BERLÁSZ JENŐ

VESTIGIA RUDERUM ALBAE ECCLESIAE
FEHÉREGYHÁZ EGY XVIII. SZÁZADI TÉRKÉPEN

A Budapesti Történeti Múzeum korszerűen rendszerezett műemlék-feltáró munkájában évek óta fontos szerepet tölt be a levéltári források szervezett felkutatása. A levéltári kutatás az oklevelek és akták mellett nagy figyelmet fordít a régi kartográfiai anyagra is.1 E térképkereső munka során f. évi október hónapban egy igen becses forrásra bukkantunk, amely fordulatot hozhat a magyar helytörténet és műemlék-kutatás egyik legrégibb és legérdekesebb kérdésében: a Fehéregyház-kérdésben.
A szóban forgó térkép az Országos Levéltár kamarai levéltárának Neoregestrata acta című iratsorozatából került elő, közelebből az 1853. fasciculus 27. numerusa alól.2 Nem elszigetelt magányos darab ; szoros kapcsolatban van a mellette (23—26. szám alatt) elhelyezett aktákkal, Óbuda és Hidegkút között 1778 körül folyt határper tanúkihallgatási jegyzőkönyveivel. Címe : „Planum plagae inter V.-Budam et Hidegkuth controversae, ductumque utriusque partis referens assumptum. Ao. 1778."
Rajzolója Felkis Antal. Pontosnak látszó, részletes, színezett térkép bécsi ölekben történt felmérés szerint ; a mértékül megadott 400 bécsi öl 126 mm-nek felel meg. Nagysága 75 x 54 cm. Az ábrázolt terület a Pesthidegkúttól keletre fekvő vidék, a solymári, ürömi és óbudai határral szegélyezve. A térkép alsó széle közelében van a hidegkúti templom, tőle délkeletre egy kápolna (mai térképeinken rom), északra pedig a ma is meglevő hidegkúti kálvária. Közepén, északnyugat — délkelet irányban hegysor húzódik, a térkép elnevezése szerint : Hoher Berg alias Nag}-Görcse ós a Gemein Thal Berg. Megfelel a mai Csúcshegy—Viharhegy-—Hármashatárhegy vonulatnak. Ettől északkeletre nagy kiterjedésű tövises-bokros táj látható, amelyet a térkép felső szélén a Bécsi-út vidéke zár le. Itt, ezen a részen tűnik a szemünkbe egy, halvány szürke színnel perspektivikusan ábrázolt rommező ezzel a felirattal: „Vestigia ruderum Albae Ecclesiae". A rom-mezőtől nyugat felé fontos topográfiai adat az az útrészlet, amely mellett „Vestigia antiquae viae Strigoniensis magnae ólim dictae" felírás olvasható. Végül ennek az útnak dél felé elmosódó végén látható egy „Fons Nussbrindl" nevű forrás. Mindezen felül figyelemre méltó elemeket találunk a per tárgyát alkotó határvonalakon is. Ezek a térkép közepe táján egyrészt az említett hegy-sor irányát követve, másrészt attól ésszakkelet felé nagy kanyarban, csaknem az esztergomi útig felnyúlva húzódnak, s I—X-ig terjedő római számokkal, illetőleg A—l-ig latin •nagybetűkkel vannak megjelölve.
II.
Nagyfontosságúnak látszó térképleletünk ismertetését ezzel a vázlatos leírással nem zárhatjuk le. Néhány mondatban okvetlenül meg kell kísérelnünk forrásértékének mérlegelését is. A rendelkezésünkre állt rendkívül csekély idő alatt a térkép hitelességére, illetőleg az eddig ismeretes forrásokkal való összhangjára nézve a következőket állapíthattuk meg:
1. Mindenek előtt rá kell mutatnunk arra, hogy térképünk nem egyik vagy másik fél álláspontjának igazolására készült, hanem a pörös felek (Óbuda és Hidegkút) részéről vitatott mindkét határvonalat feltünteti. Egy másik lényeges momentum az, hogy Felkis Antal felmerését ós rajzát, két hivatalos tényező is felülvizsgálta. Egyrészt az A—I jelű méták pontos berajzolása tekintetében Brady főhadnagy bizottsági mérnök, másrészt általános helyrajzi szempontból Fribeisz Antal és SetitthFarkas, Pest vármegye pilisi járásának rendes, illetőleg alszolgabírája. A végrehajtott revíziót az 1.781. május 29-én keli, mindhárom említett személy aláírásával ellátott, megpecsételt hitelesítő záradék igazolja.3
Ezen a formai hitelességen túl meggyőző tárgyi bizonyítékai is vannak a térkép megbízhatóságának. Ilyenek azok a magyar és latin nyelvű helymegjelölések, amelyek a középkori magyar hagyomány helyi továbbélését tükrözik. Legmeggyőzőbb ezek közül az ősi Görcse névnek — amely egy 1212. évi oklevélben falut illetőleg szőlőhegyet jelöl4 e vidéken -— Nagy-Görcse formában való említése a mai Csúcshegy neveként. „Hoher Berg alias Nagy Görcse" — írja a térkép — jellemző módon előbb a német telepesek által adott új nevet, aztán a még el nem felejtett magyar nevet említve. Ugyanígy, átmentett hagyományra támaszkodhatik a régi esztergomi nagyút (via antiqua Strigoniensis olim magna dicta) és a lyukas kőszikla (saxum perforatum) nevének említése és berajzolása is. Ezeket a neveket magyarul a térkép mellett fekvő jegyzőkönyvekben foglalt tanúvallomások is emlegetik.5 Feltételezhető tehát, hogy Alba ecclesia emléke is elevenen ólt a környék népe és nemessége tudatában. Ha ez nem lett volna élő hagyomány, mérnökünk minden bizonnyal csak ,,Rudera"-ként jelölte volna meg az ismeretlen romokat.
Nem lehet szó arról sem, hogy Felkis Antal tudákosságból nevezte volna el a régi esztergomi út menti romot Fehér egy háznak. Igaz ugyan, hogy Anonymus szövege 1746 óta nyomtatásban olvasható volt,6 sőt ezenkívül 1778-ban, éppen térképünk keltének évében másodszor is kinyomatták a Névtelen Jegyző elbeszélését,7 — de ennek ellenére alig hihető, hogy a szóban forgó történeti forráskiadványok egy földmérő figyelmét egyáltalában magukra vonták vagy képzeletét annyira megragadták volna, hogy puszta romantikából (mert hiszen a perben Fehéregyház nem játszott semmiféle szerepet) egy hivatalos használatra készült térképen ilyen játékot kockáztatott volna meg. De ha mégis elkövette volna ezt az önkényeskedést, a fent említett vármegyei revízió okvetlenül töröltette volna.

Felkis Antal vitás határtérképe, a felső részén Alba Ecclesia romjai.

*

Nyilvánvaló tehát, hogy a szóban forgó Felkis-féle felvétel autopsziával készült, többszörösen ellenőrzött térkép, amely teljes összhangban áll a bírói közegek előtt elhangzott tanúvallomásokkal. Kizártnak tartható, hogy rajta akár részrehajlásból, akár hanyag tájékozódásból vagy felelőtlen kedvtelésből eredő falsum forduljon elő.
2. Térképünk történeti hitelének második próbakövéül a Fehéregyház helyét megjelölő középkori forrásokban foglalt adatokkal való confrontálását kell tekintenünk. Aprólékos részletekig menő vizsgálatról adott keretek között természetesen nem lehet szó. Itt csupán annak tisztázására szorítkozhatunk : megfelel-e térképünk azoknak a legfőbb követelményeknek, amelyeket XIII —XVI. századi okleveleink Alba ecclesia helye iránt támasztanak. Az adatok összevetéséből a következő megállapítások szűrhetők le :
a) Fehéregyház középkori forrásaink egybehangzó tanúsága szerint Óbuda határában, mégpedig Óbuda mellett, felett (prope, supra Veterem Budám) volt.8 így mutatja térképünk is a város legfelső, északi határa mentén.
b) Okleveleinkben Fehéregyház mint elhagyott, lakatlan területen (in loco quasi deserto, ubi nullorum sunt habitacula),9 hegyek aljában (in radicibus montium),10 szőlőhegyen (in promon-torio extra muros Budenses)11 fekvő hely van megjelölve. Ugyanilyen értelemben, de egzakt módon lokalizálja a hírneves egyházat Mátyás király 1480. jún. 21-én kelt, IV. Sixtus pápához intézett folyamodványa : „Sita est prope hanc meam civitatem Budensem una ecclesia sub honore et vocabulo Dei genitricis in campo vix miliari uno e regia distans . . .", majd ,,in campo sub monti-bus sola eminet".12 Ennek a meghatározásnak a térképünkön berajzolt romok inkább megfelel: nek, mint bármely más eddig feltételezett hely. A síkság : a Solymári völgy. A hegyek alja : az Ürömhegy nyugati lejtője. S ami a legfontosabb, a budai királyi vártól egy mórföldre eső hely: a mai Bécsi útnak az esztergomi vasútvonallal való keresztezés! helye. Egy magyar mérföld (8354 m) ugyanis a vár Bécsi kapujától a Bécsi úton mérve — Garády Sándor szerint — éppen idáig tart.13
c) Egy további lényeges elem Fehéregyház helyének meghatározásában az 1355. és az 1524. évi határjáró oklevélnek az a közlése, hogy egyházunk az esztergomi nagyút és egy másik (bizonyos szőlőhegyről levezető) nagyút találkozása közelében emelkedett.14 A múlt századi kutatók e nagyutak tekintetében meglehetős zavarban voltak ; kísérleteik az okleveles adatoknak a térszínnel való egyeztetésére sikertelen maradt. Nem tudták, sőt egyenesen elutasították maguktól a gondolatot, hogy az oklevelek által emlegetett esztergomi nagyút nem mindenütt azonos a mai Bécsi úttal.15 Pedig ezt Katona István, Fehéregyház egyik első keresője már a XVIII. század végén észrevette.16
Térképünk és a mellette fekvő tanúvallomások e kérdésben teljes világosságot teremtenek. Kiderül, hogy a Solymári völgyben futó mai Bécsi utat bizony csak a XVIII. század negyvenes ötvenes éveiben építették 17

A régi Esztergomi út, ami nem a Bécs út .

*

korábban az esztergomi nagyút ettől északkeletre vezetett, a dombok peremén. Felkis Antal felmérésekor ez a régi peremút már mintegy negyed század óta elhagyott, elromlott állapotban volt, nyomait is csak egyes öregemberek tudták megmutatni.18 Az új úthoz való igazodás szükségképpen megtévesztő volt. De megoldódik térképünk segítségével a másik (hegyi) nagyút homályos kérdése is. Felkis rajzán ugyanis határozottan megfigyelhető egy, az Ürömhegyről a völgy felé tartó út, amely beletorkollik a régi esztergomi útba. Ez a felírással meg nem jelölt út nyilván azonos az említett középkori határjárások szőlőhegyi nagyút jávai. Feltevésünk mellett szólnak azok a fontos megállapítások, amelyeket Simonyi Dezső a Brigetio és Aquincum közti diagonális útvonal felkutatása kapcsán az üröm—aquincum-polgárvárosi útszakaszra nézve tett.19
S valóban, nem messze attól a helytől, ahol a két nagyút találkozik, a hegyi nagyút mellett, tőle északkeletre szürkülnek térképünkön Fehéregyház romjai. Ezekszerint tehát a két középkori határjárás szintén jelentős mértékben alátámasztja térképünk történeti hitelét.

d) Nem mondanak ellent térképünknek a középkori oklevelek vízrajzi adatai sem. A Felkis Antal által, sajnos, már csak német néven feltüntetett forrás (Fons Nussbrindl) megfelelhet annak a puteusnak, amelyet az 1355-i határjárás az esztergomi út közelében levőnek említ,20 s amelyet a XVI. század elején Banyaházának neveztek.21 Ezen túlmenően megfelel a forrás helye az 1503. okt. 28-i oklevél ama kritériumának is, hogy ez a fons az úton (in medio publice atque communis vie) fakad. A Nussbrindl ugyanis a térképünkön berajzolt régi esztergomi útszakasz elmosódó déli részén egészen közel van az úttesthez.
Ami pedig az 1389. okt. 29-i és 1421. dec. 7-i oklevélben említett, az egyház kapuja előtt folyó, malmot hajtó, meleg vizű patakot (rivulus calidus) illeti22 — amely térképünkön egyébként nincs berajzolva—, az valószínűleg a mai Aranyhegyi árokkal azonos. Amit ugyanis a középkori oklevelek a patakról elmondanak, az szinte minden részletében ráillik az árokra. így az Aranyhegyi árok a térképünkön látható romoktól valóban nyugatra folyik ; s ha Fehéregyház keletéit templom volt, mint ahogy bizonyosan az volt, kapujával e felé az árok felé kellett fordulnia. Garády Sándor szerint az Aranyhegyi árok vize langyos, télen sem fagy be s ezen a tájon (sőt már feljebb, Solymár határában is) elég bővizű ahhoz, hogy malmot hajtson.23 Végül, ha helyes Gárdonyi Albert feltevése, hogy a Klarisszák kolostora a Kneidinger-féle térkép Gartenmühlje környékén állott,24 akkor abban a tekintetben is megfelel az Aranyhegyi árok a követelményeknek, hogy vize e felé a kolostor felé folyt le.25
e) Végül talán nem felesleges utalni Fehéregyház többszáz éves plébániatemplomi jogállására sem. Ebből is lehet tudniillik lokális következtetéseket levonni. Egy önálló plébánia aligha lehetett Óbuda város tőszomszédságában ; sokkal valószínűbb, hogy a városi plébániaegyháztól nagyobb távolságra alakult ki. Nem jelentőség nélküli az a tény sem, hogy a fehéregyházi plébánia két fiókegyháza, Nyék és különösen Békásmegyer közel esett ahhoz a helyhez, amelyet térképünk Fehéregyház helyéül megjelöl.26
íme, a középkori oklevelek tanúságtétele az 1778-i térkép mellett. Pedig itt csak a legkézenfekvőbb adatokkal érveltünk. Bizonyos, hogy az elmélyültebb vizsgálat továbbviheti ezt a bizonyítást. Ám az eddigiek is elegendő alapot nyújtanak ahhoz a megállapításhoz, hogy a Felkis Antal által megjelölt helyen több okunk van Fehéregyházat keresni, mint Kiscell, a Rádl-malom vagy a Viktória-téglagyár környékén.
III.
Nem zárhatjuk le ezt az előzetes jelentést egy rövid, az eddigi Fehéregyház-kuta tásokra vonatkozó megjegyzés nélkül, mivel térképünk jelentőségének megítélésénél ennek is szerepe lehet.
Ismeretes, hogy a múlt századi első kutatók Óbuda területének északi határa körül keresték Fehéregyházat. Érdy János 1850-ben az Aranyhegy vagy a Péterhegy keleti lábánál (az ún-Schwanfelder-telepnél) vizenyős síkságon ásatott s tárt fel egy Árpád-kori templomromot, amelyet Fehéregyházzal azonosított.27 Harminc évig nem merült fel kétség e lokalizálással szemben.28 Rupp Jakab az Érdy-féle adatok szerint rajzolta be 1868-ban megjelent művének történeti Budapest-térképére Fehéregyház helyét.29 Csak 1880-ban, amikor a Régészeti Társulat megbízásából Henszlman Imre részvételével egy bizottság újból megásatta ugyanezt a romot, dőlt meg Érdy véleménye.30 A régészeti és helytörténeti kutatók ezután indíttatva érezték magukat új kutatásokra.
A középkori okleveles anyag, főleg az 1355-i határjárás újabb vizsgálata arra a meggyőződésre vezetett, hogy Fehéregyház nem Óbuda felső, északi határai mentén keresendő, hanem közvetlenül a város szomszédságában, a Bécsi úttól nyugatra levő szőlőhegyek tájékán, Kiscellnél vagy tőle északra. A közelebbi hely megállapítása körül évtizedekig tartó viták zajlottak le (a főszereplők a régészek közül Rómer Flóris, Havas Sándor, Wekerle László és Tholt Titusz, a művészettörténészek részéről Henszlman és Némethy Lajos),31 végleges eredményre azonban nem sikerült jutni, bár az ásatások—legutoljára Hetényi Imre és Szombathelyi György 1911. évi feltárásai — sok új adattal gyarapították helyismeretünket.32 Századunk harmincas éveiben Bártfai Szabó László,33 Gárdonyi Albert34 és Simonyi Dezső35 újból meg újból megpróbálkozott a kérdés megoldásával ; mindhárman a Viktória-téglagyári romokban keresték Fehéregyházat.

Vestigia Ruderum Alba Ecclesiae az Ürömhegy nyugati oldalán

*

Érdekes, hogy Felkis Antal most ismertetett 1778. évi térképe egyszer már felbukkant a kutatók kezében, de akkoriban, a déli területeken való ásatások iránti általános érdeklődés idején nem részesült kellő méltánylásban. Havas Sándor az Archaeologiai Értesítő 1882. évi kötetében36 elmondja, hogy a fővárosi régészeti szakbizottmány által Fehéregyház felkutatására delegált bizottságnak miként mutatott be Zsigmondy Gusztáv „egy ócska — talán a múlt század végéről való — térképet", amely ugyanott, ugyanazon felírással jelzi Fehéregyház romjait, mint az általunk megtalált delincáció. Leírja azt is, hogy a bizottság kiszállt az óbudai határ északrryúgati vidékére, a térkép által megjelölt helyre, de mivel ,,e pontnak helyrajzi fekvése nem felelt meg csak némileg is igazolható vélelemnek, hogy itt Fehéregyház állhatott, sem pedig egy templom alapfalait sejtető rommaradványok" nem voltak a felszínen láthatók — kimondták, hogy e tájon Fehéregyházát keresni hiábavaló lenne. Két évvel később, 1884-ben még mindig kéznél volt a térkép. Ekkoriban Wekerle László használta az 1355-i határjárást értelmező tanulmánya megírásához. De hitele most már annyi sem volt, mint előbb.37
Ezt követően térképünket többé nem látta tudós kutató. Azt tartották, hogy elveszett. Emiatt azonban senki sem sajnálkozott. Talán egyedül Garády Sándor esett gondolkozóba : nem volt-e mégis valami alapja a nyolcvanas években semmibe vett Felkis-térkép lokalizálásának?38 1930 körül — úgy látszik — már hajlott rá, hogy a Fehéregyház-kutatást visszavigye az Aranyhegy tájára. Forrástanulmányai — a budai vártól való egy mérföldnyi távolság és az 1355. évi határjárás métáinak e helyre is alkalmazhatósága — egyre inkább megerősítették sejtéseit, úgyhogy 1934-ben ásatáshoz is fogott az Aranyhegy környékén.39 Eredményre nem jutott, hiszen az elveszettnek hitt térkép hely rajzát nélkülöznie kellett.
Váratlanul felvetődött kérdésünkre csak a szakszerű, gondos ásatás adhat biztos választ. A két via antiqua kiásásával római útkutatásunk mindenesetre újabb támpontokat nyer. Egy középkori rommező feltárását is remélhetjük. S talán Fehéregyház iránti várakozásunkban sem fogunk ezúttal csalódni.40

Berlász Jenő helyett elkészítettük a képeket.

A szőlőhegyre vezető út szegélykövekkel kirakva

*

JEGYZETEK
1 Gerevich László bizalma és szíves készsége folytán f. év augusztusa óta dolgozik a szerző a Seitl Kornél vezetése alatt álló kartográfiai kutatócsoportban.
2 A fasciculusra, mint pesthidegkúti anyagot tartalmazóra Dávid Zoltán orsz. levéltáros hívta fel figyelmünket, amiért neki ez úton is köszönetet mondunk.
3 A Brady-féle záradék szövege: „Die Linien und Winkeln ABCDEFGHI habe ich untersucht und gut gefunden." •—• A szolgabírák záradéka pedig így hangzik : „Praesentem mappám anno 1781. die 28-a mensis Maij per nos infrascriptos in conformitate seri-tentiae erga partium colhtigantium in processu praevie factam deolarationem interventae in facie loci authenticatam, omnibusque localitatibus et sig-nis metalibus per Mathiam Turst et Joannem Long-moser Liberae Regiae ac Metropolitanae Civitatis Budensis inhabitatores per partes IL noviter statutos testes nobis uberius remonstratis conformem esse recognoscimus. Sig. Pestini, die 29-a Mai]' 1781. Antonius Fribeisz mp. I. Cottum Pest, Pilis et Solth arlr. unitorum Or. Judlium. Wolfgangus Setitth eorundem I. Cottum V. Judlium mp."
4 Bártfai Szabó L., Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Bp. 1935, oklevéltári rész 49.
5 OL. NRA 1853 : 23—26.
6 J. G. Schwandiner, Scriptores rerum Hungari-carum veteres ac genuini. Vindobonae 1746, I. köt.
7 St. Katona, História eritica primorum Hungáriáé ducum ex fide domesticorum et exterorum serip-torum. Pestini 1778.
8 A vonatkozó okleveles anyag legnagyobb részét regeszta-szerűen kiadta : Bártjai Szabó i. m. 47—125. L. különösen a 106, 110, 130. és 161. sz. oklevelet.
9 Uo. 59—61. old., 23. sz. oki.
10 Uo. 112. old., 156. sz. oki.
11 Uo. 99. old., 115. sz. oki.
12 Uo. 110—111. old., 152. sz. oki.
13 Garády S., Az Óbudai Fehéregyháza. Történetírás I (1937) 268. — Garádynak a Vármúzeumban őrzött jegyzeteit, sajnos, már nem volt időnk áttanulmányozni.
14 Bártfai Szabó i. m. 77—83. old., 60. sz. oki. és 121—124. old., 185. sz. oki. — Továbbá uő., Mit várhatunk a Fehéregyház körül folyó ásatásoktól? Bp. 1936, 12.
15 Vö.: Havas S., Az ó-budai, hajdan a bold, szűz Máriáról nevezett „Fehéregyház" és Árpád sírja. Archaeologiai Értesítő, Új folyam II (1882) LI—• LXXX, s különösen a LXXIX. old. — Tholt T., Az ó-budai „Fehéregyház és Árpád sírja". Archaeologiai Értesítő II (1882) LXXX—XCVI. old.— Wekerle

 

Az Arany-hegyen lévő romterület

*

L., Alba-Maria mint
Árpád sírja. Bp. 1885. — ThoU T., Fehéregyház és Árpád sírjának hol-fekvése s kutatásaim. Bp. 1886.
16 St. Katona, História eritica regum Hungáriáé stirpis mixtac. Budae 1790, 140—141.
17 OL. NRA 1853 : 24. — Az építés idejét a tanti vallomások Horányi Gábor viceispánsága és Muslai Gábor szolgabírósága idejére teszik. A Pest vármegye levéltárában őrzött Series magistratualium című segédkönyvek szerint Horányi 1747-töl 1757-ig volt alispán, Muslai pedig 1741-től 1765-ig szolgabíró. Az építés tehát 1747 és 1757 között mehetett végbe.
18 OL. NRA 1853 : 24. Tanúvallomások.
19 Simonyi D., A Brigetio—Aquincum közti diagonális (Dorog—Csév—Óbuda) útvonal kérdése. Klny. az Archívum Philologicum (Egyetemes Philo-logiai Közlöny) 1936." évi folyamából.
20 Bártfai Szabó, Óbuda ... 80.
21 Uő., Mit várhatunk ... 9. old. 31. jegyzet.
22 Uő., Óbuda . .. 91—92. old., 94. sz. old. és 102. old., 124. sz. oki.
23 Oarády i. h. 268.
24 Gárdonyi A., Az óbudai Fehéregyház problémája. Történetírás I (1937) 13.
25 Bártfai Szabó, Óbuda .. 91—92. old., 94. sz. oki.
26 Uo. 114—115. old., 163. sz. oki.
27 Érdy ásatásának ismertetése : Or. Nádasdy F.—Thaly K., Az ó-budai Fejéregyház mint Árpád temetkezési helye. Pest 1860, és Réső Ensel S.,
Árpád sírja. Vasárnapi Újság (1862) 37-—42. sz. 438—439, 451—452, 463—464, 475, 486—487, 498 —499. A közölt helyszínrajz meglehetősen hiányos, pongyola ; nehéz rajta eligazodni.
28 Vö. : Knauz N., A Szűz Máriáról nevezett Fehéregyház. Magyar Sión 1/2 (1863) 739—748. — Franki V., Adalékok a Szűz Máriáról nevezett Fehéregyház történetéhez. Uo. 913—917.
29 Rupp J., Budapest és környékének helyrajzi története. Pest 1868, 32—38. old. és a kötet végén levő II. sz. tábla.
30 Thallóczy L., A fejéregyházi ásatások, Árpád sírja. Vasárnapi Űjság (1880) 25. sz. 466—477.
31 L. a 15. jegyzetben idézett tanulmányokat.
32 Részletesen ismerteti : Bárt fai Szabó, Óbuda . . . 27—30.
33 Uő., Mit várhatunk . . .
34 Gárdonyi i. h. 3—23.
35 Simonyi D., Árpád sírjának problémája. Protestáns Szemle XLVI (1937) 167—172.
36 Havas j. h. LIV. old.
37 Wekerle i. m. 34-36.
38 Garády i. h. 253.
39 Uo. 268.
40 A kérdéssel való foglalkozás közben sok szíves támogatást kaptunk Csapodi Csaba, Seitl Kornél, Simonyi Dezső és Vayer Lajos kedves barátainktól, valamint Irmédy Molnár László egye-te.ni tanár és Kocsi Gyula térképész alezredes úrtól. őszinte hálával köszönjük nekik.

Még álló méteres falak

 

A rézpálca falak sokaságát jelzi a föld alatt

 

 

Nézet a Csúcshegy északi oldalára

 

A romterület

 

Régen volt mikor itt jártam utoljára, de érdemes volt visszatérni, mert Berlász Jenőnek igaza van a romterület létezését illetően!

 

 

lásd Noszlopi:

 

 

 

 

Figyeljük meg ezen a képen Sicambria helyét a térképen!

A mai Óbuda-Alt Ofen és a Római romok feletti területen találjuk Sicambriát!

 

 

2011.05. Pajzsvivő

Oldal: Fehéregyház egy XVIII. századi térképen
Sicambria-Alba Regale-Fehérvár, Buda Vetus-Ősbuda-Óbuda - © 2008 - 2024 - albaregalis.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat