rendszerben a magyar
uralkodó réteg a fehér oldalra helyezte magát, azzal, hogy a kereszténység is ezen az oldalon állt. Jézus személyében is azonosítható volt a két világmozgató
erő közül a jóval. Ezt a párhuzamot a korai magyar állam tudatosan felhasználta belső pozícióinak erősítésére.” Klima „a fehér színnek és a kereszténységnek a korai magyar államban fennállt
… összekapcsolódásából” kiindulva elfogadja „Györffy György magyarázatát is, amely szerint ezekben a helynevekben a fehér szín a királyi udvarral való
kapcsolatra, esetleg a templomok királyi alapítására utal.82 Ez a magyarázat levezethető a fehér színnek a hatalmi elithez való kapcsolódásából.” Ezt még – talán
kevésbé alátámasztva, mint az előbbieket – azzal egészíti ki, hogy „a Fehér-



80 Tóth Sándor: „A fehér és fekete magyarok kérdéséhez.” Acta Universitatis Szegediensis.
Acta Historica LXXV. Szeged. 19833–9. Tóth Sándor: „Kabarok és fekete magyarok.”
Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica LXXXIV. Szeged. 1987. 23-29.
81 Bár ő a politikai ellentéteknél leragadva, a mai baloldali-jobboldali ellentétnél köt ki. Vö.:
Klima László: „Fehér és fekete. Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél.”
Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XXX-XXXI/2. Miskolc, 1993.
82 Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. 243.



egyházak, Fehértemplomok a fehér magyarok, tehát az államhatalomhoz hű, kereszténységükben
erős közösségek templomai is lehettek”.83
Az átfogó megközelítés módszere e kérdéskörben eddig még nem igen lett alkalmazva. Senki nem tekintette át az egész kérdéskört, szerteágazó kapcsolatrendszerével együtt, mert csak egy-egy konkrétan felmerült kérdésre, kérdéskörre keresték a választ. Ilyen nagy időbeli és térbeli távolságot és területet felölelő témakör esetében azonban indokolt a kutatás kiterjesztése, és csak ez látszik eredményt hozónak. Bevonva az adódó hasznos egyéb eszközöket is, s több adat birtokában kézenfekvőbb válaszokra jutni. Egyben az eddig feltárt kutatási eredményeket összefoglalva, és levéltári, könyvtári kutatásokkal és további ásatásokkal újabbakat nyerve, a következtetéseket levonva, valamint a kihívásoknak
méltón megfelelve lehet az elérhető végeredmény: sok új információt is felvonultató,épületes tanulságok füzére, ami túlmutat önmagán, és országos és
nemzetközi jelentőségű lesz. A középkori Fehérvár esetében a mai Székesfehérvárra gondolunk, ám Székesfehérvár nem feltétlen azonos a pilisi, vagy inkább óbudai Fehérvárral, ettől azonban a mai Székesfehérvár és a mai Buda elődje is létezett egykor. Annyi a különbség, hogy a mai Buda, és a mai Fehérvár későbbi székhely. Így a másik Fehérvár és másik Buda helyét nehéz meghatározni, mert nincsenek írásos dokumentumai, sőt a régészeti kutatások eredményei a mai Székesfehérvárt igazolják koronázó városként, Esztergomot, Visegrádot és a mai Budát pedig királyi
székhelyként. Eme szerepkör korábbi színhelyeinek egyelőre nyomát sem találjuk, bár nem is nagyon kutattuk, de mégis, a létezésükről megbizonyosodhatunk.
Többek között a fentebb már érintett Anonymus-féle híradás megfelelő felhasználásával. Siklósi szerint megcáfolt adalék ehhez, amit Turok Margit – mintegy
Bradákot folytatva – mond, hogy a koronázó menet Dobogókőről átvonult Fehérvárra.
Turok említi még két fontos metszet értelmezését Németh Péter kutató részéről, aki szerint az egyik korabeli metszet Alba Regiát a Duna mellett ábrázolja,
s a magyarázó szöveg a Dunát meg is említi, hogy a koronázó várost körbeveszi, s a felirat Budai kapunak mondja a városkaput. Másik metszeten, mely az Apponyi-gyűjtemény darabja, Székesfehérvár mögött Vaczon nevű település felirata, Vác városára utalhat. A kutatók ezt sem elemezték, ráadásul a későbbi
közlésekről a felirat eltűnt. Eltűnt viszont metszetek közölt példányairól a királyi bazilika, ami 1535-ös francia metszeten megvan, egyhajós, egytornyú, félköríves záródású templom, dél-délnyugati tájolású apszissal. A Székesfehérváron ma is kutatott romtemplom ezzel szemben nyugat-északnyugati tájolású. Sik-



83 Idézet a 7. lábjegyzetben idézett műből.
84 Turok Margit: Jelek nyomában — a Pilis–hegység régi, szakrális hagyományaink bölcsője
című munkája alapján. Megjelent: eVilág 2003. április.
85 Eme 1565-ben megjelent metszetet 1933-ban közlik először Magyarországon, de az ásatásokat
végzők nem hitelesítették az információit.



lósi Gyula Bradáknak válaszol e felvetésekre: „Vaczon példának okáért miért nem Vázsony? … Fehérvár közvetlen közelében nem egy Vázsony helynév található, köztük dombot megnevező is.” Majd a vitatott metszeten szereplő hiteles hely (Gemeß Statt) és mocsár (Monast) feliratokat említi. S megkérdezi,
ugyan a más fehérvári helyszín esetén „hol vannak oklevelekben említett szomszédos és közeli települései: Csór, Szentgyörgy, Battyán, Csala, Pátka, Moha stb?” És még: „Az 1601-es, 1689-es, 1691-es, 1720-as, 1738-as, 1783-as, 1797-es, 1826-os stb városalaprajzokon ábrázolt erődítésfalakat, tornyokat, kapukat, vizes-árkot, utcákat, házakat, az újabb királyi várat és palotát, a koronázási templomon kívül a Szent Péter-templomot, a Szent Bertalan-templomot, a Szent
Jakab-templomot, a Szent Kereszt-templomot stb. ásatási eredményeinkkel identifikáltuk.
Nem beszélve Civitas Exterior 12, a nyugati szárazulat 12, illetve az Újfalu 1 azonosított kolostoráról, templomáról és egyéb épületeiről.” Mert „a
középkori Fehérvár területileg nagyobb volt, mint a korabeli Bécs vagy Párizs”. Amivel ilyenformán lezártnak tekinthetjük magának a Fehérvárkérdésnek a középkori Székesfehérvár létére vonatkozó részét. Érdemes azonban többet megtudnunk a királyi főváros egészéről a maga kiterjedt valóságában.
A mai Székesfehérvár elődje Siklósi Gyula szerint tisztázni kell, mit értünk vár és város alatt, s figyelembe kell venni, hogy voltak városfalak és várfalak is.87 Továbbá felhívja a figyelmet
egy igen érdekes dologra, a szintén nem eléggé ismert medium regni kifejezésre, s hogy a Medium regni területét egy valóságos őserdő borította. Ez a középkori királyi őserdő adott az embereknek fűtő- és építőanyagot, élelmet, azaz gombát, erdei gyümölcsöket, vadhúst. Ennek az erdőnek a szélén épültek fel az egykori királyi várak, városok, királyi paloták, mint amilyen Tata, Esztergom, Dömös,
Visegrád, Óbuda, Buda, Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém. A Magyar Királyság e korai időszakában – állítja Siklósi – nem létezett tehát a mai értelemben
vett egyetlen főváros fogalma. A királyok egész kíséretükkel együtt sorban egymás után meglátogatták a Medium regni őserdejének peremén elhelyezkedő
királyi központokat, és felélték a terményadót. Amikorra a pénzgazdálkodás olyan fejlett fokot elért, hogy erre már nem volt szükség, akkor vált maga Fehérvár fővárossá. Ezt a szerepét vette át később Buda és Visegrád. Akkor is Fehérvár maradt azonban az ország szakrális központja.Siklósi Gyula: „Fehérvárból fekete pontot. Nem bőröndben cipelték ide a régészek a köveket és az előkerült temetői leleteket, még ha egyesek ezt is állítják.” Fejér Megyei Hírlap,
2008. 03. 01. 15. oldal. Siklósi Gyula: Néhány gondolat Fehérvárról és Budáról… Turok Margit figyelmébe című
hozzászólása. Megjelent: eVilág 2003. Vö. Gerő László: Magyar műemléki ABC. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1984.
53
Bizonyos rendszer szerinti összefüggésre utal azonban még a többi Fehérvár88
léte is, valamint az a tény, hogy a Pilis környéke mindig kiemelkedő szerepet
játszott az ország életében. Jelesül Esztergom szintén játszott főváros szerepet
egy darabig a szóbanforgó időben, később pedig Visegrád jelentősége is
azért nőhetett meg, mert már korábban is bírt valamiképp azzal a jelleggel. És itt
ismét Klima Lászlót idézhetjük: „Elsősorban a fővárosok mint hatalmi központok
neveit kell vizsgálnunk. A kazár főváros török Szárigsin és arab al Baida
neve egyaránt fehéret jelent, és a két magyar hatalmi székhely: Székesfehérvár
és Gyulafehérvár neve is őrzi a fehér jelzőt. A történeti források – nevezetesen
István király kisebb legendája – egyértelműen elárulják, hogy a fehér jelzőnek
ezekben a városnevekben jelentésük volt: Székesfehérvárról a legendában azt
olvashatjuk, hogy nevét különleges előkelősége miatt kapta”89 Ezzel magyarázza
Nándorfehérvár (korábban Bolgárfehérvár) nevét is, de Nyeszterfehérvár és
Tengerfehérvár nevét nem említi. Nagy a valószínűsége a párhuzamosan futó,
több várost egyszerre érintő fővárosi feladatok valamiféle ésszerű és alkalmas
szempontú munkamegosztásának is. Ilyen szempontot alkothatott akár az egyházi
vezetés elkülönítésének, akár a királynői elkülönülésnek az igénye, vagy
olyan a titkosság és a biztonság iránti követelmény, amit a külföld elől elrejtett
működés, vagy éppen a külföldiek megvédése jelentett. Ugyanakkor 1185-ből
van az első adat az országos törvénynapra Székesfehérvárott.
Ám Siklósi Gyula szerint teljesen egyértelmű, hogy amikor a történelmi Fehérvárt
vagy Budát megemlítjük, a mai Székesfehérvárra, a mai Budára gondolunk,
mint azzal feltétlenül azonosra. Több száz oklevél bizonyítja e városok létét,
megemlítve a szomszédos településeket, a fontos és kevésbé fontos épületeket,
amelyeket az elmúlt 150 év régészeti feltárásai azonosítottak és hitelessé tettek.
És ezek az ásatásokon megtalált épületek láthatók a Fehérvárt és Budát ábrázoló
több száz metszeten, tollrajzon, rézkarcon, fametszeten, valamint a két
várost ábrázoló alaprajzokon. Igaz viszont, hogy csak többé-kevésbé beazonosítható
módon, mert az e késői rajzokat, metszeteket készítők nem feltétlenül
jártak az alkotásuk ábrázolta színhelyen. Többnyire beszámolók, elbeszélések
alapján rajzolták le, valamint nevezték néven metszetük objektumait — úgy,
88 A Katolikus Lexikon fehér szócikke szerint magyar településnevekben a fehér fő- v. székvárost
jelentett. http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKFFFF/06FEDDES.HTML 17
Dec 2007 22:16:40. Ilyen volt a még kevéssé ismert Nyeszterfehérvár is, sőt a régi Donmenti
Sarkel (Fehér hely) város neve is, amelyet épen a magyarok ellen építettek a kazárok.
Továbbá: „a pannóniai magyarok fővárosa Székesfehérvár, a gyulák uralma alá tartozó
erdélyi főváros Gyulafehérvár, a Duna és Száva torkolatánál volt az avarok főváros
Lándor-, vagy Nándorfehérvár néven, ami később bolgár főváros lett Bolgár-Fehérvár
néven, a mai Belgrád. Így volt a régi horvát főváros neve is … Tenger-Fehérvár, a későbbi
Zára.” (Encyclopaedia Hungarica Első Kötet 545. oldal. A harmadik Kötet 589. oldal
Tenger-Fejérvár szócikk szerint: A Tengermellék (Dalmácia) fővárosának … eredeti neve
meghódítójának, Kálmán királynak 1102-ben kelt okiratában.”).
89 Klima a 7. lábjegyzetben idézett mű.
54
ahogyan például egy katona elmesélte nekik. Ráadásul e metszeteket az idők során
sokat másolták, és a másolások bizonyos változásokat eredményeztek. Ennek
alapján, mint láttuk, Siklósi szerint egyértelműen megállapítható, hogy nem
lehet "Fehérvár-kérdést" csinálni különböző metszetek eltérő értelmezéséből, ez
inkább álvitát jelent, amit hamar leszerel a valóságos összefüggések feltárása.
Az egyik 17. századi metszet például – részletezi Siklósi – ismerője számára
nyilvánvalóan nem a Duna mellett ábrázolja Fehérvárt, de tény, hogy aki akarja,
a város körüli vizeket úgy is értelmezheti. Viszont hozzátehetjük ehhez, hogy az
olasz metszet – ahogy körbefolyja a Duna a várat – mégis magyarázattal szolgál.
Nem kell feltétlen Ősbuda tagadásáig ugyanis eljutni Székesfehérvár létének
igazolásához. Amint egy másik metszeten a Fehérvár közelében található – már
említett – 'Vaczon' városfelirat sem Vácot jelenti Siklósi szerint, mint azt a bírált
Turok Margit hangoztatja, és 'Vaczon' felirat alatt sosem nevezték meg Vác városát
az oklevelekben, metszeteken, egyéb történelmi forrásokban, hanem a név
alatt talán Vázsonyt kell értenünk. S mivel a metszeteket több tucat változatban
átrajzolták, a később közölt példányokról el is tűnik a háttérben látható település
felirat. Viszont ismét azzal egészíthetjük ezt ki, hogy W. Lazius térképén (1556)
Vuoczen szerepel, tehát a Vázsony Vason lenne, mint Kanizsa = Knysa (1245),
mert a német a c hangot z vagy cz-vel jelöli. Ezen kívül több ábrázoláson megjelenik
az állítólagos Duna – folytatja Siklósi – Sárvíz (Saruiz, Sarwicz) felirattal,
mint Hans Siebmacher 1663-ban készült rézmetszetén, Karl Gustav Ambling 17.
századi rézmetszetén, egy holland 17. századi metszeten, Gaspar Bouttats 1668-
as rézkarcán, egy ismeretlen olasz mester 1683-ban készült rézkarcán, Lodovico
Mattioli 1685-ös rézmetszetén, egy ismeretlen 17. századi olasz rézmetszeten,
17. századi német rézmetszeten, egy 1688-ban készült, ugyancsak német rézmetszeten,
és több más alkotáson is. Ezek a metszetek tehát nem a leghitelesebb
források, a fantáziametszetek sorába tartoznak leginkább, azaz katonák meséje
alapján készültek, felirataikkal, objektumaikkal, alaprajzi részleteikkel együtt. A
megnevezések hitelesek, az épületek léteztek, a hadi események megtörténtek,
de az ábrázolások topográfiai igazmondása sajnos sérül. Azaz tudományosan
nem elemezhetőek. Bár ezt a megállapítást magát persze a tudományosság igénye
téteti meg. Ebben igaza van tehát Siklósinak, de ettől még vannak a Duna
(pl. Thonauu 1694) feliratú térképek, ábrázolások, ahol a szóbanforgó Ősbudát
feltételezzük.
A Szűz Mária tiszteletére szentelt fehérvári prépostsági templomot pedig –
folytatja Siklósi Gyula – amelyet Turok Margit királyi bazilikának mond, Biczó
Piroska, s őt megelőzően több jeles kutató tárt fel, mint Érdi Sándor,
Henszlmann Imre, Kralovánszky Alán. Közölték részletes alaprajzát. Tévedés,
hogy csak egyetlen olyan metszetet találtak a kutatók, amelyen ezt az objektumot
ábrázolják. Ezzel szemben számtalan metszet és igen sok városalaprajz jeleníti
meg a koronázó-templomot. Ezek az ábrázolások összhangban az ásatási
eredményekkel, topográfiailag tökéletesen hitelesítik a templomot, a prépostsá55
got és annak épületegyüttesét, melyeket az ásatásokat végzők számtalan tudományos
műben leírtak. A mai magyar régészeti kutatás a mai Székesfehérvárt
igazolja koronázó-városként. Sőt a jeles tudományos kutatók leírták, igazolták a
mai Fehérvárra igyekvő koronázási menet útvonalát, ceremóniáját és az ünnepségek
helyszíneit. A régészeti kutatás ott lévő objektumokat topográfiailag szintén
beazonosította, amit leletekkel is bizonyított. Nem kétséges tehát, hogy Székesfehérvár
királyi székhely volt, oklevelekből tudjuk, régészeti bizonyítékaink
vannak rá, történelmi metszetek, alaprajzok igazolják a palota létét, és azt, hogy
két királyi szék is állott Fehérváron: az egyik a „királyi bazilikában”, a másik a
Szent Péter templomban. Oklevelek írják le azt is, hogy az általunk Székesfehérvárnak
tanult városban volt a királyi székhely.
Siklósi Gyula szerint Székesfehérvár középkori színvonala kiemelkedő Európában.
A város alapterülete tehát a középkorban nagyobb, mint a korabeli Bécsé
vagy Párizsé. Az Igrici krónika egyenesen szép városnak nevezi Fehérvárt.
Árpád-kori földszintes házakat találtak a külvárosban. A török korból már
fennmaradt a tartós anyagból (kő vagy tégla) épült és a fa- és sárházak (vályog)
megkülönböztetése. Mátyás király idejében a mérvművek olyanok, mint Európában.
90 A középkori Fehérvár részei: Belváros, Víziváros, Palotaváros. A Budai
külváros a civitas exterior száraz rész, míg a déli rész, a nova civitas mocsaras.
A város közvetlen környezete: Észak felé határos Kiskecskeméttel, keletre
Nyékkel a Pátkai-tó mellett, Csalával és Noéval, ami ma Kisfalud. Délre Szabadival,
ami Szentkirályföldefalu és Ingoványfalu, melyet véres határviták után a
város bekebelezett már az Árpád-korban, Salamonfölde a mai vasúti közúti aluljárótól
kifelé, Győri az előbbitől távolabb, Bial egy mocsárba nyúló földsáv,
Szentgyörgy 2, Pentele (Szabadbattyán), Csabja (Tác). Nyugatra: Dús, Battyán 2
(nem Iszka), Szentgyörgy (Iszka egy része), Celény (Sárkeresztes).91
Siklósi elmondta, hogy az Adria fölött csak 112 méter magasan lévő Árpádkori
Fehérvár jóval nagyobb volt, mint a törökkor utáni. Később készült a várárok
a belváros köré. Sok a cserép abból a korból és a kőfaragvány. Bár a város
más pontjairól származókat is bevittek a királyi koronázó templomhoz. 52 szép
templom volt akkoriban. A legmagasabb ponton Kralovánszky Alán középkori
földvárnyomot vélt találni. Ez esetleg szemétgödör volt, vagy megtalálta a korai
királyi vár előtti árkot — tehát tojás alakú földvár ott nem létezett. A négyszögletű
királyi vár falait pedig Siklósi Gyuláék találták meg. Majd ezt félkörössé
tették később, és 13. századi cserepek jelzik a pusztulását. Két templom volt
ezen a helyen, 11. századi írott források említik a korai királyi várat, ide telepíti
IV. Béla a vallonokat — majd lebontják, és ő épít újabbat, az új királyi várat. A
Szent Anna kápolna környékén született szent Imre herceg, és tábla volt erről. Itt
90 Dr. Siklósi Gyula régész kandidátus: „Középkori és törökkori régészeti topográfia”. Előadás
a Szent István Király Múzeumban. Székesfehérvár, 2003. október 14.
91 Siklósi Gyula feldolgozása minderről – akkori (2003. 10. 14.) közlése szerint – kéziratban
hever.
56
volt a Szent Imre templom. IV. Béla középen építette fel a Szent Péter templomot.
Továbbá egyházi és világi erősség egyaránt volt Fehérváron. IV. Béla tehát
új várost alapított. Északon és délen is 3–3 utcával. A korai királyi vár polgárvárossá
alakult át, és a Dómburg egyházi volt. Ezek maradványai rontották az új
utcarendszer kialakulását. De volt préposti palota is a mai püspöki palota udvarán.
Volt Dom Kloster, káptalan, ahol a kanonokok laktak a kolostorban, ami
temető lett a török korban, és nem volt az rosszabb minálunk sem, mint nyugaton.
Volt apszis is. Idriszi emlegeti a piactéri vásárokat, ahová a latinok (vallonok)
költöztek, akik később a városfalon kívülre költöztek. A Szt. Kereszt templom
(Rózsa utca) – káptalani jobbágyok lakóhelye – sírok és középkori városfalak
(Güzem Rusztem pasa fürdő). De Prati templom, Szt. Bertalan templom, kereskedők
temploma — sűrűn lakott településre vall ennyi templom. IV. Béla
után kiépül a város: 3 templom megmarad: Szent Jakab a gyűrűről, Szt. Bertalan,
Szt. Péter, amely újabb egyházi központ. Újabb királyi vár és palota épül tehát,
és a régi megszűnik. Civitas exterior, a suburbin külváros, melynek török
kori neve: budai külváros. Volt 6 Johannita kolostor: Nova Civis Ingris. Városfal
és Nova Ville, 15-16. századi rondellák a falakon, 4 templom és koronázó
templom és a Szt. Anna kápolna és polgárházak. Sziget (Palotai) kapu, Ingerági
kapu (török korban új budai kapu). Budai külváros és déli külváros elpusztul.
Palotai és Belváros marad meg. Pluszban mecsetek és fürdők. A királyi vár területe:
feltárták, de Dornuth Árpád 1936-os alaprajza pontatlan. Csók utca (Megyeház),
Aranykéz utca.
S még Siklósi Gyula előadásából megtudhattuk, hogy a négykaréjos templomnál
vastagabb falat talált Kralovánszky Alán – amely a királyi palota része
lehetett, – a 15 században városi lakóház volt. Német lakosok a 18. században.
Ez lett a mintalakás: konyha, két szoba, majd falusi ház. A 11. században már
állt. Később: Henzel kápolna — gótikus elem, de nem a Szt. Anna, nem is a Szt.
Péter templom mellékkápolnája. A Szt. Péter templom, a sírok a karéjos templom
falában nem lehetnek. Nem Géza és Adelheid sírja az, hanem a későbbi, IV.
Béla kori templomhoz tartoztak (félköríves apszissal). Károly János történész leírta,
hogy elbontották a szentélyt és a háromhajóssá bővített templomot. Plébániaház
falai a templom mellett 14. századi gótikus ablakok a templom mellett.
14. századi gótikus ablakok a mai barokk toronyban. Szent Anna kápolna: legszebb
középkori emlék a 15. század legvégén készült. Pálosok ott Mátyás sírkápolna
idején.
Oklevelek nem említik a pálosokat, de a török után különböző rendek jöttek,
akiknek nem volt kolostoruk korábban. A pálos generális ide telepedett, majd
átadta helyét és elment. Előtte: kanonoki ház — ennélfogva gazdag leletanyaggal
bír. Sarok armírozás: a városháza alaprajzában mennek a falak tovább. Egybeépítést
is mutat. Korai pálos és ferences kolostor volt? Domburg területe a
Lakatos – Kossuth, Táncsics utca. Koronázási templom közepén mellékkápolna
57
sor. Mátyás király címeréről részleteket tüntettek el a törökkor után. Káptalan,
levéltár, könyvtár, ebédlő itt lehetett — a préposti palotában a bazilikától északra.
1979-ben Kralovánszky Alán feltárta falrészleteit. Dom Capitel volt délre, a
Dom Kloster az Országalma alatti jégverem nem római, hanem középkori. Középkori
iskola itt lehetett, újabb királyi vár 1601–02-es olasz bástyába beépítve.
A Rondellát több helyen megtalálták. A városfal olasz bástyába beépítve a mai
banképület alatt, 1601–02-ben építve — ismertette mindezt kiváló előadásában
Siklósi Gyula.
A Budai Káptalan
Ezek után még egyértelműbben kiemelkedő Szörényi Levente kezdeményezése,
aki előtt célként egyedül Ősbuda, illetve Attila—Árpád vára, városa felfedezése
lebegett, annak helye megtalálása, vagyis a város léte hitelességének
vizsgálata, bizonyítása. És a hozzá kapcsolódó többi témakör is alapos vizsgálatra
érdemesnek mutatkozott. E kérdéskört természetesen az ő könyvéből92 foglalhatjuk
össze a legjobban, illetve az őt megelőzően a helyszínen kutató,93 illetve
napjaink helytörténészei94 segítségével.
Krónikáink szerint Árpád fejedelem, célját elérvén, Attila városában nagy
ünnepséget tartott. Majd az ország tovább gyarapodott és megvédte területi
fennhatóságát. Szent István államalapítását az akkori világ elismerte. Árpád fejedelem
temetkezési helye nemzedékeken át nem ment feledésbe. Szent István, e
nagy elődje nagy tettei emlékére, templomot emelt a fejedelmi lakó- és elmúlási
helyen a Boldogságos Szűz Máriának ajánlva.95 E köré épült kis település és
kegyhely volt Fejéregyháza, ahol a római katolikus egyház bővítésére valószínű
Velencei Péter király alapította meg, az előbbitől különböző a Budai Káptalant.
96
92 Szörényi Levente: Az eltűnt Ősbuda nyomában. Betemetett magyar múlt c. sorozat. Design
& Quality, Budapest. 1996.
93 Főként Noszlopi Németh Péter és Sasvári Sándor kutatásairól van szó: Noszlopi Német Péter:
Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben. Püski, Budapest 1998, Belitzky János—
Sashegyi Sándor: Pomáz. A magyar föld és emlékei. Anonymus Könyvek, Budapest 1939,
Németh Péter: „Romváros nyomán. A Pilisben Attila városa, Vetus Buda?” Budapest V.
évf. 7. szám (1967).
94 Elsősorban Deák Csaba, aki átfogó és kimerítő elmélettel rukkolt elő: Deák Csaba: „Az eltüntetett
város.” Turán. A magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok lapja.
(XXXVI.) IX. évf. 2. sz. 2006. április-június 69-88. Deák Csaba: „Eltüntetett városok.”
Turán. A magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok lapja. (XXXVI.) IX. évf. 4. sz.
2006. október-december. Lánszki Imre pedig modern technikai eszközök felhasználásával
próbálja azonosítani az egykori helyszíneket.
95 Ezt ábrázolja a Képes Krónika, István és Gizella képe.
96 A későbbiekben ennek is megva





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 68
Tegnapi: 365
Heti: 68
Havi: 7 621
Össz.: 1 148 756

Látogatottság növelés
Oldal: ZMTE - Zürichi Magyar Történelmi Egyesület
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2017 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: sicambria - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »